Közérdek, 1906 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1906-02-24 / 8. szám
1906. február 24. KÖZÉRDEK 3 neki tüzesedett, nagy csoportokban kezdett hullámzani a vái'os főbb pontjain, a vasútnál i* - leste a vonat érkezését. Szerdán dél-! után a 4 órai vonatnál már százszámra hemzsegett a közönség s kivált mikor a 20—22 ; főnyi csendőrség kirukkolását meglátta, biztosra vette a kormánybiztos érkezését. Ez j azonban nem történt meg. — Este már valami j ezer ezerötszázra volt tehető azok száma, | akik részint a vasútnál, részint kíváncsiság- ból a gyalogjárókon lesték Mérő János meg- I érkezését. A sors, hogy úgy mondjuk, ostoba ' véletlensége izgalmas s majd nagyhorderejű I esetnek lett szülője. A vonaton ugyanis Mól- nár Lajos, Szekszárd város rendőrkapitánya is ott volt, akiről a városban az a hir terjedt el, hogy Sélley egyenes utasítására uta- ! zott Budapestre, hogy a kormánybiztos le- j jövetelét előkészítse. A rendőrkapitány hasz- j tálán igyekezett megnyugtatni a tömeget, hogy a kormánybiztos nincs a vonaton, az | előzetesen szárnyaló hírekből kifolyólag senki I sem hitte el neki, sőt mindinkább fenyege- | többé vált a tömeg hangulata, amelyet sem a véletlenül ott levő Bajó Pál főszolgabíró, j sem a C6endőrség ismételt felvilágosításai I nem tudtak eltériteni attól a meggyőződéstől, hogy ahol a rendőrkapitány, a kormánybiztosnak is ott kell lennie. — Növelte ezt a meggyőződést az hogy a rendőrkapitány más kocsi hiányában Leopold Mihály magánzó kocsijára ugrott fel s mikor a tömeg kettőjüket együtt meglátta: ott a kormány- biztos ! kiáltással utánuk eredt s őket ha talmas kődarabokkal dobálni kezdte. Helyzetük a Garay-téren vált legveszedelmesebbé, kocsijuk a gyors kanyarodás fotytán majd felfordult, pedig itt is hatalmas számú tömeg várakozott s a mint mondják, nemcsak kődarabokkal, de késsel, sőt revolverrel is fel volt fegyverkezve. Szerencsére valahogy eljutottak a rendőrkapitánynak a Széchenyi- utczában, az özv. Traiberné-féle házban levő lakásához, hol leugrálva, a kaput bezárták. A tömeg nemsokára ide ért, szenvedélyes kifakadások hallatszottak, elkezdték a kaput döngetni, hogy a rendőrkapitány adja ki a kormánybiztost. Nemsokára már csörömpöltek az ablakok s még fenyegetőbb lett a tömeg magatartása. Szerencsére megérkezett a csendőrség s tapintatos fellépésével szétoszlatta a népet. A csendőrség rohama alatt egy gyerek jelentéktelen sebet kapott az arczán. Beszállították a Ferencz-közkórházba, hol sebét bekötötték, s őt egyúttal ki is eresztették. — A tüntető tömeg megjelent Boda Vilmos képviselő lakása előtt is, ki hosszabb beszédet intézett hozzájuk. Majd a vármegye- házához ment, hol előbb Dőry Pál alispán mondott csillapító beszédet, hangoztatva hogy az ördög sem olyan fekete, mint a milyenre festik, várják be tehát teljes nyugalommal a kormánybiztos megérkezését, kinek k inevezése törvényes. Simoiltsiis Elemér szintén beszédet intézett a néphez, hangsúlyozván, hogy az alkotmánvos küzdelemben mindenkor számíthatnak a vármegyei tisztikar kétségtelen hazafiasságára. Ezek a beszédek jó hatást keltettek ; a tömeg szétoszlott. Másnap, csütörtökön még nagyobb élénkség volt tapasztalható az utczákon. Tolnáról már reggel ide érkezett a rendőrkapitány megkeresésére egy század uhlánus. Délutánra kellett volna ugyan megjönniök, mert ekkorra volt jelezve a kormánybiztos érkezése. De ez elmaradt, úgy hogy két órakor az alig pár perczczel előbb ide érkezett uhlanus század is visszafordult Tolnára. Dőry Pál alispán ugyanis, kit a belügyminiszter rendeletileg utasított a rend fenntartására, sürgöny utján jelezte a nép izgatott hangulatát. Hallomás szerint a kormánybiztost Sár- bogárdról sürgönyözte volna vissza a belügy miniszter. A tömeget azonban még a katonaság eltávozása sem nyugtatta meg. Nagy tömegben özönlötte el az utczát s várta s várja azóta is a vonatok érkezését. Dőry Pál alispán írásban is hosszabb jelentést tett a belügyminiszternek, előadván benne, hogy a nép békés hangulata pár nap óta annyira harcziassá vált, hogy a történ hetükért a felelősséget el nem vállalhatja, kéri tehát a kormánybiztosnak visszarendelését. Értesülésünk szerint tegnap az alispán Budapestre is utazott, hogy személyesen tár gyaljon a miniszterrel. Mi lesz a tárgyalás eredménye, természetesen senki sem tudhatja. Minket nem politikai í’észe érdekel a dolognak. De e vármegye belbékéjének, nyugalmának, városunk polgárai életének s vagyonának biztonsága megérdemelné a higgadt megfontolást s hisszük, hogy egy kis jóakarattal sok nyomort és szenvedést el lehetne hárítani e vármegye s város mindenkor békére hajló polgárságának feje felől. Higgadtság itt, bölcs belátás amott — akkor a kormánybiztos akár otthon is maradhat . . . VÁROSI ÉLET. Városi árvától*. Lapunk múlt számá- [ ban hirt adtunk arról, hogy a minisztérium I a városi gyámpénztárnak az állampénztárban való kezelését nem engedélyezte. A közigaz- | gatási bizottság ennek alapján múlt havi ülésében intézkedett a városi árvaszék hal ósága I alá tartozó gyámoltak és gondnokoltak vagyonának a városi árvaszék részére való átadása iránt, s utasította az ái'vaszéket, hogy a gyámpénztári tartalékalapból a városi gyámpénztár illetőségének megállapitása iránt a törvényhatósági bizottsághoz tegyen előterjesztést. Az árvatár és árvaszéki teendők átvételével olyan munkahalmaz fog a város nyakába szakadni, melyet a mostani munkaerővel nem fog meggyőzni. HÍREK. — Hivatalvizsgálat. Fink Kálmán kir, I tanácsos pénzügyigazgató s Miciilescu János pénzügyi titkár rovancsolást tartottak a tamási, illetve dunaföldvári kir. adóhivatalnál. — Adótiszti vizsga. Nyáry Andor, szekszárdi adóhivatali gyakornok f. hó 22-én jó sikerrel tette le az adótiszti vizsgát. — Üdvözlések. Tihanyi Domokos kir. tanácsost, tanfelügyelőt, kitüntetése alkalmából legelőször Halász Ferencz miniszteri tanácsos, Mártonffy Márton udvari tanácsos, Szilassy Aladár közig. bir. tanács elnök, Kacskovics Mihály és dr. Neményi Imre miniszteri osztálytanácsosok, stb. stb. üdvözölték. Számos távirat, levél érkezett. Legtöbben pedig személyesen, sőt testületileg fejezték ki jókivánataikat. Szép jele ez az általános tiszteletnek és szeretetnek, mely Tihanyit környékezi. — Esküvő- Halmai Tivadar és neje szül. Hesz Katalin fia, Halmai Emil, folyó évi márczius hó 5-ikén esküszik örök hűséget özv. Téri] Emilné született Zöld Aranka leányának, Téry Erzsikének Hőgyészen. — Halálozás. Dr. Hanyel Ignácz vármegyei főorvost súlyos csapás érte, testvére : özv. Schmidt Jánosné szül. Hangéi Helena Kalocsa város volt főjegyzőjének és később kir. törvényszéki bírónak özvegye f. évi febFérj uram gondolkozik : Mi lesz most legjobb ? Ah igen ! Rá kell a kis daczosra ijeszteni. „Olga! Komoly elhatározásod ez V „Megmásíthatatlan! „Úgy megyek vissza, mit keresek itthon, ha te haragszol reám“ — és indul a kijárat felé. A gyönyörű kis alak megrezzen : Megtenné vájjon? Itt tudná hagyni ismét ?_ Ödön lassú léptekkel halad, hogy ideje legyen az asszonykának visszahívni öt. S az megriadt szivecskével ép utánna akar futni, hogy* vissza tartsa a midőn egy jobb ötlet« támad. Kendőjét szeméhez emelve, — mintha sirna — a szomszéd szobába siet. Ödön megdöbben. Barbárnak haszon tálán fráternek nevezi magát a mért igy ráijesztett az édes kis asszonyára. Utána siet, ki fogja békiteni, megkérleli és . . . daczosan meg áll az ajtó előtt. Nem, nem kérleli meg, Olga fogadta őt daczosan, békitse ki ő, utóbb még papucshős lesz belőle, ha jól nem vigyáz. Duzzogva a pamlagra veti magát — el akarja hinni, hogy ő most nagyon boldogtalan és keserves sóhajtozások közt —- el- | aludt. Bent a mellékszobában, Olga már nem győzte várni, hogy mikor jön kibékiteni az ura. — Óvatosan az ajtóhoz ment s egy iczi piczi részen kikandikált. Ni ni elaludt! Örült is, bosszankodott is egy piczit. Örült, hogy nem ment el s boszanko- dótt a miért el birt aludni, holott tudta, hogy ö haragszik reá. Nesztelenül közeledett az alvó felé és suttogva perelt reá: Rossz Ödön ! Illik ilyen lumpnak lenni ? Illik ilyen kicsibe venni a féleség haragját ? Csúnya szégyeld magad! De bizony a csúnya Ödön egycseppet sem szégyenkezett, hanem mély egyenletes lélekzette! aludt tovább. Olga elmosolyodott s előre hajolva szerelmes tekintettel nézte . . . Hát a haragja ? No bizony, minek mutassa most a midőn úgy sem látja Ödön. Majd ha felébredj, akkor ismét duzzogni I fog, de most oly jól esik, igy hoszszan sze- I relmesen, felé repeső szívvel nézni reá: „Szegény. Megsem csókoltam mióta haza jött ? Egy csöppet furdalta a lelkiismeret,, első eset volt ez a mióta házasok. Halkan oda libbent mellé. Nagyon óvatosan a pamlag szélére ült és vigyázva megcsókolta. Miért ne ? Hisz mélyen alszik, nőm veszi észre, nem tudja meg soha. Rosszul számitott. Selymes puha ajkainak érintése, mint a. villanyszikra úgy hatott. Ödön felrezzent s a következő másodperezben már átkapta a derekát s kellemes meglepődéssel mint egy édes, szép álomképre nézett reá. „Te vagy ? — Nem haragszol! ?“ Ólga egy piczit pityeregve s igen, igen nagy szégyenkezéssel menekülni akart. „Hagyjon! Csak haragszom azért.“ De Ödön, a csúnya rossz Ödön nem hitt már neki, boldogan kaczagva csókolta össze, édes bohó kis asszonyának nevezte őt és ... az első haragnak vége volt. AZ EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES IZÜ TERMÉSZETES HASHAITÓSZER.
