Közérdek, 1906 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1906-05-15 / 20. szám
6 KÖZÉ HDE K készített kellemes fogadás részleteit* végig élvezheti. A főgimnázium tanári karát Wigand János igazgató vezette tisztelgésre. Mivel a fiatal intézet még rá van szorulva a támogatásra s közel érzik magukat a főispán kezéhez és szivéhez, kéri magas támogatását. A főispán ismételten utalt a tanügy iránt való meleg érdeklődésére, kilátásba helyezte, hogy a viszonyok megismerése után lelkesedéssel segit ott, a hol kell. Krammer János polgáriiskolai igazgató szép beszédben utalt reá, hogy a vezetése alatt álló intézet 30 éve oktatja növendékeit a honszeretetre, a király hűségre és a polgár erényekre. Ezt óhajtják cselekedni jövőre is. Erre kér támogatást. A főispán nagyon köszönte a szives megemlékezést s Ígéretükön kívánja fogni a lelkes tanügyi kart, kéri továbbra is fokozott buzgalmukat. Nagyon kedves volt a polgári leányiskola tantestületeinek tisztelgése. Az igazgatónő rámutatott Tolnavármegye egyetlen ma- gasabbfoku leány nevelő intézetére s az ott szükséges igen sok teendőre irányította a főispán magas figyelmét. A főispánt igen kellemesen lepte meg a tisztelgés, ha megismerkedik a helyzettel, készséggel Ígéri támogatását. Haladjanak szép utjokon. Neveljenek lelkes honleányokat a hazának. A szekszárdi Ferencz kórház igazgatóságának és választmányának üdvözletét Wo- sinsky Mór tolmácsolta — az ott szenvedő betegek nevében is kikérve a főispán jóakaratát. Az uj főispán igazán meleg szivvei érez a szamaritánusi cselekedetet végző egylet iránt s a szenvedő emberiség javára legmelegebb támogatását helyezi kilátásba. A m. kir. posta és távirda tisztikarának Acs Vendel posta főnök által tolmácsolt üdvözletét is szívélyes szavakkal köszönte meg a főispán. Az osztálymérnökség és államvasuti tisztek nevében Perlaky József osztályvezető főmérnök üdvözölte a főispánt, felhíva figyelmét a vasút országos jelentőségű ügyére. A főispán e közhangu fontos ág iránt legmelegebb szimpathiájának adott kifejezést s ígérte támogatását. A közalapítványi gazda- és erdőtiszteket s az erdőgondnokságot Tomcsányi Lajos főfelügyelő vezette tisztelgésre, kiknek a főispán igen szívélyes szavakkal mondott köszönetét. A vármegyei gazdasági egylet nevében Jeszenszky Andor nagybirtokos beszélt. Röviden utalt reá, hogy a főispán, mint tag úgyis ismeri az egylet czélját, mely közérdeket szolgál s a kisgazdák felsegitésére irányul, kéri tehát, hogy jóakaratában továbbra is tartsa meg az egyletet. A főispán nagyon köszönte a szives megjelenést s Ígérte, hogy mint az egyletnek amúgy is tagja, szivén viseli az egylet fontos érdekeit. A gazd. egylettel együtt tisztelgett a szekszárdi m. kir. szőlészeti és borászati felügyelőség is. Ezután a vármegyei községi és körjegyzők hatalmas testületé jelent meg a főispán előtt. Purth Adóit lelkes szavakban utalt reá a rang tekintetében ugyan utolsó tisztviselői kar fontos szerepére, mely testület t. i. a törvényhozás munkáját van hivatva az életbe átvinni. Büszkeséggel hangsúlyozta, hogy e kar hivatásának mindeddig becsülettel megfelelt, bár túlterhelt munkájáért megfelelő ellenszolgáltatásokban nem részesült, jogbiztositások sem védik. Addig is, mig ez meglesz, kérik a főispán kegyes jóindulatát s mély tisztelettel üdvözlik. A főispán látható jóindulattal hallgatta a szép beszédet, nagy súlyt helyez a jegyzői kar támogatására s lelkes munkájára, maga részéről mindent megígér, kéri, ne lankadjanak, érdeklődni fog munkájuk iránt s elismeréssel lesz ügybuzgó, fokozott tevékenységükkel szemben. A paks-fadd-bogyiszlói ármentesitő^ társulatot, mint helyettes elnök Totth Ödön vezette tisztelgésre, ismerve a főispánnak a közgazdasági intézmények iránt való érdeklődését, figyelmébe ajánlta a közhasznú társulatot. A főispánt minden érdekli, ami közügy, ha tehet valamit, szívesen ajánlja fel jóakaratát. A szekszárdi róm. kath. olvasókör s a szekszárdi róm. kath. legényegylet tisztelgő küldöttségét Wosinszky Mór vezette, ki utalt e köröknek vallásos és kulturális czéljára, hogy t. i. erkölcsös felolvasásaikkal nemes szórakozást nyújtanak a népnek. A főispán helyesli e szép czélt, buzdít a társadalom és erkölcs nemesítés terén való további kitartó munkára. Tolnavármegye községeinek küldöttei nevében Erdős Gábor bátaszéki jegyző mondott üdvözlő beszédet s talpraesetten üdvözölte a főispánt, most, a mikor a vármegyei védőbástyán elfoglalta őrhelyét. A főispán legjobb akaratáról és szándékáról biztosította e küldöttséget s barátságos szavakkal válaszolt Bodor György dunaföldvári biró beszédére is. Ezzel a tisztelgés véget ért. A főispán lakosztályába vonult vissza. A diszebéd. Délután két órakor volt a diszebéd a vármegyei székház nagytermében, de a meg- hivoit nagyszámú vendégek ott nem fértek el, tehát a kisteremben és a nagyterem előtti széles folyosón is terítettek. Összesen tizenkét hosszú asztalnál foglaltak helyet a meghívottak. Köi'ülbelül 330-an voltak. Az asztalfőn a főispánnak szomszédjai jobbról Wo- sinsky Mór apátplebános, balról a tolnai uhlánus lovasság parancsnoka voltak. Azontúl jobb felől Fejérvármegye küldöttsége ült. A karzatot most is megtöltötte a díszes hölgyközönség. Fél háromkor szolgálták fel a levest, az étlap a következő volt: Csirke ragóut-leves Hideg fogas és tokhal Remonlade mártással Bélszinsült Cavour módra finom főzelékkel körítve Vol an vent á la Godard sült liba ugorka és fejessaláta eper Charlotte- créme sütemények sajtok, fekete kávé Cocnac és likőrök A kitűnő menüt Kovács, budapesti vendéglős szolgáltatta. Az ebéd alatt Garai Lajos zenekara játszott. Az első felköszöntőt Gróf Apponyi Géza főispán mondta az ötödik fogásnál ö felségére a királyra s ezt állva hallgatta meg a vendégsereg, a felköszöntő röviden a következő: A legelső magyar ember a király, ö Császári és Apostoli Királyi Felségére emelem poharamat, még pedig nem szokásból, mint egyébként ilyen alkalmakkor szokott az történni. hanem szivem sugallata és a közelmúlt döntő hatása alatt állva, midőn a múlt idők komorságában vezérlő csillagként feltűnt királyunknak a nemzet és népiránti szeretete s lelkemnek királyom iránt való törhetetlen hűségével, ragaszkodásával, hódolatteljes tiszteletével felkérem önöket, hogy üdvözöljük lelkünk mélyéből ő Felségét. Isten áldása kisérje ő Felségét hű alattvalóinak és a hazának javára ! (Kitörő lelkes éljenzés.) Ezután Dőry Pál alispán emelt poharat s a következőket mondta : Igen tisztelt uraim ! „A ma lefolyt ünnepély hatása alatt azt hiszem, hogy nem egyedül vagyok, a kit meghatott az ősi szertartásos beiktatás. Én figyelemmel kisértem és gyönyörködtem alkotmányos szertartásunkban és láttam, hogy azok mindenben való betartása a népet magát is magas hangulatba hozza; de legjobban meghatott midőn ö méltósága, szeretve tisztelt főispánunk a templomba vezérelt bennünket, hogy első funkezióját a minden jók kutfurrásánál tehesse orgona és énekszó magasztos hangjainál. Még mélyebb hatással volt reám, midőn a szent mise végeztével felhangzott mindnyájnnk ajkáról: „Isten áldd meg a magyart,“ ez hatotta meg legjobban 1906. május 15. lelkemet. Ezután néhány reflexióval utal nemzeti vágyainkra, szavait igy végzi; lelkem teljes meggyőződésével jelenthetem ki, hogy ö méltósága is áthatva ez érzéstől, egész szivével a magyar állam teljes kiépítésének hive. Adja Isten, hogy ezen szándékát feltétlen siker koronázza s családjának és szeretett, imádott hazánknak javára szolgálhasson. Riadó éljenzés követte szavait. Ezután Totth Ödön vm. t. ügyész lendületes szavakban a szomszéd Fejérvármegye küldöttjeire emelte poharát. Bernrieder János a római példákból kiindulva Dőry Pál alispánra és a vármegye tisztikarára mondott lelkes és igazán szép felköszöntőt, felemlítvén a^tisz- tikarnak a szomorú időkben volt magatartását, amelyre felhangzott a riadó éljenzés, a mely a tisztikarnak és az alispánnak szólt. Ezután a főispán emelt poharat. Kedves kötelességnek ismerem úgymond, hálás köszönetemet nyilvánítani a vármegye kö zönségének azon szives fogadtatásért, melyben részesültem kastélyom kapujának elhagyásától kezdve egész a vármegye székházáig ; köszönöm az ünnepélyes részvételt, a tisztelgő küldöttségek nagy számát; de nem csak azokról emlékezem meg, kik itt részt vettek, hanem azokról az asszonyi és leányi kendők lobogtatásáról, melyek egész utamon a falvakban, különböző házak udvaraiból, a nép kivonulásain felém üdvözletét küldöttek s Szekszárdon is hol bevonulásom valóságos diadalmenet volt. Ezeknek a kis kendőknek lobogása, 'a népszeretet s a nép reménye, mely bennem összpontosult s ezt megvalósi tani lehető emberi erővel igyekezni fogok a mit a nép szeretete és reménye ezekkel a virágos kendőkkel hozzám szólt azt állásomból tőlem telhetőleg vissza is fogom fizetni minden párt és állás különbség nélkül. (Riadó éijenzés.) Ezután Wosmsky Mór apát-plébános emelt poharat, és összehasonlítva mint régész a múltat a jelennel, vissza szállt és rövid történelmi visszapillantást vetett a múltba, amidőn 1777-ben gróf Apponyi György és 1790-ben gróf Apponyi Antal voltak Tolnavármegye főispánjai s azok utódját, a mostani főispánt s az Apponyi családot éltette. A főispán, Simontsits Elemért, mint az ünnepség és diszebéd rendezőjét, Simontsits Elemér rövid szavakkal Apponyi Gé- záné grófnő úrasszony ő méltóságát éltette. Koller Pál a szomszédos vármegye küldöttségének nevében köszönte meg a szives fogadtatást, melyben részesültek; de egyúttal felemlíti, hogy 22 évvel ezelőtt volt vármegyénkben fiatal szivvei és lélekkel s azóta az akkori bimbók most már nyíló rózsák lettek, tehát az egykori bimbók, most nyi ó rózsákra, Tolnavármegye hölgyeire emeli poharát. Szóltak még azután Dőry Pál alispán a magyar tulipánra, Széky Géza és Varasdy Lajos a főispánra emelvén poharukat. A mindvégig igen barátságos, lelkes és nemes értelemben vett magas hangulatban lefolyt diszebéd öt óra után a főispán asztalbontásával ért véget. A kivilágítás. Este 8 órakor fényárban úszott Szek- szárd belső területe; az alsó sétatéren, a fő- utczán és a székházhoz vezető utón levő házaknak, valamint a székház előtti teret körülövező épületeknek ablakai sürü gyertyasorokkal voltak kivilágítva; a villanytelep vezetője a székházhoz vezető utón még két ivlámpát helyeztetett el; a városház homlokzatán lombkoszorukkal övezett transparenten „Éljen gróf Apponyi Géza, Tolnavármegye főispánja“ felirat fénylett. Az utczákon az egész város népe ott hullámzott; a főispán Simontsits Elemér és Jeszenszky Andor kisé- retében a sétáló közönség közé vegyülve gyalogosan járta be a kivilágított utczákat, a közönség fel-felujuló zajos éljenzése közben. — Impozáns volt a városháza, a katho- likus kör, a főgimnázium és hatalmas homlokzatával az igazságügyi palota. Felemlítjük még, hogy az ünnepség folyamata alatt igen számos üdvözlő távirat érkezett.
