Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1907-03-23 / 12. szám

2 1907. márczius 23. Közérdek munkás a nagybérlők gazdálkodásá­nak rájuk is nehezedő terhével. Értelmes magyar nép az, tudja, hogy a mit eddig 15—20000 hold területről egy ember vitt el, kihasználva a lehetőségig az egész környék munka­erejét, az a termőerő az egész környék falvainak földmüvesnépét és arató munkását vinné be az önálló gazda­sági élet csarnokába, a béres házak nyomora, elhagyottsága helyén az önérzetes, tanulni vágyó magyar nép uj tűzhelyeinek egész raja épülne fel. Megérdemelné az a vidék, hogy egy kis gazdasági életet nyerjen, ily módon fellendülést azon a szép szelíd- dombokkal szántott termékeny mező­kön, az a nép ia, a mely annyit szen­vedett a török duláskor s azóta is ott Koppány és Tengőd között. Ezen kérdéssel kapcsolatban fel­vetem azt az eszmét, mily szükséges volna minden egyes falura kiterjedő­ig egy megyei egyesület, alakítása abból a czélból, hogy a haszonbérlet vagy eladásra kerülő földbirtok le­hetőleg a földéhes nép sorsának javí­tására szolgáljon, tisztességes parczel- lázás vagy kisbériét, formájában. Már két éve, hogy a „ Közérdek “- ben kifejtettem, mily veszedelmes az ország földmivelő gazdaságára, ha a föld és pénzügynökök a földéhséget kihasználva, csak azon czélból szerez­nek földbirtokokat, hogy azt kétszeres, háromszoros áron adják át a népnek, nem, hogy az jóllakjék, hanem hogy tönkre menjen. Felhívom ugyanekkor arra is a közönség figyelmét, hogy Somogybán már dolgoznak a földügy­nökök. De védekezés tekintetében nem történt semmi. A biróság irattáraiból megmutathatnám, mily szerencsétlen, kizárólag egy-két egyén túlságos önző haszonlesése vezette s vitte keresztül Tolnamegyében a parozellázasok nagy részét, pert. és nyomorúságot hagyva maga után. Itt a tizenkettedik óra, hogy a | földműves osztály védelmére történjék ebben az irányban is valami. A kereskedelem harczosai vészje­let fuvatnak a szövetkezetek istápolása miatt s tömött csatasorban vonulnak fel érdekkörük megvédésért.-. De annak sem szabad nyakló j nélkül tovább folyni, hogy a termő- { föld tisztán kereskedelmi czitkép ke­zeltessék, hogy teljesen a pénzintéze­tek és ügynökök hatalmába kerüljön, hogy a földnek minden zsirját az ilyen úgynevezett kereskedelem szijja ki. Ez ellen pedig nincs más véde­kezés, mintha őrszemeket, áHitünk min­den pontra, vigyázzanak a földügy­nökökre. Találkoztam az egyik praxi­sában olyan dolgokkal, hogy csak két vevőnek adta el ugyanazt a paj­tát, persze ebből az egy „botlásából négy birtokper és egy tulajdon iránti per keletkezett. Tolnavármegye vezetőségét, első | sorban főispánját hívom fel, nekik ' módjukban áll rögtön megélhetési for­ráshoz juttatni Bedeg, Értény s a szomszédos falvak földműves népét. Egyúttal módjukban áll az általam röviden jelzett czél érdekében a fal- ! vak vezetőségének bevonásával „nép­védő egyesületet“ alkotni, a melynek mindig tágabb és tágabb tér fog nyílni rövid időn belül a fejlődő tár­sadalmi élet folyamán a megye gaz- j dasági életének előrevitelében. Csak röviden érintem, hogy a kereskedelmet sem szabad tovább figyelmen kívül hagynunk. Ezen egye­sület által módot, lehet, arra is találni, j hogy a jómódú földműves gyermeke j a kereskedelem és ipar terére képez- tessék, hogy ne engedjük elveszni azt a sok felcsillanó észt, erőt a nép fiában, a mi felett annyit panaszko j dik egy pár mélyebben érző népta­nító és lelkész. Erre mindre szüksége van a mi szervezetünknek, azért nem birtunk még mindig erőre kapni, mert a leg­nemesebb hajtásokat a penésszel enged­tük elpusztittatni. Csak a nemzet min­den társadalmi rétegében rejlő erő fej­lesztésével oldjuk meg világtörténelmi feladatunkat. Egyesüljünk tehát a nép védel­mére ! Dr. Csizmadia Géza. A Wosiijsky-szoborról. Alig múlik el nap, hogy az ember a Wösinski/ emlékének megörökítése érdeké­ben egyszerre több irányban is megindított mozgalomról véleményeket ne halljon. Ezek a vélemények azonban rendszerint csak négy- szemközt cserélődnek ki. Pedig kár, mert igy e kérdésben, melyet nemcsak a közada­kozás, de a megboldogult személye iránti elismerés osztatlansága is közkérdéssé ava­tott, sem egységes közvélemény ki nem ala­kulhat, sem a mozgalom vezetői a sokszor valóban megszívlelendő vélemények felől tu­domást nem szerezhetnek. Már csak azért is tehát, hogy e kér­déshez a helyi lapok hasábjain mások is hozzászóljanak, elmondom nézetemet. Abban, hogy a mi fáradhatatlan és önzetlen tudó­sunk emléke megörökittessék, azt hiszem, nézeteltérés nincs. S ez nem zárja ki azt, hogy a pap emléke külön is megörükittes- sék Elvégre is Wosinsky híveiről van szó. S az tökéletesen érthető, ha a hívek elég­tételt akarnak neki adni. S ha Holndonner prépost ur arczképe ott lehet, mint üveg- festmény a bátaszéki templom egyik ablakán, akkor Wosinskyé is ott lehet a szekszárdi­ban. Ezt a kérdést különben ezen vonatkozó sában eldöntötte a püspök, mikor a Wosinsky-. ablakra koronát küldött Ha azután annak daczára, hogy egyházi szempontból ilyen­formán a dolog akadályba nem ütközik, a hívek meg akarják, s a pénzt már össze is adták, a képből mégis szt. Czeczilia lesz, akkor leszünk egypáran, akik Wosinskyhoz is, meg az itteni közérzülethez is hívek ma­radván, a Wosinsky ábrázolására felajánlott azt indítványozta, hogy ne gránát almát, hanem fügét küldjenek ajándékba a hatalmas urnák. Úgy is történt. Hanem mikor aztán Nashreddin átnyújtotta az ajándékot a hatal más kényurnak, az hirtelen dühbe jött, s egyenként vagdosta a szegény béke követ fejére a szaftos fügéket. Mikor már a sze­gény Nashreddin egészen tele volt füge lek­várral. akkor igy szólt: Felséges ur! Már csak azért is megérdemli a mi városunk a kegyelmet, mert olyan okos, hűséges, férjét szerető asszony lakozik benne, mint az én szépséges feleségem. , — Nos hát mit árnyéit az a te bölcs feleséged, kérdi Tamerlán. — Hát Felséges uram, a város egy kosár gránát almát akart neked engesztelő ajándékul küldeni, de az ón feleségem azt tanácsolta, hogy küldjenek inkább egy ko­sár fügét. De bölcs tanács is volt ez, mert ha te Felséges uram egy kosár gránát almát egyenként a fejemhez dobáltál volna, liát már régen szétloccsant volna a fejem, igy pedig egy kis füge lekvár árán életben ma­radtam. — Bizony, bizony édes szolgám Nash­reddin, okos asszony a te feleséged, érette megkegyelmezek a városnak. — Azonban vannak nekik egy némely hibáik. Ilyen a féltékenység. Ezelőtt vagy busz esztendővel világ hírre tett szert egy7 szépséges erőművésznő, a hirneves légkirálynő Leona Dare. Álkap­csával a léghajó trapézának kötelébe fogóz- kodva szállt fel a magasba Egyszer Páris- ban produkálta magát, Midőn már pár száz méter magasban volt, akkor látta meg, hogy alant a néző tömegben, ott van az ő hütelen kedvese, aki miatt világrészről világrészre jár, hogy megkorbácsolja, de a hűtelen csa- podár most ime lépre jött. Megvillantak a szép asszony7 szemei, meghimbálta a légben gyönyörű termetét, azután levetette magát az óriási magasból, még pedig olyan ügyes kiszámítással, hogy7 éppen a hűtlen szerető feje bubjara esett az izomteljes termet. A hütelen szerető szörnyet balt, a szép légki- rálynőnek pedig semmi baja sem lett más, mint­hogy esés közben az erős légáramlat követ­keztében fogfájást kapott, de azt is csakhamar kigyógyitotta a Koritsánszky-féle kölesdi vegetábiiis fogpásztával. A nők nagyon érzékenyek. Még a leg­válságosabb pillanatokban is. Kecskeméten történt a hatvanas években, hogy a statárium akasztófára Ítélt egy betyárt. Kitették a siralomházba, s ott meglátogatta felesége. — Azt mondom Magda, szólt a halálra Ítélt az asszonyhoz, azt mondom, hogy ki ne gyere az akasztásomra. Elpityeredett a menyecske, s szöpögve mondta : Mindig is ilyen volt kelmed egész há­zas életünkben, akármi kis mulatságom akadt volna, mindig visszatartott kegyelmed tőle. Hogy kiváncsiak a mi kedves asszo­nyaink, az nagyon természetes. Éva anyánk­ról maradt reájuk, elpusztithatlan, lefoglal- hatlan, el nem árverezhető örökségük. Volt Makón egy városi tanácsos, aki­nek az özvegy édes anyja még mindég jó erőben levő szép asszony volt, s szertelen kiváncsi volt mindenre. Ha a fia haza jött a városházától, mindig azért faggatta, hogy mit végeztek a tanácsban. Egyszer aztán megunta a tanácsos ur, s a kérdésre igy felelt: — Ma azt határoztuk édes anyám, Tüdobetbgstiyek, nuruiuh, számár- köhöges, skrofuiozis, influenza t eilen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenki» „Huche1' eredeti eeotnaf/vláet. F. Hafana-La Rorhe A. Ca. Basel (Ilije), ßß Roehé1 Kapható anrotf renfelttra a gyAgymrtinh ban. — Ar« ttvtgciikint 4.— korona.

Next

/
Thumbnails
Contents