Közérdek, 1906 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1906-09-22 / 39. szám
1906. szeptembér 22. 3 a megyei központba, vasúton akarva jutni, hajnali 3 órakor kell Dunaföldvárról elindulnunk és csak délután 1Ub kor vagyunk Szekszárdon. Ilyen közlekedés valóságos kigúnyolása századunk kultúrájának. Hiszem, hogy Méltóságod is belátja szavaim igazságát s igy jogos abbeli reményem, hogy ezt a kérdést is felveszi azon megoldandók közé, melyeket majd a sajtóban, majd a megyegyüléseken államférfim éleslátással, nagy hazaszeretettel és igazi szabadéi vüséggel szokott felvetni. Méltóságod szavát bizonyára majd azok is meghallják, a kik hivatvák a létező bajokon segiteni. Dr. Lévai Dezső. Zászlószentelés. Kettős ünnepet ült múlt vasárnap a szekszárdi kath. legényegylet. Fennállásának 10 éves' évfordulóját ünnepelte és ugyanakkor zászlószentelési ünnepélyt is rendezett. Az az élénk érdeklődés, mely az egylet ünnepélye iránt általánosságban mutatkozott, bizonysága annak, hogy városunkban méltányolják azt a szép czélt, melyet a kath. legényegyletek szolgálnak. Vajha iparos ifjaink is megértenék az egyletek hivatásának fontosságát s mind az utolsóig belépnének s ezzel erősítenék azt az egyletet, mely a szülői háztól elszakadt ifju- nak meleg, szeretetteljes, kedélyt nemesitő, művelő és oktató otthont nyújt és nyújtja ezt kath. elnevezése daczára nemcsak a ka- tholikus, hanem minden keresztény ifjúnak. És vajha iparosaink buzdítanák segédeiket a belépésre, hisz az egylet végczélja abban a szép köszöntésben fejeződik ki: „Isten áldja a tisztes ipart.“ Az ünnepség már szombaton kezdődött. Az egyesület küldöttsége ugyanis a vasúti pályaudvaron fogadta Virág Ferencz pégsi papnöveldéi lelkiigazgatót, a szekszárdi kath. legényegylet megalapítóját és Erdősi Károly pápai káplán, székesfővárosi hitoktatót, az országos központi kath. legényegylet aleinö- két. Ez alatt az egylet tagjai a polgári olva sókörben gyülekeztek, a honnét íampionos menetben a tűzoltó zenekar közreműködésével a zászlóanya, Stokinger Jánosné úrnőhöz vonultak, a kit az egylet nevében Egrg Béla tanító, a legényegylet buzgó jegyzője üdvözölt lendületes beszéddel, a mit a zászlóanya keresetlen szavakkal igen kedvesen köszönt meg. A tűzoltó zenekar szépen játszott néhány darabot, a kath. kör dalárdája pedig Nemes Győző karnagy vezetése mellett meglepő szabatossággal adott elő három szép éneket. A vasárnapi ünnep reggel 5 órakor a tűzoltó zenekar ébresztőjével kezdődött. Úgy a vidékről érkezett vendégek,, a vasúton érkezőket a pályaudvaron fogadták — mint a helybeli egyletek és a közönség a polgári olvasókörben gyülekeztek és innét indultak a bevont zászlóval a zászlóanya lakására. A menetet a helybeli tűzoltó egylet zenekara nyitotta meg. Résztvettek még a menetben Boda Vilmos parancsnok vezetése alatt a tűzoltó egylet zászlóval, Szabó Géza alelnök vezetése és az egyleti zászló alatt a szekszárdi kath. olvasókör, a szekszárdi újvárosi kath. olvasókör és iljusági egylet, Hahn Ferencz alelnök vezetésével zászló alatt a szekszárdi általános ipartestület, a budapesti legényegylet kiküldöttjei,» Nyáry Simon s. lelkész alelnök vezetésével, zászlóval a hő- gyészi, Blandl György s. lelkész vezetésével zászló alatt a bátaszéki, Fetter Gyula s. lelkész vezetésével a dunaszekcsői, továbbá a pécsi és tolnai legényegyletek képviselői, majd a koszorús lányok és vőfélyek, az egylet vezetői: Wölfel Ferencz, Stokinger János elnökök, Egry Béla egyleti jegyző, Szabó Károly országgy. képviselő, Erdősi Károly, Virág Ferencz és nagyszámú közönség. A zászlóanya lakására érve Szilágyi Juliska, a zászlóányáiíak remek rózsacsokrot nyújtott át, majd kibontották a felszentelendő zászlót, mely nehéz nemzeti szinü selyemből készült és a melyet a zászlóanya „A szekszárdi kath. legényegyletnek — Stokinger Jánosné sz. Müller Emilia“ aranyhímzésű felirattal ellátott széles selyemszal- laggal díszített fel. Innét a menet a Himnusz hangjai mellett vonult a belvárosi r. k. templomba, a hol Mozsgai Sándor és Szabó Géza segédlete mellett Wosinsky Mór apátplébános mondott ünnepi szentmisét, utánna pedig szentbeszédet, melyben hatalmas ékesszólással fejtegette a zászló jelentőségét és a legényegyletek nemes hivatását. A szivhez szóló beszéd után következett a zászlószentelés aktusa, melyet szintén Wosinsky Mór végzett. A~~ szentelés befejezte után a menet visszavonult a polgári olvasókörbe, a hol Virág Ferencz papnöveldéi lelkiigazgató szónoki hévvel magas szárnyalásu, tartalmas ünnepi beszédet tartott „Imádkozzál és dolgozzál“ jeligével. A mély benyomást keltő beszéd után Wölfel Ferencz elnök megköszönte az ünnepi szónoknak, az egylet alapítójának fáradozását. Ez után a szegbeverés következett. Az első szeget a zászló anya, Stokinger Jánosné úrasszony verte be, majd Wosinsky Mór Zichy Gyula gróf'pécsi püspök, Apponyi Géza gróf főispán, Széchenyi Sándor és Apponyi Sándor grófok és BernrieAer József nevében vert szeget, Dőry Pál alispán nevében leánya Dőry Natália urhölgy s azután még számosán vertek szeget a zászlóba. A szegbeverés után a zászlóanyát a koszorús leányokkal és vőfélyekkel lefényképezték, melynek végeztével a koszorús leányok és vőfélyek a zenekarral a zászlót Stokinger János, az egylet világi elnökének lakására kisérték, a hol Wölfel Ferencz elnök a zászlót az alapszabályok rendelkezése szerinti őrének,a vil. elnöknek sikerült beszéd kíséretében átadta, . viszont Stokinger János átvette a zászlót s annak hűséges megőrzését Ígérte. Ugyanitt a koszorús leányok nevében Fekete Annuska csinos kis beszédben köszönte meg a zászlóanyának a kitüntetést, mely őket - a koszorús leányi tiszt betöltésével érte. Itt a zászlóanya az összes jelenvoltakat megajándékozta arczképével. Délután 2 órakor a polgári* olvasókörben megtartott társasebéden 120 an vettek részt. Az asztalfőt a zászlóanya- foglalta el, mellette jobbról Wosinsky apát, balról Szabó képviselő ült. Az első felköszöntőt Wosinsky Mór mondotta a megyéspüspökre, mint az egyesület védnökére s felolvasta a püspöknek Wölfel Ferencz elnökhöz intézett levelét, melyben az egylet vezetőinek tevékenységükért köszönetét mond, főpásztori áldást és az egylet czéljaira 500 koronát küld. A második felköszöntőt is Wosinsky mondotta, lelkes beszédben ünnepelvén a zászlóanyát és férjét Stokinger János egyleti vil. elnököt s felolvassa a püspöknek a vil. elnökhöz intézett levelét, melyben ennek fáradhatatlan munkásságáért és buzgalmáért elismerését és köszönetét nyilvánítja. Felkössöntőt mondottak még : Wölfel Ferencz Virág Ferenczre, az egyesület megalapítójára, Szabó Károly képviselő mélyen átgondolt beszédben a legényegyesületét élteti, Virág Ferencz Wosinsky Mórra és Wölfel Ferencire emeli poharát, Erdősi Károly gyönyörű beszédben méltatja az ünnepély jelentőségét és az egylet vezetőit és az ifjúságot élteti, Wölfel Ferencz Schiffer Ferencz esztergomi kanonokot, a magyarországi legényegyletek megalapítóját, a szekszárdi ipartestületet és Mehr- wertli Férencz kir. kereskedelmi' tanácsost, Szabó Géza hittanár az egylet pártoló tagjait, Stokinger János a Vendégeket, Szabó Géza a koszorús leányokat, Fránek János a legényegyletek vezetőit élteti. Üdvözlő táviratot küldtek: Schiffer Ferencz praelatus, esztergomi kanonok és André István a szekszárdi ipartestületnek Budapesten időző elnöke. Lakoma után az ebéden résztvevők nagyrésze Wosinsky Mór apátplébános és muzeumigazgató kalauzolása mellett megtekintette a múzeumot; mintegy két óra hosz- szat időztek ott s élvezettel hallgatták a tudós igazgató szakszerű és tanulságos magyarázatait. Az ünnepély sorrendjének utolsójaként tánczczal egybekötött szépen sikerült hangversenyt rendeztek a Szekszárd Szálló nagy- tennében, melynek első számát Virág Fe- rencznek ez alkalomra irt s a szerző által előadott prológusa képezte. Utána a budapesti egylet képviselői sikerült kettőst adtak elő, Gyimóthy Erzsiké, Gorove Erzsiké, Szilágyi Juliska, Fekete Annuska, Szelep- csényi Lajos és Kreskay Mihály szépen énekeltek, Dömötör Erzsiké, Székelyi Margitka magánjelenetet adtak elő igen sikerültén. Szép volt az élőkép is: négy angyal között Jézus a különböző iparágak képviselőitől körülvéve. A hangverseny után tánczra perdült a fiatalság s vidám hangulatban fejezték be az emlékezetes és minden részletében kitünően sikerült ünnepélyt. A szekszárdi Steig-féle „gyár.“ A „Magyar Iparművészet“ f. évi szept. havi számában szemelvényeket közöl az olasz és német lapokból, melyek a kiállítási magyar osztályra vonatkoznak. Minden magyar embert büszkeséggel tölthet el az az elismerés, mellyel a jelzett lapok a kiállított magyar iparművészeti tárgyakat illetik. Legbővebben foglalkozik iparművészeti tárgyaink ismertetésével a „La Perseveranza“ czimü lap f. évi junins 24-diki számában, ahol a többek közt a következők olvashatók: „Ács tanár rajzai nyomán sok szép népies, magyarstilü, élénk színezésű, egyszerű stilizált diszitményü vázát állított ki a Steig gyár.“ . Ezt a közleményt olvasva kevesen tudják, hogy a „Steig-gyár“ vármegyénkben s éppen Szekszárdon van ; Acs tanár pedig a szekszárdi áll. főgimnázium rajztanára. A „Magyar iparművészet“ közleményét olvasva felkértem Ács tanár urat, hogy lenne szives nekem a „Steig-gyárat“ bemutatni, mit ő szives készséggel teljesített. Maga a „gyár“ egyszerű fazekas műhely, Szekszárdon a Dobos-utczában, berendezése az egyszerű fazekas korongból és a 2 és fél — 3 méter hosszú egyszerű fazekas kemenczéből áll; a munkások száma: 2; egyik maga a „gyár“ tulajdonosa, másik a segédje. Ez a „gyár“ állította volna ki a milánói kiállításon annyi elismerésben részesült agyag-vázákat ? Ez a kérdés támadt bennem, melyre hamarosan igenlő választ ’adott az éppen csomagolásra elrendezett 150—160 drb kisebb nagyobb váza, korsó és disztá- nyér, melyek nemcsak igy egy csoportban az iskolatáskák s 15 krajezártól kezdve kaphatók. Nagyv raktár gyérmek-harisnyákban és kötényekben ü-sí
