Közérdek, 1906 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1906-01-06 / 1. szám

KÖZÉRDEK; 5 1906: "január 6. határozat, mellyel a szállót Tóth Gyulának adták bérbe, jogerős. Szekszárd r. t. Táros képviselőtes­tülete a házalás korlátozására illetve a város területén való eltiltására nézve hozott határo­zatot, ezt a vármegye törvényhatósága is jó- váhagyta. Azonban a kereskedelemügyi mi­niszter a határozatokat feloldotta s a háza­lás megtiltását nem engedélyezte. KÖZSÉGI ÜGYEK. Gy ill aj község képviselőtestületének határozatával szemben a vármegyei törvény­hatóság úgy határozott, hogy a községi szü­lésznő évi lizetése 18ü korona legyen. Ezt Gyulaj község -képviselőtestülete megfeleb- bezte a belügyminiszterhez, de a belügymi­niszter a község felebbezését elutasította s a vármegye határozatát hagyta jóvá azon indo­kolással, hogy a község lakosainak száma meghaladja az 1500 lélekszámot, igy indo­kolt és méltányos a vármegye határozata. Gröl'bő község kérvényt nyújtott be a vármegyéhez, hogy Pinczehely községhez csa- toltassék. Ez a kérelem mindenesetre indo­kolt a község helyrajzi viszonyánál fogva, mert Belecskához való tartozandósága éppen olyan, mintha Szekszárdnak a sedpatakon túl levő része, vagy csak az újvárosi rész Tolnához, avagy Agárdhoz tartozzék köz­igazgatásilag. Csupán csak pénzkérdés az el­választás és hozzácsatolás, tudniillik, hogy Belecska megb'rja e az önálló nagyközségi terheket. I) u n asz on t gyű rgy község elhatározta, hogy a faddi körorvosi körből kilép és önálló orvosi kört alkot. Ezeu határozatot a vár­megye törvényhatósága a múlt évi augr 10-én tartott közgyűlésen jóváhagyta. Azonban a körben visszamaradt Fadd és Gerjen közsé­gek, valamint dr. Brányi Kálmán kör rvos megfelebbezték a belügyminisztériumhoz. — A belügyminiszter a felebbezések elutasitásá- val a vármegyei jóváhagyó határozatot indo­kainál fogva jóváhagyta azon megjegyzéssel, hogy ezen kiválással-a jelenleg alkalmazásban levő kürorvos fizetése csonkulást nem szen­vedhet, vagyis a Dunaszentgyürgy által eddig fizetett összeget a visszamaradt korcsoport községei tartoznak viselni. HÍREK. — Újévi üdvözletek. A szokásos újévi üdtözletek az idén sem maradtak el az egyes hivatalokban. így a vármegye tisztikarát Simontsils Elemér főjegyző vezette Dőry Pál alispánhoz, kit a következő nagyszabású beszéddel üdvözölt: „Nagyságos Ali.-pán Ur! Hagyományos, régi szokás az, vármegyénk­ben, hogy az évforduló alkalmával.szerencse- kivánatait testületileg tisztelegve juttatja ki- fejézésre hivatali főnöke előtt a tisztikar s ugyancsak a hagyományos szokás áltjil szen­tesitett megtisztelő kötelessége az a vármegye mindenkori főjegyzőjének, hogy a tisztikar üdvözletének tolmácsa legyen. Engedje meg tehát Nagyságod, hogy ennek a megtisztelő feladatomnak eleget tehessek. Az átöröklés nagy természeti törvénye, nemcsak az egyes emberre, hanem az emberi társadalom, összetett organismusára is érvény­nyel bir. Épen úgy, mint az egyes ember­nek, a társadalom kisebb nagyobb alakula­tainak is vannak 'átörökíthető lelki tulajdon­ságai. Csakhogy, mig az egyén öröklődő sajátságai, az egyéni élet megszün'ével — sokszor hosszas lappangás után — csak az utódban élhetnek tovább, addig a társadalom átörökített lélektani sajátságainak az élete, az, illető társadalmi alakulat egyes tagjainak élettartamától és azonosságától független. Egy ilyen jelensége a társadalom át­örökített lélektani sajátságainak, mely az életkörülmények egyöntetűségének — bár láthatatlan, mégis bármely anyagnál szilárdabb — határjeleivel elkülönített minden ember csoportban kifejlődik: a testületi szellem. A collectiv léleknek ez a nyilvánulása, a társaságot alkotó egyesek leikéből felszálló közös érzések és eszméknek a lecsapódása, elemeire többé fel nem bontható, egységes összetétele: mely ha a fejlődés rendjén a maga- legnagyobb dimensióiban osztálytuda­tossá válik, — mint a világtörténelem kere­kének hajtóereje jelentkezik! Szóval az az erő, mely itt Nagyságod előtt, mint e tisztikarnak elődeinkről ránk maradt és híven megőrzött testületi szelleme most tisztelegve jelentkezik, lényegében ugyanaz, mint az a másik, mely korunkban mint félelmes óriás, a cziviiizáít világ régi társadalmi rendjének támgerendáit tördeli 1 Egyek ezek, miként á szellő és a vihar, vagy a csermely s a megáradt folyam. De talán felmerülhet a kérdés, hogry m * n l r t ' 7 miért fürkészem en itt ez erőnek természe­tét s miért érintek egyáltalján egy kis újévi üdvözlő beszéd szűk keretében, nagy társa­dalmi kérdéseket?! Azért, mert az a meggyőződésem, hogy ennek az újévnek semmihez sincs annyi köze, mint ezekhez a kérdésekhez lesz; s mert ehhez a meggyőződésemhez hiven, egy alkal­mat sem akarok mulasztani, ahol nyilvános­ság előtt beszélek, hogy rá ne mutassak arra, hogy a szöcziális- és az ezekkel szorosan egybefüggő gazdasági kérdések azok, melyek megoldásukat a legjobban sürgetnék ; s hogy ebből kifolyólag végzetes félreismerése hazánk­ban a helyzet követelményeinek az, hogy amikor az alsó társadalmi rétegekben vissza­fojtott elégedetlenség feszereje, sporadicusan tapasztalt erupcziókkal irányítva magára figyelmünket, egy nagy vulkanikus kitörés katasztrófájával fenyeget, — hogy akkor a munkásokból, gazdákból, ipai-osokból, keres­kedőkből álló, — tehát boldogulásának fel­tételeire nézve a gazdasági erőviszonyok kölcsönhatásainak és törvényszerűségeinek alávetett —-■ nép képviselete, egy ezer sebből vérző ország boldogitásának kulcsát, közjogi kérdések felvetésében keresi! Hisz kinek lehetne boldog az ujév> ha hazánk közéletét továbbra is a közni k rovására érvényesülést kereső egyéni és párt­érdekek hiú csatája dúlnál? Kinek a lelke nyugodt, ha a társadalmi osztálysurlódások szikrái láttára, sürgős munkára nem térnének végre a nép bizalmának letéteményesei?! Azért én is, midőn a vármegye tiszti­kara nevében Nagyságodnak boldog újévet kívánok, teszem azt ezúttal azon óhajnak a kifejezésre juttatása alakjában, hogy velünk együtt örvendhessen Nagyságod mihamarább a Haza sorsának jobbrafordultán !u Dőry Pál alispán szívélyes szavakban köszönte meg a tisztikar megjelenését s azt az óhaját fejezte ki, hogy ne csak a szokás hagyománya hozza el és tartsa össze a tiszti­kart, hanem a szeretet, ragaszkodás benső- ségteljesebb érzülete is. Egyébként biztosí­totta a megjelenteket, hogy a tisztikar irányá­ban a legmelegebb egyéni szimpátiáéval viseltetik s kész érette mindent megtenni, ő csak egy dologban hajlithatlan, néni bánja, ha ma’gára marad is s ez az, hogy a világ polgárság eszméjéért lelkesedni nem tud, mert Kölcsey szerint is egy ember egész világot keblére nem ölelhet. Bármily szépék és nemesek tehát egyébként az általános emberi jogok és szempontok, nemzeti érzü­leteinek ellent nem állha', ezt kebeléből ki nem irthatja, hisz Regulus is meghalt Rómáért, Zrínyi Miklós pedig a — hazáért . . . Ezután a legboldogabb újévet kjváuva a tisztikar min­den egyes tagjainak az alispán a tisztviselők üd­vözlése után sokáig elbeszélgetett egyesekkel, majd a dr. Hirling Ádám polgármester által vezetett városi tisztviselők tisztelgését fogadta. Tanárky Árpád kórházi igazgató főorvos vezetésével később a kórház orvosi- kara és tisztviselő kara is ' tisztelgett az alispánnál, ki a legszivélyeseba szavakban köszönte meg n jókivánatokat. Siniontsits Elemér vármegyei főjegyzőt a tisztikar tagjai és még számosán szintén üdvözölték. Kurz Vilmos árvaszéki elnöknél az árvaszéki ülnöki kar és személyzet testületi­leg jelent meg. S ezek szeretetét és ragasz­kodását Totth Ödön t. ügyész tolmácsolta. Kurz Vilmos elnök szép beszédben mondott köszönetét. Hazslinszky Géza kir. törvényszéki elnököt a birói kar — Ágoston István veze­tésével szintén testületileg kereste fel. A kir. ügyészség nevében Beke Ferencz üdvözölte mig, a kezelő személyzetet Dicenty Lnj s vezette tisztelgésre. Wigand János főgimnáziumi igazgatió a tanári kar küldöttségileg kereste fel s Szabó Ferencz tanár üdvözölte. A pénzügyigazgatóságnál testületi tisz­telgés nem volt. A tisztviselők egyenként fejezték ki jókivánataikat Fink '.Kálmán kir. tanácsos, pénzügyigazgatónak. Dr. Hirling Ádám polgármestert is számosán keresték fel jókivánataikkal. — Gróf Széchényi Sándor üdvözlése. Gróf Széchenyi Sándor v. b. t. tanácsos, főrendiházi alelnük, vármegyénknek legköze­lebb múltban volt főispánját; Dőry Pál alis­pán a vármegyei tisztikar nevében sürgöny utján üdvözölte az újév alkalmával, kifejez­vén a tisztikarnak szeretve tisztelt volt főis­pánja iránt való változatlan ragaszkodását. Az üdvözlésre gróf Széchenyi Sándor a kö­vetkező távirattal válaszolt Dőry Pál alis­pánnak : »Tolnavármegye tisztikara szives meg­emlékezése és megtisztelő ragaszkodása mé­lyen meghatott; kérem köszönetemet fogadni és átadni. Gr. Széchenyi Sándor.« — Helyettesítés. A központi járás fő- szolgabirája a Wagner József elhalálozása folytán megüresedett várdombi jegyzői hiva­talhoz, Linka Ottmár okleveles jegyzőt s központi főszolgabírói dijnokot helyettesé nevezte ki. — Főispánunk nyugdija. A napokban érkezett le a belügyminiszter leirata, amely nyugdíjba vonult főispánunk nyugdij illetmé­nyét, az állami nyugdij mintájára 21 évi szolgálat után 62 perczentben, vagyis össze- gileg 7192 koronában állapítja meg. — Kinevezés. A szekszárdi „Ferencz“ közkórházban üresedésben levő ellenőri ál­lásra Dőry Pál alispán mint főispánhelyettes Belasics György szekszárdi lakost nevezte ki. — Esküvők- Szepesi János kajdacsi aljegyző tegnap tartotta esküvőjét Lágler Ilonkával, Lágler Sándor kölesdi ág. ev lelkész leányával. Kacsó Lajos fővárosi polgári iskolai tanár deczember 28-án esküdött örök hűsé­get Junkuncz Karola urhölgynek. Junkuncz Sándor ág. hitv. ev. lelkész leányának Nagy- Szokolyban. Jagicza Vincze uradalmi gazdatiszt folyó hó 20 án tartja Kölesden esküvőjét Várkonyi Erzsikével, Várkonyi Iván gindli- családi jegyző leányával. Kapu Jenő miskolezi polg. iskolai ta­nár Szekszárdon folyó évi február hó 2-án vezeti oltárhoz Halász Gizella polgári isko­lai tanárnőt, Halászná Babits Anna szekszárdi tanitónő leányát. — A rom. kath. óvoda karácsonyfája. Megemlékeztünk már a lóm. kath. óvoda ez idei karácsonyi ünnepségéről. Most egy­szerűen konstatálni kívánjuk, hogy az odajáró, jobbára szegénysorsu gyermekek a nagy- közönség nemes áldozatkészsége mellett Trieb- ler Ilma, Kiss Károlyné, Müller Ferenczné, Hoffmann Sándorné, Tóth fíenrikné és Etl Cresti úrbölgyek önfeláldozó buzgólkodásának köszönhetik a kis Jézuska eljövetelét, az ő lelkes gyűjtésük tette lehetővé a 464 kor. 71 fillérnyi elég tekintélyes összegnek össze­gyűlését. S ezért úgy nekik, valamint a ne­mes szivü adakozó közönségnek lapunk ut­ján is köszönetét mond Dőry Pálné úrnő a róm. kath. óvodát és gyermekmenhelyet fenn­tartó egyesület elnöke. — Adományok a szekszárdi népkony­hára. A népkonyhára adakoztak : Szekszárd város két méter kemény tűzifát, Leopold Sán­dor Szekszárd 10 zsák burgonyát, Weiner Jakab Janya-puszta öt zsák burgonyát, Kron

Next

/
Thumbnails
Contents