Közérdek, 1906 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1906-09-01 / 36. szám
4 KÖZÉRDEK 1906. szeptember 1. — Kirabolt községi pénztár. Elénk érdeklődést keltett megyeszerte a dunaföld- vári községi pénztárnál történt lopásról szóló hír, mely az egész országot bejárta. Erről dunaföldvári tudósítónktól a következő értesítést kaptuk. F. évi augusztus hó 26-ik napján, d. e. 11 órakor Gál János dunaföldvári községi pénztárnok árról értesítette Niefergall Nándor községi főjegyzőt, hogy 26ikán virradóra a községi pénztárt álkulcs segélyével ismeretlen tettesek kirabolták és abból 17000 korona értékű készpénzt és értékpapírt elidegenítettek. A jelentés vétele után Niefergall Nándor községi főjegyző az I esetet rögtön sürgöny utján bejelentette RctSSOVSzklj Julián paksi főszolgabírónak, | egyidejűleg pedig szóbelileg felkérte Baksay László kir. aljáráisbirót és Szőke István du naföldvári m. kir. csendőrőrsparancsnokot a i bűnvádi nyomozás azonnali foganatositása végett. Egy pillanat alatt futó tüzkéht terjedt el e rémhír a városban és óriási izga- I tottságot okozott. Niefergall Nándor községi főjegyző azonnal lejáratta a község kapuját i és megindította a nyomozást a relytélyes j eset kiderítésére, addig is mig az illetékes hatóságok a helyszínére megérkeztek. Délután 2 órakor a nyomozás vezetését Ras- sooszky Julián főszolgabiró és Baksay | László kir. aljárásbiró vette át és azonnal j kihallgatták Gál János pénztárnokot, Réli János pénztári ellenőrt és Kun Gyula köz- I ségi napidijas Írnokot. A nyomozást rendkívül megnehezítette azon körülmény, hogy a pénztári helyiségekben semmi bűnjelet nem ! lehetett találni és a midőn Gál János az esetet észrevette, a Wertheim-szekrény zárai rendesen be voltak zárva és rajta a külerő- szaknak semmiféle nyoma látható nem volt. A pénztár megvizsgálása alkalmával megál- Japittatott, hogy a község értékpapírjai hiánytalanul mind rendben vannak, egyedül j 16340 korona készpénz hiányzik. Ezen készpénzből 10 darab ezres bankjegy volt, mig a többi 100, 50, 10 koronás papírpénz és néhány 100 korona aranypénzből állott. Volt I ezenkívül még 2000 korona ezüst pénz is, j de ez érintetlen maradt. A községi pénztárt az elöljáróság folyó évben 7 Ízben rovan- csolta meg és mindég a legnagyobb rendet és pontosságot észlelte, a pénz és értékek I hiánytalanul meg voltak. A községi pénztár másodpéldány kulcsai egy dobozban három pecséttel, szalaggal átfűzve és lezárva Vannak jelenleg is, a pecsét és szalag érintetlen. A nyomozás eddig még semmi biztos adatra | * S nem jött, s félő, hogy az eset komplikált | volta miatt ez nagy időt vesz igénybe. Gaál j János községi pénztárnok a pénztár helyisé- j get a rablás előtti napon esti V28 óráig őrizne, de a vasajtót be nem zárta. Minthogy ' pedig a többi ajtó mind rpndesen volt elzárva, de mert a Wertheim-szekrény is az ellenőr és pénztárnok által bezáratott ,s mert j az épületet állandóan rendőrség őrzi, mely- I nek elhelyezése a pénztár helyiség mellett I van, nagy a valószínűség, hogy a pénztárrablást más, mint hivatalbeli nem követhette el. A gyanú közvetlen a pénztárnokra hárult leginkább,, kit vizsgálati fogságba is helyeztek. Gaál János községi pénztár-nok mellett rendezett anyagi viszonyai, vagyoni ,állapota s eddig tanúsított viselkedése szól úgy, hogy a közvélemény ártatlannak tartja. Másodlat kulcsról is vau szóbeszéd, mit viaszlenyomat utján készíthettek volna, de az eddigi nyomozás azt kizártnak tartja. Az összes pénztári tisztviselőket állásuktól felfüggesztették. A lakáskutatások s a nyouiozás mind szélesebb körben folyik. A községi pénztár napi zárlata 1906 augusztus 25-én pénznemekben : aranyban 910'— K. 10 drb ezer koronás bankjegy 10000«— 11 17 11 szíz n n 1700'— 11 37 11 ötven 11 11 1850-— 11 50 11 húsz n 11 a 1000'11 18 11 tiz n 180 — 11 3 H öt , fe csomag 300 — n 5 11 két 11 11' 11 500'— 11 27 11 egy 11 1350 — H 28 11 busz filléres n 280— 11 18 11 tiz 11 11 90 — n 5 íi két 11 11 5- — j) 1 egy éh (Bőd or Györgynél elő eg községi lovak árára) 1410— 11 I. fatálban . 50-— 11 II. 11 . 14— 11 III. 11 . , —-60 n IV. 11 : 1-70 11 V. 11 . —-81 V összesen 20642-11 K. A nyomozást Baksay László dunaföld vári kir. aljárásbiró vezeti. Gál János közs.‘ pénztárnok mindent tagad s vele szemben a nyomozás eddig meddő volt. A községben még mai nap is nagy az izgatottság s utón útfélen csak ez képezi a szóbeszéd tárgyát. A községi képviselőtestület ideiglenes pénztárnok és ellenőrről már gondoskodott. — Véres családi dráma. Szekszárdon folyó hó 29-én este 9 órakor Schiszler KáI roly szekszárdi vagyonos kádár, községi kép- : viselőtestületi tag öt revolverlövéssel sulyo- j san megsebezte nejét szül. brazon Annát, j azután pedig magát lőtte agyon, bchiszlerné- j nek első férjétől, néhai Hotlel leiencz ka- I dártóí még egy hajadon leánya van, aki ! kézimunka tanitónőkepzo intézetbe1 óhajtott menni, mit azonban tochiszler ellenzett. Szei- dán este vacsora után ismét erről beszélt a család s e közben Schiszler, aki többször fenyegette családját azzal, hogjy kiirtja, olyan dühbe jött, hogy forgópisztolyt vett elő s mostoha leányára akart lőni, aki azonban elmenekült. Ez még inkább fokozta dühét, mire négy golyót röpített nejére, melyek közül egyik a hasába, egyik a jobb mellébe fúródott az asszonynak, a rúásik kettő a nyakát horzsolta s egyik a védekezésül feltartott kezét sértette meg. Ekkor Schiszlerné elmenekült a szobából, útközben férje még egyszer rálőtt, mely lövés az asszonyt hátán a vesék fölött érte. A súlyosan sérült nőnek volt még annyi ereje, hogy egyik lánya segítségével a félszerbe vánszorgott. A lövések zajára az utczabcliek nagy számmal verődtek össze, de Schiszlerhez, aki az után, hogy a felesége kiment,' a szoba ajtaját magára zárta, senki sem mert bemenni. Kinos várakozással múlottak a perczek, mig egyik 12 —13 éves leánya beszólt ozzá, hogy „mit csinált papa, agyonlőtte a mamát.“ Schiszler erre úgy látszik megrettent tettének következményétől és egy katonai golyós fegyverrel főbe lőtte magát. A golyó szétroncsolta az agyat és rögtön halált okozott. Schiszlerné nem halt meg rögtön, de a golyók nagyon súlyos sérüléseket okoztak, melyeknek következtében tegnap délután ő is kiszenvedett. Ot kiskorú gyermek lett az apa szörnyű tette által teljesen árva. — Tanító választás. A Boda János pálfai kántortanitd lemondásával megüresedett állásra egyhangúlag Racsmány József okleveles tanítót választották meg, ki ez évben végezte a kalocsai tanitóképezdét. — Uj virágkereskedés. A szekszárdi Kaszinó-bazárban elhelyezett „Tüskei kertészet“ ezég alatt vezetett virágkereskedést eddigi tulajdonosától Klem Rókus tolnai kertész vei te meg. — Segély tanítóknak. Az Országos T a tholikus Tanitói Segélyalap f. hó 25 én tartott nagygyűlésén 40—40 korona segélyt szavazott meg Francsics Teréz, Kardos Ferencz mucsi-1, Radios Gyula zombai és Thaly Endre szedresi tanítók részére. lat, sejtelem. Mondatai itt-ott axiómákká emel- ked ve. Egy fiatal tudós történetét mondja el, ki kora gyermekségétől kezdve könyveinek élt. Szi^e zárva volt. Ignoti nulla Cupido. A szerelmet nem ösmerte, csak a logaritmusokat, lombikokat, a sejteket, a természet erőit, tüneményeit. Nem csinált egyebet, csak tanult, kutatott, kísérletezett, megfejteden problémákon törte fejét, eladdig, mig elméje már-már elborult, lelki szemei elé a homály fátyola ereszkedett. Ekkor találkozik, különös körülmények között a leánynyal, kinek bájos lénye fölvillanyozza, naiv jósága, mint varázs vessző érinti, mire szive megnyílik. Szeret, s viszont szerettetik. S lassanként szivébe fény, agyába világosság hatol. S ekkor a fiatal tudós sarokba dobja könyveit, műszereit, lombikjait, s lesz belőle józarr filiszter és — boldog családapa . . . A felolvasó elhallgatott. Előadását befejezte. Várta a hatást. Kérdő tekintetében kérés is volt, mintha félne attól, hogy ítéletünk kedvezőtlen lesz. Mi némán, meghatva néztünk egymásra, mig valamelyik társunk, i komolyan, a meggyőződés hangján csak ennyit mondott: — Szép ! ^ S valahányan voltunk, ugyanezt valot- tuk: Igaz, a munka nagyon szép. Mintha kő esett volna le szivéről, mosolyogva, megkönnyebbülve tette vissza kéziratát belső zsebébe . . . • Alig vártuk a lap legközelebbi számát, a következő vasárnapot, hogy nyomtatásban is olvashassuk barátunk szép müvét. De az első vasárnapon hiába kerestük azt a lap hasábjain. Közlése elmaradt. A második vasárnap se hozott nekünk örömet. EllenkezőigA szerkesztői üzenetek között a következő sorok voltak olvashatók: »Fény a homályban. A homályt látjuk, de hol van a fény y Ifjú ember tegye le a kalamusf!« Lehetetlen. Nem- értettük a dolgot. Anpyira csalódtunk volna ítéletünkben ? Úgy kell lenni, vagy tán mégsem. A szerkesztő is csalódhatik, tálán ő nem tudta fölfedezni a mű szépségeit ? . . Végre is megnyugodtunk abban, högy barátunk előbb-utóbb kiköszörüli a csorbát, mely kalamusán esett; hiszen még Katona Józsefet sem értették meg kartársai . . . De bizony az az „írói toll“ örökre néma maradt. A gazdáját- se láttuk többé a mi kis körünkben. Csak évek után hallottuk hirét — a tanfelügyelőnek. Mi is elszállingóztunk égyenkint, elszakadoztunk egymástól, ki jobbra, ki balra. A kis' „kávémérés“-is versenytársat kapott — a közvetlen szomszédságában, nagyobbat, fényesebbet, mint a. miénk volt. S, a kisebb nek, a szegényesebbnek pusztulni kellet. De a Magyar-uteza, most se sokkal különb, mint volt hajdanán. * Ezeket az igénytelen sorokat pedig a te rád való visszaemlékezés Íratta meg velem,, szegény ifjú társam! ki „iró“-nak készül tél, de csak józan és boldog ember lett belőled, éppen úgy, mint fiatal tudósod, kit a szerkesztő úr gorombán kupán ütött; de ez volt szerencsétek, mert igy találtátok meg mindaketten a boldogságot és „fényt a homályban.“ AZ EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES IZU TERMÉSZETES HASHAITÓSZER.
