Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1907-04-06 / 14. szám
Szekszárd, III. évfolyam. 14. szám. Szombat, 1907. április 6. K (adóhivatal: later-nyomda, Kaszinóbazár épület Az előfizetési pénzek és hír* detések ide küldendők. HIRDETÉSEK legjutáuyosabb számítással, díjszabás szerint. Megjelenik minden szombaton. TOLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP. AZ ORSZÁGOS NI KIR SELYEMTENYÉSZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA KÖZÉRDEK Szerkesztősége Széchenyi-utca 1085 szám. Ide küldendők a lapot érdekli összes közlemények.- ELtŐpIZETÉS : egész évre 10 kor., félévre 5 k., negyedévre 2 kor. 50 fill. NÉPTANÍTÓKNAK, ha az előfizetést egész írre előre beküldik : 5 Kor. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Beírnunk atársak: JANOSITS KÁROLY. KOVÁCH ALADÁR. Kiadja: BÁTER JÁNOS NYOMDÁJA. A nőkérdés megoldásához. Boldog, boldogtalan szól már hozzá. Úgy annyira, hogy minél inkább akarják mindkét, nem részéről a mai modern társadalom képviselői a gordiusi csomót szétbontani, annál jobban összekuszálják annak szálait. Mert százszorosán elhibázott dolog avatatlan kézzel olyan titkot fürkészni, melynek megvilágitásához nem elégséges az újságolvasó közönség szemébe frázisokkal arany- port hinteni, hanem kell hozzá a családi élet szentélyének, a saját „énem“-nek és a házastársnak, mint együttműködő egyénnek tüzetes pszichológiai ismerete, hogy a nevezett eszme tárgyalásánál számításon kívül ne maradjon a házastársak azou különleges kötelezettsége, melyiyel a házasélet által, úgy egymásnak, mint a hazának és a tiszta erkölcsöknek áldozatot hozni hivatottak. Kell hozzá érzék a jóizlés és a tüzpróbát kiállta szeplőtelen erkölcsök érdekében, hogy ezzel a gyermeknevelést nem holmi nyűgnek, vagy olyan ügynek tartsuk, melyet a házastársak legszívesebben az állam közös háztartására bíznának, hanem a melyiyel a gyermeket, mint a családi boldogság leghívebb exponensét, az apai és anyai szív édes közelségébe hozhassuk, jobban, mint eddig, a nőkérdés megoldása kapcsán. Ha ilyen czélzattal kérnek a nők figyelmet és pártfogást a feminista és nőemanczipáló kérdések megoldása terén, korlátolt eszű ember volna az, aki azoknak jogosultságát ellenezné. Hanem mit kell látnunk nap-nap után különféle iratokban, könyTÁRCZA. Jelenet a perionon. Megállótt a vonat s könnyű libbenéssel Leszökkent róla egg selymes úri dáma, Kalapos mivollját egy vén parasztasszony Már messziről nézi, úgy-úgy elcsodálja. Odarohan hozzá, elkapja a pakkját, Görngedez alatta, többször meg-megállnak, Nem bírom szó nélkül, odaszólok halkan : Hej, angó, nehéz lesz az a pakk, mayának Szúró tekintettel, végigmér az asszony, Mintha gondolkodnék, mit is mondtam neki, S büszke önérzettel felkapja a fejét: Hát hiszen, a— lányom csak nem czepelheli! BODNÁR ISTVÁN Tolnamegye történetéből a XVI. században. A nagy Szolimáénak 1566-ban Sziget alatt bekövetkezett halálával valamivel nyugalmasabb esztendők köszöntének be hozzánk. Igaz, hogy ez az állapot nem tartott soká s 15yi-ben újra hevesen tört ki a liarcz, dé legalább az 1567-től 1591-ig eltelt ne gyedszázad alatt megpihenhetett kissé a sokat zaklatott, nyomorúságba sülyedt ország. Ez a nyugalom távolról sem volt teljes; a különbség most csak. az lett, hogy a nagy hadjáratok szüneteltek e két és fél évtized alatt. Miksát az 1566-iki hadjárat szégyeuVannak bizonyos férfiak, kiknek na- i gyón tetszik az a bizonyos modern irány, ! melyet divatos úri morálnak neveznek, mely I azonban nem más, mint az egyedet lealacso- j nyitó, a házasság intézményét megbontó, a | tiszta erkölcsöket kigunyoló destruktiv irányzat. A férfiúnak teljes függetlenitése volna ez a nemi kérdések terén úgy a házasélet előtt, mint abban, a házasélet korlátáit rutul átlépve. Ilyen eszmékkel a prostitutiónak, a hírhedt szabad szerelemnek és saját testünknek kedvezhetnénk ugyan, a lelkünk azon- ban, melyet csak a nemes, a szép, a jó, az ideális elégithet ki, voltaképen, csak ideig- óráig fogja tűrni a test zsarnokságát. Res- pice finem —- ilyen eszmékkel nem érünk czélt. Mások a házasság kötelékének meg- lazitásával hozakodnak elő. Hivatkoznak japán mintára, emlegetnek megegyezést 50 — vagy 30 perczentre a házastársak között, hogy meddig éljenek együtt, említenek olyan, az emberiség történetében kimagasló egyéneket, akik szintén rokonszenveznek ezen eszmével. Azonban vétenek a logika ellen. ; Egyesekkel szemben ugyanis szinte az egész j társadalom* különösen a nőknek bizonyosan a túlnyomó többsége, ha nem is adnak olyan j szembetűnő kifejezést meggyőződésüknek, mint az ellenfél, tiltakoznak a családi boldogság, a szív békéje, a gyermeknevelés } nevében ezen ujitó irányzat ellen. Különben is a nőkérdés megoldása te- j rén, amelytől részben nemzetek és tán az I egész társadalom is uj alapozást vár, a múltat is | : figyelemre kell méltatnunk, úgy a történe- | lemnek, az élet állítólagos mesterének, utletes eredménytelensége kiábrándította liarczi terveiből s hajlandóvá tette a békére. Elősegítette ez irányban való törekvéseit Szolimán utódjának Szelimnek békés indulata hazánkkal szemben, aki midőn Hosszutótbyt, a fogva tartott követet szabadon bocsátotta, I felszólította Miksát, hogy küldjön követet, j akivel a békéről tárgyalhasson. A követ szerepére Verancsics Antal egri püspököt szemelték ki, kinél megfele- . lőbbet nem is találhattak volna. Régi, ta- ; pasztáit diplomata volt ő már ekkor. 1530-tól j kezdve a Zápolyiak, majd 1550-től Ferdi- j nánd szolgálatában megfordult majd minden 1 udvarnál s mindig sikerült a legkényesebb i ügyeket is a legsimábban elintéznie. A portánál is ösmerős volt már, 1553 ban járt ott szintén békekötés ügyében. Ve- j rancsics mellé társul Teuffenbach Kristófot adták. A követség eredménynyel végezte el a rábízott feladatot; bosszú ideig folytak a tárgyalások (1567. aug. — 1568. febr.) de j végre is Verancsicsnak sikerült éles eszével legyőzni a nehézségeket, s urának ügyét diadalra vinni. 1567. febr. 13-án Diinápoly- ban, ahol Szelim ekkor vadászat miatt ud- ! varát tartotta, megköttetett nyolez évre a ] driuápolyi béke. Ezen konstantinápolyi útjában Veran- esics kíséretében volt, talán mint titkárja, egy olasz nemes Marc Antonio Pigafetta, aki útjáról útleírást készített, ami ránk maradt.1) 9 „ltinerarin di Mare Antonio Pigafetta geu- til' uomo vicentino all’ IUmo Sgr Eduardo Seyiuer route d’Herford. Loudra appresso giovanui Wolfio Jughilese 1585.“ Mivel azonban az eredeti példány, mely való- : azinüleg unicum, nehezen hozzáférhető (a British- i mutatása mellett, mint a jólétnek örvendő népek sajátos beléletét is, hogy vájjon a nőkérdés milyen világításban biztosítaná leginkább az újjászületés, a szabad fejlődés, az általános haladás sarkkövén kiépülő emberiséget egészében és azt alkotó elemeiben. Ilyenkor azzal a bizonyos egyének által fanatismusnak, középkori sötétségnek, újkori babonának csúfolt, évszázadok viharában megedzett kereszténységgel is le kell számolnunk, hogy vájjon hirdetett eszméinek nem kell-e ellentmondania a modern kor fiának. Annyi bizonyos, bogy a ki a túlzásoktól és előítéletektől menten, a színtiszta tudományos kutatás és ennek positiv actáiban bizva, a mai kor modern eszméit összeveti a józan kér. elvekkel, az utóbbiakat a tudományos kutatás és eredmények elismerő glóriájától körülvéve látja. Ugyanezen okból a nőemancipácziót, a feminismust, vagy bármiképpen is nevezzék meg, a házasság hitvallásának szentsége nélkül nem tartom jogosultnak, hogy fejlődjék és megoldását elérje. A leminista nőknek pedig a mondottakon kivid még csak annyit, bogy a nőeman- czipácziót, a feminista mozgalmat ne tekintsék annak, hogy abból a jelenben vagy a jövőben bizonyos elsőséget, fölényt vagy bármit is előlegezzenek, esetleg követeljenek egyedül a női nemükre való hivatkozással, mert a szép nemnek specialis tulajdonságai kell hogy eltörpüljenek akkor, amikor nem azoknak kiválóságáról, csábitó ingeréről, hanem a hivatásról, a tehetségről, az arra- valóságról van szó. hiirnVlt vöviflp.n M rwtlrprrlpa tía r»ólian\7 Kérjük az előfizetősek megújítását s a hátralékok szives beküldését. Az első fejezetben a követség czélját világítja meg, a továbbiakban ütjük rövid leirását adja Becstől Konstantinápolyig. Felemlíti itt, hogy elhaladtak Földvár mellett, ahol a törököknek erősségük van s Tolna mellett; amely a magyarok szerint „város“. A részletekre itt nem terjeszkedik ki, meg is mondja, hogy azokra később kerül a sor. Bőven beszél ezután konstantinápolyi tartózkodásukról, a török viszonyokról, a városról, az utolsó fejezetekben pedig visszautazásukról szól részletesen. Ezekből akarjuk bemutatni fordításban a szerzőnek megyénkén át megtett útja alatt szerzett benyomásait. Mohácstól elindulva hat és fél óra alatt Ethi (?) faluhoz érkeztünk, majd Szekcsőhöz, ahol erősség van. Átmentünk Bátán, ahol szép és gazdag apátság virágzott valaha, é& Bátaszéken. Jól művelt síkságon át halad tünk, mely gyönyörű dombok s a Duna között fekszik; abból, amit Magyarországból láttam, ez a vidék tűnt fel előttem legszebbnek. Három óra alatt Tolnára értünk, melyr a Duna jobb oldalán fekszik. Jó, magyar módra épült házai vannak. Lakosaival a törökök jól bánnak. Legnagyobb részük ágostai hitvallású; van iskolájuk, tanításukról már fentebb volt szó. Elhaladtunk Szekszárd mellett, ahol gazdag apátság volt; az apát sági épület erősséggé van átalakítva s török katonák állomásoznak benne. Vidéke dombos s jól müveit. Szekszárd, szandzsáknak központja; az egész török vidéken egyedül itt hallottam harangszót. Tolnáról kilencz óra alatt Földvárra értünk, ami annyit jelent, mint „rocea di terra“ (földből^ készült vár); múzeumban vau), a délszláv akadémia kiadta az ere- iéti olasz szöveget folyóiratában (Staiiue XX!I. évf. Zágráb 1S90.).
