Közérdek, 1906 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1906-09-01 / 36. szám
-1906. szeptember 1. 2 iskolák nem felelnek meg annak a czélnak, hogy az iparos és kereskedő' pályára menőknek adják meg az alap- műveltséget. A tanulók közül csak abból lesz rendszerint akár iparos, akár kereskedő tanuló, aki a Il-ik vagy III-ik osztályban elbukik, a többi tör előre, lesz belőle úr, dijnok a megyénél, törvényszéknél, vagy havi 20 koronáért a városnál. Sok jó tehetséget láttam igy elcsenevészedni, egy egész éleven át nyomorogni. Tekintélyes áldozatot hozott Szek- szárd városa, mikor a polgári iskola alapvagyonát megteremtette. Dicsérendő buzgalmat fejtett ki az iskolaszék, mikor, annyi tőkét tudott összegyűjteni, hogy egy díszes külön leányiskola felépítésével lehet foglalkozni. Ez az időpont a legalkalmasabb arra, hogy a közép kereskedelmi iskola kérdésével alaposan és odaadó buzgalommal foglalkozzunk. A leányiskola uj épületbe való költözésével 4 terem és egy tanári szoba áll az épületben rendelkezésre, amely semmi más czélra, mint tanteremnek nem használharó. Meg van tehát a helyiség és a felszerelés. Ha beszüntetjük az Y-ik és Yl-ik osztályt, tehát kettőt, akkor legfeljebb három tanerővel, még pedig két rendes és egy rendkívülivel (a nemzetgazdaságtan, kereskedelmi és váltójogot előadó ügyvéddel) kell a jelenlegi létszámot emelni és megvan a középkereskedelmi iskola, mely nem parazitákat nevel, mint a jelenlegi csonka polgári iskolák, hanem a gyakorlati életpályákra ifjakat, akik hivatva lesznek városunkban is a művelt iparos és kereskedelmi osztály megteremtésére. De nem folytatom tovább. Rövid czikk keretében nem szokás az apró részletek bonczolásába bocsájtkozni, a czikk csak arra való, hogy felvessen, megvilágítson pár vonással egy eszmét. Vagyunk elegen Írástudók Szekszárdon KÖZÉRDEK (igaz, hogy egy kissé lusták is vagyunk) világosítsuk meg minden oldalról e kérdést, tudom szívesen áll akár a „Közérdek“, akár a másik két helyi lap ezen czélból rendelkezésre. Vitassuk meg, de el ne ejtsük, el ne odázzuk az eszmét, jusson eszünk De a vasút, meg a kaszárnya! Álljon a város polgármestere a tanácscsal, mint a város érdekeinek gondozói ezen mozgalom élére, kérjék fel városunk jogos érdekeinek védelmére Ígéretet tett lelkes és ügy buzgó főispánunkat és a kerület országgyűlési képviselőjét, hiszem, hogy Szekszárd városnak abbeli kérelme, hogy a csonka és czél nélküli polgári iskola kereskedelmi iskolával bővíttessék ki, tekintettel az állanj, igen csekély megterheltetésére, meghallgatásra talál azoknál, akik műveltté, vagyonossá és igy politikailag erőssé akarják átalakítani a magyar nemzetet. s. VÁROSI ÉLET. Városi képviselőtestületi ülés. Szekszárd város képviselőtestülete múlt hó 30-án délután 2 órakor dr. Hirling Ádám polgármester elnöklete alatt képviselőtestületi ülést tartott. A jegyzőkönyv hitelesítésére Boda Vilmos és Ditrich József bizottsági tagok küldettek ki. A város 1907. évi költségvetése 75133 K. 16 fill., bevétellel, 142280 K. 36 fill, kiadással,. 67147 K. 20 fill, hiánynyal, mely hiány 122768 K. 86 fill, állami adó után 55°/0-kal kivetendő pótadóval fedeztetik, elfogadtatott. A tárgyalás közben azonban a bevétel II. fej. 22-ik pontjánál Fejős Károly mérnök a mező- és hegyőrök javadalmának emelését inditványozta, mert a hatar őrzését most a nem valami fényesen javadalmazott mező és hegyőrök igen primitiven látják el. Polgármester megnyugtatta a képviselőtestületet, hogy ezen hegy- és mezőőröket a csendőrség ellenőrizni fogja s igy a mostani állapot tetemesen javulni fog. A kiadás I. fej. 8-ik pontjánál Boda Vilmos szólalt fel s indítványozta, hogy azon dijnokok fizetése, a kik 20 K. havi javadalommal dotáltatnak, legalább havi 10 koronával javíttassák. Polgármester kijelentette, hogy ezúttal a javadalom emelését nem javasolhatja, mert az e czimen előirányzott költségek szabályrendeleten alapulnak, hanem a szabályrendelet tárgyalása alkalmával vétessék Boda V. javaslata figyelembe. Dr. Leopold Kornél az I. fejezet 24. pontjánál kér felvilágosítást. Polgármoster részletezte a 6300 K. előirányzati összeget. Ugyancsak dr. Leopold Kornél az útépítésre előirányzott 1000 K -nát kevesli és kérdezi, hogy mifele intézkedések történtek a város kikövezése és a kövezeti vám ügyében. Polgármester jelzi, hogy a képviselőtestület abban állapodott meg, hogy mig a város ki kövezésének tervezete el nem készül, addig uj kövezést nem eszközöl, az előirányzati 10Ó0 K tehát csak a meglévők fentartására irányoztatótt elő. Az általános kövezés tervezete pedig még nem kész, mert a városi mérnöki állás betöltésére az alispán még nem tűzte ki a tiszlujitószéket s igy a-mérnök még nem volt megválasztható. A szegények segélyezése és a szegény ügy rendezése tárgyában élénkebb vita fejlődött ki, dr. Pirnitzer Béla a szegény alapból óhajtja a szegények segélyezését, Szondi/ István, dr. Drágíts Imre, dr. Kramolin Gyula egézségügyi szempontból a szegény ügy rendezését kívánják, Horváth Iguácz szegényház építését és a szegény ügy tanulmányozására bizottság kiküldését javasolja. Polgármester felszólalása után a szegény ügy tanulmányozására Szondg István, dr. Drágíts Imre, dr. Kramolin Gyula és dr. Hirling Ádámból álló bizottság küldetett ki. Boda Vilmos a város autonómiája és alkotmány védelmi szempontból helyteleníti a csendőrség alkalmazását. Dr. Hirling Ádám felvilágosító jelentése után dr. Leopold Kornél helyesli a csendőrség alkalmazását és köszönetét fejezi ki a polgármesternek ez ügyben kifejtett tevékenységéért A villanyvilágítás költségénél dr. Leopold Kornél kérdezi, hogy a harmadik gép beszerzése és az üzleti haszon elszámolása tárgyában a város milyen intézkedéseket tett. Dr. Hirling Ádám polgármester jelenti, hogy a harmadik gép felállítására vonatkozó ügyben a felállítás költségvetése elkészült és a társulat vezetősége most tanulmányozza' azt, á számadások pedig Szekszárdra érkeztek a nek, de körünkből legalább három, hires nevezetes ember vált ki. Egyik igazán népszerű, hazafias költő, és két irodalmi társaság tagja; a másik koszorús drámairó, szerkesztő, szintén tagja a Kisfaludy és Petőfi Társaságnak; nem régiben nyert királyi kikitüntetést ; a harmadik epikus volt, de azután essay-iró, komoly és számottevő tudós, egyetemi profeszor lett. Alig néhány hete, hogy olvashattunk róla, valamennyi lapban, gyönyörűséget, de szomorú nekrológokat ... Revüket nem akarom nyilvánosan elárulni, de a kik talán érdeklődnek kilétük iránt: négy szem közt megmondhatom. A többi iró társak és költő jelöltek közül az óta kettő meghalt, az egyik élte virágában. Az pedig, a kitől legtöbbet vártunk, egy nagyon szorgalmas, képzett és komoly barátunk, akiről később meg fogok emlékezni: mindössze tanfelügyelő lett. Hiszen igen szép és jó állás, de ő nem az akart lenni. Én pedig, tetszik látni: csöndes adófizető polgár és még eddig ki nem golyózott kaszinói tag lettem. Osszegyülekezvén rendes asztalunknál: irodalmi vitákat rögtönöztünk, közbe-közbe fölolvastuk legfrissebb termékeinket. Szigorú kritikát gyakoroltunk a termékek fölött, azt állíthatom. Legkegyetlenebb volt a tanfelügyelő. Az soha se volt velünk, illetőleg poémáinkkal megelégedve. A lirykusokat különben se becsülte sokra, mi pedig legnagyobb részt azok voltunk: ami nem csoda, mivel teli volt szivünk vágygyal, szerelemmel. A tanfelügyelő csak prózában dolgozott állítólag, de soha sem ereszkedett le annyira, hogy velünk csak egy müvét is megösmer- tesse. Nyilvánosan pedig mindezideig nem lépett föl. Még tanult. Égyszerre, rohammal akarta meghódítani a Parnasszust. Egy szép napon, mikor már jól lecse- pültük egymás termékeit, a mi komoly prózai társunk, szép csöndesen elővesz zsebéből egy kéziratot és kijelenti, hogy egy művének felolvasásával fogbennünket megörvendeztetni, ha kívánjuk. Hozzátette, hogy ezzel a munkájával fog először nyilvánosság elé lépni, írói pályáját ezzel kezdi meg, már el is küldötte a kézirat egy példányát Y szer* kesztőnek. Nagy hatást vár e müvétől, sőt honoráriumot is. Meg voltunk lepetve előzékenysége és elhatározása miatt Ó3 biztosítottuk, hogy szívesen leszünk hallgatói. — Nos, tehát figyeljetek: »Fény a homályban.« Az ember mindig tanul. Onkénytelenül, akarata ellenére is. De nem mindig gondolkozik, inkább mindég felejt. Tanítja a szükség, csalódás, tapasztalat, szenvedés, az élet. Még könyvekből is tanul, az érteleim, ész világánál. Eleget azonban sohasem tud és sohasem okul. így volt ezer év előtt is, mint most, igy lesz sok ezer év után is, mint a jelenben van. Csak a tudás mértéke változik. London és Párizs sok ezer év előtt is meg volt már, nagy kultúrájával, ragyogó palotáival, élvvágyó embereivel, csakhogy a régi időben Babylon és Ninive volt a neve . •. * ^ Hová lettek Babylon lakói ? a régiek ? Élnek azok uj alakban az uj Babylonokban. És a fáraók, a királyok hol vannak ? Uralkodnak ma is. A régi harezok folynak uj alakban. És most is az erősebbé a diadal, tehát az igazság. Mert az igazságnak győzni kell. Ha v 5 író/in lelt a aa tMcat ás a laataályt. j Tüdobeiejjseyek, nuruioa, szamár* köhögés, skroftilozis, influenza eilaa számtalan tanár és orvos áMnl naponta ajánlva, értéktelen utánzatokat is kínálnak, kávjon Roche“ Reelle ék Cm.
