Közérdek, 1906 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1906-11-10 / 46. szám
2 adatát, működését. Ösmerjük az egész méh- államot. Osmerüuk, tudunk mindent, ami az elmélet terén szükséges | talán többet is. De a gyakorlat terén alig haladtunk egy lépéssel is előbbre. Pedig manipulálunk sokat; szinte megbénítjuk méheinket és magunkat is; Hl a siker, az eredmény bizony édes kevés. Vannak ugyan kivételek is, hol sok, felette sok munkával szép eredményeket tudnak felmutatni. Ez azonban még sincs arányban a ráfordított sok miinkával. Hát még, ha tekintetbe vesszük, hogy 33, sőt több éve mult, hogy a népet tanítjuk,' a népet akarjuk megnyerni a 'méhészet okszerű gyakorlásának. És a nép a nagy átalánosságban még most is ott van, a hol ezelőtt 25—30 esztendővel volt; vagy nem méhészkedik, vagy ha igen, méhészkedik az | régi paraszt kassaival. Nem bizonyítgatom, tessék csak azokat a statisztikai adatokat elővenni, a melyeket a méhészeti vándor tanítók éVrŐl-évre összegyüjtögetnek, a számok bizonyítanak, 20 millió közül alig van néhány ezer méhész. Pedig hát csak egy kis szélesebb körű mozgalom, egy kis irány- változtatás szükséges és az a siker meg- ötszörösödnék. A siker oda terelné a népet a helyes irányba, ellesné a módját annak, hogy mi uton-módon lehet a méhészetből érdemes hasznot huzni. Stefensen angol nemzetgazda azt mondá, hogy „az lenne az emberiségnek a leg nagyobb jótevője, a ki megtanítaná, , hogy kell két kalász búzát termelni ott, a hol most egy terem.“ Ez pedig elvitázhatatian i igazság. En most hozzáteszem, hogy „az lesz a méhészeknek a nagy jótevője, a ki | megtanítja őket arra, hogy miként kell egy- egy méh törzs után kétannyi mézet produkálni, mint a mennyit most produkálnak “ Én pedig azt akarom, azt tűztem ki feladatomul, hogy megtanítsam méhésztársaimat arra, miként kell, miként lehet a helyi viszonyokhoz, a virányhoz képest két annyi mézet gyűjteni, mint a mennyit most gyűjtenek akár a paraszt, akár Dzierzon rendszer mellett a méhek. • Nézzük azért ezeket a dolgokat közelebbről is. Én az 1868-ik évben az Alföldön ! három paraszt kas méhet szereztem, azok rajzás által még azon őszre felszaporodtak 45-re ; egy-egy kas adott tehát 14 rajt. De nem csak nálam volt ez igy, hanem vidé- | KÖZ É H £> E K künkön, Mezőtúr határában általánosan. Sőt némelyeknek 17-^-23 rajuk is lett egy-egy törzs után. De viszont az 1874-iki évben 106 kiteleltetett törzsemből, dacára, hogy már akkor dzierzonista voltam, s a méheimet sok mézem feletetésével segítettem. megmaradt összesen 12 törzs. Teljesen az időjárástól függött, hogy méh törzseink hasznot ad- tak-e vagy a meglevők is elpusztultak. Mert tavasszal, mikor a jó mézhordás, a repcze, a gyümölcsfák, akáczfák, úgy egyéb nővé nyék virágzása bekövetkezett és az jó volt, méhtörzseink derűre, borúra raj óztak; lett sok raj. És ha azután még tovább is volt hordás, főként a tarló virágról, akkor volt méz is bőven., De ha az elrajzás után szárazság állott be és a melleknek nem' volt miről gyűjteni, nemhogy felesleget adtak volna, hanem még a saját élelmükre valót sem tudták begyűjteni és elpusztultak. Tehát rendszerint a rajzás ölte meg. Csak az u. n. meddők, a melyek t i. nem rajoztak, gyűjtöttek eleget; tehát I meddők. „Itt az intés figyeljétek és okosan kövessétek.“. A méhészek most a XIX-ik században világszerte kezdték belátni, hogy a közönséges kasokkal az u. n. mozgathatlan épitmé- nyü kaptárokkal a inéhészkedés. nagyon bizonytalan, csak a véletlenre van bízva; kutattak, próbáltak jobbat feltalálni,’ nálunk is többen egy vagy más irányban tettek kísérleteket. Mig végre fellépett Dzierzon az ő mozdítható építmény ii kaptáraival; az ő pálczikáira a méhek iépeiket ráépítették s annálfogva minden lépet kivenni és ismét visszatenni lehetett. Megvolt találva a nyitja a dolognak, kezünkbe volt adva a méhek gyeplője s annálfogva irányozhattuk annak működését. És mi irányoztuk, nagyon is irányoztuk, de nem kellő szerencsével a gyakorlati téren. Sok volt az elmélet, kevés és nem helyes irányú a gyakorlat. Mit tettünk általában ? Méhtörzseinket nem engedtük ugyan rajozni, gátoltuk azokat mindenféle fogásokkal, anya kifogás, elzárás, fiasi- tás, kiszedés, méz kiszedés, pörgetés és számtalan miveletekkel; valósággal tressziroztuk méheinket s azok nem munkálkodhattak kellőképpen, nem gyüjthettek elég mézet. Nem gyüjthettek különösen azért, mert mig egyfelől korlátoztuk a rajzást, másfelől pedig csináltuk a műrajokat, kezdők különösen sokat csináltak. Tehát megosztottuk méheinket akkor, amikor éppen a legtöbb 1906. november 10. i\ , --------iTgy iijtő méhre lelt volna szükségViszont őszrp egyesítjük a sok hitvány rajt és mű- rajt, hogy tplire legyen mentői több fogyasztó. % volt és még most is ez azon circulus-vitiosus, a mely a mi mostani méhészkedésünket a Dzierzon-rendszerü méhészetet sikertelenné teszi. Megyünk a régi szerint, évről-évre siker nélkül; elnevezvén azt okszerű méhészkedésnek. Nos tehat, itt van a forduló pout': szabadítsuk fel magunkat a sablontól és irányítsuk méhészkedésünket akként, hogy méheink ne rajozza- nak akkor, a mikór a mézgyüjtés 'ideje bekövetkezett; és ne rajozzanak erőszakos beavatkozásra, hanem egyedül természeti ösztönükből kifolyólag. Az én kaptárom és rendszeremnél fogva felszaporodnak méheink óriási munkás sereggé, de nem rajoznak; minél fogva az a temérdek méh rendkivül sok mézet gyűjt, be, a melyből jut felesleg a méhésznek jutalmul és marad a méh-törzs- nak annyi, hogy még a jövő évre is biztosítva van. Képes egy-egy méh-törzs begyűjteni 30—60 sőt több kgr. mézet is. Mert. nézzük csak, hogy valódikép miért is rajzik az a méh-törzs? Tudjuk azt, hogy tavasszal, ha az anya- erős fiasitásra képes, naponként tojik ezer, két, sőt háromezer petét is. Ha most már csak 30 napot veszünk is számításba, 60—90 ezerre is felszaporodik számuk. Ezen rengeteg sok méh, sem a paraszt kasban, sem a Dzierzon kaptárban nem fér meg, kénytelen tehát kirajozni. Kénytelen, mondom, mert ha van helye, nem fog kirajozni. Ez oly tény, oly'természeti igazság, hogy a felett vitázni nem lehet. Észrevette ezt Neiszer, azért tért el kaptára beosztásában az országosan elfogadott szabvány kaptár beosztásától. Azért nagyobbitotta meg a megszabott keret méretét Boczonádi Szabó Imre. De mindketten megmaradtak a megoszthatlan kaptár alak mellett ,■ azért nem lessz rendszerünk maradandó és azért, mert az nagyon sok munkával jár és a paraszt embernek csakúgy nem való a kezébe, mint a Dzierzon kaptár. Én megszabadítottam magamat a lenyűgöző sablontól! mellőztem mind • a megszabott keretméretet, mind a kaptárt. Kereteim mérete sokkal nagyobb, kaptárom pedig egyes fiókokból van összealkotva s ennek folytán nagyobbitható és kisebbíthető. Éppen azért megfér benne az óriás törzs, de jól érzi ma. származott. Há zi estélyen ismerkedett meg a leánynyal és egész közönséges módon belé- szeretett. Megkérte a leány kezét és miután a szülei is beleegyeztek meg ő is látszólag szerette a bátyámat: megtörtént az eljegyzés. László bácsi azután hazajött birtokait rendezni és naponta levelezett menyasszonyával. Meg volt győződve, hogy a leány nagyon szereti. Mióta a leveleiből még jobban megismerni hitte, azt is elmondta, ha nem volna szép, éppen úgy szeretné a leikéért. ősz volt akkor. Egyike azoknak a verő fényes „vénasszony nyári“ napoknak, midőn elfelejtjük, hogy már hervadásnak indul a természet. Utolsó fellobbanása az életnek, mely a haldoklás előtt beáll, mintha hunyta előtt legbujább pompáját akarta volna kimeríteni. László bátyám menyasszonya levelét várta. Azt ígérte, hogy édesanyjával eljönnek meglátogatni birtokát és. ő e látogatás bejelentését várta. Meg is jött a levél, de nem az, a melytől a viszontlátás boldogságának ezernyi édes örömét remélte. A leány, az a szívtelen nő, a ki annyi szivet tudott önteni leveleibe, azt irta, hogy nem lesz a neje. A durvaságig őszinte volt. Nem ezekkel a szavakkal, de azt irta, hogy ő kényelemhez és pompához van szokva s nagyobb mértékben felleli azt uj kérője oldalánál, mig László bátyám mellett egyet-mást nélkülöznie kellene. Bátyám aztán szívben lélekben összetörve ment utazni. A leány gyűrűjét visszaküldte és sok szerencsét kívánt neki. Az életfa bánat lassanként megtörte a daliás embert. -Látszólag meggyülölte abban az egy nőben, az egész nemet, pedig csak mással elcserélni nem tudta. Magányosan tölti életét és nyíltan hirdeti, hogy ostobaság az egész szerelem, kormányozni kell a szivet. És látják, múltkor mégis rajtakaptam, mikor az elsárgult leveleket ajkához szorította. A rideg férfi, kiről mi azt hisszük, hogy csak csípős gunynyal tud elhaladni minden érzelem mellett, még most is szerelmes* mint ábrándos, kis gimnazista. Sőt talán még jobban : az érettség nagy érzésével és mélységével. Látják, hát, csak ennyit ér a női szerelem. Gazdaság és fény ellenében elszáll, mint az a szellő, mely itt hizeleg körülöttünk, mig napsugár ragyog, de legott szélvészszé változik, ha vihar van készülőben. Nem enyhe, lágy többé, de vészthozó. — Pista elhallgatott. Néhány perczig néma csend volt. A leányok nem merték: Pista szavait megczáfolni. Szerelmesek még eddig nem voltak. Lassanként sötét lett. Az erkélyen ülők már nem igen láthatták égymás vonásait. A néma csöndet végre a nevelőnő szavai szakították meg. Nyugodt, kellemesen csengő hangja volt: ,,Megengedik Önök, hogy én befejezzem ezt a történetet!“ Meglepetten fordultak meg mind a hárman. A nő arczáu nem láthattak izgatottságot. A mennyire a homályban ki- vehették közönyös és komoly volt minden vonása. Sürgetőleg és kíváncsian intettek igent. ; „Az a-leány, a ki, mint Berendy úr mondta, megcsalta a vőlegényét: meghalt. A történetét ismerem. A levélből egy szó sem volt igaz. Előkelő család gyermeke volt. Még néhány hónapos volt, mikor az atyja nagy összeget sikkasztott és kiszökött Amerikába. Néhány év múlva elfogta a honvágy és álnév alatt visszatért olyan vidékre, ahol nem ismerte senki. Nyugodtan élt, a leányát jól neveltette s az atyja múltjából semmit sem sejtett. Kezét nyújtotta az ön László bátyjának. Ekkor árról a vidékről, a hol a vőlegény lakott, a hírére s nevére roppant büszke ember érkezett meg, a vőlegény közeli rokona, aki a régi időből felismerte a menyasszony atyját. A leány most már megtudott mindent. Az a férfi mondta el neki, hogy a sikkasztó leányával egy családba ne kerüljön.' Jól számított. A leány mikor azt a levelet megírta, csak a vőlegényét akarta elámitani. Tudta, hogy ha a valót írja meg; a vőlegénye, még ha undorodnék is é bűntől, elvenné, mert ez becsületbeli kötelessége. Ezt nem akarta az a nő. Pokol lett volna annak a férfinak az élete, aki abba az erényes előítéletekkel át és átszőtt társa. Tüdőbetegségek, hurutok, szamár köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche“ eredeti csomagolást. F. Heffnsnn-La Roche A Go. Basel (Srijc), „JRoehe“ Kapható enreef rendeletre a gyógy «xertiraJc- 0) ban. — Ara flvegenkint 4.— korona.
