Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1907-04-27 / 17. szám
17. szám Szekszárd, III. évfolyam. Szombat, 1907. április 27. kiadóliiratal: Baíer-nyomda, Kaszinóbazár épület Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Hirdetések legjutáuyosabb számítással, díjszabás szerint. Megjelenik minden szombaton. Szerkesztősós:: Széchenyi-utca 1085 szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közleménye1 . EbÖFIZETÉS : egész évre 10 kor., félévre 5 k., negyedévre 2 kor. 50 fill. NÉPTANÍTÓKNAK. ha az előfizetést egész évre előre beküldik : 5 kor. TOLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP. AZ ORSZÁGOS M. KIR. SELYEMTENYÉSZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Bel munkatársak : JANOSITS KÁROLY. KOVÁCH ALADÁR. Kiadja: BÁTER JÁNOS NYOMDÁJA. A kasza. Baj van, nagy baj van! Nemcsak a téli, vagy most, a késő tavaszi időbér. rozsdásodik a kasza a padláson, vagy az eszterhéj alatt, de sok vidéken a kaczér nyári papsugár sem nézheti majd magát e messzire elcsillogó, száz meg száz apró tükörben. A kasza panaszkodik: Irtózik tőlem az erős férfikar, pedig én aczéloztam meg izmát az élettel való kemény harczra. Én adtam a barna, de tápláló kenyeret, ropogós héjával, spongya belével, a mit megszeghetett nemcsak a szegény ember, de maga a király is. Máskor törte utánam • magát a vasizmu férfi nép, vetélkedett egymással, hogy izmos tenyerébe kaphasson, én voltam az erő, j a magyar virtus igazi mértéke, a nóta j is azt mondta: Vagyok olyan legény, mint te. Vágok olyan rendet, mint te, Ha nem hiszed, gyere velem : Fogd meg az én — kaszanyelem ! Boldog, megelégedett világ volt az. A szegény ember keveset keresett, de eleget, ma többet keres, még sincsen kenyere. Akkor még nem húzta fel a lábára a hét mértföldet lépő csizmát. Akadt olyan is, a ki aligság-alig _ TÁR CZ A. Az igazság. .1; igazság sem igazság, Ma már, hiszen nem egyforma : Más az, ha ki, kicsiny ember, Avagy, ha nagy ember mondja. Kis ember nagy igazsága Szép von, csak egy a hibája, Sokkal nagyobb annál mindég: Nagy ember —- kis igazsága ! BODNÁR ISTVÁN. A párbaj. (.Monológ.) No ez igazán borzasztó! Hallatlan, ha mondom. Hallatlan ! Párbajra hitt a nyomorult kadét. Igen párbajra, mert azt mondtam neki, bogy ne nézzen úgy Miczikére, az én édes Miczikémre, mint egy borjú. Hogy ő sértve érzi magát, hogy adjak neki elégtételt. Hát sértés ez? Nem, igazat mondtam, nem szemtelenség-e az utczán egy hölgyre úgy nézni ? — egy hölgyre, a ki téligmeddig a menyasszonyom. Hallatlan szemtelenseg. Hiszen tulajdonképen én vagyok megsértve és mégis ő, a lézengő kadét kér elégtételt. És Miczike, a bájos Miczike, az én leendő menyasszonyom is azt mondja, hogy a kadét csinos és bátor fiú. No, és én nem vagyok lépte át a falu határát s ina Amerika i is csak a — szomszédban van már. Baj van, a kasza rozsdásodik! Pedig valamikor hogy fénylett, ragyogott. Félmértföldről a szemedbe tükrözött a fénye, a pitypalaty hangos szavát is tulkaczagta az ülő, meg a kalapács taktusos nótája, a kaszakő egész melódiákat vert ki a csengő nevetésü aczél pengén. A kasza maga volt a poézis, sőt az elő-hit, a szegény ember reménye. S ma nincs se hit, se remény, csak — rozsdás kasza s üres blankettája a meg nem kötött arató szerződéseknek . . . Pedig nem jó vége lesz ennek, mert a rozsdás kasza haragos, egyre azt kiabálja: jaj annak az országnak, ahol a kasza nem fényes! Jaj, ezerszer jaj néked, szegény Magyarország, ahol talán még sok-sok száz évekig a kasza suhintása nyomán sarjad és fakad minden élet, minden remény. Ami ezen felül lenni kíván, ábránd, délibáb, utópia . . . A rozsdás kasza haragszik. Ki kell engesztelni. Vigyázzunk! Istennek minden belénk oltott erejét fel kell használnunk, hogy a kasza — fényes legyen. A fényes kaszától nem félek, de a rozsdás kasza irtóztató. Amaz a gyors munka között nem is ér reá bátor. A mi a csinosságot illeti, arról nem is szólok, de a bátorság, a bátorság .... Azt üzeni a kadét a két komoly képű liad- nagygyal, hogy vagy verekszem, vagy bocsánatot kérek. Hát persze hogy verekszem. Én bocsánatot kérni . . . én . . . dr. Semetke Bálint köz és váltó ügyvéd. En és bocsánat! Jól jársz kadét! Olyan nincs. Az én bocsá natkéréseinre várhatsz addig, a inig hadtest- parancsnok leszel. Az pedig sohasem lesz olyan mafla kadétból. Nem, és százszor nem. Inkább háromszor meghalok, de bocsánatot nem kérek. Nem én. De hát ki látott ilyet. Meghalok háromszor is, de Semetke Bálint nem kér bocsánatot. Meghalok . . . Azaz hogy . • . Miért halnék meg épen én. Én dr. Semetke. Megölöm a nyomorultat, megölöm, ha mondom. Ő fog méghalni, nem én. És a bájos Miczike mégis az én feleségem lesz. Igeti (egy levelet mutat), itt a válasz kedves papájától. Biztosan nekem adja leányát. De nem is bontom addig föl, mig a bárbajt le nem bonyolítom. Igen. Verekszem. Verekszem, mint egy oroszlán. Hogyne verekedném a bájos Miezi- kéért. Hiszen ha megtudná, hogy gyáva voltam, kész volna kikosarazni. Oh Isten ments ! A bájos Miczike és a százezer korona, a mire dr. Séuietke irodájának nagy szüksége van. Igen, verekszem. Megvivok a kadéttal. A legsúlyosabb föltételekkel. Valamelyikünknek meg kell halnia, mert 5, a bájos angyal, kettőnké nem lehet. Igen. Egyikünk meg fog halni. Amerikai párbajt vívunk, a ki a fekete golyót^ huzza, az pusztuljon. (Gondol- kozva jár.) Érzem, hogy nekem van igazam gondolkozni, ez sötét terveket forral. A szomszéd Romániában a rozsdás kaszák kiegyenesedtek s jaj, mikor nem harmatot, de vért szomjaz a kasza . . . Mi még ennyire nem vagyunk. Éppen azért kölcsönös méltányosság, egymás megértése, ez legyen a jelszó. Egyoldalúan ezt a kérdést elintézni nem lehet. Az akaratszabadság, egyéni öntudat korlátozására irányuló minden törekvés hiába való, ahelyett, hogy segítenénk a dolgon, csak rontunk rajta. Ezért nagyon helyes a belügyminiszternek ama döntése, amely azt. az úgy gondolom, Somogy vár megyéből kiindult s másutt is alkalmazott — uzust hogy az elszerződött aratónak útlevél ne adassék törvénybe ütközőnek mondotta. Nincsen abban semmi erkölcsi, vagy pláne anyagi haszon, ha a munkásból martirt csinálunk, csendőrrel hajtjuk dologra s büntetjük, ahelyett, nogy okos szóval, humánus bánásmóddal vezetnénk vissza a kaszához, amely nemcsak a gazdának, hanem ő neki is boldogulást szerez. Hanem igenis a legnagyobb erély- lyel kell fellépni az izgatok ellen, mert hogy az izgatás rendszeres, az kétségtelen. Két nappal ezelőtt magam hallottam a Kaszinóbazár sarkán egy ott hadonázó -— „sans coulotte“ szájából: s nem én fogom a feketét huzni. fGondol- kodik). Hm . . . hm .... amerikai' párbaj .... fekete golyó .... pisztolydurranás .... hm .... hm .... Mégis csak bolondság az az amerikai párbaj. .Minden az ostoba véletlentől függ, s miért húzná a fekete golyót épen az, a kinek nincs igaza. Hány példa van az életben, hogy . . . Hátha én húznám a feketét, a kadét pedig nagyot nevetne és nőül venné a bájos Miczikét, a gyönyörű angyalt és a százezer koronát . . . Dr. »Semetke Bálintot pedig eltemetnék. Brrr . . . Nem kell az amerikai párbaj. Ez ostobaság . . . De mégis . . . Eb ostobaság, ha mondom. Pisztolyra megyünk. Ez sokkal jobb az amerikainál. Ide bátorság kell, nyugalom kell, higgadtság kell. Az ember czéloz . . . és talál. Fejbe vagy mellbe lőhetem a kadétot, a hogyan akarom. De én nagylelkű leszek. Én csak a ezombjába lövök. Ne haljon meg, csak sántítson. Eh, de miért vagyok én nagylelkű ? Mért lőjek a ezombjába, mikor a fejét is meglőhetem. Azaz hogy . . . Hátha a kadét előbb lő s nekem már nem lesz időm czélozni. Mi lesz akkor ? Mert azt be kell vallani, hogy az a nemtelen kadét gyorskezü gyerek. Hátha ő . . . . En nyugodt vagyok, a ezéizáshoz kell is nyugalom, de a kadét eszeveszetten gyors. Nincs, határozottan nincs arány közöttünk s igy nem volna igazságos a küzdelem. Nincs más hátra, mint a pisztolyt mellőzni. Igen. Kénytelen vagyok vele, mert oktalanul életemet nem tehetem koczkára. Nem, ez minden emberi okoskodás ellenére volna. Őrültség volna. Ezt beláthatja mindenki, s azt hiszem, hogy
