Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1907-03-16 / 11. szám
Szekszárd, III. évfolyam. II. szám. Szombat, 1907. márczius 16. Kiadóhivatal: Báter-nyomda, Kaszinóbazar épület Ar előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Hirdetések legjutHuyosHbb számitásssl, díjszabás szerint. KÖZÉRDEK Szerkesztőség: Széchenyi-utca 1085 szám. lile küldendők a lapot érdtkK összes közlemények. EUÖFIZETÉS: egész évre 10 kor., félévre 5 k., negyedévre 2 kor. 50 fill NÉPTANÍTÓKNAK, __________ __________ ___________ ___ ___ __________ ___________ ___ ___ ha az előfizetést egész irt* Me gjelenik H ^Ht HHHHB IBI VI ■^■HH Hl M beküldik : 5 kor. . TOLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP. AZ ORSZÁGOS m kir selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Felelős szerkesztő: bodnAr istvAn. Beírnunk a társak : Janó sits kAroly. kovách aladAr. Kiadja: RÁTÉR JÁNOS NYOMDÁJA. Az országos gyermekvédő liga. Magyarország' vérvesztése, mondhatni lassn elvérzése egyre tart. A kivándorlás ezrével viszi el a dolgos polgárokat, a nagy veszteséget pótolhatná talán az évi uj szülöttek száma, de a gyermek-halandóság s általában az elhanyagolt gyermekvédelem útját állja a nemzet számbeli rohamos gyarapodásnak, amely pedig mindén ország nagyságának voltaképpen való alapja. Törvény gondoskodik a gyermekek védelméről, de a falvak százaiban hány pusztul el például orvosi gyógykezelés nélkül? Az állami gyermek - menhelyek felállításával az állam legalább megtette a kezdeményező lépést. 27 ezer gyermeknek ad meleg otthont addig, amig felnő, de a világba lépéskor ezek egyrésze is elpusztul, mint a zsenge fa. ha a vihartól védő karót korán elveszik mellőle. S utón, útfélen hány rongyos, beteg, éhező, fázó, elhagyott és elzüllöft gyereket találunk ama boldog 27 ezren felül? Ezek az utóbbiak valósággal elkényeztetett urfiak azokhoz képest, akik félig mezítelen testtel szaladnak utánad, hogy krajczArt. kapjanak. Nap-nap után megzörgetik ajtónkat szegény, rongyos asszonyok csecsemővel a karjukon s krajczárt kérnek, mert napok ófa nem ettek; zimankós. zord időben ott állanak az utcza szegletén s a havas, esőverte rongyból didergő kis gyermek nyöszörgése hallatszik, mialatt az asszony az újságot kinálja. Különösen a főváros s nagyobb városok nyomora retttentő. Megesik a szivünk, amikor ezt látjuk! Mit tehet az az ártatlan kis gyermek arról, hogy az apját munkaközben baleset érte? Hogy anyja fekvő beteg? Vagy hogy létét a könnyelműségnek, a pálinka hatásának köszöni? Nem is ez a kérdés. Hanem az. hogy ha már a szerencsétlen kis jószág itt van, akkor meg kell menteni az életnek, az emberiségnek. Nem szabad megengedni, hogy szánalom és könyörületesség hijján egy is elpusztuljon közülök; meg kell törni azt a közönyt, amely elfordul tőlük; a szeretet melegével le kell olvasztani a szivekről azt a jégréteget, amely azokat érzéketlenné teszi a kicsinyek sorsa iránt. Fel kell ébreszteni a lelkiismere- tet. tettekre bírni a felebaráti szerete- tet s meg kell erősiteni társadalmunkban azt a tudatot, hogy amikor az elhagyott gyermeket védi, nem irgalmasságot gyakorol, hanem kötelességet teljesít. Ennek a czélnak az elérését tűzte ki feladatul a gyermekvédelem- j nek néhány lelkes apostola, akik fáradságot és munkát nem kiméivé egy nagyszabású gyermekvédelmi alkotáson fáradoznak. Az 1900. év február hó 25-én Edclsheim Gyulai Lipót báró elnöklete alatt az ország előkelői, akik között ott látjuk gróf Andrássg Gyulát, gróf Appontji Albertet, báró Ilánfji) Dezsőt, Kossuth Ferenczet, Szélt Kálmánt, Wekerle Sándort, stb. megalakították a gyermekvédő ligát. A megalakult egyesület tisztában i volt ázzál, hogy az állam, törvény- hatóságok, sőt egyesek is teljesen ki í vannak merülve a jótékonyság rettenetes nagy adójától, oly elmés módot eszeltek ki tehát, amely lehetővé teszi az eszme megvalósulását. Az egylet tagjait, a nagy terhet jelentő tagsági dij fizetésére egyáltalán nem kötelezi; fillérekre, koronákra számit legfeljebb s fennállását arra a feltevésre állapitja, hogy Magyar- országnak legalább van 10 millió olyan lakosa, amely egy évben egyszer nélkülözni tud 5—10 fillért. A nemes czélu egylet tehát mii- i liókat, akar összehozni, tömöríteni a I százak és ezrek megmentésére s úgy szervezkedik országszerte. A liga és a in. kir. belügyminisz- j tér felkérésére vármegyénkben, mint már jeleztük, Appomji Géza grót vállalkozott a vidéki bizottságok meg- í alakítására s eczélból csütörtök délután fél négy órára már össze is hívta az alakuló értekezletet. A hazafias ügynek teszünk szolgálatot, ha az értekezlet lefolyását részletesebben ismertetjük: Főispánunk meghívására, a vármegyeház nagytermét egészen megtöltő az érdeklődő közönség* Különösen hölgyek jelentek meg feltűnő nagy számmal. A szekszárdi különböző társaskörök is képviselőket küldtek. Appontji Géza gróf főispán, nagy örömének adott kifejezést, hogy Szekszárd társadalmát s kivált annak lelkes hölgytagjait minden közhasznú és közérdeket szolgáló ügyben igy összecsoportosulva találja. A meleg érdeklődést megköszönve, szívélyes szavakkal üdvözli a megjelenteket s az értekezletet megnyitja. Ismerteti ezután az előzményeket, igy elmondja, hogy bár e tekintetben élénk levelezést, sőt távirat váltást folytatott, a ligának előre jelzett kiküldötte dr. Karsai Sándor miniszteri titkár, ügyvezető igazgató akadályoztatása miatt meg nem jöhetett, nincs tehát más hátra, mint hogy addig is, mig a liga nemes czélja, magasztos hivatása a jövő héten ide érkezendő kiküldöttben szakava- ; tott magyarázót nyer, a szegény, elzül lőtt gyermekek gondozását s jövőjének felkarolását ő ajánlja a megjelentek figyelmébe. Szalai László főispáni titkár ezután felolvassa a ligának főispánunkhoz intézett kérő levelét, majd a m. kir. helügyministernek ugyané tárgyban hozzáintézett'leiratát s főispánunk kifejti, hogy a kérdés rövid tanulmányozásából azt látja, hogy a liga a fősulyt a L év április 2-án és 3-án rendezendő gyermeknapra helyezi. Nem valami ünnepség rendezéséről van itt szó, de arról, hogy a gyermeknapon a kereskedők, iparosok, munkások, lelkészek, ügyvédek, orvosok, gazdák, tisztviselők, katonák, kávéházak, vendéglők, szállodák, közlekedési és más vállalatok) színházak, mulatóhelyek stb.) tulajdonosai, szóval mindenféle állású egyének önként kötelezik magukat arra, hogy ezen egy napi bevételüknek tetszésszerinti hányadát a gyermekvédő alap javára befizetik — ami által' belépnek a ligába. E napon a társadalom minden rendű és rangú egyéne jövedelmének egy csekély önkéntesen megajánlott hányadát gvermekvé delini ezélra áldozza. A fősulyt természetesen a kereskedő világra kell helyezni, még pedig olyképpen, hogy előzetes hírlapi és egyéb ági tátió révén gondoskodunk arról, hogy a gyermeknapon a szokottnál sokkal nagyobb mérvű vásár fejlődjék ki minek révén a kereskedők nagyobb pénzforgalomhoz jutván, szivesen áldozzák jótékony ezélra aznapi jövedelmüknek egy kis részét. A közönség tájékoztatására, hogy melyik kereskedőnél vásároljon a gyermeknapon, az Országos Gyermekvédő Liga központi vezetősége egy piros-kék plakátot készíttetett a következő szöveggel: Országos Gyermekvédő Liga. Április 2-án és 3-án a gyermeknapot ezégünk megtartja. Kérjük a nagyérdemű közönséget, hogy e napon minél többet vásároljon, mert a bevétel egy részét az Országos Gyermekvédő Liga alapjának gyarapítására fordítjuk. Vásároljunk a gyermeknapon! E plakatok már 2—3 héttel a gyermeknap előtt a kereskedők kirakataiban feltűnő helyen helyezendők el. Főispánunk ezután felhívja az értekezletet a szekszárdi bizottság megalakítására* Különösen hangsúlyozza, hogy a bizottságba a sokkal mozgékonyabb s a rendezésben fáradhatatlanabb hölgyek mennél nagyobb számmal választassanak be, egyúttal felkéri Simonlsits Elemér vármegyei főjegyzőt, hogy a bizottságok miként való megalakítására vonatkozólag tervezetét adja elő. Simonlsits Elemér a szekszárdi bizottságot a polgármester elnöklése alatt, 3ü hölgy és 30 férfi taggal óhajtaná megalukitandónak s mivel az ügyek intézését az óriási mimka miatt egy központi szervezet el nem végezhetné, decentralizálni, szétosztani óhajtja a liga tevékenységét s e czélból indítványozza, hogy Szekszárd város polgármestere, továbbá, a járások főszolgabirái helyettes elnököknek választassanak meg, a községekben pedig a bírák, jegyzők mint alelnökök szervezzék tovább az egyletet.
