Közérdek, 1906 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1906-09-08 / 37. szám
1906. szeptember 8. Ö Z É^DEK 3 egy hatalmas beépítetlen területe,, a Virág- utczai pusztakert, a melyen egész kényelmesen fel lehetne épiteni egy czélszerü csendőrlaktanyát tiszti lakásokkal és nős altiszti lakásokkal. Az összes csendőrség együtt egy helyen minden czéljának megfelelően lenne itt elhelyezhétő s hamarjában nem is kellene más, mint a telek átengedése. Úgy tudjuk, hogy ezen tervtől a városi hatóság sem idegenkedik, de megfelelőbb helyet nem is találhat. A mi az építést illeti, ezt meglehetne oldani a helybeli pénzintézetek bevonásával^; azt hisszük, hogy a pénzintézetek elvállalnák a felépítést olyan módozat mellett, hogy a lakbért bizonyos időre mondjuk 40-—50 évre a város a pénzintézeteknek engedi át s ezen idő leteltével a középület' a város tulajdonába menne át jóformán ingyen. Mindenesetre már az idén jó lenne effelől gondolkozni és a szükséges előkészületeket megtenni, hogy esetleg már a jövő tavasszal megkezdhétők legyenek az építési munkálatok. Ugyanitt, ezen a helyen a pénzügyőrségnek is lehetne egy alkalmas szárnyépüle tét emelni, mert hiszen annak sincs alkalmas laktanyája. Felvetettük az eszmét, a további teendődet, kivitelt a városi hatóság és képviselő testület szives figyelmébe, ajánljuk. A szekszárdi gazdasági hitel- szövetkezet. Sajnálattal vettem tudomásul, hogy még csak az eszme van felvetve, csak az alapítási szándékot mondta ki az olvasókör választmánya és már az a nyilvánosságra hozatott. Ninés .okunk ugyan a titkolódzásra, de nem tartjuk szükségesnek, hogy már a szándékot világgá kürtöljük. De ha már megvan, a birálatra megadjuk röviden felvilágosításunkat. Teljesen igazat adunk ezikkiró kifogásainak, mert elösmerjük, hogy Szekszárdon és vidéken elég, sőt talán sok pénzintézet is van a hiteligények kielégítésére. Semmi kifogásunk, sőt kívánni valónk sincs ellenükben. Csak egy ninés meg, egyik sem ‘szolgál arra, hogy a tőke gyűjtést a mag/ar földmives osztálynál meghonosítsa. Pedig a földmives osztálynak afra van (elsősorban , szüksége, hogy mindég legyen készletben egy kis megtakarított pénze, hogy majd adott alkalommal azt értékesíthesse. A magyar földmives általában hitelre dolgozik. Mert ha van is egy pár száz koronája; vagy vagy ha nincs is, de következik az aratás vagy szüret és éppen van eladó föld, már annak a leendő bevételnek a kontójára, megveszi azt még értékén ^ felül is; mert hiszen kifizeti a termésből. 'Es rendszerint többet vesz minta-mennyit az ő kasszája megengedne. Igaz, hogy látszólag könnyen megszerzi a hitelt. De azokat a kezeseket megszerezni és a lejáratkor az aláíratás végett sorra járni, az idővesztéssel és könyörgéssel jár. De veszedelmes is, mert a viszonosságnál fogva ő is köteles kezesének szintén megtenni a , kezességi szívességet. És bizony sokszor megtörtént, hogy valaki nem a maga adóssága,, hanem kezéssége folytán ment tönkre. Mi, tehát azzal akarunk megpróbálkozni, hogy azt a legkisebb embert, a napszámost is arra bírjuk-, arra szoktassuk, hogy könnyen megtakarítható filléreiből magának tőkét gyűjtsön és csak azutáh, ha lesz tőkéje, akkor fektesse bele valamely hasznos befektetésbe. Ezt nem találja meg az ez idő sze- rént fennálló egyik pénzintézetnél sem. Még' a Népbanknál is rendszerént csak az, és akkor iratkozik a polgár, a mikor valamely czélra kölcsönt akar felvenni, azzal az egyenes szándékkal, hogy azt majd a heti befizetésekkel lassanként törlesztgefi. A hitelintézetnél ez szintén ilyenformán lessz. Csak azzal a külömbséggel, hogy a heti befizetések tőke gyűjtésre szolgálnak, a felveendő kölcsönt vpedig a megszabandó feltételek szerint töríesztgeti. No meg az a külömbség is lesz, hogy hitelt csak tag nyerhet és csak is hasznosbefektetésre, nem pedig könnyelmű adósságcsinálásra. Amiaszakértő ügykezelést illeti, arra nézve csak egy nejhány intelligens egyén jóakarata, buzgólko- dása szükséges; a mi népünk elég értelmes arra, hogy közüle egy-egy alkalmas egyén kiváljék. De meg ott van a magas kormány által kreált központi hitelszövetkezet; ez nemes feladatának tartja, hogy az ügykezelést berendezze, megtanítsa, irányozza és gyakorolja a kellő felügyeletet, hogy a szövetkezet tagjai a károsodástól megóvassanak. D. L. * Közöltük e czikket, mint vezér- czikkünkre adott választ, de egyes részeire reflektálnunk szükséges. Az elmondottakból még mindig nem látjuk szükségesnek uj hitelszövetkezetnek létesítését, mert téves a czikk írónak azon állítása, hogy a pénzintézetek közül egy sem nyújt alkalmat arra, hogy a szegényebb népet takarékosságra ösztökélje. Mindenik pénzintézetnek a takarékosság fokozása egyik sarkalatos törekvése és ezt kultiválja is. A „S egzárdi Népbank“ heti 40 filléres befizetéssel nyújt erre tagjainak alkalmat és állíthatjuk, hogy Szekszárd és a környék lakóinak tekintélyes része él is ezen alkalommal. Csak igy lehetséges, hogy a nevezett intézet körülbelől 1 és fél milliót tud kölcsönkép tagjainak saját tőkéjéből kiadni. Attól azonban sem a Népbank és még tán az alakítandó hitelszövetkezet ■em tudja a kölcsön vevőt megkímélni, hogy kezeseket ne kelljen állitani, mert azzal nem foglalkozik és nem foglalkozhatik, hogy díjazás mellett állítson, kerítsen kezeseket. Még csak a czikk bekezdésére van néhány szavunk. Hetekkel ezelőtt olvastuk az egyik tudósítónk által beküldött hirből, hogy a református olvasókör választmánya egy uj szövetkezet alakításának kérdésével foglalkozott. Ezen beküldött hir, jogosította fel belmunka- társunkat, aki a szövetkezeti eszmének hive és eléggé ismerője is, hogy e közérdekű kérdéssel foglalkozzék s tárgyilagosán bizonyítsa, hogy itt nem olyan égetően szükséges egy újabb hitelszövetkezet alakítása. A szerkesztő. . A bonyhádi főgimnázium örömünnepe. Saját tudósítónktól. Bonyhádi 1906 szept. 4. Szép, gyönyörű lefolyású ünnepség volt e hó 4-én Bonyhádon. A Szentlőrinczről 1870-ben ide áthelyezett kis algimnázium érte még főgimnáziummá fejlődésének öröm- ünnepét. Nem régiben egész terjedelmesen elmondtuk azt a sok és nehéz küzdelmet, a melyen ez a derék intézet keresztül ment; feleslegesnek találjuk tehát ismét számot adni a kis mustármag megnövéséröl. Lágler György kistormási evang. lelkész, Nagy Ist- 1 ván szuperintendes voltak a derék magvetők. Az ő lelkes munkálkodásuk veté meg alapját a szentlőrinczi kis algimnáziumnak, j a mely annyi sok jeles férfiút adott a hazának s melyben többek között Petőfi Sándor is segített —- padot faragcsálni. Vájjon álmodott-e arról a szerény tor- j mási pap, hogy az ő kezdeményező elaboramunkát a római katona, s ettől kezdve tart" a lecsapolás s erdőirtás nagy munkája egész napjainkig. A római hatalom, mely kér. időszámításunk kezdetén lép hazánk földjére, a Dunántúl kelta törzseket talált. Elég fejlett miveltségü nép volt ez, birt iparral, kereskedéssel, foglalkozott földmiveléssel, bányászattal, de legjobban mégis csak a harezot szerette. Nyughatatlan, természetük hosszas barangolásba vitte őket az Atlanti tengertől Kis-Ázsiáig; igy jutottak el a Dunántúlra is./Polybius azt Írja róluk, hogy az aranyat s arlnarhát szeretik legjobban, mert könnyen vihetik magukkal bolyongásaik közben is. Ilyen nép, mely előtt a harcz a fő, ha foglalkozik is földmiveléssel, a szükséges élelem megszerzésén felül bizonyosan nem fog fáradni, azért kötjük a Dunántúlnak gazdasági tekintetben való nagyobb fellendülését is a rómaiak s nem a kelták nevéhez. E mellett szólnak adataink is. A Balatonból kiinduló Sió-csatorna állítólag a római csatolna nyomán létesült, ők kezdték meg a Bakony rengetegeinek kiirtását, s kétségtelen, hogy megyénk területén is növelték erdőirtással s lecsapolással a művelhető területeket ; azonkívül a rómaiak voltak az elsők, kik Pannónia területén szőlőt ültettek a K. u. III. sz. második felében. Kétségtelen, hogy mint kereskedelmi czikk szerepelt a bor már régebben is Pannóniában; a kitűnő -utak lehetővé tették, hogy az itt tartózkodó rómaiak ne legyenek kénytelenek, nélkülözni a jó1 bort. Szőlőművelésről azonban a III. századig nem tudunk semmit..Dio Cassius a Rómaiak története ez. müvében (220—30 körül irta) említi, hogy Pannóniát szegényes nép lakja, mely az árpát nemcsak eszi, hanem italt is főz belőle; hogy ez a nép bortermeléssel is foglalkozott volna, arról nem tesz említést. A szőlőművelés meghonosítása hazánk területén Probus császár nevéhez fűződik. (UralkodotT"276—282 K. u.) A legdicsőbb emlékű uralkodók közé tartozott; vitézsége, igazságossága, politikai körültekintése ked- veltté tették őt mindenki előtt. Vitézségével s nyájasságával már elődei alatt feltűnt s Tacitus halála után őt emelik a katonák a császári trónra. Kegyetlen játéka a sorsnak, pár év mulvá ugyanazok fosztják meg a . császári méltóságtól, a mit ő sohasem keresett, kik 276 ban avval felruházták; a nyers, műveletlen tömeg nem tudta megérteni leg- I jobb törekvéseit, nem tudta mérlegelni azon j tervek fontosságát, melyekkel ő birodalma j jólétének emelését czélozta. Hosszas háborúit, melyeket birodalma határainak biztosításáért £z alemannok, gotok, szarmaták ellen viselt, szerencsésen befejezvén, első feladatának tekintette, hogy a háborúskodás alatt elvadult seregbe szigorú fegyelmet hozzon be. Legalkalmasabbnak találta, ha munkára fogja katonáit s igy foglalkoztatja őket.' Probus sirmiumi születésű volt (mai Mitrovicz), s azért elsősorban szülőföldjének jólétét akarta előmozdítani. Életrajzában olvassuk, hogy katonáival óriási árkot huzatott a Sirmium környékén levő mocsarak lecsapolására s ugyanitt szőlőművelésre is fogta katonáit. Ezen munkája közben jött a hir, hogy Raetiában ellen császár lépett fel ellene. Probust nem hozta ki sodrából ez sem, folytatja tovább a megkezdett munkát, de katonái annyira felbosszankodnak ezen, hogy megölik 282 októberében. Életrajzírója szerint a Mous Almus volt az iskolatáskák s 15 krajczártól kezdve kaphatók. Nagy raktár gyermek-harisnyákban és kötényekben ^
