Közérdek, 1906 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1906-12-22 / 52. szám
KÖZÉRDEK 1906 deczember 22. 'gy a ki sem nyelven szólva, festményét közelebbről élvezhessem, sajátomnak valljam, százak, ezerek kellettek hozzá. Valamire vvaló .művész olyan hatalmas összeget követéit \egy egy' képéiért, hogy- a nagyközönség hanyatt-.-vágódott a meglepetéstől és ijedségtől. Lehetett kifejlett műizlésem, dp hogy művészei pártoló; mű- vásátló legyek, ahhoz fejedelmi, mágmmi, vágy- legalább bankárUvágyop kellett. -7^ művészek legnagyobb részé várta ama' bizör nyos „bolond angliust“, ki majd ezresekkel •fizeti a már nem is pemzlivel, -de Léssel odacsapkodott festéket^ de mért á bolond anglius“-ok nem szaporák s a szegény Munkácsyv&l történt eset óta kivesző félben van nak, mint a nemes bölények/ jajszó, siránkozás tölté be az. egész országot, ho magyar művészet tönkre megy, vagy fejlődhetik, mert műpártolás nincs. A siránkozás azonban nem tarthatott sokáig, mert az állami képtárak fölé is oda biggyesztették a „megtelt“ táblát s igy még azoknak a mű • vészeknek is, kiknek valóságos mentsváruk volt az állami müvásárlás — kenyér után kellett nézni s keresni a közönséggél megszakadt összeköttetés elejtett fonalát. S hála - Isten ma már jó utón vannak. Nem beszélünk most a budapesti, úgyszólván állandó képvásárról, amilyet például a Könyves Kálmán társulat rendez, de igenis szólunk arról a dicséretre méltó hazafias vállalkozásról, amelyre a .Nemzeti Szalon vezetősége, valóságos úttörő munkát végezve — szánta rá magát. Ha Mohamed nem jött a hegyhez, a hegy jött el — Mohamedhez. A Nemzeti Szalon amaz ügyes, praktikus eljárásával, hogy neves festők, méltányos áru képeiből időszakonként képkiállitásokat rendez nagyobb vidéki városokban, megtette a bátor kezdeményező lépést arra, hogy a művészet és a nagy közönség végre megtalálják egymást. Nem hisszük, hogy a nevezett társulat, vagy annak kiállitó művészei most még brilliáns anyagi hasznot tudnának felmutatni az ily vidéki kirándulásaikból, de hogy nagyban hozzájárulnak a művészi Ízlés kifejlesztéséhez, s ezzel a magyar festőművészet természetes és nem mesterséges utón való táplálásához, friss erőre liapatásához, ez, kétségtelen. Egy fecske nem csinál nyarat, de a sok fecské- - vei mégis megérkezik a tavasz és a nyár, igy a magyar művészi élet felpezsdülésére is nagy befolyással vannak az e fajta vidéki kirándulások. Hogy pedi^ miért mondjuk el ezt éppen most, ez alkalommal és ezen a helyen,' oka abban rejlik, mert a Nemzeti Szalon ez idő szerint éppen a szomszédban gyújtogatja a művészetért való lelkesedés apró karácsonyi lángjait. Kiállítása 247 képpel, Baján, a ké- pezde zene és i’ajztermében e hó 16-án nyílt meg s 26-ikáig marad nyitva. Aá ünnepségszámba menő kiállításról lapunk más helyén tüzetesebben is megemlékezünk, itt csak felvetjük azt a kérdést; vájjon nem lehetne e Szekszárdon is, például a következő ősszel hasonló kiállítást rendezni!? A bajaiak kulturális élete sem különb a mienknél. A mint ott az ügy élére állt Ambrozovics Lajos főispán, azt hisszük, a mi minden szépért és jóért lelkesülő főispánunk sem vonná ki magát a védőség tiszte alól s kevés vármegye közönsége tudhat felmutatni oly kiváló müizléssel biró férfiakat, mint többek között egy gróf Apponyi Sándor, dr. Kämmerer Ernő, Wosinsky Mór stb. Az ő megnyerésük magát a — ajkért jelentené. Wosinsky Mór a vármegyei muzeum tudós igazgatója, kivel az eszmét előzetesen már közöltük, szívesen engedné át a kiállítás számára, a muzeum e czélra nagyon alkalmas képtár termét s a mecz^jásokat pedig mint másutt, — bár vérmes reményekkel senkit sem kecsegtethetünk, —- itt is csak meghozná az ügyes rendezés, a képek,jósága s méltányos, ára. Szó sincsen róla, hogy százával lehetne itt,, eladni képeket, de a környék bevonása-?- váí, az élőbfi 'felsorolt illusztris .férfiak magas erkölcsi, égisze alatt sikerülhetőe egy ily fajta; .kiállítás s fejlődő' városfiak -egyszerre bele-, kapcsolgatnék, '•k ínagyár "festőművészet s á mindenesetre fejlettebb műizíés nemeikig kúp; tur-zónájábá.f v,» . J-*\ B. Városi bérpalotái ; Városunkban a lakásviszonyok a lehető legross|zabbak. Nemcsak, hogy hiányzik a "felmerülő igényeknek megfelmő'lák'ás, deanf? van is, mértéken túl, szinle megfizethetetlenül drága. A pósta- és távirda hivatalnak bérlete lejáróban van. A hivatal részére helyiséget kerestek, d’e a központban megfelelő, alkalmas helyiség nem kapható, akik. pedig a pósta részére építeni szándékoztak, olyan árt kértek, amely e helyi viszonyoknak ugyan megfelel, de amelyet a kereskedelmi kormány tulmagasnak talált és el nem fogadott. így állván a dolog, a miniszter Ap- . ponyi Géza gróf, főispán utján a városhoz fordult, hogy a hivatal elhelyezése tekintetében ez járjon közbe, mert, ha a hivatal ré szére a kincstár nem kaphatna helyiséget, kénytelen lenne a kincstári kezelést beszüntetni. (Ez ugyan inkább csak ijesztgetés, mint megvalósításra alkalmas terv.) Ugyanekkor a miniszter az általa fizetni szándékolt haszonbér összegét 3000 koronában jelölte meg. A város már akkor biztosította a minisztert, hogy a pósta elhelyezése kérdésében miuden lehetőt elkövet, de egyben tudomására hozta, hogy a felajánlott haszonbérért Sekszárdon helyiség nem kapható. Hogy a város akkor tett ígéretét beváltsa, dr. Hír ling Adám polgá/mester tervet és költségvetést készíttetett a pósta és távirda, valamint az ezzel együtt elhelyezendő csendőrségi épületre. A kettőt azért kellett összekapcsolni, mert a pósfát a közönség ké; j nyelme szempontjából a központon kell el helyezni, itt pedig a Martin féle házon [kívül i eladó ház nincs, de ez magának a póstának nagy és drága. Bár ez idő szerint a Martin féle ház megvételéről hivatalosan szó nem esett, a költségek kiszámításának alapjául ezt a házat vették 50.000 korona vételárban. A terveket Dicenty László szekszárdi épitész készítette nagy gonddal és igen szépen. Ezek szerint az épületnek a Széchenyi-, utcza felől két bejárata lenne, az északi a pósta, a déli a esendőrség részére. Az utczai szárny dupla emeletes épület, melynek földszintjén a pósta, távirda-és távbeszélő . hivatal, emeletén a póstafőnök és csendőrszárny- parancsnok lakása lenne elhelyezve. Az udvaron az utczai épülettel párhuza- zamosan, de ettől 20 méteres udvartérrel elválasztva egy kétemeletes épület emeltetnék. Ennek földszintjén lenne elhelyezve a szárny , a szakasz- és az őrsiroda, valamint átvonuló legénység részére szoba és a fogdák; az első emeleten a szakaszparancsnok, a járásőimes- mester, törzsőrmester és nős segédmunkás lakása ; a második emeleten egy altiszti lakás és a legénységi szobák. A legénység étkező terme és konyhája, valamint több mellékhelyiség az alagsorban épül. A tiszti lakásokhoz külön fürdő szobák vannak, a legénység részére a második emeleten közös fürdő szoba. A két épület között elterülő udvart a lépcsőházakat és mellékhelyiségeket magában foglaló épület két részre osztja," úgy, hogy a póstának is, meg a csendőrségnek is egész külön álló 264—264 négyszögméter nagyságú pdvara volna. Ezen kivtil a} csendőiségtfek a ieí emeletes épület mögött külön' 450 négy- szögméteres udvara es, a, fás kamaiák es sertés Alak között' még külön 63 négyszögünk , teíjfkiterjédésü -gazdasági udvara lenne. • Nem> tpdjuk,' hogy a miniszterek a vá- I r ós-" a Ital vszabó ft feltételt,' hogy, í. i. az állam a rendelkezésére bocsátandó helyiségekért a befektetett tőkének, 219.940 koronának 7 f' °/o-át fizesse házbérül, elfogadják e ? Az. állam, részéről , kívánatos volna ez j ázéí’f, mért énnek az ajánlatnák az el nem 'fogadása éseten" sem a csendérseg, sein a I pósta és távirda megfelelő jó élhélyekést nem nyer. Pedig a zárt helyiségben idegölő munkát végző pósta hivatalnokok annyi_ méltányosságot "megérdemelnének az államtól, hogy egészséges, >tágas. helyiseget adjanak nekik. Visiöht'kWá'háfds; volná" ez á ’táros .részéről, mert a postapalota felépülte egy szép középülettel való gazdagodást jelentene; a közönség kényelme is kielégítést nyerne, közel , érvén póstát, távírdát, távbeszélőt, cseudor- séget és másrészt kellemessé tennénk az abban a házban lakó, vagy bivataloskodó nagyszámú tisztviselőnek az itt tartózkodást, ami egy városra nézve szintén nem a legutolsó dolog és végül egy ily nagyszabású városi bérház . emelése talán a lakásviszonyokon is könnyítene valamelyest. Bemutatkozás a t. Házban. Szabó Károly, a szekszárdi kerület országgyűlési képviselője f. hó 15 én tartotta első beszédjét az .országházban. Most hogy előttünk fekszik az Országgyűlési Értesítő, s ezzel az elmondott beszéd egész és hiteles szövege, teljes tárgyilagossággal megállapíthatjuk, hogy az mindvégig komoly, tartalmas és formás beszéd volt s csak a rossz- akarat irhatut róla egy fővárosi lapban, hogy az nem egyéb, mint Apponyi Albert émelygős dicsérete. Képviselőnk itt sem ment túl a férfiasság határán s általában beszédje értékét semmi sem mutatja jobban, minthogy azt a t. Ház nagyon gyakran szakitottafélbe a hojyeslés s „úgy van !“ felkiáltásaival. Be- szédje első részében egyébként, mint beavatott erdélyi ember, a nemzetiségi kérdést tárgyalta s amit aZ ott folyó izgatásról mon- mondott, bátran alá írhatja s magáévá teheti minden magyar ember. Erre vonatko zólag szavait igy fejezte be: ,.Minden félreértés és félremagyarázás szempontjából, legyen szabad erősen hangsúlyoznom, t. Ház, hogy én nem irtó hadjáratot szeretnék vezetni, vagy vezettetni a nemzetiségek ellen. Éljenek békességben azon a földön, amely nekik kenyeret ád, de ne akarják, hogy ez a föld oláh, szerb, vagy tót föld legyen, mert ez magyar föld volt eddig s az lesz azután is (Helyeslés.) Szeressék nyelvüket, irodalmukat ápolják és fej- leszszék, mert az kötelesség. De szeressék és ne utálják, ne gyűlöljék a magyar szót, ne gyűlöljék annyira, amint egyes képviselők teszik, hogy a képviselőházi szolgákkal, mert tótul vagy románul nem beszélhetnek, inkább németül beszélnek, csakhogy magyarul ne kelljen beszélniük. (Mozgás.) Tartsák tiszteletben a magyar törvényeket, ismerjék el, hogy az államfentartó ebben az országban a magyarság, amelynek szerzett joga van ahhoz, hogy Magyarország sorsának miként való intézése az ő kezében legyen. “ Ezután áttért a tanítók fizetésének tör- vényhozásilag leendő rendezésére : „És itt legyen szabad megemlékeznem egy régi bajnak, sérelemnek, mondhatnám úgy is: egy régi igazságtalanságnak megszüntetésére irányuló törekvésről, értem a TlüijüiitcySííycK, nuftíiukj, szamár öíiöges, skrofulozis, influenza Hlen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéin inch utánzatukat is kínálnak, kérjen mindent „Hoch«*“ ereurti tfomugolArt* 9. Hsffmann-La Reehe A Cs. Basst (irijlj,
