Közérdek, 1906 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1906-11-17 / 47. szám

KÖZÉRDEK 1906. november 17. mekkora örömöt okozott itt városunk­nak, a mikor gondolom, 1900-ban, a filoxera vész után való első jó terméskor elárasztotta Szekszárdot a régi borkereskedő világnak legalább, egy része! Mekkora kiábrándulás lett belőle! Az igen tisztelt ügynöki kar lelkiismeretlen elemei ekkor követték el a a legnagyobb bűnt, az egymásra Hezitálásuk kai. Csakhogy a régi szűkös évek után busás keresethez jussanak, ezer- meg ezer hektó­liter számra vásároltatták össze a megfordulásra hajlandó lapi borokat. Ki világosította fel az itt, gyanutalan, vásárló borkereskedőket a szekszárdi átalakult termést viszonyokról ? S mi lett ennek a következése ? Az, hogy a jobb fajta hegyi borok pinezében marad­tak s a 7—10 karjezáros moslék évtizedekre elriasztotta a külföldi, vevőt, bizonyítsuk ézt levelekkel? — 100* vezérczikk sem tud ár­tani tehát annyit egy ügynöknek, mint egy- egy ügynök lelkiismeretlensége árthat egész borvidékeknek. De térjünk át a mai állapotra. Százszámra hordják a vidéki kocsik a bort most is a szekszárdi vasútállomáshoz. Harcz, Agárd, Alsó- nána, Őcsény, Decs, Tolna, Bátaszék egy része itt adja fel borát. Sőt, — amint megbízható forrásból halljuk, miért fuvaroz ide bort á kölesdi ember? Egyáltalán miért pinezózik be a vidéki bort Szekszárdon ? Ez a sok, első rangúnak éppen ném mondható bor, talán a szekszárdi bor világhírét van hi­vatja megcsinálni,'nem-ejti tévedésbe a ve­vőt, ha szekszárdi elnevezés alatt kerül forgalomba ? De mit mertünk még állítani? Azt, hogy a szegény ember nagy szegénysége, rá­szorultsága is oka a borárak hanyatlásának. Hát ez nem igaz ? Miért kénytelen akkor az én * polgár“', szomszédom az ő borát 3—4 krral olcsóbban eladni? Az övé talán rosz- szabb, mint az enyém ? A homoki borokról zengett áradozó di cséretért legyenek hálásak az ottani borok tulajdonosai. Jól esketik nekik, mert amikor ők adják el a -termést, akkor viszonzásul a vevők részéről úgyis a hegyi borok örökös dicséretét Ítéli hallaniuk. Szóval a homok ütőkártya a hegy ellen s a hegy a_Jhomok ellen. Ez az 'gaz. Azt is olvassuk, hogy a szekszárdi borárak hanyatlásának az elhibázott te épí­tés,. na meg az Európaszerte egyre kiseb- bedő vörösbor-fogyasztás is egyik oka lenne. FEKETE HUGO rövidáru-, Nem pörölünk a statisztikusokkal,' de a szekszárdi telepítés azért végeredményében még sincsen elhibázva. Azért, mert tavaly 8 forint volt a kukoricza, bolond lenne, j ki a búzatermő Kánaánt, a Bánátot kuko riczával kivánná egészen bevetni. Év­százados tapasztalat, talaj, égalji viszo­nyai predestinálják Szekszárdot a vörös bor termelésre. Egy-két rossz esztendő még nem ok, hogy „Szekszárd világhírét“ a pil­lanatnyi sikerért feláldozzuk. Pár év előtt egyik nagyborkereskedő, Jalics mondotta éppen, amikor kitűnő szekszárdi rizlinggel kínálták: „jó, jó urak, de ezt megtenni bár- I melyik vidék is, de önök nem is tudják, mi- jök van, próbáljon csak valaki szekszárdi vörö- I set másutt termelni! Türelem tehát, véntil- | nek, okosodnak a tőkék, lesz kifogástalan I ősz is, igy jó szekszárdi vörös ás. Addig pedig a hegyen termett kádárkából erőlte­tett fehér is van olyan, mint sok más kitűnőnek hirdetett termés. Fő, hogy a pinezék megsza­baduljanak az uj vámtételek életbelépte előtt beraktározott olasz boroktól. S ön azt is a fejünkhöz vágja, hogy . nevetséges árleszállításról beszélni, mikor a közönséges lapos helyeken ter­melt borokat” 20—26 koronáért, sőt helyen­ként magasabb árakon is veszik ? Hát igaza volna, ba mi lapi-szőlőkről beszél­tünk volna, de mi „szekszárdi“ név alatt nem a káka tövén, de csakis hegyen ter­mett bort értünk. S elég az ilyen bőrért * 14—15 krt? Ugy-e nem? Mit- szólanának például hozzá önök, ha mint „nagy bortermelők“, mert egy részük egyúttal az is — ily fényes ajánlatokat kapná­nak ? Ne azt bizonyítgassuk tehát kiollózott l statisztikai adatokkal, hogy a világpiacz borárai miként alakulnak, de annak fejtsük meg az okát, hogy tőlünk ngy-pár hajítás- nyira, miért tudják jobban értékesíteni a borokat ? >- És még egyet. Hogy az ügynöki kar, ha lelkiismeretes, milyen megbecsülhetetlen „közg izdasági tényező“, nekünk sem kell sokáig magyarázgatni. A munkát mindenkor megbecsültük s-'hogy ne tudnánk méltá­nyolni azt a munkát, amely nekünk hasznot hajthat. Mi éppen az ügynöki karnak nem letörésére, de e fontos foglalkozás nívójának emelésére czéloztunk annak hir­detésével, hogy ne lehessen mindenki ügynök. Nem szabályrendeletileg, de bi­zony törvényhozásilag kellene megállapí­tani az ügynökök jogviszonyát és működési körét a kereskedelemben. Monopóliumot sem akarunk. Nagy félreértés egy odadobott mondatból azt olvasni ki, hogy 1—2 ügy­nökre gondoltunk egy ilyen nagy városban, mi másra nem czéloztunk, mint arra, hogy csak teljesen megbízható embereknek adas­sák ki ama „bizonyos ügynöki igazolvány.“ S olyan nagy ostobaság az, hogy per- i czentben legyen megállapítva az alkusz dij ? | Önnek lehet az, de a termelőknek nem. | Mert vegyük, ha nekem 100 hektoliter bo- i rom van, az ön által kívánt szabályrendelét I skálája szerint 25 forintot fizetek az eladás í közvetítéséért. De vájjon fog e akkor az I ügynök azzal törődni, ha a borkereskedő az ! én boromat akár 10 kr.-os árban veszi is | át. De ha ő is- érdekelve van, nem lesz az a sok egymásra Hezitálás, a bor árának mes­terséges lenyomása, mert ha a törvény pél­dául 2 —2-5 ó/o-kot állapit még részére, az ügynök már csak a saját érdekében is rajta lesz, hogy a bor tisztességes, becsületes áron kel­jen el. így lehet csakis termelőt,' ügynököt a közös érdeknek s egymásra utaltságnak tudatára ébreszteni, egyébként az egyik fél mindig vesztes és ez a —- termelő. / És most befejezzük válaszunkat. En­gedje meg tisztelt Gonda ur, hogy önhöz, ki „közgazdasági ismereteivel s fényes tudásá­3 val“ oly magasan áll felettünk, mint földünk felett a Sirius, egy kérést intézünk. Hagyja reánk, hogy miről, kikről, mikor, hogyan írjunk, legyen meggyőződve, eszünk ágában sincs, hogy az egymásra utalt közgazda- sági tényezők között viszályt, torzsalko­dást keltsünk. Ne fogja meg tehát a kést kezünkben, amikor mérges kelevény kivágá­sára felemeljük. Jöjjön inkább segédkezzék, mert nem annyira nekünk, mint az ön által védelembe vett „ügynöki karnak“ van szük­sége reá, hogy a fertőző -anyagtól idejeko­rán megtisztittassék. Egyesült erővel sokat tehetünk, de az nem sokat fog használni az ügynek, ha má­zsás gorombaságokat csapkodunk egymás fejéhez . . . B. Községi tisztviselők szervez­kedése. A most folyó társadalmi evoluezió moz­gásba hozza a legkisebb atomot is, min­denki síkra száll vélt igazáért s követeli az őt megillető helyet, tudva azt, hogy a fé­regnek is éppeD oly joga van az élethez, mint a legtökéletesebb földi lénynek. A sok fizetést rendező mozgalom után a duna- földvári községi segéd- és kezelő-személyzet is mozgalmat indított a községi tisztviselők szervezkedése érdekében s ebből a czélból lelkes fölhívást intézett az ország összes községi segéd- és kezelő tisztviselőihez. A fölhiyás hangoztatja, hogy a községi segéd- és kezelő-személyzet fizetése nincsen arány­ban képzettségükkel és munkájukkal, a betegsegitésj a szabadságidő, a szolgálati viszony, az előléptetés és a nyugdij dolgá­ban tarthatatlan állapotok vannak. A duna- földvári községi segéd- és kezelő személyzet éppen ezért a maga kebelében szervező-bizott­ságot alakitott, amely mindenekelőtt a köz­ségi segéd- és kezelő-személyzet erkölcsi támogatásáról óhajt biztosítékot szerezni $ ha látni fogja, hogy az érdekeltek fölkarol­ják az eszmét, országos szervező gyűlést szándékozik összehivni. A szervező-bizott­ság ezért fölkéri kartársait, hogy a mozga- galomhoz való csatlakozásukat jelentsék be s addig is, amig az országos szervezkedés ideje elérkezik, a maguk körében tegyenek meg mindent, . bogy minél több kartársat nyerjenek meg az eszmének. A bizottság azt reméli, hogy ha a községi segéd- és kezelő­tisztviselők idejében bejelentik a mozga­lomhoz való- csatlakozásukat, esetleg a jegy­zői egyesülettel karöltve, már a jövő év januárjában összehívhatják az országos gyű­lést. Lelkes fölhívásukat megküldték nekünk is s azt a szervező-bizottság nevében a kö­vetkezők írták alá: Bauer Károly elnök, Vastagh Ferencz jegyző, Abbay György, Gábriel Ferencz, Reiser Henrik, Balogh Ferencz, Kun Gyula, Sudár József, Vátzy Jenő , Gazdag Gyula, Schwartzkopf Antal,. Osatrich Lajos bizottsági tagok. Ezen pártolásra méltó mozgalomból ki­folyólag vettük a következő felhívást: Tolnavármegye összes községi segéd- és kezelő-személyzetéhez! Kartársak! Dunaföldvár községben az összes községi segéd- és kezelő-személyzet egyesült, szervezkedett, édes mindnyájunk érdekében talpra állt ! Hozzátok szólunk,, rátok számítunk első sorban Tolnavármegye valamennyi községi segéd- és kezelő- szejnélyzete ! Mozgalmunk okát nem kell kürtöí- nünk, tudja azt úgyis a világ; koldusok vagyunk, nincs betegsegélyezésünk, nincs az iskolatáskák s 15 krajczártól kezdve kaphatók. Nagy raktár gyermek-harisnyák­ban és kötényekben *, M disz- és játékáru üzletében Szekszárd, Kaszinó-bazár. külsejű kis naplopó megmutatja az útirányt, hogy menjek csak mindig egyenesen. Tudo­másul véve >a kapott felvilágosítást, betérek egy kávéházba egy arancicitü-ra, onnan a postahivatalija poste restante érkezett leve. leimet átvenni s minthogy még korai volt az idő, kibandukoltam a széles Ríva degli Schiavoni-ra, gyönyörködve a sok gondolá­ban és vitorlásban. Tengerparti sétautamról a színház felé tartottam. Amint a Theatro Goldoni kapujához érek, elém áll az én kis napbarnitotta és ragyogó fekete hajú sihe- derem, akinek a létezéséről már el is feled­keztem s kéri ám az ő kalauzolásának a diját. El mosolyogtam magam. Kern annyira az arrogancziáját csodáltam, mint inkább a türelmét, hogy volt kedve engem elkísérni a kávéházig, ott megvárni,, onnan a postára, aztán végig bandukolni á hosszú tengerpar­ton s mindenütt az egész utoh szépen a hátam mögött .húzódott meg, de a szinház előtt elémbe került, hogy díjazást Jkérhessen. Mosolyogva ajándékoztam meg pár soldo-val, amivel nagyim meg volt elégedve. Még másnapra is felajánlotta kalauzolását. A kis tolakodó . . .

Next

/
Thumbnails
Contents