Közérdek, 1906 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1906-02-17 / 7. szám

1906. február 17.

3

térbe lön szorítva társadalmi életünk által. Alig találunk a. mindennapi . életben olyanokat, kik magasztos dolgok, vagy eszmékért lelkesedni tudnának. A mai társadalmi életnek egyedül: czélja a gyors meggazdagodás és a pénz a legfőbb ideal. Ha tehát magunkba sziliünk és egy pillanatra a mindennapi élet 'küzdelmeinek köréből felemelkedünk, fjugy tűnik fel előttünk, hogy társadalmi életünk, a tiszta erkölcs hátrányára, vagy kárára és a nemzetnek előmenetele ellen, az arany borjú körül jár őrületes tánczot.

Kevés idealismussal találkozunk a közéletben s noha a franczia forradalom eszményi jelszavát: „szabadság, egyenlőség, testvériség“ lépten-nyomon hangoztatjuk, úgy látszik a szabadság már szabadossággá, sőt azt lehetne mondani, hogy anarchiává válik a jelen szomorú viszonyok között. Az egyenlőség és testvériség eszméi még máig sem hatották át társadalmi életünket. E kettő nélkül, de különösen a testvériség nélkül, a szabadság több veszélyt mint áldást hoz. A boldogulás útjára az emberiséget a testvériességből kifolyó felebaráti szeretet vezetheti. A hol tehát igazi felebaráti szeretet hatja át a társadalmat, csak ott lehet szó valódi szabadságról és egyenlőségről, de nem communismusról. Kell tehát, hogy a testvériességből kifolyó felebaráti szeretet, legyőzze a születés, nevelés, vallás, vagyon, foglalkozás s általában az életviszonyoknak ezer féle különbségeit, melyek mind nagyobb és nagyobb válaszfalat vonnak ember és ember között. Csak akkor lesz társadalmi életünk mentes ama nagy betegségtől, mely azt emészti, ha a testvériességből folyó szeretet az emberiség közt minden rangkülönbséget és válaszfalat lerombol, szémelőtt tartva a szt. irás ama szavát, „hogy mindnyájan egy Atyának gyermekei vagyunk s igy egy- gyek a Jézus Krisztusban.“ A testvériségből folyó szeretet hiánya tehát az oka társadalmi életünk beteges voltának. Arra kell immár törekednünk, hogy a testvéries szeretet hassa át társadalmunkat a legalantosabb rétegekig.

E nemes testvéri szeretet érzetének szép megnyilatkozását olvastuk e lap folyó évi 2-ik számában Széchenyi Bertalan gróf azon igazi emberbaráti cselekedetéből, hogy felsősegesdi uradalma cselédségének nemcsak korpótléköt, dé a nagy családdal bíróknak

^ÖZERDEK

még konvenczió javítást is ad. Vajha e szép példa hatná át mindinkább, nem csak hazánk összes nagybirtokosait és földes urait, hanem minden rendű és rangú lakosait; megszűnnék társadalmi életünknek ama beteges volta, mely az emberbaráti, vagy testvéri szeretetet nélkülözi. Nem állana elő akkor a társadalomban oly gyakran feltűnő visszás helyzet, nem lenne arató sztrájk, megszűnnék az áldatlan egy — gyermekrendszer. Megvalósulna akkor tényleg a franczia forradalom, három eszményi jelszava: „egalité, fraternité, liberté“. Adja Isten, hogy úgy legyen !

Reichert Gyula.

VARMEGYE.

Közigazgatási bizottsági ülés.

Dőry Pál alispán elnökleté alatt a közigazgatási bizottság f. hó 14 én ülést tartott. A következők vettek részt: Kurz Vilmos árvaszéki elnök, Fink Kálmán kir. tan., j énzügyigazgató, Totth Ödön . tiszti ügyész, Bernrieder József, Perezel Dezső, Alacs Zoltán kir. főmérnök, Tihanyi Domokos kir. tanfelügyelő, Wosinsky Mór, Simontsits Elemér vm. főjegyző, Orffy Lajos, Boda Vilmos, Török Béla, Forster István, Sigora Lajos törvényhatósági állatorvos.

Tatnügy.

Tihanyi Domokos kir. tanfelügyelő jelentése szerint január havában 22 tanteremben 9 iskolát és 2 óvóintézetet látogatott meg. Az elért eredmény részben jó, részben pedig csak kielégitő. A decsi r. k. valamint a szekszárdi belvárosi r. k. fiú és leány és az ulvárosi r. k. iskolában a tanulók oly sokan vannak, hogy ezen iskolánál még

1—1 tanítói állomás sürgős szervezése szükséges.

Közegészségügy.

Dr. Hangéi Ignácz főorvos jelentése szerint a közegészségi állapot január hónapban nem volt kedvező ; a hevenyfertőző betegségek kevesbedtek, lefolyásuk és gyógyulásuk is kedvezőbb volt, de az influenza által okozott légző- és emésztő szervi bajok még

j mindig igen nagy számban- fordultak elő. Előfordultak még izületi csuzos megbetegedések és váltóláz egynéhány esetben. A hevenyfertőző betegségek közül difteritisz volt 49, vörheny 13, kanyaró 38, hőkhurut 12, hagymáz 9, gyermekágyi láz 2, ragályos fültő mirigylob 3, törvényszéki bonczolás volt 4, rendőri hullavizsgálat 3 esetben teljesitte- tett. Szikvizgyárak Decsen és Szekszárdon vizsgáltattak meg. Orvos-rendőri vizsgálat tárgyát az élelmi s élvezeti czikkek, közhelyiségek s iskolák képezték. Dunaföldvárra. és Bölcskére egy-egy szülésznő telepedett, az utóbbi községi szülésznővé választatott. A szekszárdi „Ferencz“ közkórházban ápolás alatt maradt 1905 deczemberről 325, januárban felvétetett 217, ápoltatott összesen 542, elbocsájtatott gyógyultan 95, javultan 58, gyógyulatlan 22, meghalt 14 egyén.'

állategészségügy.

Az állatorvos jelentése szerint az állat- egészségügy állapota január hónapban lényeges változást nem szenvedett s elég kedvező. Ragadós száj- és körömfájás Bölcskén és Szemcséd községben van. Sertésvész Nagy- dorog, őcsény és Paks községekben lépett l fel. Sertésorbáncz Ujdombóvár községben lépett fel. Veszettség Varsád és Koppány - szántó községekben észleltetett. Lépfene Bá- I taszék és Kéty községekben lépett fel.

Közutaink.

Alacs Zoltán államépitészeti hivatali főnök J jelentése szerint az állami és kiépített th. közutak állapota a lefolyt hóban kielégitő volt.

| A hófúvások által okozott közlekedési aka- ! dályok a kirendelt közerő által eltávolíttattak.

I A kedvezőtlen időjárás folytán az összes építkezési munkálatok szüneteltek. A múlt I évi hátralékos kavicsszállitás befejeztetett az állami közúton, a th. közutakon is a hátra- I lék szállítás három utvonalrészlet kivételével

Közutaink,

Fink Kálmán kir. tanácsos, pénzügyigazgató jelentése szerint január hónapban a különböző adónemekből befolyt 332.507 kor. 07 fillér, mely összeg a múlt évi január havi befolyt adóösszegnél 17.562 kor. 27 fillérrel kedvezőtlenebb. A megyében levőhét szeszfőzde működésben volt. Az általános iktatóba beérkezett 4235 ügydarab.

királyhoz az a jóleső képzelgés, hogy e hűséges, becsületes gyermeki érzet ott fenn, a felséges magasságban, kegyes atyai megértésre s nyájas viszonzásra lel.

„Az obsitos“ — úgy vélem — Garay legfényesebb alkotása, de azért nem kevésbé élő és maradandó vers „Kont“-ja sem. Amaz, az „Obsitos“ népi, szinte úgy mondanám, fajmagyar vers, s mint ilyen duzzad a természetes élet vidám, meleg vérétől. Emez, „Kont“, nemzeti, szinte úgy mondanám, úri magyar vers, mely ha költői bájban amannak mögötte marad is, eszmei tartalmánál fog nem, kevesebbé igaz, — s ha szomorúan is, nem kisebb hatással szól a lelkűnkhöz.

Nagyon szónokias ballada. De nem vagyunk-e mi nagyon szónokias nemzet? . . .

Arisztokratikus szabadságszeretet lüktet benne. — De nem az luktetett-e a 'magyar nemzetben ezer esztendőn át ? Nem mindig és újra meg újra egy-egy nagyúri kemény vitéz köré gyűlt e — szabad halálra készen, térdhajtásra nem — harmincz nemes, háromszáz nemes, háromezer vagy akárhány nemes ? . . . Nem ez a nemesi buzdulat vitte-e -még legutóbbi szabadságharezunkban is a nép százezreit dicsőséges nemzeti zászlóink alá ? Nem vétetett-e be előbb a nép az alkotmány sánczaiba s nem úgy érezte-e a nép, hogy ezzel ő is nemes lett, hogy ezzel reá is kiterjedt a nemesi kötelesség: a nemzeti szabadságért szabad halálra készen küzdeni ?

A magyar történelmi, nemzeti lélek lehel Garay „Kontójából s mig ez a vers él, — pedig él még minden jele nélkül a halódásnak — tökéletesen bizonyos, hogy mi a régi, történelmi magyar nemzet szerves, egyenes folytatásai vagyunk.

De különös magyar nemzeti vers Garay „Kontója ama következetesen ismétlődő, örök

magyar tragikumnál fogva, hogy a határtalan hazafiui önfeláldozások közvetlen, szemmel- látható eredménye nem annyi, a mennyiért a világnak szerencsésebb nemzetei ily könnyen adták volna oda egy kemény vitézüknek s harmincz nemesüknek :— mind hősnek, férfi nak, hűnek és hazafinak — drága fejét. De Garay, költői hevületében, öntudatlanul az egész magyar nemzeti felfogást fejezi ki, mikor ily rettentő pazar árral szemben nem ki- csinyli, sőt nagyra tartja, a mit érte a nemzet kapott:

A zsarnok vére fagy : ítéleted törvénytelen,

Az ország foglya vagy !

A vers az országnak ezzel az elégtételével, a zsarnok király ilyetén bünhődésével végződik. A történelemből azonban tudjuk a további folytatást. Zsigmond király az ország foglyából mihamar megint az ország ura lett. S még más nagy országoké is. Uralkodott pedig tisztes visegrádi fogsága után még 36 esztendeig. Külföldön halt meg, de az volt utolsó ki. ánsága, hogy magyar földön temessék el.

E történelmi folytatás nem czáfolja Garay „Kontóját, sőt még inkább magyar verssé jellegzi. A töméntelen nemes magyar vér még sem omlott hiába. Tandíjul adta azt a nemzet, hogy királya megtanulhasson magyarokon uralkodni, s megtanulhassa végül a magyar földet szeretni.

Sok dicső nemzet van a földtekén, de egy sem él drágábban, mint a magyar. Hä azonban nem volnánk készek ily drágán is megélni, —■ rég nem élnénk már sehogy.

Ez a magyarnak történelmi sorsa s ez van kifejezve Garay „Kontójában. Ezért élő

vers az ma is, és marad az, valameddig történelmi magyar nemzet lesz e világon.

Tisztelt Társaság! Hosszan beszélek immár elhunyt tagtái’sunk emlékezetére és- mindig (Csak két élő versénél, az „Obsitosánál és „Kontónál időzöm. Vájjon nem tudok-e Garayról többet? Nem ismerem-e buzgó élete munkáinak egyéb eredményeit? Nem nyomoztam-e ki illő gonddal a sokszoros kapcsolatokat, melyek rá nézve e Társaságot s e Társaságra nézve őt igen fontossá tették ?

Minden róla tudhatót tudok, tisztelt Társaság." Minden munkáit ismerem. A legnagyobb lelkiismeretességgel és szeretettel követtem az ő kedves nyomait Társaságunk történetében, egészen amaz 1842julius 12-iki napig, mikor őt Schedel Ferencz először vezette be e Társaságba s benne „nem csupán az alkotó költőt üdvözölte, hanem neki, mint művészeti tanácskozásaink készületes részésének is örvendett“.

De mindent tudva Garay Jánosról, mindent ismerve, a mit alkotott, mindent kinyomozva, a miben ő, mint e társaság tagja, munkáinak buzgó és kiváló részese jelentkezik, őszintén kimondom meggyőződésemet: mind a többi csak nagy törekvés, csak értékes érdem, csak érdekes viszonylat; ám az á két élő vers, az „Obsitos“ meg „Kont“ — az Garay dicsősége, az Garay halhatatlansága.

Igaz lelkemre! Véle, e két élő versben halhatatlan dicső magyar költővel szemben a többetmondás kevesebb lenne. Teljes nagyságában, feltétlen fényességében úgy ünneplem legjobban az ő feledségbe sohasem merült emlékezetét, hogy e serleget az „Obsi- tos“-ra és „Kontóra köszöntőm.

E versek élnek. Éljenek örökké!