Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1907-04-20 / 16. szám

2 közérdek 1907. április 20. yolt azonban Griinivald urnák, hogy ő is kivágta a rezet: az aranyat a köz­forgalom számára vegyíteni kell egy kis rézzel, vagyis: mindenben én sem tudok egyetérteni Bartallal. Túlságosan elszigeteli magát az agrár érdekek föld- sánczai mögé. Arról a magas hegyről pe­dig, ahová őt nagy tudása felemelte, mesz- szebbre is el kellene látni. De, hogy nagy hatást keltett, figyelemmel hallgatták, ez kétségtelen, a felvetett kérdésben győz­tes ellenfele Szabó Károly képviselő a főispáni ebéden még felköszöntőben is ünnepelte. S hogy indítványát lesza­vazták, sőt hogy még a vármegye al­ispánja is ellene szavazott, bár Visolyi Ákos és mások boszankodtak, meg­vallom, ezen a leszavazáson én — mosolyogni tudok. Xono: nem azért, mintha nem fogadnám el Szabó Ká- rolynak azt a logikus okoskodását, hogyha olyan káros, veszekedettül rossz Magyarországra a gazdasági különállás, akkor tehát miért nem adják meg ? Máson mosolyogtam én, azon, hogy Wekerle s maga Kossuth is a kiegye­zés nagy fáját majdnem-hogy a Bartal Béláéhoz hasonló fejszével vagdalja, feszegeti, vagyis a kiegyezést majdnem- hogy az ő általa proponált alapon kö­tik meg, ha már eddig meg nem kö­tötték. S ha ez igy lesz, hogy fogjuk mi, a most, az öunálló vámterület ér­dekében elguritott fakarikát, három hó­nap múlva a kiegyezés fölött való öröm és bizalom -szavazás vaskari­kájává átidomitani.?!-* Ad vocem, szavazás! Látta, hogy a névszerint való szavazást kisérő ivet kik írták alá, azaz, hogy a bizalom­szavazás körül kik buzogtak? Többek között Szabó Károly ev. ref. pap orsz. gyűlési képviselő és Szabó Géza róm. kath. hittanár. Örvendetes egyetértés! Istenem, micsoda egyhangú követ- választásra lesz itt majd kilátás! Krisztus urunk köpenyegére sor­sot huzának és rajta elosztozának. így osztották szét a derék Wosmsky itt maradt hivatalait is. Szabó Ká­rolyt a közigazgatási bizottságba, Csapó Vilmost az állandó választmányba, Török Bélát a közegészségügyi, Orffy Lajost a muzeum bizottság elnökévé választották meg. Dr. Beöthy Károlyt kiküldték magyarosítani, Szabó Gézát népet nevelni, dr. Leopold Kornélt a vármegyei monográfia megírását sür­getni, s hogy teljes legyen a paritás, ön tisztelt szerkesztő ur selejtezhet a vármegyei levéltárban, egykori vágyai Mekkájában. Legjobban azonban dr. Fent Ferencz járt. Neki három hely is jutott szegény Wosinsky örökéből,.a miben közbejátszott valószínűleg az is, hogy ez az érdemes pap maholnap megkapja Wosmsky negyedik helyét, a belvárosi plébániát is. A Ferencz kórházi elnök válasz­tásnál azonban lejátszódott egy kis közgyűlési epizód is. A vármegye fő- í jegyzőjének elég nagy étkü ambicziója, azt beszélik, nem mondott volna ellent a kórházi választmányi elnökségnek sem.* Sztankovánszky János és még egy- néhányan el is kiáltották a nevét. De az eredményt ismerik. Az alispán ur, amint megtette már másokkal is, hideg vízzel nyakon öntötte a meleg ambi- cziót. * * A távollevő főjegyző tudtunkkal nem ambiczio- ! nálta magának ezt az elnökséget. Hisszük, hogy ha meg­érkezik, lesz így pár msgjegyzése a fentiekre. A Szerkesztő, Szóval a tűz és a viz harezban áll egymással. Fejlődik a gőz, a fe­sz itő erő. Tisztelt bizottsági tag uraim, nem gondolnának reá, hogy ki kellene talán már végre nyitni a biztositó szele­pet? A személyi huzavonák felesleges feszitő erejétől — levegőbe repülhet az egész vármegyei közállapot! Egy ..megelégedett" bizottsági tag. Bartal Béla beszéde a vár­megyei közgyűlésen. Egy laptársunk Bartal Bélának, a folyó hó 13-án tartott közgyűlésen elmondott nagy­szabású beszedőről a közgyűlési tudósításban lakonikus rövidséggel azt irta, bogy hosszú, majdnem unalmas fejtegetésbe bocsájtkozott és csűrve csavarva beszédéből kiviláglott, hogy nem hive Magyarország önálló gazda­sági berendezésének. Mi sohasem néztük, de nem is nézzük a pártpolitika szemüvegén keresztül azokat a dolgokat, amelyekhez első sorban szakér­telem és nem valamely politikai párthoz való tartozás szükséges. Midőn válaszolunk laptársunk tudósí­tására, sem politikai, sem egyéni vonzalom nem irányítanák, hanem a tudás megbecsü­lése, az az iránt való tisztelettel adózás vezet és nem a fitymáló, a disztingváltabb Ízlést sértő kritika, avagy elfogultságból eredő igaz- talanság. Bartal Béla hosszas, de ahhoz értők, a szakemberek előtt rendkívül érdekes és a kérdés alapos ismeretét, széles olvasottságot és nagy tudást bizonyító beszéde — igaz — nem volt gyújtó, elragadó és pathetikus, ámbár egyes lendületes részeivel jóval felül­emelkedett a szakkérdéssel foglalkozó beszéd keretén, mégis a tárgyhoz illően több volt abban az észhez, mint a szivhez intézett rész, több az érv, mint a szóvirág és ezért igaz­ságos kritikával még majdnem unalmasnak sem mondható. A törvényhatósági bizottság­nak még azon tagjai is, akik a föld mivel ő osztályhoz tartoznak, előtanulmányaik és fog­lalkozásuknál fogva pénzügyi ismereteket formák az érzései: ugyanazok a szenvedélyei, vágyai, és a vére egyformán kívánja minda- kettőt. Már azon ponton volt, hogy sorsot húz, de ezt igen szegény gondolatnak és lealázó- nak találta maga előtt. És a szegény egészen elhanyagolta ma­gát. Züllésnek indult, az akarat elernyedt, i hivatalával nem igen törődött, hanem ahelyett továbbTolytatta múltjának borszagu történetét. A két leány Berciiden pedig várta napról-napra: Matild lelkének friss költésze- I tével kihimezte a jövő boldogságát, a poeti- kus idillt, a mit átélni fognak, a pirosabb vérü Sarolta pedig mindennap megálmodta magának a diadalmas, büszke. Gerő bevonu­lását, győzelmét és szerette volna ismerni a győző jogait. Ács Gerő pedig még mindig ivott és nem jött. A képét is elborította a szakáll, a képe kezdett pergamen szinti lenni, és realisz- tikus novellákat irt, ami mód nélkül feliz- j gáttá, meg borongós versek faragásával lopta el idejét és gyötörte magát. Aztán a kokot- tokra pazarolta pénzét, meg a fiatalságát, ami a legnagyobb ostobaság. III. Ruth Elemér, aki gyermekkori barátja volt Gerőnek, meglátogatta szállásán és eze­ket mondta neki: — Fiú, térj egyszer eszedre. így el fogsz zülleni. Meg kell házasodnod; már kinéznek a kompániából. Kivénültél. Bohém­nek öreg vagy és házasodnod éppen jókor. Elvégre is iró ember vagy és értelmes, ta­nult fejed van. Csodálom, hogy ennyire prolongálod a te egyetlen problémád megol­dását. Aludjál rá egyet és válaszsz. — Eléggé igazságod van. Jó hogy meg- í mondta ezt már nekem valaki. Nos hát iszunk rá egyet— utolsót, a legénybucsu . Holnapra megoldom a problémámat. Hatalmas muri volt, ami azt illeti, még olyat nem pipált a „Csak szorosan“ asztal- társaság, amióta egzisztál. Azután kialudta magát, kért három heti szabadságot és meg nyiratkozott. A bőröndjébe szalonruhát is csomagolt, hogy lehetetlen legyen kibújnia a leánykérés elől. (Ez éppen olyan gondolat volt, mint az, hogy jogász korában azért nem tett szigorlatot két évig, hogy áldomást ne kelljen adnia a „Csak szorosan“ részére.) Jó négy óráig ment a gyorsvonat: ez alatt az idő alatt elég ideje volt gondolkoznia magáról. Eszébe jutott lelkének története, szivének viharjai, amikből most ki fog bon­takozni. Jóllehet magára tukmálta a realiz­must, mégis örömmel gondolt vissza fiatal­kori puritán elveire, meg azokra a novellákra, amiket úgy irt meg, hogy a személyei ér­dekházasságot valahogyan ne kössenek. Berénden beszállt egy fíakkerba, a motyóját beadta egy ismerőséhez és elindult látogatni. Egyik ebédről a másikba ragadták, mert igen szép redingotja és előkelő szakálla volt: a leányok pedig, akik olvasták vers­kötetét, azt suttogták egymás közt a kioszk­ban, ahol naponta ozsonnált: — Nini az Ács Gerő, aki azokat a bánatos, hangulatos -verseket írja. Milyen halavány. Nagy bánata lehet. Es megdobogott kicsi szivecskéjük a fűzős ámpir ruha alatt, azt találgatván: ki után epedhet, ki után bánkódhat. Gerő udva­rolt egész Beréndnek, ahol divatos és nép­szerű lön. Eljárta színházba: végig látogatta a. páholyokat, benézett az Orsolya apáczák templomába, az „úri misére“ vasárnaponkint, ahova az elite publikum járt: tout Berénd, mint az ottani újság állítja. Brúdert ivott a beréndi zsönessz dóré val, aki el volt ragadtatva a szeretetreméltó czimborától; közülők senki se mulatott olyan elegancziával, mint Ács Gerő. Sőt a Katalin bálra a hatvanas bizottság bizalma őt állí­totta a rendezőség élére, ami pogányul nagy kitüntetés Berénden. Ttidöbstegsegek, hurut ok. szamár­köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjea míndenkaf „Recke“ eredeti eeemmgelúei. F. l*fuii>La Rache ét C*. Basel (Ifije), KmH az é% a táti a WUaSftat. égatf az

Next

/
Thumbnails
Contents