Közérdek, 1906 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1906-08-25 / 35. szám
R Ö Z ÉRDHH 2 1906. augusztus 25. A meglevő harminczhárom éves intézmény elég erős arra, hogy egy kis felpezsdített élettel, nem csak Szek- szárd, de a környék kis embereinek érdekeit is kellő eredménnyel szolgálja. Társadalmi állás, felekezeti és politikai hitvallás szerint eléggé szét vagyunk darabolva, legyünk egyek és egyetértők a saját érdekünket szolgáló eszmék megvalósításában és megerősítésében. S. Tűzoltók zászlószentelése Decsen. Összes társadalmi intézményeink között nincs egy sem, a mely a tűzoltókénál hasz- | nosabb tevékenységet fejtene ki. Működésűk nem csak emberbaráti, hanem annak eredménye nemzetgazdasági szempontból is fontos és figyelemre méltó. A kezemügyébe került statisztikai adatok szerint a magyar korona országainak területén a folyó év április havában '1971 tüzeset fordult elő 4270 károsulttal és 5,668.177 K. kárösszeggel. A nemzeti vagyon tehát rövid egy hónap alatt öt és fél milliót meghaladó összeg erejéig károsodott. Igaz, hogy a kárösszegnek egy része, közvetlenül a károsultak kezére, biztosítás révén megtérül, de bizonyosan igaz az is, hogy tűzoltók híján ez a kár tetemesen nagyobb volna. Ezért tisztelet a tűzoltóknak ! Valamennyi tűzoltó között pedig nagyrabecsülésünkre leginkább méltó és érdemes az önkéntes tűzoltók nagy testületé. Tiszteletre méltó a kötelezett és hivatásos tűzoltók működése is, azok érdeméből levonni semmit sem szándékozunk, de az önk. tűzoltók iránti rokonérzésünket fokozza j az a tudat, hogy az önkéntesek lelkiismeretük sugallatát és a felebarát szeretetének parancsát követve minden külső kényszer i nélkül, saját elhatározásukból sietnek ember- j társaik segítségére, sokszor egészségüket veszélyeztetik, nem ritkán életüket koczkáztat- ják minden anyagi haszon reménye, az elismerés jutalma nélkül. Vármegyénk tüzoltó-testületeinek sző- i vétségé évenkint rendszerint szent István napján közgyűlést tart, melyen az évi eredményről számolnak be és a vármegye tűzrendészet! viszonyainak javítása érdekében | tanácskoznak. A folyó évi közgyűlést Boda Vilmos szövetségi elnök vezetése alatt Decsen tartották meg, a mely alkalommal a Kotn- mandinger Kálmán parancsnoksága alatt I álló decsi önk. tüzoltó-testület zászlószentelési ünnepélyt is rendezett. Az- ünnepély lefolyásáról a következő értesítést küldte tudósítónk: Folyó hó 20 án, azaz szt. István király napján ünnepelte meg a decsi önk. tűzoltó testület 5 éves fennállásának évfordulóját, mely alkalommal az egylet újonnan beszerzett zászlóját is felszentelte. Az ünnepély a következőkép folyt le: Augusztus 19-én érkeztek a dombóvári tűzoltóság, a szekszárdi tűzoltó zenekar és az alsónyéki dalárda Bocskár Ferencz vezetése alatt;*—ez utóbbiakat a decsi tüzoltó-testület zenével és fáklyával fogadta, továbbá I a bonyhádi tűzoltó parancsnokok, kik kocsin jöttek. Még azon este kocsin érkezett meg a dunaföldvári és paksi tűzoltóság is. Este 8 órakor a tűzoltók lampionokkal és fáklyákkal felkeresték az elnököt, ki a menettel együtt a zászlóanya ablaka alá vonult és üdvözölte őt, melyre a zászlóanya férje Komandinger Kálmán főparancspok válaszolt. Ezután a polgári olvasókörbe vonultak, a hol az ismerkedési estélyt tartották meg. 20-án reggel 5 órakor a tűzoltó zenekar bejárta a községet. 7 órakor érkeztek meg a többi vidéki tűzoltók is, kik részben vonattal, részben kocsin jöttek. E testületek voltak: Agárd, Szekszárd, Ocsény,' Szakcs, Bátaszék, Simontornya, Báta, Tolna, Fadd és Bonyhád községek tűzoltósága. Zászlót hoztak : a dombóvári, bonyhádi, tolnai és szekszárdi tűzoltó testületek. 3/i9 órakor érkeztek meg kocsival Dőry Pál alispán, Bajó Pál és Nagy István főszolgabirák és dr. Hagymássy Zoltán szolgabiró. Ugyan azon időben gyülekeztek az összes tűzoltók a községháza udvarára. Onnét 9 órakor indult el a decsi tűzoltó testület Kis Szél Mihály elnök lakására, az ott levő bevont zászlót átvenni. A menet élén a zenekar és 18 koszorús lány volt. A zászlót az elnöknél Dőry Sándor vette át és vitte a templomba. Az elnöktől eljövet a helybeli tűzoltóság is-, mét a községháza udvarára éi’kezett, kikhez az összes vidéki tűzoltóság csatlakozott. A templomba való menet a következőkép volt beosztva: Elől a zenekar, utánna a 18 koszorús lány, Dőry Sándor a zászlóval, mellette a zászlóanya az elnök által vezetve, a tűzoltó testületek tisztjei, a tűzoltó legénység és végre a nép sokasága. A templomba I érkezve a zászlóanya, Dőry Sándor a fölszentelendő zászlóval, továbbá a 4 vidéki zászlóval, a 18 koszorús lány az urasztala körül foglaltak helyet. A szép egyházi ének után az alsónyéki dalárda egy jól sikerült alkalmi darabot énekelt és azután Bús Lajos ev. ref. lelkész a szószékről gyönyörű/ magas szárnyalásu ima kisereteben megáldottá a tűzoltó testületet, a népet és fölszentelte a zászlót. A dalárda a himnuszt énekelte, mit a közönség állva hallgatott végig és ezzel a templomi aetus be lett fejezve. A templomból az ezrekre menő nép a templom előtt felállított sátor körül gyülekezett, melyben a' zászlószögek beverese folyt le. A szegbe- verés alkalmával szép beszedet taitott Dory Pál alispán és Szabó Károly orsz képviselő. A névsort Kulnyanszky István róm. kath. tanító olvasta föl. A szögek beverese után a .zászlóanya a zászlóval a templom ele vonult, hol az összes tűzoltóság a zászlóanya előtt diszmenetet tartott. Ezzel a szögbeverési actus is véget ért, a zászlót elhelyezték és a nép szétoszlott. Déli 12 órakor tartotta meg a községháza nagytermében a tolnavármegyéi tűzoltó I szövetség rendes évi közgyűlését Boda Vilmos elnöklete alatt. Határozatilag kimondatott, hogy előforduló nagyobb tüzesetek azonnal bejelenten- dők. Az anyagi helyzetről tett jelentésében az elnök konstatálta, hogy az eredmény egyre javul, a mennyiben a pénztári I maradvány 1905. év végén már 1388 kor. 45 fillér. A közgyűlés megnyugtatására a számadás megvizsgálása rendeltetett el, melyre Máthé Károly tolnai és Berecz István simontornyai főparancsnokok küldettek ki. A számvizsgálók a számadást rendben találták, ezt bejelentették és igy a szövetkezeti pénztárnoknak megadták a fölmentvényt. Következett a jövő évi közgyűlés helyének megállapítása. Először is a szakcsi tűzoltó főparancsnok kérte a jövő évi közgyűlésnek Szakoson leendő megtartását. Méh tányosnak és jogosultnak tartja a gyűlést ott megtartani azért, mert a múlt évi közgyűlés elhatározta, hogy a folyó 1906. évben Szakoson fognak gyülekezni. A szakcsiak előzékenységből ezen jogukat átengedték Decs- nek (a következő évi joguknak fenntartása mellett) mivel a decsi tűzoltó egylet zászlót ez évben szentel, ennélfogva kéri tehát a közgyűlést, hogy mondják ki határozatilag asszony bemegy utána, de az ajtóból lopva visszanéz; a lány csak nem jön. Az öreget a párolgó vacsora meg a bor egy időre kibékíti. Jóízűen falatozik és iszik. Az asszony nem tud nyugodni. Az ő vacsorája ma kihűl bizonynyal. Ki-ki szalad a kapu elé; ott áll, néz néz a sötét országutra, de ott semmi sem mozdul. Az esti csillag már ott ragyog teljes fényével az égen ; a füzesben a daru és a- gém szava elhalt. A faluban csend van. Az ablakokban egyenként kialszik a fény, sötét lesz mindenhol ... Az anya pedig csak várja a lányát, félve, szorongva . . . Az öreg odabent ezalatt ismét rágyújtott a pipára, káromkodik, dörmög; kergeti a lábához települő doromboló macskát; nem tud kibékülni. Az asszony sincs itt benn, hogy csittitsa, hát teljes erővel tör ki a haragja az ellen a lány ellen, a ki még most is csavarog . . . A faluban elverte az óra a tizet. Az országúton vékony porréteg száll fel a levegőbe. Az asszony merőn nézi: talán most jön a lánya. De azért nem mer eléje menni. Valami lebilincselő félelem leköti a lábát és bár a szive hangosan dobog, nem mer az útra nézni. Ott porfelhőbe burkoltan három legény lépeget lassan és fűzgalyakból összerótt nyughelyen hoznak valakit . . . Odaérnek a ház elé. A legények tanácstalanul megállnak és egymásra néznek. Egyiknek sincs eléggé kemény szive ahhoz, hogy odalépjen az anya elé és megmondja a valót. De az asszony kitalálta. Odakap a szivéhez. A sikoltást bámulatos lelki erővel tudja elfojtani. („Ugye meghalt ?“ csak enyny.it kérdez, suttog . . . most is az urára gondol. A legények némán intenek „igen“-t, aztán beviszik a halottat a házba. Áz asszony megtörtén, reszkető lábakkal megy előttük és mig a legények megállnak az ajtóban, az asszony bemegy az urához és. sirás reszket a hangjában: „Apjuk! hazajött a lányunk!“ A mester felugrik, kirohan az ajtó elé. Fölemeli a kezét, hogy megüsse vele a lányt, a ki eddig elmaradt . . . De a kéz lehanyatlik, a lábai megcsuklapak és nézi nézi a lányát szó, hang nélkül. Az esti csillag odatüzött a halovány arczra. A két szép szem lezárva, a nedves, csapzott haj között a füzesből belékuszált levél. A mester nem bírja tovább nézni, betántorog a szobába. A legények pedig beviszik a halottat az első házba és ráfektetik a kibontott,'' hófehér ágyra, azután némán távoznak. Mikor a legények elmentek, az anya leül a halott lábához, gügyög neki meg-meg- csukló hangon, fájdalmas szemrehányással : „Hogy miért tette ezt? Miért hagyta itt őket ?“ A mester pedig a másik szobában marad. Nem mer bemenni a lányához, uem meri mégegyszer a halottra emelni tekintetét. Fél, hogy a lezárt, halovány ajak őt vádolja némaságában. Gépiesen, csak úgy szokásból gondot űzni rágyújt ismét a pipájára; de a dohány olyan keserű s a füst úgy csípte a szemét. A szálló kékes füstből alakok válnak ki és a mester lehajtja fejét. Eszébe jutott valami ... Mikor ő fiatal volt. Szép délczeg legény. Hogyan szerette a Juliskát, — a feleségét. Ha nem adták volna neki, most már ő is Tiidöbetegsegek, nuruiuK, szamár* köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche“ eredeti csomagolást. F. Heffmani-La Roche A Ce. Basel (Svájc)» i Roehe“ M Kapható ervoaf rendeletre a gyógyaeerúrak- ban. —• Ara Uvcgenkmt 4.—korona.
