Közérdek, 1907 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1907-01-05 / 1. szám

e

Szekszárdi, 111. évfolyam.

I. szám.

Szombat, 1907. január 5.

Kiadóhivatal:

Báter-nyomda, Kaszinóbazár

épület

Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők.

Hirdetések

legjutányosabb számítással, díjszabás szerint.

KQZERD

Szerkesztőség: Széchenyi-utca 1085. szám

Ide küldendők a lapot érdekli összes közlemények. EnőptzETÉB :

egész évre 10 kor., félívre S h., negyedévre 2 kor. SO fill NÉPTANÍTÓKNAK, ha az előfizetést egész évre előre beküldik : 5 kor.

Megjelenik minden szombaton

TOLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP.

AZ ORSZÁGOS Hl. KIR. SELYEMTENYÉSZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA.

Felelős szerkesztő : BODNAR ISTVÁN.

Bel in unkatársak :

JANOSITS KÄROLY. KOVACH ALADÁR.

Kiadja:

bAter jAnos nyoihdAja.

Ó ember, uj ember.

Vessétek le az Ó embert, — öltsétek fel az uj embert; legyetek tökéletesek, mint Atyám is az. A szeretet ntellett ezeket a mély értelmű igéket is hirdette, tanította Jézus. — Csodálatos szavak ezek abban a korban és olyan társadalmi világrend közepette, melyben ő élt. Nem értették. Hogyan is érthették volna, amikor az embereknek igen különös, vágy éppen semmi fogalmuk sem volt a szív és lélek jóságáról, nemességéről s tiszta -ártatlanságáról. Pedig Jézus éppen ezeknek félöltésére, a lélek és sziv szelid érzelmeinek tökéletesítésére ezé- I lozott. Nem értették.

Az uj év küszöbén magam is elgondolkoztam ezen szavak fölött; mérlegeltem, vájjon 0 utána, a letűnt, közel két ezer év óta megértették-e az emberek, s mily mértékben vetették le a szivnek és léleknek ó-emberét s öltötték fel az újat, hogy tökéletesek legyenek ?

Amint karácsonyi czikkemben mondám, hogy az évezredek megszám- lálhatlanjai tűntek alá az enyészet mélységeibe, amíg végre az élő szeretet megszületett, ugyanennyi időnek kell letűnnie mire az embermilliók minden egyese levetette a lélek ó emberét s felöltötte az újat; mert itt az emberi nem megteremtésének legkezdetén volt egyszerűség kapcsolódik össze a legmagasabb fenséggel; a kezdet és a vég ölelkeznek.

Az ember, megteremtésekor, az észt és tudást szakította az életfáról; fúrt, faragott, szemlélődött, ..keresett, kutatott; elvetette az ó eszközöket, tudásával és eszével újakat teremtett; j behatolt a megszámlálhatatlan természeti titkok tömkelegébe, eldobván az ócskább módot s alkalmazván az újabb, jobb és helyesebb módot a. titkok megfejtésére. Szóval egyre-másra levetette a tudásnak és észnek ó emberét., felöltötte uj emberét, észben és tudásban tökéletesedett.

Mekkora ellentét a kétféle tökéletesedés között! De eljött az idő s elhangzott a szó: Ember, ne csak tudásod és eszed, hanem szived és lelked is tökéletesedjék! És azóta? Azóta ép úgy fúr, farag az ember, keres és kutat, tör előre ellenálhatatlan, ösztönszerü, a teremtéskor már vele született erővel, Tel az égre, le a föld gyomrába vizen és szárazon, a természeti erők minden fajtájának felhasználásával. Az ész és tudás tehát |. egyre veti az avultat és ölti az újat, majdcsaknem őrületés gyorsasággal I törekedvén minden kicsinyben és min- j den nagyban a. legtökéletesebb felé.

Ez a teremtés világrendje, melyben minden egyes agyarkodik a másikra.

Hát a szivnek és léleknek tökéletesedése? Ez az a másik világrend, a megváltásnak világrendje, melynek első és legfenségesebb szakaszait két ezer évvel ezelőtt szerkesztette meg és szentesitette annak kiválasztott hirdetője : — talán éppen a kellő időben. Ma még a teremtés világrendjében élő embermilüók közt egyre tart az egymásra való agyarkodás, ámde mint valami, gyönyörű földöntúli zenének majd lágy, majd erővel teljes melódiái, úgy simul, lopódzik egyesek és tömegek szivébe és leikébe egy-egy finom érzés, majd pedig egy hatalmasabb nemes indulat az embertársak iránt. Nem megyek vissza az elmúlt időkbe, csak az előttünk folyó jelen- i nek sorra létesülő emberbaráti intéz- i ményeire és a felebaráti szeretetnek, j tehát; a' szív és lélek egyre tökéletes- I bülő sok egyéb példáira mutatok.

Eközben nekem úgy tetszik, hogy minél magasabbra lép az emberi tu- I dás, minél többet kutat ki az isteni { titkokból s hatalmába ejti a maga i számára, annál inkább fogynak a gonosz-indulatok a szívből, nemesedik a lélek |— és majd akkor, amidőn az emberi tudás elérte véghatárait, me- I lyen túl már az ember számára nin- I csen semmi, . csupán csak a teremtés titka: akkor ott ölelkezik a vég I a kezdettel; a véghatárnál az észnek I és tudásnak, a teremtésnek világrendje,

TÁRCZA

_____-----S»te»rdr"

A kö

ltészet.LÉ^LííIÉL

A költészet mély, sűrű rengeteg,

Sok „fene-gyerek“ vakon neki megy S fölborzolva sörényes nagy haját,

Kérked: ö vágja az első csapást. .

Pedig bolondság ; igaz, hol halad,

Benőtte útját giz-gaz, iszalag,

S keresztültörni kemény munka bár,

De bent a mélyben ö is csak megáll,

Észrevesz itt-ott egy baltacsapást:

S akkor eszmél csak: itt valaki járt!

— S mint Robinzon, ha ejt is nagy vadat, Sörétet érez a foga alatt...

— Nem törődve hit, iiogy első legyek,

Hol találom,“virágot ott szedek ;

Montblanc csúcsára nem hajt fel a vágy,

— A völgyben nyittok édes ibolyák I

BODNÁR ISTVÁN.

Mikes Kelemen és Kőszeghy Zsuzsi.

Egy szép könyv jelent meg a, kormány támogatásával, a melyben Zágoni Mikes Kelemen összes törökországi levelei olvashatók. A levelek elé kitűnő értekezéseket Írtak tudósaink, de az értekezéseknél mégis csak érdekesebbek maguk a levelek, a melyekhez összeségükben már-már "alig lehetett

hozzájutni. E levelek „groff P . . . E . . . hoz (talán gr.- Pekri Emíliához) vannak czi- mezve, a kit Mikes nénjének szélit, de bizonyosan nem a nénje volt. Erről azonban I majd máskor,

Most Kőszeghy Zsuzsiról van szó, az irodalomtörténet szerint Mikes egyetlen szerelméről. A szerelmi história jobbadán Rodostóban játszódott el, s mint ismeretes, Mikesre nézve nem volt kedvező a vége.

Kőszeghy Zsuzsi 1700 ban született I Jaroszlávban, Kőszeghy. Pálnak, Bercsényi hűséges titkárának volt a leánya. Kőszeghy Pál 1703-ban meghalt, s a kis Zsuzsi áiván maradt; de Bercsóuv i és felesége hálából I magukhoz vették'és fölnevelték. Mikor Ber- 1 csényi 1720-ban kénytelen volt Törökországba költözni, Zsuzsit is magával vitte. Itt találkozott a harmincz éves Mikes a húsz esztendős hajadonnal. Eleinte azt Írja róla egyik levelében, hogy a kis Zsuzsinak fösvényen osztogatták a szépséget, de rendes, tisztessé- • ges személy és tiszta jóság. Nagy szerelem épen nem szól e nyilatkozatból, de a csalá- I dias, mély érzésű Mikes, a ki nagyon epe- kedett a házas élet csendes örömei után, mar most arra gondolhatott, hogy az árva Zsuzsi nagyon alkalmas lenne hontalansága keserűségeinek megédesitésére.

1722-ben már határozottabban jiyilat ko.zik. Ugyanis a pestis dühöngött Rodostó 'körül, s Bercsényi háza népével közelebb jött Rákócziókhoz, a minek Mikes igen örül, mert „a kis Susi közelebb-lesz.“ A regépy | tehát kezd bonyolódni. Mikes iparkodik Zsuzsi

I szivét megnyerni, s fáradozása talán nincs is minden siker nélkül, legalább egy későbbi nyilatkozatából erre lehet következtetni. Ha nem azért a dolgok mégsem folynak Mikes kedve szerint. Bercsényiné nagyságos asszony megbetegszik, s rövid szenvedés után meghal. Berosényi urat a csapás nem nagyon sújtotta le, még a könnyei is gyéren hull- dogáltak. Mert Bercsényi ur esze uj házasság tervén dolgozott, 1 uj házastársul Zsuzsit szemelte ki magának. Valószínű, hogy heves ostromot nem kellett intéznie, de talán nem is tudott volna kora miatt. Ifjúságát azonban pótolta grófi méltósága, vagyona, s végtére is Zsuzsi hálával tartozott azért, hogy fölneveljék. A szerelem ugyan nem sokat törődik a hálával és egyéb hasonló dolgokkal, s ha Zsuzsi csakugyan szerette volna Mikest, bizonyára hozzá megy feleségül ; de Zsuzsinak inkább csak tetszett a levélíró; hanem a grófi titulus, meg az aranyak mégis csak jobban tetszettek. Az ilyesmi 2U0 esztendővel ezelőtt sem volt szokatlan dolog. Egyébként erről maga Mi kés igy ir :

„Ha énnékem is annyi volna láuám- | ban, mint másnak (értsd Bercsényi urat), talán | madár (t. i. a kis Zsuzsi) is meg- I maradott volna, de rend szerént a szegény ! fogja meg a madarat, és a gazdag eszi meg. j Elég a . . . hogy Susi most minden órán : Bercsényiné leszen.“ A jövendőbeli vőlegény pedig, vagy mint Mikes mondja, „vő ember .... Susiért gyakrabban meg mbsdik; I mert azt tudgya kéd, hogy felesége életében