Közérdek, 1906 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1906-07-07 / 28. szám
1906. julius 7. KÖZÉHDEI^ 7 jdes író ottani szülőháza diszes emléktáblával jelöltessék meg. A szép eszme hisszük, hogy megvalósul, mert amint látjuk, lelkes emberek állottak a hazafias ügy élére. Azután következik az igazgatói jelentés. Beiratkozott az I. osztályba 41, a li ba 39, a Ill-ba 23, a IV-be 15- A tanári testületben változás volt; az elhunyt Hönigsberg Márk helyébe Földes Miklóst nevezte ki a miniszter. A tantestület 7 rendes, 5 rendkívüli és 2 módszeres értekezletet tartott. Az iskolát meglátogatta Lád Károly szakfelügyelő és Tihanyi Domokos kir. tanácsos, kik teljes megelégedésüknek adtak kifejezést. Iskolai ünnepélyt több Ízben tartották, melyek min- dig kitünően sikerültek. Rendkívüli tantárgyként tanították a latint, közegészségtant és a meteorologiát. Harmincz tanuló részesült tandíj mentességben. Az ifjúsági könyvtárból 38 tanuló kapott ingyenes használatra tankönyveket. A tanári könyvtár és felszerelés gazdag. Szaklap és folyóirat 10 jár az inté zetnek. Segély alap is van. Az I. osztályban 42 tanuló közül javítóra utasittatott 4, elbukott több tantárgyból 7. A Il-ban 39 tanuló közül javítót tehet 2, ismételhet 6. A Ill-ban 23 tanuló közül javitót tehet 4, ismételhet 3* Magántanuló 29 volt. A nyilvános tanulók közül megbukott 32, a mi bizony sok és ugylátszik a számtan nem tetszik a tanulóknak. CSARNOK. A világlátó torony. Tekintetes Szerkesztő Úr! Van nekem egy hórihorgas csacsi fiam, ki legényszámba is elkelne, ha nem bújná még mindig a könyvet. Pedig itt az ideje, hogy valami kenyérkereset után nézzen; szó nem fog rajta, csak nyomtatásban lehet vele beszélni. Azért kérem tek. szerkesztő urat, szorítson egy kis helyet b. lapjában soraimnak, hátha észre térítjük a fiút és örök hálára kötelezi le az Ön — Spectátorját. * Add ide hát a kezedet te gyerek, hadd vezetlek el ki, messze a határba, a világlátó toronyhoz. Látod én már sötétben is oda találok, mert induljak el a szélrózsa bármely irányába, utajn végre ide vezet. Kietlen hely ez; az üldözött vad csak egy perczig tart itt pihenőt, aztán fut tovább. Jobban fél e néma csendtől, mint üldözőitől. Fura alkotmány ez a torony, egy darab kőből van faragva, nincs rajta se ajtó se ablak, harang nem kong benne, csak varjú károg tompa ormán: kár 1 kár 1 Olyan ez, mint más mértföldmutató, csak a nép nevezte világlátó toronynak. Jdondják, régen e helyen torony állati, honnan a félvilágot lehetett belátni. Itt vagyunk tehát, üljünk le szépen. A szem messze, nagyon messze elláthat, le a délibábos alföldre, vagy fel a csillagos égre. Kár azonban merengni a csillagok keltén és nyugtán, szárnyra kelni a képzelet árnyalakjaival. Sorsodon mit változtat, ha feltalálod a csillagot, hol szebb és dicsőbb élni ? Egy porszem se távozhat innen, neked is itt kell veszned. Szabadságról álmodoztam én is ; az tehát a jszabadság, amikora gyermekek éheznek, fáznak ? Hol is kezdjem? Szolgák szolgája voltam ; közös urunk volt a legnagyobb hatalom — a pénz. Uralkodott már e földön ész, erő, hóbort, furfang, de a pénz leigázta mind. Egy óriási épületet zsúfolásig töltöttünk meg. A fényes termekben az igazgatók, a titkárok rendezték, osztályozták a beérkezett •ügydarabokat, meghallgatták a napi jelentéseket. Egy fejbólintással, tollvonással, egy szóval kijelölték az irányt merre és hogyan kell vetni a hálót, melyből, kit anya szült, nem menekülhet senki. Mi piszkos odúkban lázas sietséggel körmöltük a betűket, a számokat. A dohos, füsttelt levegő, a számok tömkelegé, a vas- £e gyelem, az egyetlen czél előre jutni, megöl bennünk minden érzést, minden önállóságot, így nevelődnek a pénz szentjei. Szent, kinek nevét az anyák, könyörögve gyermekeik jólétéért, imájukba foglalják: Űram! add, hogy fiam egy csont-, i egy rongy-, egy ócskavas-, egy vasút király legyen; övé legyen a föld, tied a menny! Szent, kinek élte végtelen lánczolata az álnokságnak, a gazságnak, ki könyörüle- tet irgalmat nem ismer. Csak a krajczárból legyen forint . . A csengő kétszer szólalt meg. Ez volt az én hivatalos nevem. Rosszat sejtve siettem az igazgató elé. Csalódtam — előléptetett. Megtett a gyehenna sáfárjává. Egy zsák pénzt akasztottak a nyakamba és elküldték keresni, kutatni, mi van eladó. Mi minden kerül a vásárra ? A szép asszony hizelgő szava, a tudós tudománya, a biró részlehajlatlansága, a szolga fecsegése a — sajtó. És én megvettem mindazt, a mi egy lépéssel előre segítette kocsinkat. Mióta két ember kezet fogott, hogy egy harmadikat kifoszszon, ez a legháladato- sabb mesterség. Mosolylyal togadtak, mosolylyal váltak el tőlem. Ami ennek a jegye alatt köttetik, az erősebb a vérrel Írott szerződésnél. A saját érdekében még senki sem lett hűtlen. Időközönként megjelentem az igazgató előtt, megvetően végig mért szemeivel — távozhattam. Rendben talált mindent. A kilőtt nyíl nem változtathat irányt. Boldog idők, hová tüntetek ? Nap-nap után a húsos fazék mellé ülhettem, feleség, gyermek, mindenki kedvemet kereste, álmaimat nem rémi tgette az a harmadik, ki bőrével fizette meg a lakomát. De az idő meglazítja az ész kötelékeit. A lelkiismert felütötte vésztjósló fejét. Evvel fejeződött be pályafutásom. Félredobtak. Gondoskodtak rólam, legyen mit enni- inni, de az a hely, hová pajzán kedvvel, reményekkel telve léptem be és melyet testben, lélekben megtörve hagytam el, örökre bezáródott előttem. A poklot vesztettem el, de én azt sirattam. Szabadság! De sokan rejtőznek palástod alá. Az életunt, ki golyót röpít agyába, az urfi, ki eldorbézolja az ősi birtokot, a lázadó, a részeg. Kik vért szomjaznak sértett önérzetből, bosszúból, gyűlöletből, mind a te hőseid. Egy perczig én is szabad voltam. Pénzzé tettem mindent és vettem egy darabocska földet. Itt fogok élni, mint kis király a birodalmában. Madárcsevegés, virágillat, csergedező patak mámorral töltötte meg szivem. Örömem nem. sokáig tartott. Az éltető napsugárral a csillogó harmatcseppel harczra kelt az éjjeli fagy, a sorvasztó szárazság. Tönkre ment a termés és lett - belőlem egy földhöz ragadt szegény ember. A gyomor, az állam, az egyház, a község nem ismeri el a szegénységet, ^indegyik követeli a maga részét. Meg is kapja, ha máskép nem — erőszakkal. így lettem földönfutó, igy kerültem e puszta helyre — a világlátó toronyhoz — és cseng fülemben mindig : kár! kár! Kár gyermekem kiemelkedni a tömegből, az ár ellen küzdeni. A könyveknek az élethez semmi köze. Az embert se tehetsége, se tudománya után nem ítélik vagy fizetik. Tanulj olvasni az emberek szivében és látni fogod, mily szentségtelen játékot űznek legnemesebb érzelmeinkkel. Róka koma a gazda a mesében és a valóban, szereti a zsiros falatokat. Az éjt nappallá teszed, hogy megszerezzed azt neki. Te beéred a hiú remények és ábrándokkal, miket eléd dob. Mire feleszmélsz, szemeid homályosak, karod elgyengült és róka vagy ember leveti az álczát, hogy utolsó csepp véred jéggé meredjen. Ki mondhatja meg, hogy anyád, ki álmaid felett őrködik, atyád, ki megosztja veled falatját az élők között lesznek-e még, ki lesz vigasztalód, ki lesz gondozód ? A gyermekéveket az aggkorral rövid ut köti össze. Azért csekély haszon mellett cserélj gazdát, lovat, elvet, barátot, mások is úgy tesznek, ha éhen nem akarnak elveszni. Harácsolj össze annyit, hogy függetlenül élhess. Akkor eredj keresni „a szegény de becsületes embert“ „a nemes lelkű jóltevőt“ „az önzetlen barátot“, ha találsz közülük egyet, szakíts a múlttal, ölts fehér köntöst és hirdesd az emberiségnek: itt a megváltás ideje. Azonban ha csak kúfárokra akadsz, mint tenmagad, rakjad tovább is élére a garast, hadd nőjjön ez a bálvány oly magasra, mig saját súlya alatt összeroskad. Sokan leszünk már akkor, a föld nem képes gyermekeinek éhét lecsillapitani|; a mérhetetlen kincsek, melyekhez annyi ember vér tapad, értéktelenné lesznek, mint a kő — törmelék. — Ki az úr, ki a szolga, ha a gyomor korog ? Messze van még ez az idő, mi még egyet-mást megengedhetünk magunknak, még azt is, hogy a szegényt asztalunkhoz ültessük, de azt, hogy a furfangnak felülj, azt nem tűröm. De addig még sokszor, nagyon sokszor ki kell te neked jönnöd ehhez a világlátó toronyhoz. Addig is megsúghatod a mamádnak, hogy vétkezik ellenem. Már a szentirás tiltakozik a hamis mérték ellen, legyen az itcze vagy liter. Adja ki nekem a rendes porcziót és legyen ismét az „aranyos mama.“ Spektator EGYLETEK, TÁRSULATOK Választmányi ülés. A szekszárdi kaszinó f. évi junius hó 30 án Bajó Pál elnöklésével választmányi ülést tartott. Uj rendes kaszinói tagokul felvétettek : Szilágyi László ármentesitő s. mérnök és Sigora Lajos törvényhatósági állatorvos. Elhatározta továbbá a választmány, hogy a kaszinói kertnek hátsó részét mulatságok alkalmával két petroleum lámpával megvilágittatja; Schulcz Gusztávnak megengedték, hogy a Kohn Mór üzlete és az általa még bérbe vett s jelenleg üresen állott üzlethelyiség között levő válaszfalat a saját költségén lebonthatja. A magy. aszfalt részvénytársaság követelése iránti kérelmét az ügynek behatóbb tanulmányozása miatt egyelőre függőben tartották. A Fusz Ferencznek átengedett fészer építése közben némi kis ellentétek álltak elő a kaszinó s a régi házi ur gazdatisztje között. Ezt simán intézték el. Fekete Hugó abbeli kérelmét, hogy az üzlete elébe kirakat szekrényt csináltasson, egyelőre — az ügy tanulmányozása végett — függőben hagyták. Elfogadta a választmány Simontsits Elemér választmányi tagnak abbeli indítványát is, hogy az uj soute- rén helyiség rendes villanyvilágítást nyerjen. Közgyűlés. A dunaföldvári Athletikai Klub julius hó 1-én tartotta Rátkay László titkár elnöklésével tisztújító közgyűlését. Elnökké Péter Károlyt, titkárrá Rátkay Endrét, pénztárossá Horváth Józsefet, gazdává Pápé Lászlót, jegyzővé Wesellák Józsefet választották meg. A közgyűlés Péter Károly indítványára elhunyt pénztárosa emlékére „Mezei László emlékdij“ néven versenydijat alapított, mely évente kerül kiosztásra. A simontornyai földmi velő munkás- képző egylet alapszabályait a belügyminisztérium nem láttamozta, mert az egyesület alakításának körülményeiből kitűnt, hogy a megalakítás czélja nem az alapszabályokban megállapított czélok megfelelő szolgálata, hanem más, be nem vallott czélokra való törekvés. TANÜGYI HÍREK. Polgári iskolai tanárok közgyűlése. Az Országos Polgári Iskolai Egyesület évi közgyűlését Kaposvárott tartotta meg. 3-án délelőtt a közgyűlést Lád Károly nagy érdeklődéssel nyitotta meg. Kérte a tanárokat, hogy a polgári iskolának, mint igazi nemzeti iskolának hivatását népszerűsítsék szülői ér-
