Közérdek, 1906 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1906-08-04 / 32. szám
2 1906. augusztus 4. KÖZÉRDEK azok érdemeit és megörökítik neveit azon jeles pedagógusoknak, akik a középiskolákban kiváló és iránytszabó érdemeikkel kiváltak s ezáltal a társadalom nagyrabecsülését és elismerését nyerik el. Ez a helyes eljárás! Ismerje meg az iskola érdekeltsége azt az életet,, a mely a tanintézetek falai között, a kor szellemével állandóan fejlődik, vele és hozzá módosul és igényeihez alkalmazkodva a társadalom szolgálatára áll, mert azt neveli, műveli és újabb intézményeiben alakítja is. Ez a példás buzgóság, mellyel évről- évre beszámol a sajtó a középiskolák működéséről, meg is hozta az eredményt. Manapság Magyarországon minden gyermekes apa a középiskolák felé tekint. Azt ismeri jól, mert, ha nem is volt a növendéke, de sokat olvasott, hallott különösen a gimnáziumokról. Innen kerülnek ki a papnak, jogásznak, a tanárnak készülő ifjak, sőt újabban nők is. Kalapleemelve ismerjük el a gimnázium és reáliskolák elsőségét, mert ezeknek a rendeltetése mindenkor a legmagasabb, igazán • tudományos képzésnek az alapvetése. A gimnáziumot és reáliskolát igazság szerint nem közép, hanem, mint az északnémet államokban, felsőbb iskoláknak („höhere Schulen“) kell tartanunk a kezdő év osztályától egészen addig, mig teljesen megérik az ifjú arra, hogy az egyetemre léphessen, ahonnét a tudományos képzés sziuejava lép ki az életbe, azokra- a pályákra, a melyek a tudományos műveltség magas fokán adják az új ember kezébe a fényes pálya édes kenyerét. De azt is látjuk és nagy sereg tudó mányos képzettségű ember feljajdulásából tudjuk, hogy a fényes pálya édes kenyeréért hallatlan tolongás van már. Nem kenyérhajsza volt-e a közelmúltban az a sok vállalkozás, a mely az áldatlan korszak politikai harezá- nak „hazaáruló“-it állította a magyar tár sadalom megvetése, gúny ja.elé és belesodorta a kimondott erkölcsi halottak közös sírjába ? Vagy miért elégedetlenkedik a sajtó a hivatali pályák túlzsúfoltságáról ? Miért fogadnak el, sőt keresnek a tudományos pályákra képesített diplomás emberek mostanság annyi kis hivatalt, vagy képzettségük irányától egészen elütő szakpályát V Jajgatnak már a hírlapok betűi is! Siratják a reményeiben csalatkozott diplomás embersereg kétségbeejtő, kenyértelen helyzetét! Hozzáfogott már a sajtó is a mentés munkájához, mert rámutat a társadalmi kialakulás uj útjára, a mely a gyakorlati életpályákra, az ipar és kereskedelem terére biz;atja, serkenti és becsületes, szép jövővel kecsegteti a müveit embert. Nem azt mondjuk most már, hogy képezze önmagát, olvasgasson az iparos és kereskedő annyira,hogy foglalkozásától eltekintve megismerjék műveltségét, egyéni értékét és ezen az alapon befogadják, megbecsüljék a társasélet - müveit köreiben is. Hanem ma már azt kívánjuk tőle, hogy az általános társadalmi műveltség megszerzése után menjen gyakorlati pályákra, iparosnak vagy kereskedőnek. így aztán nines szüksége a befogadásra és elismerésre, mert ő már a művelt emberek társaságában dolgozik a magyar ipar fejlesztésén és a kereskedelem emelésén, így alakul ki' a társadalmi müveit erős középosztály. De hát a társadalom fejlesztése egy- szersmint nevelés is, igy aztán az iskolára tekint vissza, mert oktatást kíván. Azonban mit látunk ma! Ha a kitűnő hírben álló gimnázium vagy reáliskolában a tanuló elbukik, akkor átvándorol a fin másik városba, a közepesnek tartott iskolába s ha itt sem boldogul, bizony megindul a tanulósereg szerencsét próbálni olyan intézetbe, ahol a latin (vagy franczia) sokkal könnyebb és a tanárok sem oly ke- i gyetlen szigorúak. Hány családban megtörténik aztán, hogy szeptember elsején a családapa az egyik fiút Dunántúlra szállítja, mikor a másik gyerekkel a mama Tiszántúlra utazik az iskolai beiratásokra. — És ez igy van! — így erőltetjük és nagy nehezén el- hurczoljuk aztán a gyakorlati pályákra, inkább hivatott ifjút, a tudományos pályákra sokszor strébernek, vagy szerencsétlen, diplomás proletárnak. Az lenne tehát a kívánatos, hogy ez megszűnjék és egyenlő színvonalú képzettséggel nyissa be minden ifjú az egyetem kapuit. Ha ennek a képzettségi színvonalnak a tanuló nem tud megfelelni, sohasem tart- | hatjuk szégyenletesnek elvezetni“ a polgári ! iskolába és eljuttatni az általános társadalmi j műveltségnek ama fokára, ahonnét nem tudó- ! mányos, hanem általános — szocziális — ismeretekkel léphet a tanuló a gyakorlati j pályákra, vagy azokba a szakiskolákba, melyek után elvárhatja a müveit társadalomban az őt megillető helyet. Ilyen értelemben méltán és jogosan alakul at ki az egységes 7 osztályú polgári iskola, a melyet nem csupán a középiskolák hajótöröttjei, hánem — tekintélyesebb rész- I ben — a közvetlenül erre törekvőknek szá- | nunk. . Majd ha aztán a napilapok és az országos sajtó bennünket is édes gyermekül fogad; jóakarattal, méltányoló elismeréssel I forgatja a tanév végén kibocsátott polgári iskolai értesítőket; akkor megismerik majd a szülők is ezt az iskolafajt, a mely nem tudományos, de müveit magyar középosztály megteremtésén fáradozik. A tolnaiak birtok vétele. Mi voltunk a legelsők, a kik a legnagyobb örömmel újságoltuk, hogy a volt báró Drasche-féle tolnai uradalomnak körülbelül 47ő3 kát. holdat kitevő része szegény, úgyszólván föld nélkül való emberek kezébe jut. Hatalmas szocziális érdek fűződik e terület megvételéhez, miért is nem késtünk a legmelegebb elismerés hangján üdvözölni úgy a vétel ügyében buzgólkodó férfiakat, valamint az eladókat is, ,,kik tisztes nyereséghez jutván, további tulcsigázott követeléseikkel, busás haszon reményében nem kívánják kizsákmányolni a szegény nép szorultságát és földéhességét“ — Fájdalom anticzipált volt az elismerés, mert a dolog szomorú fordulatából azt tapasztaljuk, hogy a voltaképen való humanizmusnak úgyszólván semmi köze sincsen ehhez az egész eladási ügyhöz, a rideg spekuláczió játsza itt is a főszerepet, mint minden adásvételi ügynél. S még ez sem volna nagy baj, de ma már odafejlődtek az események, hogy a jelenségekből csupán az egyik fél teljes jóhiszeműségére lehet csak. következtetni. De elmondjuk röviden az egész vételi ügy hiteles történetét. Tolna község képviselőtestülete a f. év május 27-én tartott képviselőtestületi ülésén foglalkozott először a birtokvásárlási ügygyei. Fekete Ágoston prépost-plébános indítványára elvileg elhátározta a megvételt s bizottságot küldött ki, mely a tulajdonosokkal tárgyaljon. E bizottság f. év junius 13-án aztán jelentette is, hogy a birtok ára 2,900.000 korona. A képviselőtestület a vételi egy szó ellenében egyhangúlag ki is mondta s egyúttal jogérvényes határozathozatalra a szokásos 30 napra, jul. lö-éfe képviselőtestületi gyűlést hivott össze s ezen bizottságot küldött ki, mely a területet megbecsülje s a földeknek a lakosság között miként való értékesítése módját is megbeszélje. Sok gáncsolódással, száz meg száz érdek rejtett támadásaival kellett e bizottságnak megküzdenie, de azért a lakosság körében összehozta a kötelező aláírásokat^ s a névsort a jul. 15-iki képviselőtestületi üléshez már be is terjesztette, hol 56 tagból 36 jelent meg. Szavazásra kerülvén a sor, 25 bizottsági tag a vétel mellett, 4 ellené szavazott, 3. nem élt szavazati -jogával, 4-en pedig szavazás előtt távoztak. De e 11 tagból-álló kisebbség is akarta a vételt, a kü- lömbség csak az volt, hogy egyesek csak egyes birtokrészeket akartak megvásárolni, nem az egészet. így tehát a vétel tényleg elhatároztatott s bár a törvényben előirt abszolút többségből i szavazat hiányzott, el nem vitatható, hogy Tolna község képviselő testületé a vételt elhatározta. Egyébként, hogy a község az 1886. évi XXII. t.-cz. 110. paragrafusának megfeleljen, aug 26-an ismét ülést tart, a mikor bizonyára meg lesz a vételt elhatározó abszolút többség. Tolna község birtokvételi határozata tehát teljesen komoly s az a törvényesség medrében halad előre. Annál nagyobb megütközést keltett Tolnán a Magyar telepitő és ^parczellázó banknak szűkkeblűnek méltán mondható eljárása. Ne vezett bank ugyanis, a képviselőtestület által a szerződés pontjai megállapítására kiküldött bizottság levelére kategoricze kijelentette, hogy "ő, mint tulajdonos Tolna községnek vételi ajánlatot se tett (?) Van ugyan értesülése arról, hogy Wolf ur tárgyalt a köz-, séggel, kijelentve, hogy az intézet esetleg hajlandó egyes birtokrészeket áruba bocsátani, de Wolf is csak jul. 15-ig adott terminust. (Pedig terminusról szó sem volt, nem is ^ehetett!) „Bárha ezen határidő letelt — írja a bank — a nélkül, hogy a képviselőtestületnek határozatáról értesültünk volna, mégis szívesen hajlandók vagyunk a tolnai uradalom egyes, még tulajdonunkat képezendő részeinek eladása iránt tárgyalásokba bocsátkozni, feltéve tex’mészetesen, hogy a községnek erre vonatkozó határozata ama tárgyalások megindítására alkalmas.“ Hát mi ez ? Játék. Először.is kétségtelen az, hogy Wolf ur a parczellázó bank inegbizásából tárgyalt Tolna községgel. Az árakat is ő és a bank ott járt főtisztviselője adta még. Hogy a bank az egész műveletet tudta, mutatja, hogy a 2,900.000 vételár előszerzésére Írásbeli ajánlatot is tett a községnek N s a község vételi első határozatát is „előjegyzésbe“ vette. Tudnia kellett a parczellázó banknak, hogy egy községgel végérvényesen kötendő szerződés formákhoz van kötve. A mikor tehát Tolnával szóba állott pedig erre tanuk, írott bizonyítékok vannak — el kellett készülnie arra, hogy hónapokba is bele kerül, mig a községgel végérvényes szerződést köthet. Világos tehát, hogy aN kikötött terminus jul. 15 nem lehetett, igy Tolna elővételi joga ma is fenn áll s az a bankra nézve mindaddig kötelező, mig csak Tolna végérvényes képviselőtestületi határozattal nem dönt a vétel ügyében. Ha a többségnek nem kell a föld, akkor eladhatja a bank, ha kell, akkor az, Tolnáé, feltéve, ha felsőbb hatóságilag is jóváhagyják a vételi szerződést. A jó tolnaiaknak tehát nem szabad holmi „ügyeskedésekkel“ magukat lefőzetni hagyni. Haladjanak a törvényes utón. Félre kell tenni mindén torzsalkodást, egyéni érdeket s egy szál emberként síkra szállni a község, a polgárság kétségtelen igazságáért. Mi pedig ismételten sürgetjük az állam elővételi jogának törvénybe iktatását a parTüdobsusysuyek, auruiuK, szamár- köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche** eredeti csomagolási. F. H«ffmann-La Roche A Co. Basel (Svájc).
