Közérdek, 1906 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1906-09-08 / 37. szám
Szekszárdi, II. évfolyam. 37. szám. Szombat, 1906. szép! ember 8. TOLNA VÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS GAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP. AZ ORSZÁGOS NI. KIR. SELYEMTENYÉSZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA. Megjelenik mindén szombaton. Kiadóhivatal: Báter-nyomda, Bazár épület. KaszinóFelelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Szerkesztőség: Széchenyi-utcza 1085. szám. 1 Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Beírnunk »társak : ' . EliŐpiZETÉS : HIRDETÉSEK legjutám-o*abb számítással, díjszabás szerint. JANOSITS KAROLY. KOVÁCH ALADÁR. Kiadja Báter János nyomdája Szekszárdon. egész évre 10 kor., félévre 5 kor., negyedévre 2 kor. 50 fill. NÉPTANÍTÓKNAK, ha az előfizetést egész évre előre beküldik : 5 kor. Internátust Szekszárdra. Nyílt levél dr, Hirling Ádám polgármester úrhoz, -jI. Mélyen tisztelt polgármester ur! Bizonyára van' tudomása arról a lélekemelő' ünnepségről, a mely f. hó 4-én folyt le a szomszédban, Bony- hádon. Az ottani csonka gimnáziumra rakták fel a tetőt, vagy inkább az emeletet, most nyitották meg a .főgimnáziummá fejlesztett iskolának V-ik osztályát. Tolnavármegye tehát, újból gyarapodott egy eltagadhat lanul fontos és missziót teljesítő kulturintézmény- nyel. A ki ismeri az iskoláztatásnak szülőkre terhes voltát s általában szivén viseli az oktatás és nevelés ügyét, lehetetlen, hogy a legnagyobb elismeréssel ne honorálja az uj főgimnázium érdekében fáradozó férfiak lelkes, önfeláldozó munkáját, Bonyhád és vidéke közönségének nemes áldozatkészségét. Örülni kell a tanügy minden igaz barátjának, ha a tudománynak uj csarnoka nyilik s kétszeresen örülnünk kell nekünk tolnamegyeieknek, a kik 10 esztendővel ezelőtt még abban a visszás s mondhatni megszégyenítő helyzetben voltunk, .hogy a felsőbb gimnáziumba kerülő gyermekeinket a második s harmadik vármegyébe kellett elküldeni a szükséges lelki mannáért. Mekkora haladás! ime a nemes áldozatkézség, lelkes utánjárás ki tudta vívni azt, hogy ma már két főgimnázium is osztogatja e vármegye területén az életbelépő fiatalságnak a lelki utravalót. Tekintetes polgármester ur, mint müveit ember, mint magyar ember bizonyára ön is ott van az örülök között, de azt hiszem, félreismerném, ha fel nem tételezném róla, e város fejéről, hogy most, a mikor ez az uj főgimnázium megnyílott, az ön lelkében is meg ne rezdült volna, mint nekünk többi szekszárdiaknak agyában az a gondolat, vagy a gondolatoknak egész raja, hogy hogy is leszünk hát ezzel a hozzánk alig pár kilométernyire megnyílt főgimnáziummal ? Konkurrense, vagy pláne elnyomója lesz-e ez • a szekszárdinak, a melyet mondhatni az egész vármegye közönségének százados vágya és óhaja hivott életre? Vagy a szekszárdi gyengíti amazt? S nem lesz mindebből a tanügynek kára? Vájjon nem több-e egy erős, mint két gyenge? S végül, hogy nevén nevezzük a gyermeket: nem vall-e Szekszárd közönsége anyagi kárt is, ha a rengeteg pénzbeli áldozatért nem megfelelő rekompenzácziót, de erős konkurrencziót kap a nyakába ? Biztosan tudjuk, hogy polgármester ur is meghányta vetette mindezt s- éppen ebből merítünk jogczimét e nyílt levél megírására s a következők elmondására. A nemes verseny sohasem árt. A bonyhádi főgimnázium bizonyára nyereség lesz, úgy á hazai, valamint a vármegye tanügyére nézve. A szekszárdi főgimnázium azonban kétségtelenül szenved miatta. Eddig a mi intézetünk felszívó csatornája volt a két algimnázium tanuló ifjúságának, — bár a tanulók nagy része inkább ment az olcsóbb protestáns felsőbb tanintézetekbe. S most az egyik csatorna eldugult, nem ereszti tovább a tanítás anyagát, az ifjúságot. Eddig, hogy a gyerek ne csereberélje az iskolát, ha anyagi áldozatok árán is, inkább már az első osztályra ide adta a szüle gyermekét. Most viszi Bonyhádra, hisz ott is elvégezheti az egész nyolcz osztályt. S miért viszi oda? Talán mert ott jobban tanitanak, vagy könnyebb a tanulás? Egyik sem. Zsebkérdés az egész. Szekszárd drága város a szegény szülék gyermekeinek. Eddig is TARCZA. A bonyhádi gimnázium 100 éves jubileumára. Irta: SÁNTHA KÁROLY. Sebten-siet a gyors Idő folyója, Hullám-sírjával közeleg feléd; A búbánat tövisét elsodorja, El, az örömnek rózsalevelét. Kelő s tiinő habjának tükörén Születik s meghal annyi szép remény; Útjelzőül sziklák is állnak ott, E mohosull sziklák a századok. Száz év határán ünnepelni jöttünk, Imára tárul szívünk és kezünk, S mig áldjuk Azt, Aki trónol fölöttünk'^ A régiekről hűn emlékezünk, Mint felhőből kitör a napsugár, Ködéből festik a múlt s fényben áll, S ámulva látjuk, a keblünk dagad: Merész sudárba hogy szökkent a mag. Áldás a lelkes magvetők porára, Rátok, ti nagyhitü apostolok; Koszorút fon nevetekre a hála, Emléketek, müvetek élni fog. Sírok megnyílnak, kelnek szellemek, Lágler *' Novák2 közöttünk lengenek, Ezeknek élén a vezér Te vagy, Püspöki tisztre s névre nézve Nagy,3 És szállt a Szentlélek fehér galambja, Szegények4 ajtóján kopogtatott, S meghallgatásra lelt tüznyelvü hangja, Befogadván az eszmét, mint magot. A magból, mit Szentlörincz ültetett, Száz ágú, lombos viruló fa lett; S mely szép növésnek indult hajdanán, Megizmosult itt Bonyhád talaján. S lön nemzetünknek egyik büszke fája. Itt öltött szárnyat, itt fogott tüzet Petőfih, a szabadság pacsirtája, sárkánynyal°, Sassal7 itt ölelkezett, Lehr András3, e három professzora,- S nemes tanárainak egész sora Plántált e helytt. Nevetek itt ragyog Két főkertész : Marhauser s Gyalog. 1 Lágler György tormási —, 2 Novák Jakab me- kenyesi —, 8 Nagy István szentlőrinczi ev. lelkész,-a dunántúli evang- egyházkerület püspöke. A többi buzgó lelkészek élén e három lelke* férfiú tervezte és állította fel ez iskolát. 4 Lelkészek, tanítók, gyülekezetek. Evről-évre ezek adóztatták meg magukat az iskola fentartására. 6 Petőfi az 1831/32 és az 1832/33-ik iskolai évben tanult ez iskolában Szentlőrinczen (Kecskeméten tanult Petőfi az 1828/29, 1829/30 és az 1830/31-ik isAldás reájuk, áldás mindazokra, Kik ápolják a fát, áldozva itt, Hogy mint a kertet nyíló rózsabokra, Úgy ékesítse Tolnánk tájait Szép veteményes kert az iskola, Benne virul fel magyarok hona, Mert rég megírva: »Elvéíz — elmúló — A nép, mely tudomány nélkül való.« Itt érik a kert pirkadó gyümölcse : A földi és az égi tudomány, Rendeltetését, hogy híven betöltse Az ember, e parancsolat nyomán: Legyetek szentek s tökéletesek,' Isten *•— s emberek előtt kedvesek. Szép-, jó-, igazra ez a hely nevel, Itt fejti ki bimbait a kebel. Mint a virág a napnak tartja kelyhét, Fényt, meleget, éltet belőle szív :. Hogy a tusán meglelje édes enyhét, A nap felé hajoljon itt a szív. Az írás szól: Jézus a mi napunk, És mi a napnak fiai vagyunk; A nap fia hitben ver gyökeret: Istent imád, embert s hazát szeret. kólái évben). 6 Sárkány Sámuel, a jeles nyugalomba vonult püspök. 7 Néhai Sass István, Tolnavármegye Volt főorvosa, mindkettő Petőfi tanulótársa és barátja. 8 Lehr András, a jeles tanár, utóbb Sopronba hivatott tanárnak. Ennek fia, a korán elhunyt Lőrinczi (Lehr) Zsigmond, pozsonyi tanár és költő s Lehr Albert nyugalmazott budapesti tanár, akadémiai tag és iró.
