Közérdek, 1906 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1906-09-08 / 37. szám

4 1906. szeptember 8. ]^ ÖZ ÉR DB ^ az a hely, hol az első szőlőterület létesült. Ez a Moús Almus, mely Mitrovicz mellett (^circa Sirmium“) fekszik, csak a mai Frnska Gora lehet, mert ezen a tájon más hegység nincs; ennek lejtőin terem még ma is az a kitűnő bor, mely mint láttuk, mindig vetekedett a szeksz írdival, s mely a XVI. századig, mint a borok királya sze­repelt, bár korán feltűnik már mellette a budai, egri és szekszárdi is. Szerémségből hamar jutott el a Dunántúlra is a szőlőmű­velés ; nincs kizárva az sem, hogy még Pro- bus alatt történt meg ez, mert életrajzában azt olvassuk, hogy „szőlőskertekkel elárasz­totta Galliát, a moesiai és pannoniai dom­bokat.11 De ha nem is Probus idejében, az utána való években kétségtelenül meghonosodik a szőlőművelés a mi vidékünkön is, mert még a rómaiak alatt válnak híressé a baranyai, balatonvidéki és soproni borok. Az Alföldön, hol a szarmaták laktak, még nyoma sincs ez időtájt a szőlőnek, a méhsör dívik itt, ami legősibb szeszes itala az emberiségnek. Priscus rhetor 448-ban járt arra, mikor II. Theodosius kelet-római császár Maximinusszal követségben küldte ki Attilá­hoz. Ezen útjáról irt feljegyzéseiben említi, ; hogy útjában a lakósok búza helyett kölessel, bor helyett mébsörrel káuálták. Megyénk területén a K. u. IV. század­ban mozgalmas élet folyt, legalább az érem: j leletekből ezt következtethetjük: a Diocleti- I anus, Constantinus, Constantius, Constans, Valentinianus és Valens alatt vert érmek nagy mennyiségben kerülnek nálunk nap- | világra. Az egész század azonban már csak [ folytonos harcz a barbárokkal, a gótokkal, szarmatákkal és quádokkal, kik betöréseikkel ; roppant pusztításokat okoztak a provincziá- I nak. Galerius (f 311 K. u.), kit Diocletianus | tett meg Caesarnak, még sokat fáradt Pannó­nia érdekében: irtotta az erdőket, lecsapol- tatta a mocsarakat, a későbbi uralkodókat azonban már elvonta a békés, hasznos mun­kától a harcz, ami majdnem megszakítás nélkül tart 377-ig. Ekkor Frigeridus, Pannónia kormányzója Thraciába vezeti ki Pannóniából a római légiókat, s ezzel megnyílik a pro- vinczia a barbároknak. Hlb. mely Sárszentlőrinczen kezdődik s a jelen ünnepséggel Bonyhádon zajlik le. Rámutat az intézet működésének eddigi jótékony ered- 1 menyére s biztató reménnyel néz a jövőbe, mert szilárd alapon áll az intézet, nyugod­tan hozzáfoghat teljesen kifejlesztett főgim­názium! pályafutásához. Beke Andor tanár szavalta el ezután igen meghatón, teljesen áterezve# 3ántha Ka- rqlynak ez alkalomra irt gyönyörű ódáját, mely lapunk tárczarovatában olvasható. Ezután Ihász Lajos kér. felügyelő be­zárta az ünnepélyt. A közönség elénekelte a „Szózatot“ s következett a két jubileum. Előbb a tanári kar üdvözölte Gyalog i Istvánt 25 éves jubileuma alkalmából. Beke i Andor volt az érzelmek tolmácsolója. Szép szavakkal ecsetelte a jubiláns érdemeit és bizony nem egy szava könnyet csalt az , ünneplők szeméből. Gyalog István megköszönte a rokon- szenv és ragaszkodás tolmácsolását. Majd a régi tanítványok nevében Fáik Henrik fejezte ki a hála érzetét, bejelentve, j hogy az egykoiú növendékek Gyalog István, I szeretett tanáruk elévülhetetlen érdemei em­lékéül „Gyalog István“ alapítványt létesite- I nek. Következett Marhauzer Imre buesuzója. Szem nem maradt szárazon, mikor látta, hogy ez az ősz, évszámait tekintve idős, de hit­ben, lélekben örökké ifjú ember, ki annyiszor daczolt s szembe szállt nehéz dolgokkal, zokogásba fojtja szavait .... S miután elbúcsúzott a kedves jó ta­nár, a szorgalmas munkás férfiú, régi kedves iskolájától, az ünnepély véget ért. Délben 280 teritékü bankett volt. Az első fölköszöntőt Ihász Lajos kerületi fel­ügyelő mondotta a királyra, Horváth Sándor főesperes a vezetőség egészségére üríti po- ’ harát, kik a messzeségből 2 nappal előbb eljöttek, csakhogy részt vehessenek a szép családi ünnepélyen, az intézet jubileumán. Mar­hauzer Imre a közelből megjelentekre: a megye fejére gróf Apponyi - Gézára és a vármegye tiszti karára emel poharat. Gyalog igazgató az iskolák és egyházak egyetérté­séről szól nagy hatással: a megjelent kül­döttségeket, Berzsenyi siklósijárásbiró pedig az egyházmegye vezetőit élteti. Dőry Pál igen szép és találó képben beszélt a három tolnamegyei gimnáziumról s kivánja, hogy a bonyhádi gimnázium ezután is úgy, mint eddig sikerrel működjék. Dr. Jozgits János bonyhádi róm. kath. lelkész örömmel konstatálja, hogy a kath. egyház 10J éve tekint szeretettel, bizalommal erre az evangélikus tanintézetre, mert tudja, hogy az hivatását a legnemesebben tölti be. Minden kövére az a jelszó van írva: Isten, Király, Haza! A róm. kath. hitközség nevé­ben köszönti Gyalogot. Dr. Kanzler Antal az iskola vezetősé­gét éltetve bejelenti, hogy a kerület kép­viselője Wéber János 1000 koronás alapít­ványt ad, a mai nap emlékére. Sántha Károly igen magas szárnyalásu felköszöntőben elmondja, hogy ma elszavalt alkalmi ódájából a szerénység elhallgattatott egy strófát. Az iskola nagyjairól szól ebben: Marhauzerról, Gyalogról, őket élteti. Ihász Lajos Marhauzert, mintjjaz iskola pénzügyminiszterét, dr. Rosenthal Tóbiás Gyalog Istvánt, Wéber az intézetet élteti, mert tudja, hogy továbbra is a nemzeti szel­lem fog ott uralkodni.' Gráf József Zsilinszky és Nádassy táv­iratát olvassa fel s érettük emel poharat. Wigapd János a szekszárdi fő, Gyimóthy Jenő a gyönki, dr. Mayer Győző a felsőlövői gimnáziumok nevében üdvözli az uj főgim­náziumot. Most jelent meg a Dr. Brozik Károly-féle Nagy Magyar Atlasz mely úgy tartalmasságánál, mint kiállításánál fogva minden tekintetben felülmúlja a külföldi hasonló munkákat. Tartalmaz .158 színes főtérképet és 257 színes melléktérképet. Ára diszes félbőrkötésben 48 korona. Két koronás havi részletre Í8 kapható. — Megtekinthető és megrendelhető Bátor János könyvkereskedésében Szekszárd, Kaszinó-Bazár. túrna ilyen hatalmas tanintézetnek lesz szü­lője. És a sárszentlőrinczi egykori pap, Nagy István superintended szellemi és anyagi té­ren hozott sokrendü áldozata nem termette-e meg gyümölcsét?! Övék az érdem, hogy az iskolát nagy áldozatok árán fölállították. És nem a gazdagok százain, ezrein, hanem a szegények fillérjein. Azután a protestáns ál­dozat készségen megerősödött iskola, föléb­resztette a más felekezetüekben a bizalmat. Mert vallási szükkeblüség itt soha tapasz­talható nem volt s ekkor már nyert volt az intézet ügye. A jóságos Isten megáldotta azt oly férfiakkal, a kik lelkűk minden lelkesedésé­vel, szivük minden melegével rajta voltak, hogy a szilárd alapokon álló iskolát emeljék, fejlesszék. Nem csak lelkesedtek, de lelkes munkájukkal lelkesítettek is. Megmozgattak mindent s az ige testté lön. Van az intézet­nek a tüzes lelkű Wiesneren, a nagytudásu Lángon és Gombóczon kívül a még most is életben lévő tanárok között egy Marhau­ser Imréje, egy Gyalog Istvánja. Az első, egész eddigi életét az intézet fölvirágoz- tatására fordította. Harminczháróm évig küzdött s munkálkodott, fáradságot nem is­merve. Marhauser Imre! Ez nem egy név csupáD, hanem a bonyhádi gimnázium tör­ténetének egész fejezete. A derék tanáré napon búcsúzott el. Nyu­galomba tér. De mint Gyurácz püspök hozzáin­tézett búcsúszavában megjegyzé, csak testileg távozott el körünkből, az intézettől, de az, a mit e név „Marhauser Imre“ magában rejt, örökké itt marad s munkálkodni fog tovább is. Kevesebb szolgálati év, de nem keve­sebb érdemek, okolják meg a másik, negyed százados jubileumot. A szintén ünnepelt Gyalog István, 25 éve tanár, 17 év óta igazgató, hogy mit tett, mennyit, cselekedett, fáradt, biz azt e szűk czikk keretében elmondani nehéz. De nem is kell. Elég, ha rámutatunk arra, a mi sok munkája közül a leghatalmasabb, az t. i. hogy a bonyhádi gimnázium ma mint főgim- j názium nyílott meg. Isten áldása legyen a derék intézeten s jubiláló derék tanárain ! A lefolyt szép ünnepségről részletesen a következőkben számolunk be; Gyönyörű szép idő kedvezett az ünnep­ségnek. így a közelvidékről még az ünnep­ség napjának reggelén is sokan bejöhettek. Reggel 9 óra tájban már farka volt az utcza a járó kelőktől. Az ünnepi ruhákba öltözöt­tek egész serege özönlött a gimnázium, rész ben pedig egyenesen az evang. templom felé Az ifjúság a tanárok vezetése alatt vonult le a templomba, hol is 9 órakor kez­dődött az istenitisztelet s az ennek kere­tében lefolyt ünnepség. A jelenlevők között ott láttuk a megye, a környék szinét-javát; igy ott volt Gyurácz püspök, Ihász Lajos kerületi 'felügyelő, gróf Apponyi Géza fő- J ispán, Dőry Pál alispán, Simontsits Elemér í főjegyző. Tóth Ödön t. ügyész, Szeniczey i Géza felügyelő, Horváth Sándor főesperes, Tomka Gusztáv alesperes, Wéber János orsz. képviselő, Wigand János igazgató, Hazslinszky Géza, Kátay Endre ref. es­peres, dr. Jozgits bonyhádi plébános, Bancsó theoiogiai tanár, Brunner .János soproni fő­esperes, Szentiványi főszolgabíró, Sántlia Károly, dr. Rosenthal Tóbiás, Mihálcsics görögkeleti lelkész, Perczel Dezső, Kardos Kálmán, Kálmán János és még számosán, Bonyhád község képviselőtestülete, a katholi- kus, a református, a zsidó egyház küldöttsége, a szekszárdi és felsőlövői főgimnázium, a gyönki algimnázium stb. küldöttségei. A jövel szentlélek úr Isten kezdetű ének elhangzása után Fáik Henrik mondott igen megható imát, utána Horváth Sándor főes­peres magas szárnyalásu egyházbeszédet A záró ének után a közönség fölvonult a gim­náziumba úgy, hogy zsúfolásig megteheti a gimnáziumnak ez alkalomra virágdíszbe öltö­zött hatalmas tornacsarnoka. A magyarok miatyánkja: a Hymnus eléneklése után Gyurácz Ferencz püspök lé­pett a pódiumra. Hatalmas szép beszéddel j ünnepelte a gimnázium 100 éves fennállását, j így magas röptű megnyitó beszédben kifej­tette a sok viszontagságon keresztülment iskola eddigi kulturális szerepét, mely abban állott, hogy a hazának, az egyháznak vallá- i sós, erkölcsös, kötelességét hiven teljesítő ifjúságot nevelt, mely az élet küzdelmeiben j mindig sikerrel megállta helyét. E törekvés­nek elérésére maga köré vonta az egész kör­nyéknek pártoló közönségét, mely valláskü­lönbség nélkül hű gondjába vette az intéze­tet. A testvéri szeretet kötötte össze az isko- i lát pártfogóival, megakadályoz mindennemű • gyöngítő visszavonást. Áldást kér az intézet I alapitóira, pártolóira, s ez fenntartóira, veze­tőire, a szép jövő biztos reményében üdvözli az egybesereglett ünneplő közönséget. Majd Gyalog István igazgató rövid I vonásokban ismertette az iskola történetét, |

Next

/
Thumbnails
Contents