Közérdek, 1906 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1906-04-14 / 15. szám
8 1906. április 14. a hazának édes anyai kebelén. E haza határain belül telljen meg szivetek és lelketek édes gyönyörűségekkel, aminőket nem adhat semmi föld széles e világon. Mintha eleven szóval hangoznék végig vármegyénkén, végig az országba: halljátok meg nem csupán birtokosok és főurak, de vármegyénknek és hazánknak minden rendbeli és rangbeli fiai, első és szentkötelesség- tek, hogy gyermekeiteket ne bízzátok már kis korukban idegen nyelvű nevelők és nevelőnőkre, akik idegen nyelveken szóló idegen lelket öntenek gyermekeitekbe; első és szent kötelességtek a tiszta magyar nyelven szóló magyar nevelés, magyar lélekből fakadó tiszta magyar szó l Minden rendbeli és rangbeli hazám fiai, magyar férfiak és magyar nők gazdálkodjatok, éljetek takarékossággal és ha Isten megáldja munkátokat felesleggel, ne dobjátok oda idegen népek idegen rongyaiért! Vannak e haza határain belül munkás kezek és lesznek is, melyek, a ti kényelmetekre, a ti gyönyörüségtekre,. a ti pompázni vágyódástokra való mindenféle dolgokat készítenek ; adjátok felesleg pénzeiteket a hazai kezeknek ; a magyar ész, Ízlés és kéz készítette gyönyörűségek kápráztassák szemeiteket, hiszen ezeknek mását, szépségeit sehol e föld kerekén nem találjátok! Csapó Ida nem volt nagyokra termett férfiú, kinek szava végig zúgta volna a hazát, Csapó Ida szelid és mélységes mély érzésű magyar nő volt, kinek szava családja és hazának jóbarátai körén túl alig terjedhetett. Bele lehelte tehát a magyar nő lelkét, a magyar nőnek ezt a gyönyörűséges lelkét, végső sóhajába, sóhajának saját kézzel Írott finom vonásaiba .... végső rendelkezéseibe családja számára. Most, midőn Isten őriző keze elháritotta rólunk azt, hogy az a bizonyos korszellem ne lebegjen ismét felettünk; most, a midőn a Megváltó feltámadásának magasztos ünnepével együtt magyarságunknak mintegy újra feltámadását örvendező lélekkel ünnepeljük, méltó, hogy vármegyénk szépséges szép lelkű magyar úrasszonyának szellemét felidézvén, bevigyük azt szerető kegyelettel családi tűzhelyünkbe, bevigyük azt a gyermekszobákba. Magyar családfők, magyar apák, magyar anyák, el a gyermekek mellől az idegen nyelveken, idegen lelket betolvajló nevelők és nevelőnőkkel. Magyar lélekből fakadó tiszta magyar szó verje fel a háznak csendjét ! Magyar férfiak és magyar nők, el az idegen rongyokkal, idegen csecsebecse pompákkal ; felesleg pénzeteket adjátok a hazai észnek, a hazai kéznek ! írjátok fel, hímezzétek fel családi szentélyeitekben és a gyermekszobákban Csapó Ida lelkét: magyar nevelés, tiszta magyar szó, magyar földön hazai kéznek nyújtandó pénzfelesleg! Vésődjék be e három magyar ige a magatok és gyermekeitek leikébe, hogy hódoló tisztelettel megtartsák a késő unokák is heted és századiziglen. Soha szebb, ragyogóbb emlékkövet nem emeltek Csapó Ida gyönyörű magyar szellemének és méltó reá, hogy emeljetek ! SÁRGULT LAPOK Tolnavápmegye történetéből. Kubinszki és Pecsovics kortesnóták. A múlt század 39—40-es éveiben mozgalmas világ volt Tolnavármegyében. Mondhatni az egész Magyarország ide figyelt. Ekkor ment végbe az a nem kis jelentőségű alkotmány-harcz, a mely Kubinszki és Pecsovics világ néven ismeretes, — a mely végeredményében a pecsovics szót hagyta Örökül az utókornak. Evekig tartott ez a háborúság. Hiteles történetét a múlt évben részletesen megírtam a „Vasárnapi Ujság-^ ban“. s azzal egyidejűleg a „Közérdekben.“ Nem akarok tehát ismételgetni. De azóta KÖZÉRDEK is annyi sok uj adat jutott birtokomba, hogy azt hiszem érdekelni fogja az olvasóközönséget, ha azok egy-kettejével nyilvánosan is beszámolok. Adataim jó részét most is az újkori történetirás kincses házából, Csapó Vilmos kir. kamarás úr levelestárából veszem. Főleg érdekes ezek között az a húsz, harmincz kortes nóta, a mely abból a korból kéziratban maradt vissza. Mint költői alkotások nem varrni remekművek ezek, de hát mit is várhatnánk egy kortes nótától? — kor- történeti érdekességük azonban eltagadhatat- lan s némelyikben csak igy lüktet az eredetiség, népies érzék és dallamság. Itt van például az első, mely Perczel Móricz szerint görbői, a kézirat szerint pedig dunaszentgyörgyi vonatkozású: A Szent Györgyi sürii berek Ott terem a derék gyerek Mennél sürüebb a berek Annál derekabb a gyerek. Majd ha veres gutsmát vészek Mellé páva tollat teszek Petsovitson eret Vágok A Hazának úgy szolgálok. Nem légy pajtás Petsovits már, Roszabb az mint Török Tatár, Veres gutsmát hordok én, Igaz utón járok én. * ■ A második már valóságos „művers“ úgy látszik felelet a pecsovicsok gúnynótájára. Nem kell hozzá semmi különösebb magyarázat. Annyit jegyzek meg csupán, hogy egy pár drasztikusabb rész nem bírta ki a nyomda- festéket. Szól a vers pedig az eredeti irás szerint eképpen:. „Cortes dalok a Tolnai ó világból.“ Megjön, másodszor is Vay Lesz most Kubinszkynak jaj, Jaj, jaj, jaj, jaj, jaj Kubinszkynak ez sok baj. El múlt már a’ kemény tél Perczel Móritz ej be fél. Fél fél alig él azt sem tudja mit beszél. Hints ő többé Beletskán nem is lesz hát Vicz Ispán, ama szép tulipán maid meg ül a’ bitófán. Bezerédi Vezette maid fizethet helette rósz tanyjait követte mind a’ kettőt eb szülte. Csapó Sztankovanszky Magyary ama három csudafi Itt is ott is követi A’ Vüág tsak neveti. El mehettek mindnyájan Sipos Augusz kotsiján Tra, tra, tra igazán belétek vág a’ Titán, mehetz czukros Tengelitz , jobb lesz néked Izkiritz nintsen benned semmi vicz Varjú vagy te nem Stiglitz. Hát kend Tassy mit tsinál Cassa kults ha tovább ál Strázsát jár, fordul Pál Szénát, sarját sem kaszál. Simon Fördős vörös bor lesz maid néktek kutya tor ej huj két lator Páva tollas komondor. Most jött Erős mit mesél Profuntya már itt sem kél lám lám szalma bér Zab helett szecskát metél Gonosz lelkű Denevér te tök fejű vén Öszvér hej huj gonosz vér áljon meg benned az ér. A’ Gyűlésbe ha fel kélsz már te ész nélkül beszélsz: ej húj tsak haboz gonosz nyelved akadoz. Térj hát vissza te oda honnét jöttél honodba ej húj de meg vet a’ bolond is novet. Angyal István is búsúl vén dereka nem hajúi a’ szőlleje meczetlen mecző kése életlen el szokott a’ munkáiul méczés bujtás gyomlálástul mi légyen ő belőle Kalugyerok Vinczellérje. Bé fejezted Dallodat ? fárasztottad magadat — Kapsz aduttot Tronfodra, vigyázz bár e’ sokkra. Nosza tehát felelek, orrod alá szeletek, hajiad azért csúf kutya ez Dallodat hogy futtya: Másodszor is meg jött Vay Kubinszkynak nem lesz baj. Vaj magátul el olvad Petsovits aztán sorvad. El múlt már a’ kemény tél Nőm fuj maid a hideg szél nyomba éri vig tavasz Perczel Móritz nem ravasz, nem lakik ő Beletskán, maid lesz ő még Vicz Ispán, téged ez a’ tulipán, fel akasztad azután. Mert lelkes férfiakat, nem mint te Czudarakat Sértettél énekedbe Ördög bújjon eszedbe. Bezerédy ellen kelsz Isten előtt meg felelsz, Szereti ő királlyát Véddi Magyar Hazáját. Áldás Anya hamvának Béke ditső fiának. Sztankovanszky Magyari á’ haza jó fiai ne bántsad te ezeket fene egyen tégedet. Sérted te a’ nagy Csapót Kit még nem ért semmi fót- tanuld őtet tisztelni rósz nyelvedet fékelni. Rudolf, Erős, és Fördős mind a' három mérges hős monták ezek igazán, ki közietek rút Czigány. Tassi Úr ő — és nem kend, Szádat ellene ne fend huszár volt ő marad is bizonyittya bajsza is, meg nem rontod a’ becsét nézd bár mellén keresztyét . . . . . . . ehetsz azért Petsovits lehetsz. Angyal István nem busul Soha roszra nem fordul erköltse jó és sértettien, bár szőlleje meczetlen, lészen ki azt meg meczi, munkáját is el végzi meg marad ő becsében álhatatos körében. Mondod Augusz tra-tra, ah kötél a’ nyakadra ha nem lesz hivatala, el él ő te kortsola lennél bár tsak te illen Augusz Tóni miilen ne gondolkodgy felőle Ember lesz ő belőle. Lássad azért Piszkos hegy gonosz lelked motskos, ronda szived testedbe ..........................edbe — eztán a zért halgassál ugatással fen hagyál, S ne irj többé ollyast már te ostoba nagy szamár. Közli: B. I. Muzeum, közintézetek ügyei. Ajándék a múzeumnak. Maixner Hedvig úrnő Tolnáról egy igen szép kézirásu XVIII. századbeli imakönyvet ajándékozott a múzeumnak.
