Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1907-01-05 / 1. szám

2 __ mé lyítek törvényeivel uz emberiség az elérhető legmagasabb tökélyre ért, megszűnik; a szivuek és léleknek, a megváltásnak világrendje leszen egye­dül uralkodó az emberindliók felett. Ekkor leszen az emberiség egyenként és összesen megaggott a bölcsességben, csecsemő az ártatlanságban. Ezeket egybevetve, mintegy lá­tom az emberi-nem rendeltetését és | rendeltetésének végczélját; látom a tö­megek mellett az egyes embernek is kötelességeit e végczél elérésére. Az embernek vele született, természetes hajlama, a kivánság, vágy a minden­tudás iránt, melyek eszét, szellemét ellenállhatlanul késztetik kisebb na­gyobb feladatok megoldására, az em­beri észnek azon rendkivüli hatalmas előre törései, miket mai korunkban is tapasztalhatunk: mind-mind eszközök, utak és módok a megváltás világrend­jének majdan e földön leendő megva­lósulására. Minden egyes embernek tehát már a teremtéskor beleoltott ösz- tönszerü hajlamánál fogva s az örök- - tői fogva létezőnek két ezer évvel eze­lőtt elhangzott kinyilatkoztatásának folytonos szem előtt tartásával köte­lessége: a jónál jobbat, helyesnél helyesebbet, hasznosnál hasznosab­bal, szépnél szebbel, nemesnél ne­mesebbet előteremteni szellemi ere­jénél úgy a kicsinyekben, mint a nagyokban. Az egyesnek úgy, mint az összesnek minden legapróbb alko­tása is elősegitője, előmozdítója ama legfensőbb, leggyönyörűbb világrend megvalósulásának ; minden szellemi tu­nyaság, röst. nemtörődömség, csak él­vezetekben eltöltött haszontalan élet, mindmegannyi kerékkötők, melyek úgy az egyesnek, mint az egész emberiség­nek kiszabott. életidejében hátráltatók, késleltetek; vétkek a rendeltetés ellen, bűnök a még váltás ellén Az emberi időszámításnak mindén lepergett, letűnt, éve és erre feltűnő újabb esztendeje egy-egy önként ki­KÖZÉRDEK uálkozó alkalom tehát arra, hogy min­den egyes felismervén rendeltetését, vesse le az ó embert, öltse fel az újat, tö­kéletesedjék ; alkosson jónál jobbat, hasznosnál hasznosabbat s a szépnél szebbet, mindenki a maga cselekvési körében. A múltakból vett tanulsággal nézzen előre a jövőbe és munkálkod­jék legjobb tudása szerint; mert csak igy valósulhat meg majdan a meg­váltásnak az embermilliók szivét és lelkét, egy gyönyörű összhangba ol­vasztó világrendje, melyet elősegíteni minden egyes embernek a Teremtőtől, az öröktől fogva létezőtől reá rótt erkölcsi kötelessége. Kovách Aladár. Tolnavármegye 1906. évi bortermése. Beszédes számokat közlünk alább, ame­lyek Tolnavármegye magas fokon álló gaz­dasági fejlettségének kétségtelen bizonyságai. A tillokszera-vész borzalmas csapását, ha vala­hol érezték, úgy mi éreztük első sorbari, de hála 1-lennek, a szorgalom, párosulva szak- ; értelemmel, ma már kezdi megteremni meg­érdemelt gyümölcsét s ha még ma talán nem j is tudjuk felmutatni a régi termés eredményt, de nem messze járunk már tőle, egy-két év s mint Fiattcziaországban teszik, áldani fog­juk a fillokszerát, amely voltaképpen meg tanított bennünket az okszerű szőlőműve­lésre. Tolnavármegye az első vármegyék közé tartozott a tilloxera ellen való védekezés terén. Más helyeken még tagadták a filloxerának a létezését is s itt a vármegye már filloxera biztosi állást rendszeresített s szénkéneg- raktárt létesített. S amit a vármegye kez­dett, továbbépitette az állam. A szőlőszeti és borászati felügyelőség kreálása után szőlő­vesszőt termelő telepet létesített nemcsak Szekszárdon, de később Gyünkön és Bony- hádon is s példáját követte úgy a vármegye a szekszárdi vármegyei szol szeti telep fel­állításával, valamint egyesek is. S megkez­dődött a harcz, a sikeres küzdelem a fellé­pett veszedelemmel szemben. A nagy szak­értelemmel vezetett szekszárdi m. kir szőlő­szeti és borászati felügyelőség egész raját bocsátotta szét a szakképzett vinczellérek- nek s jó tanácsával mindenütt ott volt, ahol 1207. január 5. a telepítés ügyében felvilágosításra volt szük­ség. De a felmutatható szép siker elérésében része van Tolnavármegye derék Gazdasági Egyesületének is, mely erkölcsi s anyagi ér­téket képviselő jutalmaival s vinczellérdijai- val nagyban hozzájárult a telepítési kedv fokozásához s a ma elért sikerhez. De beszéljenek maguk a számok : A in. kir. statisztikai hivatal által ösz- szegyüjtött s a szekszárdi m. kir. szőlőszeti és borászati felügyelőség által szakszerüleg felülbírált statisztikai adatok szerint Tolna­vármegye 121 bortermő községe az 1906. év végén 23.390 kát. hold betelepített szőlő­területtel rendelkezett, amely területen ter­mett az 1906. évben 95.960 hl. közönséges fehér bor, 95.091 hl. közönséges siller bor, 16.852 hl. közönséges vörös bor, 2348 hl. fehér pecsenye bor és 1200 hl. vörös pe­csenye bor, összesen tehát 211.451 hl. bor. Szekszárd város szőlővel betelepített határa 3687 kát. holdat tesz ki, amelyen termett 28 545 hl. közönséges fehér, 18.124 hl. közönséges siller, 4329 hK közönséges vörös, 1080 hl. fehér pecsenye és 1080 hl. vörös pecsenye bor, összesen 53.158 hl. Mint nagyobb bortermő községek, em- litésre érdemesek : Dunaföldvár 1360 kát hold szőlővel, amelyen termett 2268 hl. bor. Dunaszentgyörgy 663 kát. holdon termelt 1640 hl. Paks 2521 kát. holdon termelt 17.110 hl. Györköny 656 kát. holdon ter­melt 9285 hl. Fadd 572 kát. holdon termelt 3202 hl. Nagy dörög 377 kát. holdon termelt 3699 hl. Bátaszék 903 kát. holdon termelt 12.753 hl. Gindlicsalád 666 kát. holdon ter­mett 4815 hl. Gyünk 265 kát. holdon ter­melt 2340 hl. Uzdborjád 249 kát. holdon termeit 2070 hl. Simontornya 480 kát. hol­don termelt 5310 hl. bort. Szóval nincs okunk szégyenkezni az elért eredmény felett, aminek bizonyságául nemsokára lie fogjuk mutatni a nálunk sok­kal nagyobb Somogy vármegyének szőlőter­més! eredményét is, mely jóval hátrább ma­rad a miénk mögött. Tűzrendészet iink. Irta: Bajó János vármegyei árvaszéki ülnök és képesített tüzoltótiszt. (Folytatás.) Hogy vármegyénk tűzrendészete mai nap mily fokon áll s hogy mily fokon kel­lene állnia, legkönnyebben úgy fogom szem- lélhetővé tenni, ha egyrészt az 1890. évben megalkotott vármegyei tüzrendészeti szabály­cgy holnapban sem mosdottunk meg egyszer, de most egy kevesebbet csinosakban tart- tyuk magunkat. Micsoda szép dolog a sze­retet! mint meg iffittya az embert. Hát ha még vagy busz esztendőt le rázhatnánk ma­gunkról.“ Zsuzsi tehát a grófi titulusért Bercsényiné lett. Titkon „két vagy három bizonyság“ előtt keltek egybe. Azt irja Mikes, hogy a „mai lakodalomban száraz korttyot nyelnek, talán a, meny asszonynak sem leszen jobban dolga.“ És szomorúan mondja magáról, hogy ö ös- mer olyat, a kinek nagyobb szüksége volna a házasságra, mint Bercsényi urnák, de „non habet pecuniam.“ A kis menyecske Mikessel ezután is találkozott, de a szegény bujdosó levélírónak nem lehettek nagy vigasztalására ezek a ta­lálkozások. Történt azonban, hogy Bercsényi urat is elnyomta a kor'és két évi, valószi nüleg nem boldog házasság után Törökor­szágból az örök hazába költözött. A kis Zsuzsi özvegyen maradt. Mikes őszintén el­siratja a nagy kuruezot, de titkon reméli, hogy a fiatal, de nem túlságosan bánatos özvegy most már megkönyörül rajta és meg­osztja vele a száműzetés keserű iienyerét. De a kis Zsuzsi megint csak nem akart Mikesné lenni. Egy évvel Bercsényi halála után készül elhagyni Rodostót. Hogy a két szerelmes között egy év alatt mi tör­tént, arról hallgat Mikes; s inkább csak gondolja az ember, hogy a levéliró igen so­kat épekedett, sóhajtott, kért, könyörgött, mint hasonló körülmények között szokás sze­relmesek között —*■; Zsuzsi pedig hullatta a könnyeit,' szánakozott és . . . tétovázott. Egy esztendeig nem bírta elhatározni magát, mit tegyen. Ha igazán szerette volna Mikest, nem habozik egy pillanatig sem ; de Zsuzsi végtére is 26 éves özvegy volt; özvegy grófné, s volt ezer aranya, a mit Bercsényi hagyott rá. A nagyralátás szivében gyökeret vert, s azt gondolta, hogy különb férjet is találhat ezer aranyért, a kinek oldalán kü­lönb életet élhet, mint az unalmas és sivár Rodostóban. Úgy is határozott, hogy elmegy Lengyelországba. Mikes iparkodik Isten aka­rataiban megnyugodni, de szive mégis tele volt keserűséggel, s elég sok idő telhetett el, inig ez újabb csapást is kiheverte. Leve­leiből ettől kezdve hiányzik a liraiság, de annál nagyobb teret foglal el a szenvedély - telen, nyugodt elbeszélés közömbös dolgokról. Zsuzsi távozásáról igy ir : „En eleget vagyok azon, hogy Susit meg tnaraszszani. Gondolom, hogy talán a | szive is azt tanácsollya neki, de az elméiét nem nyerhetem meg, mert a szeme hozzá szokott tele ladakat látni, az urának pedig az erszénnyé sokkal kövérebb volt, mint az enyim. Ő, ha engemet czirókál is, de jü vendőre néz; az ezer aranyat, amellyet had­iak neki. félti, hogy idő előtt el ne kellyen.“ Es Zsuzsi el is ment Lengyelországba. ; „Meglátom-e valaha, sóhajt Mikes, vagy sem, Isten tudja. Ugyan- ezép állapot, mikor az I ember bujában meg nem hal. mert másként el kellene engemet temetni; azt Susi sem I akarná, hát aztán ki irna neki? Hát ő ki- ! nek irna azután ?“ Es .a levelekben többé nem is fordul _ _ _ __ r

Next

/
Thumbnails
Contents