Közérdek, 1906 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1906-12-01 / 49. szám
Szekszárd, II. évfolyam. 49. szám. Kiadóhivatal: Báter-nyomda, Kaszinóbazár épület Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Hll?DBTÉSBI{ legjutáuyosabb számítással, díjszabás szerint. Megjelenik minden szombaton. Szombat, 1906. deczember I. Szerkesztőség: .JSzéchenyirUtca.10.85, szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. BuőpiZBTés : egész évre 10 kor., félévre 5 k., negyedévre 2 kor. 50 filL NÉPTANÍTÓKNAK, ha az előfizetést egész évre előre beküldik : 5 kor. TOLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP. AZ ORSZáGOS NI KIR. SELYENITEN VESZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA. KÖZÉRDEK Felelős szerkesztő: BOGNÁR ISTVÁN. Beinniii katársak: JANOSITS KÁROLY. KOVÁCH ALADÁR. Kiadja: RÁTÉR JÁNOS NYOMDÁJA. Köztisztviselők függetlensége és megbízhatósága. A szekszárdi ügyészségi fogház lakóinak száma e héten megszaporodott. Lindtner adótárnoknak pártnere akadt Metzner pécsváradi adótárnokban. A tartli képességig tehát már eljutottak s ha még tovább is igy tart, megszaporodnak egész a kalabriás, vagy esetleg a négyes tarokk létszámig. Már tudniillik, ha a fogház szigorú szabályai megengednék a „csendesben“ a „csendest.“ De mi köze mindennek a köztisztviselők függetlenségéhez ? Bármily bizarr ötlet, de van, igenis van köze. Sajátságos véletlen folytán a Metzner letartóztatását elregélő hir olvasása . után, a fővárosi lapokban éppen a birák fizetésének tervbe vett legújabb rendezésére csaptam át. Ennék már igenis van köze a köztisztviselő függetlenségéhez és megbizbatóságáhöz. Sőt az előbbinek is van, én legalább eszmetársitás után szűrtem le a következőket : A birák fizetési ügyének rendezése helyes és üdvös dolog, égetően szükséges is, de annak megokolása . ügyetlen, sőt határozottan ' nevetséges. Konstatálom azonban, hogy ezt az extra niegokolást nem most találták ki, régebbi keletű, de felszínen tartja magát, sőt terjed, mint az agy velő paralisise. Ezzel a különös felfogással azonban egyszer már alaposan le kell számolni. Tiltakozik ugyanis ellene nem csak TARCZA. Borongás. Lombtalan az erdő Csendes, puszta minden; Madárdal, estszellő, Patakcsörgés nincsen. Zörgő, száraz haraszt Maradt csak emlékül, Ezen is látszik, hogy Haldokolni készül. Borongás hangulat Szállja meg a lelkem, Ajkamról keserű, Fájó fohász lebben: Mintha a sok ábránd, Mit hév vágygyal szőttem, Miként a múlt árnya — Vonulna előttem. tisztás keresztje.- Irta: Pataky István. Az 1268 év tavaszán a Száva mélletti Sabác közelében állt a két sereg: Másnap reggel készültek megütközni. _ igazságérzetem, de ép, jól látó szemem, Ítélőképességem, hogy a bírák fizetés- emelésének szükséges voltát csupán azzal okolják meg, mintha a bírónak azért volna szüksége nagyobb fizetésre, hogy hozzáférhetlen, megvesztegethet len, vagyis teljesen független legyen. Azaz, hogy tényleg ezért van, de hát éppen ebből az okból nincs szüksége, jussa és igénye nagyobb, tisztesebb fizetésre más tisztviselőnek is? így például nem kell ép olyan feddhetlen jelleműnek, hozzáférhetet- lennek lenni egy alispánnak, főszolgabírónak, rendőrkapitánynak, falusi jegyzőnek — szóval minden köztisztviselőnek? Ki okozhat nagyobb kárt, a biró, kinek tévedését, rosszhiszeműségét még két fórum reparálhatja, vagy az a pénzügyi fogalmazó, vagy segédtitkár, aki esetleg behunyva tartja a szemét s nem veszi észre, hogy mennyi szesztermelést mutat ki a nagy üstre odabiggyesztett szesz óra ? S kérdem, okozhat e például annyi kárt, egy független biró, mint egy nagyon is függő viszonyban álló adótárnok, közpénztárnok? Az Antalok, Lindtnerek, Metznerek, Yinkovicsok majd megfelelnek reá. Szóval ez a mégokolás nem helyes, sőt egyenesen sértő a bírói karra. Azért kapjanak ők nagyobb fizetést, hogy hozzá- férhetlenek legyenek? Hát eddig hozzáférhetők voltak ? Egyesek itt- ott talán igen, de összeségükben nem szolgáltak reá, hogy azt a nyomorult pár garas fizetés-többletet ily megalázó mégokolás árán érdemeljék ki. Szükségük van reá, punktum; de a bírónak is éppen csak abból az okból és jogczimen van a nagyobb fizetéshez jussa, mint más közhivatalnoknak. Az állásokat tehát nem szabad klassi- fikálni. — Mindénikhez ahhoz értés, becsületesség, tisztességes fizetés kell s ezt meg is kell adni minden vonalon. Legjobb tehát az őszinteség, be kell vallani, hogy Magyar- országon köztisztviselő még nincs úgy fizetve, hogy tőle a teljes függetlenséget, megbízhatóságot, joggal meg lehessen kívánni. — Mig féligazságokkal kell megokolni egy tisztes s a segítségre nagyon is rászorult hivatalnoki kar fizetésemelésének jogos voltát, addig napirenden lesz itt a naponként való megkisértés, a könnyen hozzáférhetés, megveszte- gethetés, sőt amig egy 5—6 gyerekes adótárnoknak, vagy ellenőrnek, mint régen 8—9, s ma 1000—1800 forinttal szúrják ki a szemét, cseppet sem lehet csodálni, ha benépesednek az ügyészségi börtönök. — Még szerencse, hogy a fogház szigorú szabályai nem engedik meg a „csendesben“ a „csendest“, mert maholnap — uj kártyaasztalokról kellene gondoskodni. B. A községek segéd- és kezelőszemélyzetének orsz. gyűlése. Megemlékeztünk már lapunkban arról a nagyobb arányú mozgalomról, amely nem SZIRMAI GYULA. Az egyiK oldalon iv-ik Jöeia magyar király és a macsói bán, Rosztiszláv serege, Rosztiszláv fia, Béla herczeg vezérlete alatt, velük szemben a szerbek a nagy zsupán, Uros vezérlete alatt. Uros a sok csatában megszerezte magának a „nagy“ nevet. Egy- időben veje volt IV-ik Bélának, de első neje elhalván, Bizánc utolsó latin császárjának, Balduinnak lányát, Helénát vette nőül s ez időtől kezdve csak úgy immel-ámmal segitett IV-ik Bélának, majd lassankint megtagadta a segítséget, sőt utóbb be-beütött a macsói bánságba. Nem volt más mód, mint a körmére koppintani. Éppen a körömkoppintás czéljából áll szemben a két sereg. A magyarok vígan vannak a tűz körül, akárha vadászatra készülnének. Az üde tavaszi lég a sátrakból kicsal mindenkit, annál inkább, mert lefeküdni úgy sem lehet, mert njikor pitymallani fog, kezdődik a véres munkán.—ig| — Én valakit elfogok holnap, — szólt egy magas főúr, zöldbársony mentével az erős pánczél ing felett, kerecsenytollal sisakján. — Na, na Mihály, — felelt egy másik — a nagy Uros személyesen, van előttünk, akit, amint mondják, a szerencse kisér. — xiat aKKor eiiogom a szerencséjét —- felelt a vitéz megzörrentve súlyos kardját. — A szerbek kikeresik ám, hogy hol van vége a pánczélnak. — Meglátjuk, — felelt Mihály, Csák Péter fia. S másnap meglátszott. Alig pitymallott, amikor a két sereg majdnem zajtalanul indult meg egymás ellen. Ezt a halálos csendet, csakhamar az egekig^ ható zaj váltotta fel. Összecsaptak^ Döngött a paizs, sisak, kiáltoztak az emberek, félelmesen nyerítettek a lovak, midőn gazdáik dühét osztva egymást harapdálták. Előre hátra mozgott a két sereg, amint egymást szorították s az általuk elhagyott tér pedig holtakkal és sebesültekkel maradt fedve. — Hol vágy nagy Uros ? — kiabált a bősz Csák Mihály és halált osztogatva törekedett arra, ahol a nagy zsupán csillogó forgóját látta feltűnni. A nagy zsupán tőlemelkedett nyergében s előre nézett, ahol egy bősz dalia az ő embereit roncsolva közeledik feléje. Bozontos szürkülő fejét megrázva már kiáltott embereinek, hogy engedjék hozzá közelebb a magyart, midőn hátulról erősbödő zaj hívta fel figyelmét. Hátrafordulva látta, hogy emberei egy része fut s hogy a magyarok seregének maradványát bekeríteni igyekszenek.