Közérdek, 1906 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1906-11-17 / 47. szám
Szekszárd, II. évfolyam. 47. szám. Szombat, 1906. november I7é Kiadóhivatal: Báter-nyomda, Kaszinóbazár épület , Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. flISDBTÉSHIS legjutényosabb számítással, díjszabás szerint; Megjelenik minden szombaton. Szerkesztőség: Széchenyi-utca 1085. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. buÖfizetÉs : 1 egész évre 10 kor., félévre 5 k., negyedévre 2 kor. 50 fill NÉPTANÍTÓKNAK, ha az előfizetést egész évre előre beküldik: 5 kor. TOLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP. AZ ORSZÁGOS M. KIR. SELYEMTENYÉSZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA. Felelős szerkesztő : Belőnünk atársak : Kiadja: BODNÁR ISTVÁN. JANOSITS KÁROLY. KOVÁCH ALADÁR. RÁTÉR JÁNOS NYOMDÁJA. x Gazdasági életünk szervezete. Irta: Kirchner József. V. Az emberiség fejlődési történetében azt látjuk, hogy -a javak termelését követte azoknak kicserélése, a mi a gazdasági első korszakaiban nehéz akadályokba ütkö zött. Az emberi ész csak lassan tudta leküz deni az idő — távolság — és tömegbeli akadályokat. A földterület számtalan apró, nagyon kis átmérőjű körökre, fogyasztási és termelési területekre oszlott, melyek között semmiuemü érintkezés nem volt, sem szellemi sem gazdasági téren, fa melyeken belül a termelési javak kicserélése a forgalomnak legelemibb eszközeivel történt. Úgy szólva egy egy önálló vámterületet képezett ilyen kör ! A forgalom, a kereskedelem, a termelési javáknak nagyobb mértékű kicserélése, ' — csak lassan fejlődött ki. A hogy, a tek- nika>gzámos vivmánynyablépett az emberiség elé, — az emberiség az ő gazdasági tevékenységeiben érvényesíteni < iparkodott, élni akart ezekkel a vívmányokkal. A kis átmérőjű körök középpontjai eltolódtak, a terme lési és fogyasztási területek fokról-fokra nagyobbodtak. A vasút, a. hajó, a távirp, a telefon, a,z idő, távolság és tömegbeli lehetetlenségeket megszüntették. Az egyes termelési területek; melyek önmagukban állottak, bekapcsolódtak a világforgalom körébe! : Az első gőzhajó, a melyik a múlt szazad első éveiben indult el Amerikából es 26 nap alatt ért el Liverpoolba, gazdasági összeköttetésbe hozta. Európát Amerikával, .fete- phenson gőzkocsijai, melyek ma a tökéletesedésnek modern formáiban szelik keresztül, ka$ul a szárazföldeket, a villamos energiából - táplálkozó táviró, mely több ezer mérföldet fut be egy másodpercz alatt, az össze vissza kanyargó műutak, a meresz építkezésű vas- hidak, a tűnnélek, mind mind csak azt szolgálják s szolgálni fogják időtlen időkig, hogy a népek millióit szellemi és gazdasági összeköttetésbe hozzák. A termelési javak kicserélése a forgalom, a kereskedelem, a gazdasági élet szervezetében egy igen fontos szerv. A kereskedelem eszközei a természettudományok vívmányai! íme! Mikor az emberiség javakat termel, a mikor termelési javait kicseréli, szó# val egész gazdasági élete, annak egész szervezete a természettudományok elvein épült ki. Mi lett a termelési javak kicseréléseinek egyenes következménye ? A verseny! Az egyes termelési terüle teknek egymás -közötti versenye! A föld nagyon természetes, nem fejtett ki mindé nütt egyform'a erőhatásokat; voltak a termelési területeknek gazdagon és kevésbé gazdagon termő részei. Voltak szénben” gazdag és szénben szegény országok, — aranyban, ezüstben, vas^érczekben szegény és gazdag földterületek — a gazdag humussal sovány homok,' vagy épen terméketlen kővidék váltakozott, voltak a kultúrára alkalmas és kevésbé alkalmas földterületek. De maga az emberiség sem fejtett ki mindenütt egyforma gazdásági tevékenységet. Egyes földterületeknek termelői rövid időn belül olyan hatalmas és nagyarányú gazdasági tevékenységet, a javak előállításában olyan nagyarányú munkásságot voltak képesek kifejteni, a mire szomszéd népek és nemzetek csak egy évszázad múlva tudtak vergődni. Az erősebb és fejlődöttebb gazdasági szervezettel bíró népek uralták a szomszédos fogyasztási területeket és versenyt csináltak az egy-egy színvonalon álló gazdasági hatalmaknak. Az erősebb, a kifejlődőttebb gazdasági szervezet, a melynek vérkeringéséből élt a nemzet, örvendett. jólétnek a társadalom, kérlelhetetlenül elnyomni igyekezett a gyengébbet és beleolvasztani a saját szervezetének közösségébe! Simán és lassan, mint a bogy a természetben mindennemű fejlődés és átalakulás megy végbe. Kérlelhietlen logikával, m;nt a hogy a természetben minden kis tömeg gravitálni kénytelen a nagy, .a hatalmas felé, a tökéletlen a tökéletes felé! A verseny, az élet-halál harcz, melyben szomszédos népek és nemzetek egymással szemben állottak, megteremtett egy fontos gazdasági fogalmat; a vám sorompót! Ez az intézmény kettévágta a termelési javak kicseréléseinek egyenes és szabad útját. Az egyes termelési területek visszaesnek a fejlődésnek abba a korszakába, a mikor a javak szabad kicserélésének utjai és. módjai műszaki ^akadályokba ütköztek. Hiába van meg p. o. kitűnő összeköttetésüuk Németországgal, hiába a magyar . lónak, a magyar ökörnek, sertésnek nagy hire Németországban, odairányuló exportunkat megakadályozzák azok a magas vámtételek, melyekkel Németország velünk szemben a legújabb szerződés értelmében él. Egy jól megtervezett és jól megépített zsilip bizonyos mennyiségű víz nyomásának mindig ellent tud állani. De ha a mennyiség nagyobbodik, a zsilipet meg kell nyitni, a fölöslegnek le kell folynia, ennek útját állani nem lehet ! Ilyen zsilipekhez hasonlíthatom az egyes termelési területek között felállított vámso- rorapókat, a melyekkel biztosan, határozott számítással ármentesithetünk bizonyos fogyasztási vagy termelési területeket. Tisztában állunk Magyarországnak, mint termelési és fogyasztási területnek, gazdasági mibenlétével! Ez a terület mind talaját, mind geographiáját illetőleg, kultúrára igen alkalmas földterület. Produkál is ez a nemzet egyes ágakban olyan dolgokat, amelyek messze földön fel nem találhatók. A magyar búza versenyen kívül áll, a tokaji bor vi- lághirű! Örök szégyenük, hogy ezzel megelégedtünk és többre nem törekedtünk ! Mert a mikor századokon át csak búzát termeltünk, nem vettük, nem tudtuk __ TAR CZ A. Th aly Kálmánhoz. Öreg kuruez társunk, hozzád szól öz ének, Téged dicsődnek ifialc és vének. Én is kuruez vagyok, pedig a javából, Abból az igazi, ős kuruez fajtából. Itt lakom Kölesden, a „Csontbegy“ tövében, Hol a magyar napja vala lemenőben. Mikor Korvin hadát szétverte az átok, óh, magyar, mért vágott egymásra szabjátok?! Itt van az ős „fiarcz begy“ zöldül a fű rajta, Itt hangzott hajdanán : „Rajta kuruez ! Rajta/“ Béri Balogh Ádám vágta a németet, Stharenberg bús hada megverve széledéit — Kuruez Thaly Kálmán, — mentél Rodostóba, Szent hamvakat tettél díszes koporsókba, Haza hoztad őket a hazai földbe, Hogy itt legyen nyugtuk csendes pihenőbe. Té is hallgattad olt tenger mormolását, Márványtenger partján őszi szél zúgását, Ott láttad lélekben azt a szép csillagot, A mely Zágong felől Mikesre csillogott,' Rákóczit, Thökötyt haza hoztad nékünk, Légy áldva általunk, ős kuruez vezérünk, Jutalmul teneked im fogadást adunk: — Kuruczoh voltunk *8 huruezok maradunk l.. KÁLMÁN DEZSŐ. Olasz úti emlékek. Irta: Dr. Lévai Dezső. A magyarbarát olasz. A római Hótel Victoria vagy Quirinal 10—12 lírás és ammellett olajos ebédje után minden nap olyasféle hangulat vett rajtam erőt, hogy minden olaszt olajban szerettem volna megsütni. De ahhoz a procedúrához'is' csak harmadrendű sesam-olajat használtam volna. A szállodák konyhája amilyen drága volt, éppen olyan rossz is volt. Mikor az ebéd ideje jött, akkor úgy erszényem, mint mélyen tisztelt gyomrom előtt mély sajnála- latomnak adtam mindig kifejezést s egyúttal mindennap elcsodálkoztam, hogy lehet ilyen rosszul főzni és azt ilyen méregdrágán annak a jámbor idegennek beadni; De milyen nagy lett az örömöm, mikor egy szép napon (sajnos, hogy már csak elutazásom előtt egy nappal) a Corso Un- berto-n egy elegáns vendéglőt pillantok meg, rajta óriási nagy fehér hetükkel: Magyar konyha, naponta székelygulyás és_ töltött káposzta. — No ez kell a magyarnak — gondolám — de nem ám parmezán meg olajbogyó. Természetes, hogy ide tértem be ebédre. A főztje is jó volt,, a számlája is mérsékelt. Négy lírát fizettem az egész címmé il faut magyaros ebedért. Mikor asztalomnál felállók, hogy távozzam, az étterem egyik sarokasztalánál egy öreg tálján megemelve Gari- báldi kalapját lelkesen felém kiáltja: „Evviva Kossuth, evviva !“ Meglepetten néztem a lelkes magyarbaráté felé, ki guarto ja utolsó kortyát ürité. A vendéglős, egy kis gömbölyű, fekete olasz, felém sietve töredezett magyarsággal ma- gyarázgatta. : — Kirem szépén enyem restauration van csupa ungharese-testvér. Eu is mondja miud g: iljen magyar, evviva Kossuth ! Es udvariasan hajlongott a magyarba- rátságból élő kis olasz padrone. Egy modern sekrestyés» Rómában a Szt.-Péter-teraplomon kivül kétségtelenül a Laíerfl/i-templom az, mely a legtöbb nevezetességgel s történelmi emlékkel dicsekedhetik. Nem is mulasztja el annak megszemlélését egy idegen sem. A sekrestyés azután, ki a kiváncsi idegent a templomban kalauzolja, természetesen kellű borravaló reményében, szinte sablónos egyhangúsággal (hányszor teszi ő ezt egy nap !) ledarálja, hogy ezt a templomot I. Sylvester pápa építtette a Lateran-családnak' ajándé-
