Közérdek, 1906 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1906-12-29 / 53. szám
2 ben, munka'és ipari viszonyaiban felmerül, hető esetekben, betegsegélyző pénztári,* név magyarositási, kivándorlási és más ügyekben» házasságon kivüli együttélésnek házassággá Iptesitése» és okmányok beszerzése körüli dolgaiban és a szegények támogatása ügyében, kiskorúak örökbefogadása, törvényesi- tése, vagyontalan szülők gyermekeinek a helybeli m.i kir. állami gyermekmen helybe leendő'elhelyezése iránti és egyéb családjogi ügyekben. Peres ügyekben pedig tanácscsal . és Útbaigazítással szolgál. A tagokról és azok kötelességeiről: A ,,Néphivatal“ tagjai: rendes és pártoló tagok. A rendes tagok azok, akik az ügyvédi, bírói, közigazgatási, tanári és más karokból a „Néphivatal“ ügyeinek ingyenes ellátására, akár a „Néphivatal“ helyiségében a megái lapítandó hivatalos órák alatt, mint ügyeletesek, akár azon kívül a szabadon választandó ügykörben hozzájok utalt ügyekben, mint előadók önként vállalkoznak. Pártoló tagok azok, akik a „Néphivátal“ anyagi tet- heihez évenkint legalább 5 koronával já rulnak. A szervezet és az ügykezelés: A „Néphivatal“" az ügyek ellátására egy állandó fizetéses Írnokot tart. Az ügyeletes a, panaszokat meghallgatja ; ha lehet, útbaigazításokat ad, ha nem, tényállást vétet fel a megfelelő okirat elho- zása, esetleg beszerzésére utasitást ad; ha lehet, az ügyet azonnal elintézi, ha nem, in tézkedik arról, hogy melyik szakelőadónak adassék ki az ügy s az előadó nevét, laka sát a féllel közli. Az ügyek kiosztásánál szem ,előtt kell tartani az előadó által vá- I lasztott ügykört. Az előadó a hozzá utalt ügyeket lehető gyorsan elintézi s az elintézést az iratok, illetve a tényállás kapcsán a „Néphiva tal“-nak mielőbb visszaküldi. A „Néphivatal“ a jelentkezők ügyeiről iktatókönyvet vezet, melybe a fél neve, az ügy megjelölése, a netaláni előadó, az elintézés bejegyeztetik, ezenkívül az elintézés végett kiadott ügyekről nyilvántartási jegyzéket vezet. A „Néphivatal“ naponkint egy, a szükséghez képest több hivatalos órát tart. A hivatalos órák számának és időpontjának megállapítása a választmány hatáskörébe tartozik. Amennyiben a szolgálatra kirendelt tagok közül valaki akadályozva van a hivatalos óra alatti megjelenésben, tartozik azt KÖZ ÉRDEK alkalmas időben a titkárnak bejelenteni a helyettesítésről való gondoskodás czéljából; vagy ha az ok előre nem látható, illetve azt tenni elmulasztja, úgy helyettesítéséről maga tartozik gondoskodni. A tisztikar. A „Néphivatal“ élén három évre választott^elnök, titkár és pénztáros áll. Van ezen kívül legfeljebb 30 tagból I álló választmánya s az ügyek intézésében a legfelsőbb fórum a közgyűlés. Ennyiből áll a humánus egylet czélja és rendeltetése. Nem hisszük, hogy nálunk egyhamar alakuljon ilyen egyesület, bármily üdvös és kívánatos volna is egyébként. Nagyobb teret mégis azért szántunk e teljesen modern alapon működő intézmény meg-' ismertetésére, mert benne az elharapózott szoeziális. bajok miként való orvoslására, mintegy Útmutatást látunk. Mindent az államtól várni nem lehet. A társadalmi sebek gyógyítása magának a társadalomnak is egyenes kötelessége. Okosság, lelemény, sokszor egy kis furfang, a szegény ember kicsinek látszó, de mégis nagy bajának kellő értékelése, teljes jóakarat, nemes ember- szeretet azok a jótékony antiszeptikus kötések, a melyek a minálunk éppen most folyó társadalmi evolúció itt-ott felfakadó mérgesebb kelevényét be- hegeszteni segitik B. Tűzrendészetünk. Irta: Bajó János vármegyei árvaszéki ülnök és képesített tüzoltótiszt. Közérdekű ügygyei óhajtok foglalkozni ezen czikk keretében, s mivel e lap olvasói közül bizonyára sokan érdeklődnek a közügyek iránt, nem vélek fölösleges munkát végezni, ha vármegyénk tűzrendészed állapotát az érdeklődőkkel megismertetem s reá mutatok ennek a fejlődésben való visszamaradottságára s azon útra, melyen haladva fejleszthetjük tűzrendészetünket egy magasabb nivó felé, mely felé minden közérdekű intézmény természetszerűleg törekszik. Összehasonlításul tekintsük csak a gyermekvédelmet — ezen kétségtelenül közérdekű ntézményt. Az 1876. évi XIV. t.-cz. I40ő§ a még csak ezt a kijelentest tartalmazza: a lelen- czek gondozása községi feladatot képez ; az 1877. XX. t.-cz. 112. §-a már a vagyontalan árvákról gondoskodik,- mikor ezeknek a rokonoknál vagy más jóltevőknél, jótékony intézeteknél leendő elhelyezése iránti igyekezetét a gyámok kötelességévé teszi ; még később az 1901. évi VIII. t.-cz. az állami gyermek-menhelyeket állitja fel az elhagyott gyermekek gondozása czéljából; az ugyanazon évi XXI t.-cz. pedig a közsegélyre szoruló 7 éven felüli gyermekek gondozásáról is intézkedik ; végül pedig az ezen törvények alapján 1903. .évben kibocsájtott bel-' tigyminiszterí rendelet az állami gyermek - menhelyek szervezetét, a gyermekek felvételét, gondozását, ápolását stb. szabályozza. 5 így ma már ez az intézmény elérkezett a fejlődés azon pontjára, m'ely a kor igényeinek, az emberiség fejlődésének, a nemzeti szempont követelményeinek megfelel. A gyermek védelem intézménye mellé, közérdekű voltánál fogva, méltán’ állítható a tűzrendészet. Mig ugyanis a gyermekvédelem számos — eddig a gondozás hiánya miatt teljesen elpusztult — szellemi és anyagi tőkét ment még a nemzet javára, addig tűzrendészetünk fejlesztése a szellemi és fizikai munka eredményét: az anyagi javakat fogja fokozott, mértékben megvédeni, a nemzet- .vagyon pusztulását szükebb korlátok közé szorítani! S ez nem volna éppen oly sulylyal biró állami érdek? Bizonyára ép oly fontos; annyira fontos, hogy fejlődését — melyet a nemzeti vagyon tűz által való pusztulásának minél nagyobb fokban leendő megakadályozása okvetlen megkíván — minden uton- módon elősegíteni kell! Vármegyénk tüzíendészetének mai állapota— melynél jobbal kevés vármegye dicsekedhetik — olyan, mint a nyomorék gyermek, ki lerongyolt ruhába búj üt ott rút alakjával, a könnyen gondolkodókat kaczajra fakasztja, a nemesen érzőket azonban szánalomra, a szerencsétlenekről való gondoskodásra indítja. Ezen czikkem csak az azok által való elolvasást, a benne foglaltaknak csak az azok által való megsziylelését igényli, kik az elemi csapások legborzasztóbbjának — a tűznek — megakadályozása, a tűzveszély által okozható károk csökkentése, a véres I 906. deezember 29. kalap, ez volt a közönséges zarándők-öltözet. A zarándokok útközben mindenütt befogadtattak s megvendégeltettek, mit ők csupán imával viszonoztak, mely egyetlen utravaló- juk, egyetlen .fegyverük vala. A hidakon és utakon felállított vámszedők díjtalanul bo- I csátották őket keresztül ; egy hajótulajdonos sem tagadta volna meg tőlük az átszállítást ; a dölyfös várur leereszteté a csapóhidat és várába fogadá a zarándokokat. Elérkezvén Palesztinába, minden kőre ráborultak, mivel Krisztus is ottan járhatott; ájtatoskodtak a próféták énekeitől egykor viszhangzó völgyekben s az erdőkben, melyeknek árnyéka isteni 'titkokat takart. Bemenvén Jeruzsá- i lembe Ephrains kapuján, elvégezték az előirt imákat és böjtöt, áhítattal járultak a szent ur egyházához, egy köpenybe burkolva ma- | gukat, melyben aztán eltemettetni is óhajtót- j tak. Megfürödvén a Jordán és Cedron vizé- ben s pálmákat szedve Jerickó és Libanon erdeiben, visszaindultak hazájuk felé. Sokan útközben haltak meg, felkiáltva1: Uram! te adtad az életet és én visszaadom neked, , Akik hazaérkeztek, kimerítve a böjtök, fá-1 radalmak által s megbarnitva a syriai nap j által, vándorbotjukat a pap kezébe adták, ki azt az oltár mellé helyezte. Azután elbeszélve a távoli országban látott csodákat, előmutatva a magukkal hozott ereklyéket és emlékeket, másokat is zarándoklatra buzdítottak. , Csalódnék, ki azt hinné, hogy a vallásosság ezen nyilvánulásai csak a köznépnél voltak feltalálhatók. Ellenkezőleg, a társadalom minden rétegét, a fejedelmi származásuak- tól le a legszegényebb pórig áthatotta a vallásnak bámulatos ereje. Hogy mily tömegekben tódult a “nép vallásos szivének vágyát kielégíteni, mégérthetjük e néhány adatból. Litbert Cambray püspöke több mint 3 ezer emberrel indult Jeruzsálembe; a mainzi érsek, aztán Speger, Köln, Bamberg és Utrecht püspökei 7 ezer emberrel zarándokoltak el: Aki meglátogatta a szent sirt, halála után az ott viselt öltönyben óhajtott} feküdni. A pisaiak Palesztinából hoztak földet s azzal terítették be temetőjüket, hogy igy szent földbe takarittassa- nak el. Sok, nagyon kedves és megható epizódot lehetne ezen gyermeteg, naiv, de szive minden lobbanásával a hitért hevülő, sőt lángoló korból felhozni. Ebben a hidegen számitó korban sokan mosolyognak ar hitélet ezen impozáns megnyilatkozásán. De nem szabad felednünk, hogy ezen igénytelen, j egyszerű kornak gyermekeit nem kötötte le j és szivüket, eszüket nem foglalta el a bo- i nyolult társadalmi életnek ezernyi gondja. I Ezek nem voltak kénytelenek, mint: níi, nap- j estig a megélhetés gondjaival és munkájával küzdeni, mert a legelőkelőbb ur, sőt a fejedelem sem élt különben, mint ma egy kö- I zönséges polgári család; nem űztek ekkor 1 még magas politikát, nem voltak még nem- ; zetiségi súrlódások, hanem egész Európa egy 1 hiten lévén, testvérnek, a kereszténység nagy családja tagjának tekintett mindenkit, lett lé- ! gyen bármely nemzetéből is Európának. Erős vallásos érzületük adta meg szivüknek azt I az édes nyugalmat, miről ma alig lehet fo- j galmunk; ez enyhítette bánatukat és fájdal- I mukat 5 nem volt ekkor annyi boldogtalan ember mint ma, mert lelkűk,) szivük egyen ; súlyát fentartotta hitük s nem voltak kény- I telenek a halál .karjaiban keresni a nyugal- 1 mat, mert megadta ezt nekik bőven a hit. Itt már láthatják tisztelt olvasóim ! azt a pá: I ratlan hatást, mit ezen barbár pogány népekTüdobeiegsegek, nuruiuk. szamár- • öhöges, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenka» „Koche41 crtiie-ti c*omagoláel. W. Hsfans-U Rache A Cm. Basel (Svi& Kayh«tó arvaai rwMetra a eró*ywrWeÉ- ^ baa. — Ara Svafcnhiat 4.— korma.
