Közérdek, 1906 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1906-08-11 / 33. szám

4 KÖZÉRDEK 1906- augusztus- 11­részint felfeszitéssel a szekrényeket kinyito- gatta és az értékes pénzeket kiszedegette; ha valakit hallott abba a tererpbe jönni, czeruwáját a szekrény aj tó és a 'zár közé dugta s rákönyökölt a szekrényre, mintha a pénzeket szemlélné. Ily módon 21 drb ara­nyat és 30 drb ezüst pénzt vitt el. A pénzek nagyrészét már Král, Burka és Poduinecz •ékszerész és órásoknál értékesítette, csak 9 drb arany maradt nála s azokat különös ösztöntől vezéreltetve bevitte Szekszárd vá­ros kapitányához, azzal, hogy úgy találta. Természetesen azonnal megindult a vizsgá­lat, mely hamarosan kiderítette, hogy a be­csületes találó és furfangos tolvaj egy ugyan­azon személy. A pénzek mind megkerültek, Fein pedig az ügyészségnél várja méltó bün­tetését. — A városi csendélet. Az éjjel betö­rők jártak megint dr. Szászy Endre ügy­védnél, feltörték a pinczét, megdézsmálták a borát, elvitték az ott lévő élelmiszert, va­jat, sajtot, kenyeret, sonkát stb. aztán igy bátorságot szedve magukba, felmentek az -udvarba, ott nagy lármával összefogdosták az összes baromfit s aztán a kerteken és négy kerítésen át, a most épülő izraelita is­kola tájékán elillantak; visszafelé betértek még a Lévay-féle házba is, s onnan is et- emelték az összes baromfit. — Tüzeset. Folyó hó 3 án a Kecskeméti János tulajdonát képező „Kecskeméti csár­dában“ ismeretlen okból tűz ütött ki, amely elhamvasztotta a deszka félszert, a benne levő gazdasági eszközöket és 37 csomó lent mintegy 160 kor. értékben, mely biztosítás révén megtérül — Verekedés. Folyó hó 6-án éjjel ifj. Császár János, Dózsa István, Kis Mihály, Hagyó István és Boros Benő alsónyéki lako­sok Bátaszéken lerészegedtek s a jó barát­ságnak verekedés lett a vége, melyben Boros Benőt alaposan elverték. — Felfüggesztett postamesternő- Raiber Jánosné szül. Soós Ludmilla váraljai posta­mesternőt a postaigazgatóság állásától felfüg­gesztette, mert a kezelésére bizott pénzből 1063 kor. 45 fillér h iányzott és ezt meg­téríteni képtelen volt. — Legjobb a Dreher-féle ászok és góliát malátasör. Eredeti töltésű üvegekben kap­ható Gauszer Ádám fűszer- és csemege ke­reskedésében Szekszárd, Kaszinó-bazár. — Virtuskodó korcsmáros. Blau Sámuel őcsényi korcsmáros f. hó 4-én reggel 5 óra­kor D. Kis István 75 éves őcsényi lakost, mivel az napszámát kérte, alaposan elverte. A verekedő korcsmárost a járásbíróságnál feljelentették. — Váltóhamisitás. Néhai Neiser Bernát volt lápafői kereskedő, a Kaposváron székelő Somogymegyei takarékpénztárnál körülbelül 5—6000 korona értékű váltót számitolt le, a melyen Juhász István és társai szerepel­tek felváltva elfogadó és kezesként. Az alá­írások állítólag hamisitottak. — Hamisító postaszolga. Deutsch Lajos dunaföldvári postaszolga, a kézbesítés és ki­fizetés végett átadott postautalványokat meg­hamisította és igy az utalványozott összeg­ből bizonyos részt visszatartott. A károsok panaszára, a postaigazgatóság vizsgálatot in­dított ellene és állásától felfüggesztette. A kár körülbelül 200 korona. — Megállt a cséplőgép. Nem is a sztrájk miatt, hanem csak azért, mert Schulcz Jakab és társai dunakömlődi lakosok közös tulaj­donát képező cséplőgépről valami ismeretlen tolvaj a 150 kor. értékű gépszijat lelopta. — Agyonlőtt buldog. Kacsóh Lajos ev. ref. lelkész, nagyszokolyi lakos 600 korona értékű buldog kutyáját Kovarcz József szem- csédi tiszttartó azért, mert az az uradalom földjén volt, agyonlőtte. — A tiszttartó ur aligha tagja az állatvédő egyesületnek ! — Ellopott lovak. Szauer Ádám német­kéri lakos szomorú valóra ébredt f. hó 7-én reggel virradóra. Istállójából két szép 800 kor. értékű lovát ismeretlen tettesek ellopták. — A párisi tuberculose elleni kongresz- 8ZU8 uj reményt adott a világnak. A tuber­culose elleni szer, úgy látszott, megvan. De már néhány napra be kellett látni, hogy a remény hiú és tarthatatlan, mert ezen iszo­nyú betegség ellen nem sikerült még egy specificumot feltalálni. A tuberculose elleni szei’ek között a leghathatósábbak egyike a „Sirolin-Roche“, egy creosotpreparatum, mely azonban a többi ilynemű szerek kellemetlen­ségeit nem tartalmazza, mert nem mérges ; kellemes izü és nagyobb részben tényleg a testbe felvétetik. ,,Sirolin -Koche“ gyorsan hat a köhögés ellen, előmozdítja az étvágyat, megszünteti az éjjeli izzadást és hat a láz ellen, úgy hogy tüdőbaj- és sorvadásban szen­vedőknek annak használata feltétlenül aján­latos. „Sirolin Roche“ minden gyógyszertár­ban kapható. — A Virtus. Szekszárd nevezetes hely lesz nemsokára, szerencse, hogy csendőrséget kapunk, mert még világhírűek lennénk a bicskázás révén. Polgártársaink újabban Dombóváron szereztek nekünk jó hírnevet és a szekszárdi bicskának tisztelétet. Tüske pusztáról, ahol aratnak julius 29 én berán- dultak Onensorg Mátyás dombóvári korcs­májába és ott hirtelen olyan jó kedvük tá­madt, hogy csakhamar kiszórták onnan a benszülütteket. A csata az utezán folyt to­vább és a város végén végződött. Kiss Imre tüskei béres legényt meg egy társát súlyo­san „úgy szökszárdiasan“ 4 embert pedig kisebb mértékben szurkálták össze. Kihall­gatás alkalmával természetes a mi embereink mind ártatlanok voltak. — Minta hengermalom Decsen. Vay Ferencz és Tsa a deesi villamos elnevezésű hengermalmot, a melyet múlt ősszel vásá­roltak meg, teljesen átalakították. Uj gabona, dara és dercze tisztítókkal, porczelán henger székkel,, sikszitával és önműködő berende­zéssel látták el. : árközben szükséget pótol ez a malom, melynek még nagy az előnyé, hogy a kiszolgálás pontos, előzékeny és fel­tétlen becsületes. — Grammophon. Az uj világ egyik, csodája a grammophón. Hogy mi mindent talál még fel az' ember! Már repül a levegőben, hangját egy kis drót elviszi hi­hetetlen messziségre, lefotografálja egy darab papirosra a tárgyak képét és képes már lefotografálni a hangot is. Egy csöpp elmésen szerkesztett óramű, egy kis tű, réz tölcsér és egy összekarczolt kaucsuk lepény segítségével bárki rendezhet othon operai, előadást, megszólaltathatja a legelső színészeket,, énekeseket. A legdivatosabb, a legzajosabb sikert aratott kuplékon kényelmesen kaczag- hat s annyiszor, ahányszor akarja. Végig élvezheti a hires ének és zenekarok játékát, Kubeliket, Vécsey Ferit, a magyar zsenit, a párisi katonazene bandát egykép hallhatja, csak épen egy kis óraszérkezetet kell felhúzni. Hej bezzeg, ha a régi jó időkben fel lett volna már ta­lálva, mikor még a czammogó viczinálisok sem jártak s jó marasztaló sár volt a vendégfogó. Milyen kelete lett volna még nemzetes uraimék udvarházaiban. No, de most se fölösleges, mert hát mindenki nem szaladhat Kubelik, stb. után. Itt a Grammophon elhozza a szót, az éneket, a muzsikát 1 Grammophónok kaphatók gyári áron Árva J. könyvkereskedésében Szekszárdon. Ugyanott fényképészeti czikkek és gépek is kaphatók 1 Miután a fényképezés a legszebb sportok közzé tartozik, ajánljuk ezt is a n. érd. közönség szives figyelmébe. — A Dunába fulladt. Ifj. Csepregi Já­nos 17 éves madocsai legény múlt vasárnap marhát legeltetett s e közben a Dunában megfürdött. Az ár elragadta a fiút, aki a habokban lelte halálát. Holttestét másnap, fogták ki a Dunából. — Gondatlantágból halál A múlt héten megtartott gyönki vásáron Lázár István a kocsijával elgázolta Hafner Antal szakadáti lakost, aki oly súlyos sérüléseket szenvedett, bogy azokba másnap belehalt. Lázár ellen megindították a vizsgálatot­— Ismeretlen hulla. Ozora község ha­tárában múlt vasárnap egy férfi holttestét fogták ki a Sióból. Kilétét nem sikerült megállapítani. — Verekedő czigányok. Sárközi János és Kolompár János bátaszéki czigányok ré­szeg fővel egymást jül. 29-én megszurkálták, feljelentettek. Borszék. Ha Székelyföldön jársz — fenyvesek aljában '■— Hol tündértől népes ragyogó világ van, Megejt bli>«s vizű Borszéknek forrása, Mely már Atillát is vendégül traktálta. Itt pedig Tolnában, bikavér honában, Borivóktól népes, venyigés világ van, Melynek lángborából — ha megtelik gyönggyel A magyar népiélek ősereje tör fel . . . Csak borszéki vizet igyunk hát ily borral: Magyar virtust nevel, életkedvet forral . . . CSARNOK. Szerencsés vsilsisztástl — Karczolat — Négy éve immár annak, hogy egy csen­des, nyári alkonyaikor, mikor vidáman cse­vegtek az ég dalosai, s a lenyugvó nap utolsó sugaraival tündéri fényben ragyogtatta az egész vidéket, — egy j,ó barátomat meg­látogattam. A kertben találtam. Csendesen •közeledtem hozzá. Annyira elmerült gondo­lataiba, hogy észre sem vett. — Kiváncsi lettem. Ugyan min gondolkodhatik ! ? A pad, amelyen ült, egy nagy diófa alatt állott. Oda lopództam s hallgatództam. Uram Isten ! Majd hogy hangosan fel nem kacagtam! - Emil — mert .ez a neve barátomnak — szün­telen egy fényképre nézett, s- nem egyszer suttogta boldogan mosolyogva:: Veronika!! Megijedtem, hogy olyat is találok hallani, ami nem. az én ártatlan (! ?) füleimnek való, s hirtelen mellé ültem a padra. Soh’ se láttam pirosabb szegedi pap­rikát. vagy főzött rákot, mint a milyen ez a gyerek lett, mikor engem meglátott. Egy- kettő ! A fénykép eltüntj persze a szive feletti zsebben! De ez csak a hirtelen meglepetés szü­leménye volt. Ijedtében Emil, papájának né­zett s akkor lett volna ne mulass ! (Leg­alább ő azt gondolta, pedig nem is olyan rettenetes ember az ő apja.) „Szervusz Vili L Az ördög vitt volna el! Hogy megijesztettél!. Minek jösz olyan sompolyogva ! ? Észre se vet­telek !.. . Lármázott a gyerek. Egy kicsit beszélgettünk, s előkerült a Veronika, — már t. i. a fényképen — és- Emil vallott, vallott, mintha csak én lettem volna a Veronika!' Azt hiszem, most már mindenki tudja,, hogy Emilt Ámor nyila találta. Hatodik gim­náziumba járt a gyerek, nem ízlett a Livius, annál jobban a Petőfi., — s a számtanból csaknem megbukott. Mindezt pedig Emil nem bánta. Veronika az övé) — ő fütyül az egész világra, mit törődik hát ő a logarithmus szentjével, a számtan tanárával! ? De milyen is csak az. a Veronika?! Helyes, csinos — no de mit is mondok csak — egy gyönyörűséges szép bakfis. Valósá­gos tündér! Mikor először megláttam, majd hogy párbaj nem lett köztem és Emil kö­zött. De jó barátom és lemondtam nagy­lelkűen róla (igák, hogy Vera ki nem állhat, de minek azt mindenkinek bevallani 1 ?) Lo­vagiasság, ez a fő. „Neked hagyom, Emil, s bár megtört szívvel távozom“, — szóltam s a gyerek — a vetélytárstól megszabadulva — nyakamba borult s vallott . . . vallott . . ,. vallott. . . De nini, hogy elkalandoztam! Hol iis hagytuk csak el ?! Igen. Tudom már l Vero­nika gyönyörű szép. Sudár, remek termet, finom arczvonások, szökés-barna hajzat, szúró, kedves szempár, eleíántcsont fogak, s bíbor - piros ajkak, kell-e ennél szebb leány ?! Lehet-e tökéletesebbet idealizálni?! Hát még ha mosolyog! „Ne nézz reá gyarló bűnös, mert megvakulsz!“ Ezt tanácsoltam minden­kinek, kivéve Emilnek, mert az úgy sem hallgatott reám; ő mindig ránézett és még sem vakult meg. (Nincsen szabály kivétel nélkül.) Tehát Emil szerette Verát, Vera, sze­rette Emiit s pompásan festett az uj szerel­mes pár. Egy nap hatszor találkoztak s egyik­nek sem volt elég. Emil otthon saját magá­val, jobban mondva a fényképpel tárgyalt, ama bizonyos diófa alatt, Vera pedig titkai­nak titkárját, nővérét untatta Emillel. Azonban régi dolog, hogy semmi sem tart örökké! Ennek is vége szakadt és be­teljesült, amit a nóta mond: »Semmi babám, semmi!« ... Az órák, napok, évek ugyancsak múl­tak. Emilből érett urfi lett, de Veronika szoknyácskája is hosszabb lett. Az érettségi mindenesetre nagy dolog. A kalitkából kirepül a madár és azt hiszi, hogy szabad, pedig csak egy kissé nagyobbá költöztetik. De mi ez ahhoz képest, ha a szoknya hosszabb lesz ?!

Next

/
Thumbnails
Contents