Közérdek, 1906 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1906-02-10 / 6. szám
2 KÖZÉRDEK 1906. február 10. egy munkanapot, két millió ötszázezer koronát! Kétszázezer békélétszám mellett kitenne ez, kerek tizenötmillió koronát! Ne vádoljon senki utópiával! A munkáiddüek ezt a csekély részét fellehet használni anélkül, hogy a hadsereg érdekei általa csorbát szenvednének ! Természetes, hogy kevesebbet kérnénk a fölösleges parádé kiruk- kolásokból! Az a kérdés pedig azt hiszem, nem képezne megoldhatlan problémát a hadvezetó'ségre, miként lehetne p. o. Magyarországnak fa, vas, bőrmunkásait, földmivelűit. végzett mérnökeit, erdészeit és gazdászait egy-egy helyen konczentrálni! Talán az sem lenne nagy furcsaság a hadvezetó'- ségnek, ha a kaszárnyák körül egy kis mezőgazdaság, erdő, vagy bányagazdaság fejlődnék ki, vagy ha a kaszárnya egy-egy kézműipari czentrum lenne! Az óriási hadügyi költségvetésekből valamit megmenteni a nemzeti termelés számára, csak ilyesféle uton- módon lehet! Nemcsak állami háztartásunk egyensúlyát fogjuk megmenteni a felbillenéstől, hanem szocziátis czélokat is fogunk vele szolgálni! Elérjük vele azt, hogy a hadseregben nem fog megszakitódni kinek-kinek előbbi életpályája, sőt folytatást, talán magasabb lciképezést is nyer! Ennek a kérdésnek szocziális megvilágításáról azonban csak a jövő alkalommal! Kirchner József. — Folytatjuk. — A Sárköz utjai. Sárköz! Találó név, kivált ha egy kicsit önkényesen etimologizálunk. Sárköz, annyi, mint — sár közti vidék, amelynek t. i. a sárhoz van köze, de egyébként semmihez, mert az ilyen locs-pocsos időben egyszerűen megközelíthetlen. Nevezhetnénk Tol- navárraogye, sőt az ország — szégyenének I is, mert nem hisszük, hogy vagyonosabb vidék jobban el volna Zárva a világtól. Pilisen az idén bírót sem lehetett választani, a — sár miatt, de haj, ezért Sárpilis. A főszolgabíró nem tudott odáig jutni. Öcsény, I Decs, Alsónyék is megfulhat a saját zsirjá- j | ban ; megesett, hogy már október hó végén ; szánkón jártak itt, de nem a hó, hansm a í nagy sár miatt. Igaz, a két elsőnek van j vasút állomása is, de odáig legfeljebb kormányozható léghajón juthatnak ki, ez pedig ma még egy kicsit drága. De hát mért nem csinálnak köves utat ? Ez az észszerűnek I látszó kérdés tolakodik legelőször is az em- | bér ajakára. Reá úgy felelnek egyesek: Először nem lakik a községben vármegyei | potentát, akiért érdemes volna a kiépítéssel ! járó meglehetős nagy költséget a vármegyé j nek nyakára vállalni. Másodszor pedig annak [ az ős szittya magyarnépnek nem hajlós a dereka. Nem úgy tánczol, a hogy fütyülnek, pedig ha úgy tánczoltak volna, ma már I könnyen — fütyülnének. Hát van ebben is némi igazság. Tény, hogy a Sárköz, kivált választások idején az ígéret földje. A követjelöltek mindég meg- J ígérik a pompás köves utat, de aztán, kivált ha a jelölt elbukik, alszik az ügy a jövő j követválasztásig. Most ugyan a vármegyei elég jó akarattal volt irántuk, elhatározta a 1 szekszárd—keseh)i\s\ törvényhatósági köz- utból kiágazó. Öcsény, Decs és Pilis községeken át Várdombig vezető községi útnak a töroénijhatósági úthálózatba való \ felvételét. A kereskedelemügyi miniszter azon- I ban Így válaszolt a vármegye határozatárai,: j „Az 1905. évi 1993. sz. a. kelt ren-1 deleiben ezen útra vonatkozólag kifejtett I álláspontot ez úttal is fenntartom s megjegy- j zem, miképp czélszerübbnek találom, ha a 1 czim, eme útnak a törvényhatósági utháló- I zatba való felvétele helyett, inkább a most i is a törvényhatósági úthálózatba tartozó ] pilisi, decsi és őcsényi vasúti hozzájáró utak- } nak az illető községek belterületén át való j megfelelő meghosszabbítását határozná el.“ Az ördögbe is, nem az a fontos, hogy az úthálózatok milyen kategóriájába osszák í be a sárközi utakat, de hogy végre-vala- j hára megcsinálják. Mert hisz azt, a mit a i miniszter kíván, t. i. a vasúti hozzájáró 1 utaknak kiépítését, tudomásunk szerint öcsény Decs szívesen teljesítené önerejéből, vár- megyei, állami segítség nélkül is. Utat tehát a Sárköznek minden áron ! Mert elvégre ez a környék Szekszárd éléstára. Et a nagy elszigeteltség az oka főkép az itt tapasztalható nagy drágaságriak. .Fent, a miniszteri büróban nem czir- kalommal kell elbírálni az utak szükséges voltát, de tekintettel kellene lenni egy egész vidék boldogulására. S ha ez nem, mar csak az is elég ok lehet a méltányos kívánság teljesítésére, hogy Öcsény 38Ö1 kor. 48. Decs 4870 kor. 45, Sáipilis 939 kor. 77, Alsónyék 1978 kor. 46 tillérrel, tehát ez a négy község évente 11640 kor 16 fillérrel járul a vármegye útadójához, a melyért eddig még egy íillérnyi rekompenzácziót sem kapott. Tolnavármegye igen tisztelt bizottsági tagjaihoz szólunk tehát. Tekintettel kell lenniük Szekszárd fontos érdekeire. Nem szabad efajta döntésekkel megelégedni. Felesleges bennünket arra kioktatni, hogy hova soroljunk egy-egy utat. Ismerjük mi a magunk szükségét. Felszínre kell hozni ezt a kérdést újból s nem egyszer, de ha kell, százszor. Minket csak nem vádolhat senki szélsőséggel, de igazán felháborodik az ember azon a t-zük- keblü eljáráson, amellyel vasúti és közúti dolgainkat odafenn kezelik. Pirulnunk kell botrányos vasúti állapotaink miatt s ez a sárközi útállapot se különb. — .Szekszárd fejlődhetése, közélelmezése, a pesti embernél drágábban élő tisztviselői kar, megérdemel annyit, hogy a Sárköz, amely mi reánk s a melyre mi is rá vagyunk utalva, megszűnjék az év bizonyos évszakjaiban ama bizonyos földrajzi forgalom lenni: vagyis legyen megközelíthető, nem mint az északi sark, vagy pedig a legsötétebb Afrika belseje . . . A póttartalékosok felsegélése. Nemcsak hazafias, de nemes emberbaráti cselekedetet végez az a lelkes rendező-bizottság, amely Szekszárdon, gróf Apponyi Géza védnökségével, a póttartalékosok családjainak felsegélése czéljából a mai napon nagyobb szabású tánczestély rendezésén fárad. ben, hogy a rabszolgák föllázadtak azon elhatározással, hogy iszonyú kegyetlenséggel súlyosbított lánczaikat széttörendik. Ezek egyike az a borzasztó rabszolga háború volt, mely Spartacus nevéhez fűződik. A háború először Sziczilia szigetén tört ki, majd átterjedt Olaszországra is, mindenütt százezren- kint keltek föl a rabszolgák s még a hadban jártas rómaiaknak is sok gondot okoztak. Habár az ily gyülevész nép könnyen diadalra vergődik is vak dühében, könnyen legyőzi azt a ravasz politika, vagy a szigorúan kezelt fegyelem. Úgy mondják, hogy egy millió rabszolga életébe került ez a lázadás. Végre csak ezren maradtak életben a lázadók közül s a rómaiak ezeket a vadállatokkal való küzdelemre ítélték. De bátran akartak meghalni s mielőtt a vadállatokat rájuk eresztették volna, egymást ölték meg a czirkusz- ban a római nép nagy mulatságára. Ez volt főbb vonásokban a rabszolgaság intézménye, mely az ó-korban annyira meggyökerezett volt, hogy emberi kéz annak megszüntetésére nem volt elégséges, s égre elérkezett az idők teljessége. Isten mintegy meg- sokalva az emberek borzasztó tévelygéseit," meg azokat a hajmeresztő kegyetlenségeket, miket- egymással szemben elkövettek, Ígéretéhez hűen elküldé a már év ezredek előtt I megígért szabaditót. S ez a szabaditó Au- I gusztus császár uralkodása alatt megszületett I I a betlehemi istállóban s a mily szegényen j született, oly szegényesen élt mindvégig, hogy első sorban is azoknak legyen vigasz- j talója és gyámolitója, a kik legjobban rászorulnak erre, mert legtöbbet szenvednek, t. i. a szegényeknek és elnyomottaknak. Jé zus fönhangon hirdeti, hogy minden ember a mennyei Atyának gyermeke ! S ez hadize- net volt arabszolgaság eJen, mert kimondja, i hogy Isten előtt mindenki egyforma, szülés- I sék bár bíborban vagy rongyok között, tehát el van ezzel Ítélve a rabszolgákkal való bánásmód, s el az egész rendszer. Szeresd I felebarátodat, mint önmagadat! ezen szavakban pedig a szeretet parancsa hangzik fel, I melyre oly nagy szüksége volt a világnak, főleg a szenvedőknek, a rabszolgák milliói- I nak. Tehát stz Istenre magára volt szükség- I hogy a földre jöjjön, hogy isteni tekintéllyel mondja szemébe a műveltségben s tudo- I mányosságában elbizakodott, gőgös ó kori világnak, hogy egész tudományosságod semmit sem ér, egész fényes műveltséged csak szem kápráztató üres pompa, mert az emberiesség törvényének első paragrafusát sem ! tudod, mely igy rzól 1 Szereid Istent mindenek fölött és szeresd felebarátodat, mint önmagadat! Természetes, hopy a rabszolgaság in tézménye nem szűnt s nem szűnhetett meg azonnal, mert veszélyes lett volna azt mondani egyszerre a rabszolgáknak: Ti szabadok, uraitokkal egyenlők vagytok ! Ez veszélyes lett volna, mert a százados rabszolgaságban élő népelemek nem tudtak volna mindjárt élni a visszanyert szabadsággal, mert nem szoktak hozzá, ép úgy, mintha egy gyermeknek egyszerre azt mondanék: szabad vagy, tégy a mint jónak látod! Ez a gyermek bizonyára rosszul használná fel az igy hirtelen nyert szabadságot. Fokozatosan kellet e téren is haladni s Jézus csakugyan a rabszolgák közé magvat vetett el, a szabadság magvát, mely századok múlva fokozatosan megtermi a gyümölcsöt. A .mit e téren tenni kellett és íehotett, megtette az egyház. Naponként tiltakozott a megrögzött rabszolgaság ellen. S' mig a rabszolgából szolga, ebből ismét szabad munkás nem vált; a hol az evangeliom hirdettetett, legalább megszűntek azok a kegyetlenségek, melyek 1 eddig napirenden voltak; meghatároztalak t a napok, mikor nekik is pihenés engedtetett, megszentelve azokat vigasztalásaiban az imádság- és oktatásnak, melyet a pap minTiidobategsegek, hurutok, szamár köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, megszünteti a köhögést, váladékot, éjjeli tzzadást. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Koche“ eredeti csomagolást. F. Hoffmann-La Roche & Co. Basel (Svájc), mm Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertárakban. — Ara Uvegenkint 4.— korona.
