Közérdek, 1906 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1906-12-15 / 51. szám
Szekszárd, II. évfolyam. 51. szám. Szombat, 1906. deczember 15. Kiadóhivatal: Báter-nyomda, Kaszinóbazár épület Az előfizetési pénzek és hirdetések ide'küldendőit, , HltlDBTÉSHtt leífjutáriyosabb számitással, díjszabás szerint. Megjelenik minden szombaton. Szerkesz tőség: Széchenyi-utca 1085. szám Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. EUŐpiZHTÉS : egész évre 10 kor., felévre 5 k., negyedévre 2 kor. SO fill. NÉPTANÍTÓKNAK, ha az előfizetést egész évre előre beküldik : 5 kor. TOLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP. AZ ORSZÁGOS M. KIR SELYEMTENYÉSZTÉS9 FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA. j Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Belmimkatársak : JANOSITS KÁROLY. KOVÁCH ALADÁR. Kiadja: RÁTÉR JÁNOS NYOMDÁJA. Cselédek — cselédszerzök. Lapunk múlt heti számában hirt adtunk arról, hogy hatósági engedély- lyel Szekszárd városban cselédszerző üzlet fog megnyílni. Ez a körülmény — t. i. az üzlet- megnyitása — aktuálissá teszi, hogy a cselédszerzés ügyével általánosságban, helyi vonatkozás nélkül tüzetesebben foglalkozzunk. Cseléd nélkül ma már nem csak az úri osztály, de az iparos és föld- mivelő osztály sem igen lehet meg s nagyobb községekben a cselédek iránti keresletet a helybeli cselédek ma már ki nem elégítik, ez a nagy kereslet tehát a szomszédos falvakra is kiterjed, a honnét, különösen a téli hónapokra, a. mikor mezőgazdasági munkában otthon foglalkozást nem találnak, de másfelől azért is, hogy a nyáron át megszerzett pénzecskéjüket fel ne éljék — seregestül tódulnak a leginkább 14—20 éves leányok a nagyobb községekbe, szolgálatra. De csak a téli hónapokra. A nyári hónapok alatt a cselédhiány mindig érezhető. Ezekből azután következik, hogy a téli hónapok alatt a cselédváltozások ritkábbak, a nyári hónapokban pedig sokszor bosszantóak gyakoriak. S ez a gyakori cselédváltozás természetszerűleg vonja maga után a cseiédszerző intézetek kapzsiságát, a minek gazda és cseléd egyaránt áldozatul esnek, s a cselédszerző intézet valóságos uzsora üzletté alakul át. Az ily intézetek tulajdonosai formális leánykereskedést űznek és zálogkölcsön ügyleteket kötnek. A »jó helyekének valóságos börzei árfolyama van, s a faczércselédek zálogba adott ruhákra kapott kölcsöuökből élnek napokon át, míg a «jó helyet» megkapják, ha pedig a „jó hely“ nem akar kínálkozni, a kölcsön kapott pénz pedig elfogy, „tisztességük árán“ keresik a megélhetést s nemritkán ezt is a cselédszerző közvetítésével. S e tekintetben a hatóságilag nem engedélyezett cselédszerzők mögött alig maradnak el a hatósági engedélylyel birók. Nyilt titok a közrendészettel foglalkozók előtt, hogy nem egy cselédszerző ügynöke a nemzetközi' leánykereskedőknek. A cselédszerzőknek hatósági ellenőrzése tehát eminens kötelessége a hatóságnak, a mely ezen ellenőrzést kétségtelenül hatályosabban végezheti a hatóságilag engedélyezett cselédszerzőkkel szemben, mint azokkal szemben a kik a cselédszerzést hatósági engedély nélkül, titokban folytatják. Ez utóbbiaknak (izeimével szemben a hatóságok majdnem tehetetlenek. A cselédeket ettől a veszélytől megszabadítani egyedül alkalmas mód lenne a cselédszerző üzletek teljes kiküszöbölésével, a cseléd elhelyezést hatósági közegre hízni, mely fegyelmi felelőssége tudatában a cseléd és gazda érdekét egyaránt lelkiismeretesen képviselné. Csak igy lenne felmentve a gazda a folytonos cseléd változás terhe alól, a melynek bizony manapság nagyon is ki van téve, s a háttérben ily alkalommal nem ritkán a cselédszerző alakja tűnik fel, a cselédszerzés után a gazdától és cselédtől járó dijra váró tenyerével. S ha azután a gazda észre találja venni a cselédszerző hamiskodását, oly „rósz helylyé“ lesz a nála való szolgálat, hogy kétszeres bért adjon bár, még sem kap cselédet. Mig azonban a hatósági cseléd közvetítés ideje elérkezik, tűrnünk kell a létező állapotokat s mást nem tehetünk, mint hogy újból — meg újból felhívjuk a hatóságok figyelmét a tapasztalt visszaélésekre, különösen pedig arra, hogy a cselédszerzői foglalkozás engedélyezése ne csak ötletszerűen, de nagy körültekintéssel történjék, ne az legyen a fő, hogy kit, bányán ajánlanak, de az, hogy az illető alkalmas, megbiz- hat.ó-e s a cselédszerző ne csak önző érdekeket szolgáljon, de a maga tiszta polgári baszna mellett úgy a gazda, mint a cseléd érdekeit is szem előtt tartsa. S ha megtaláltuk az arra alkalmatos embert, itt sem szabad megálla- nunk, a cselédszerző üzletek fokozott ellenőrzését kell sürgetnünk a hatóságoknál, a cselédszerzők visszaéléseinek feljelentését a cselédektől é^ gazdáktól egyaránt, s ily feljelenté sek esetén a hatóság kérlelhetlen TARCZA. Bán bíró. Vén szolga a szárnyas ajtót kitárja, A törvényszék visszavonult tanácsra: Pisztolyt láttak Dér Klárinál egy este . . . S Ágh urfi sem megyen többet őz-lesre Halva lelték, — ki tette ?! Tele van a hosszú asztal írással, Az elnök ur elvitáz a birákkal, Tanácsjegyző írja szavát serényen: »Semmi kétség, tisztán látok egészen : Az vitte rá, a — szégyen i<r »Az vitte rá,— mormolják mind — a szégyen !» — De Bán bíró nézi őket sötéten, Arczára tör, elfutja a haragja, Az indulat csak elkapja, ragadja: »Szólnék még ha szabadna.'» Reá néznek, — bemélged az írásba, Lesik szavát, de várhatnak reája, Forgat, lapoz, keres, kutat sokáig S száll a lelke iheg se pihen odáig, Addig a kis faházig ... Falujának csendje jutott eszébey.' Görbe utczák, meszelt házak fehérje .. . Fent a dombról messze bámul a papiak, ügy elragyog két kis szeme, az ablak . . . Rá venyigék szaladnak .. .. Ott a tornácz, széles eresz, sok fészek . .. Karcsú torony feligyekszik az égnek, Árnyat vet a szomszédba, a kis házra, — óh, van annak úgyis fénye, világa: Dér gazdának leánya. Kis leány még hozzá képest Dér Klára, Hanem azért megy a játék javába, »Hát a leczke ? /« — édes anyja korholja, Meg is szidja, de kijár az ozsona, Méz, kenyér a haragja... — Bán bírónak itt a könyje kicseppen, Kezére hull. . . néz, széttekint ijedten~ S beszélni kezd, megindulva, nagy hévvel, De" nem szájjal, sokat tanult eszével, Aranyos jó szivével. Beszél, beszél megbámulják, csodálják, Száll a lelke, rábólintnak a nyárfák. A vén kutgém meghajolva hallgatja, Kélepel a gólgamadár: csak rajta, Egyre tapsol, ne hagyja! Beszél, beszél, nem is lát már egyebet: Selymes haját, azt a szelíd kék szemel S tele fészek meséli az ereszbe' : Nem engedte pajkosan, hogy kiszedje S most ölni sem rettegne?! Beszél, beszél — fény tör be a szobába Édes anyja, mintha rajta beszállna 9 Ibolya szag, rózsa illat megcsapja: »Látod, ezt is Klári hozta síromra !* — Ha most egy jót sirhatna ?! Könyet törül . . . Nincs már bűn a világba Neki, ezért, a mit meg ne bocsátna . . . Szava tűz, láng, perzsel és gyújt egyszerre, Forró lelkét beszédjébe lehelte : y>Klári ezt nem — tehette /« Bizonyítja, a sok törvényt■ czitálja ... — Egy-egy bíró bólint is már reája, Felugrálnak, kéz nyugszik a kezében, »Igaz, ugg van, ártatlan ő egészen« Ki is mondják : »ugg légyen !* S mennek vissza, a nagy törvényszobába, Kezét rázzák — s mit tudja ő — ki rázza 9 Messze van még, a szorítást nem érzi — — Ni, a Bodri a szavát, hogy megérti, Kenyeréből vet néki.. . S ezer 'emlék selyemszála befonja : Iskolából indulnák a templomba, Úgy örülnek piros pünkösd ünnepnek, Fiuk, lányok ünnspiSbe ott mennek, Imádkozni Istennek . . . Dér Klári is amott lépked kevélyen — — óh igy látja most is: tisztán, feháven . . . ... 6' tűnik a ház . . . édesanyja ... az ablak .. L De hallja még: a galambok kaczagnak ... — S azok is megriadnak . . . — 1895. — BODNÁR ISTVÁNA gyerekszobából. Pista: Én igazán nem értem, miért hozat a mama nekünk német nevelőnőt. Miczi: Ugyan Pista, hányszor hallottad már, hogy minden müveit embernek kell tudni németül. Pista: Hát te a papát müveit embernek tartod ? Lapunk mai' száma 16 oldalra ferjed.
