Közérdek, 1906 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1906-11-24 / 48. szám
KÖZÉRDEK 2 végrehajtókat tehát okvetlenül államosítani kell s a fennálló törvényeknek megfelelő fizetési osztályokba besorozni. £ mellett szól az is, hogy ma egyik birósági végrehajtónak aránytalanul sok jövedelme van, a másik meg nyomorogni kénytelen; államosítás, fizetési fokozatokba beosztás által mindegyik biztos egzisztencziához jut. Ami pedig a költségek előteremtését illeti, ezen is csak az állam nyerhetne. A birósági végrehajtói intézmény államosításával; ugyanis a fél által a végrehajtónak fizetendő járulékok helyébe, az állam jövedelméül szolgáló végrehajtási illeték lépne, mely progresszív nagyobbodhatna a követelés összegének növekedésével s melyből a biró sági végrehajtók illetményei kikerülnének, sőt bizonyos mérvig az állampénztárt gyarapítanák, mert hisz ezen illetékekből több folynék be, mint amennyit az államosított birósági végrehajtók ellátása igényelne. Ugocsa vármegyének eme praktikus, a reális élettel kapcsolatos javaslatát a legközelebbi közgyűlésen vármegyénk is tárgyalás alá vette s pártoló felirattal támogatta. így tesznek bizonyára a többi vármegyék is, semmi kétség tehát, hogy a nagyfontosságu javaslat úgy a jogkereső közönség, de legkivált a szegényebb néposztály fontos anyagi érdekeinek megóvása czéljából a kormány szocziálpolitikájának nem kis dicsőségére mihamarabb törvénnyé válik, mely hogy úgy legyen, fontos magán és állami érdek. A borügynöki intézmény. Sajátságos véletlen, hogy amikor mi idehaza a borügynökösködés kérdésének országos rendezése érdekében szállunk sikra, ugyanakkor a M. Sz. O. E. közgazdasági szakosztálya is szintén e kérdés felett folytat magas színvonalon álló vitát. Nem lehetett róla eló'zetes tudomásunk, hogy mi történt az emlitett szakosztály október 31-én tartott ülésén, . annál nagyobb örömmel konstatáljuk most itt utólag, hogy a tanácskozás éppen azok körül a kérdések körül mozgott, amelyeket mi is tárgyaltunk s a felvetett reform eszmék úgyszólván ugyanazok, amelyeknek megvalósítását mi is sürgettük. Hogy a borügynöki intézmény megrendszabályozandó, azt az emlitett szaktanácskozmány egyhangúlag elismerte. Ballay Jenó előadó az adatgyűjtéssel óriási munkát végzett. Feltárta az adatok beszerzésével járó nehézségeket s egyúttal tüzetesebben megemlékezett a borügynökök működése ellen országszerte felhangzó panaszokról. Rácz Sándor szintén a temérdek visszaélést hangsúlyozta s ezzel kapcsolatban a hires pécsi Engel-czég bizonyos manipuláczióit elevenítette fel. A részletes tárgyalás során az előadó az ügynökök számának korlátozását hangsúlyozta s ezt az egri borászati egylet 1881-ben kidolgozott javaslatából vette át. «Ha e kívánság az ipartörvénybe ütköznék is, azt szükségesnek tartja azért, hogy‘ a nagy számban levő ismeretlen és megbízhatatlan ügynökök az üzérkedéstől el legyenek tiltva és hogy a tény ley es ügynökök megélhetése foglalkozásuk után biztosítva legyen !» Többen az ügynökök számának korlátozását feleslegesnek tartják, de kívánatosnak vélik az „ügynök“ fogalom tüzetes körülírását. Kimondták, hogy • minden ügynök „500 koronától 10 ezer koronáig terjedő óvadékot tegyen s e kereten belül a törvéuyhatóság állapítsa meg az óvadék nagyságát.“ «A borügynöki jogosítványt a törvényhatóság első tisztviselője adja ki, s hogy ennek kiadását minő képesítési vizsgálat előzze meg és mik legyenek annak tárgyai az, a végrehajtási rendeletben sza- bályoztassék. Az ügynök tartozik naplót vezetni s helyeslik a kötjegy és kötlevél behozatalát. 1906. november 24. Az ügynökök kiválogatására nagy súly fektetendő, mert ma az ügynökök kutatása oda irányul, hogy ki van pénz dolgában megszorulva. A közvetítő dijat a bor értékének v, — 1 V, o/0-ban állapítják meg s ezt vevő és eladó közösen viselik. A ki engedély nélkül boreladást közvetít, visszaesés esetén elzárással büntetendő. Az ügynökök névsora évente legalább egyszer közlendő a hazai szaklapokban. Ezután a végleges szövegezés megállapitására bizottságot küldtek ki s ha azzal készen lesznek, a borügynöki intézmény szabályozására vonatkozó javaslatot a földmivelésiigyi, illetve kereskedelmi miniszterhez terjesztik fel, mint akik a M. Sz. 0. E. nek megbízást adtak az égetően szükségesjavaslat mielőbbi megtételére. A milánói kiállítás és a „Steig-gyár.“ 0 A milánói kiállítás zsűrije befejezte működését s örömmel értesülünk róla, hogy az iparilag fejletlen s elmaradt Szekszárd, egy derék iparosának s a szekszárdi állami főgimnázium érdemes rajztanárának révén ott szerepel azoknak a városoknak a sorában, a melyek fejlettebb ipari és iparművészeti tárgyaikkal, a kulturfejlődés iránt való fogékonyságukról tettek tanúbizonyságot. A Közérdek ez évi egyik számában már megemlékeztünk arról, hogy a milánói nemzetközi kiállításon a szekszárdi Steig Flórián is résztvesz az Ács tanár tervei szerint ké- szitett magyaros díszítésű edényekkel és hogy a kiállított tárgyakról az olasz és német lapok mily előnyösen nyilatkoztak, dicsérik a tervezőt s a készítőt, ' megtéve az utóbbinak elég primitiv fazekas műhelyét „Stáig féle gyárnak.“ Ma már konstatálhatjuk, hogy a jelzett lapok dicsérete nem volt pusztán egyéni vélemény s a mi elismerésünk sem volt a helyi hazafiság elfogultsága, mert — mint értesülünk — a I „Steig-gyár“;ból kikerült edények és vázák És hogy lelkesedtek ... Mert kérem, a szavalatnál legfőbb az érzés és a — tiszta kiejtés! Annyi bizonyos, hogy ott benn (a színfalak közé mutat) nagy lesz a fölfordulás ... Sajnálom ... de úgy kell nekik !... Igaz, hogy szép közönség van jelen. Az egész helybeli intelligencia !... Mindegy, én nem mono- lógizálok ... (Elővesz egy programmot és olvas:) Szamócza, vig magánjelenet, irta és előadja Matyók Bandi... (Egész előre ‘ lép, meghajtva magát.) Kérem, Matyók Bandi vagyok ... van szerencsém... De bocsánat, én nem hatalmaztam föl senkit, hogy kiírja rólam, hogy én monológot tartok. Pardon! Engedelmet kérek, tisztelt rendezőség, ez nem járja és én tiltakozom, hogy beleegyezésem nélkül engem egy magánjelenetre kényszerítsenek. Egyszer... az igaz ... a Katikának tréfából tettem valami ígéretet. Egy majálison volt.. . Eltévedtünk az erdőben és a Katikával szamóczát szedtünk. A szamócza még nagyon éretlen volt és savanyu. Hát én úgy édesítettem meg, hogy a Katika szamócza- ajkáról letéptem egy csókot. Katika persze pofon ütött, de már csak aztán. A szamócza akkor már le volt tépve ... Mikor aztán visz- szakerültünk a társasághoz, nagy volt a vihogás ... A Katika arczán egy piros folt volt. „A szamóczától“ mondta a Katika és elpirult. „A szamóczától“ momdtam én is és szintén elpirultam. De azért mégis csak vihogtak. Akkor írtam a szamóczáról egy vig magánjelenetet. A Katikának nagyon tetszett és mikor elolvastam neki, már csak egy kicsikét haragudott. Megígértem, hogy egyszer majd elszavalom. Erre aztán kibékült. De kérem, ez csak olyan ... izé.,. volt... olyan .. . hogy is modjam csak . .. Egy tinta! Hogy kibékítsem vele! De nem is gondoltam rá soha, hogy elszavaljam. Oh, ebből a szamó- czából nem eszel tisztelt publikum. (Hátulról taps hallatszik.) Jaj Istenem, most vége a negyedik pontnak. A kis Fracyre Zsuzsika zongorázott ... Most jön az ötödik pont. (Olvassa a programmot) Ötödik pont: „Vorrci morir“ Tosti-tól, énekli Csányi Simi. Ugyan mit akar az az ember az ő mekegésével ? ! Hát ez is hang? Nem hogy engem állítottak voltba be énekes pontnak ... — énekes pont: ez jó ... — De ez a pont aztán igazán énekelt volna ... Mert nekem van hangom. Egy kicsit karcsú ugyan, de van benne érzés. Es tudok előadni. No meg aztán a kiejtés ... (Körülnéz.) Ugyan kérem, nincs itt véletlenül egy zongora ? Aha, látom már! És talán akadna is valaki az urak, hölgyek közül, a ki engem kisérni tudna ? .. Igen? .. (Egy úrhoz, ki zongorázni vállalkozik) Ön lesz olyan szives . .. Nagyón köszönöm !.. Könnyű lesz ... Egyszerű kis népdalt fogok énekelni... Egy kis jó nótát. . . Egyszerűen és érzéssel .... Tessék csak hallgatni! (a kísérőhöz.) Ismeri ön, kérem azt a nótát, hogy aszondja, hogy aszondja, hogy aszóndja, hogy (Dúdolva) Messze földről levél jött a kaszárnyába ... Próbálja csak, kérem. (Az első zongoraakkordok után énekel:) Kis faluból levél jött a kaszárnyába, A ki irta könnyet is hullajtott rája, A kinek szólt, azt olvasta? ki belőle Édes fiam, ma volt nálunk egy leánynak [esküvője. Kis faluba levél mint a kaszárnyából, - A kinek szólt, azt olvasta az írásból, Édes anyám nyugodjék meg nincs más hátra, Mindössze egy legénnyel lesz kevesebb a [kaszárnyába. (Taps után.) Köszönöm, ön igazán jól kisért! Ez lett volna egy hatodik pont, ügy-e? Tudom, hogy a Katika ekkor könnyeket potyog- tatott volna és a szivecskéje is meglágyult volna... De kérem, hogy én ott kiállják egy magam a szamóczával... olyan nincs :... Szinte hallom már szegény Darázs Mar- czit, a főrendezőt, a mint a színfalak közé bekuksol és keresgél „ksz! ksz Matyók, hol vagy? ksz,-ksz!“ De én nem leszek Tüdőbetegségek, hurutok, szamár- köhögés, skrofulozis, influenza v ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkaf „Roche“ eredeti csomagolási. F. Hoffmau-La Roche A Co. Basel w Rochét KosfroH ormi mSolctn t gyAcmartérak- ^ boa. — Art tvageakint 4.— koreai.
