Közérdek, 1906 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1906-07-07 / 28. szám

1906. julius 7. KÖZÉHDEI^ 7 jdes író ottani szülőháza diszes emléktáblá­val jelöltessék meg. A szép eszme hisszük, hogy megvalósul, mert amint látjuk, lelkes emberek állottak a hazafias ügy élére. Azután következik az igazgatói jelentés. Beiratko­zott az I. osztályba 41, a li ba 39, a Ill-ba 23, a IV-be 15- A tanári testületben válto­zás volt; az elhunyt Hönigsberg Márk he­lyébe Földes Miklóst nevezte ki a miniszter. A tantestület 7 rendes, 5 rendkívüli és 2 módszeres értekezletet tartott. Az iskolát meglátogatta Lád Károly szakfelügyelő és Tihanyi Domokos kir. tanácsos, kik teljes megelégedésüknek adtak kifejezést. Iskolai ünnepélyt több Ízben tartották, melyek min- dig kitünően sikerültek. Rendkívüli tantárgy­ként tanították a latint, közegészségtant és a meteorologiát. Harmincz tanuló részesült tandíj mentességben. Az ifjúsági könyvtárból 38 tanuló kapott ingyenes használatra tan­könyveket. A tanári könyvtár és felszerelés gazdag. Szaklap és folyóirat 10 jár az inté zetnek. Segély alap is van. Az I. osztályban 42 tanuló közül javítóra utasittatott 4, elbu­kott több tantárgyból 7. A Il-ban 39 tanuló közül javítót tehet 2, ismételhet 6. A Ill-ban 23 tanuló közül javitót tehet 4, ismételhet 3* Magántanuló 29 volt. A nyilvános tanu­lók közül megbukott 32, a mi bizony sok és ugylátszik a számtan nem tetszik a tanulóknak. CSARNOK. A világlátó torony. Tekintetes Szerkesztő Úr! Van nekem egy hórihorgas csacsi fiam, ki legényszámba is elkelne, ha nem bújná még mindig a könyvet. Pedig itt az ideje, hogy valami kenyérkereset után nézzen; szó nem fog rajta, csak nyomtatásban lehet vele beszélni. Azért kérem tek. szerkesztő urat, szorítson egy kis helyet b. lapjában soraim­nak, hátha észre térítjük a fiút és örök há­lára kötelezi le az Ön — Spectátorját. * Add ide hát a kezedet te gyerek, hadd vezetlek el ki, messze a határba, a világlátó toronyhoz. Látod én már sötétben is oda találok, mert induljak el a szélrózsa bármely irányába, utajn végre ide vezet. Kietlen hely ez; az üldözött vad csak egy perczig tart itt pihe­nőt, aztán fut tovább. Jobban fél e néma csendtől, mint üldözőitől. Fura alkotmány ez a torony, egy darab kőből van faragva, nincs rajta se ajtó se ablak, harang nem kong benne, csak varjú károg tompa ormán: kár 1 kár 1 Olyan ez, mint más mértföldmutató, csak a nép nevezte világlátó toronynak. Jdondják, régen e helyen torony állati, honnan a félvilágot lehetett belátni. Itt vagyunk tehát, üljünk le szépen. A szem messze, nagyon messze elláthat, le a délibábos alföldre, vagy fel a csillagos égre. Kár azonban merengni a csillagok keltén és nyugtán, szárnyra kelni a képzelet árnyalakjai­val. Sorsodon mit változtat, ha feltalálod a csillagot, hol szebb és dicsőbb élni ? Egy porszem se távozhat innen, ne­ked is itt kell veszned. Szabadságról álmodoztam én is ; az tehát a jszabadság, amikora gyermekek éheznek, fáznak ? Hol is kezdjem? Szolgák szolgája vol­tam ; közös urunk volt a legnagyobb hatalom — a pénz. Uralkodott már e földön ész, erő, hó­bort, furfang, de a pénz leigázta mind. Egy óriási épületet zsúfolásig töltöttünk meg. A fényes termekben az igazgatók, a titkárok rendezték, osztályozták a beérkezett •ügydarabokat, meghallgatták a napi jelenté­seket. Egy fejbólintással, tollvonással, egy szóval kijelölték az irányt merre és hogyan kell vetni a hálót, melyből, kit anya szült, nem menekülhet senki. Mi piszkos odúkban lázas sietséggel körmöltük a betűket, a számokat. A dohos, füsttelt levegő, a számok tömkelegé, a vas- £e gyelem, az egyetlen czél előre jutni, megöl bennünk minden érzést, minden önállóságot, így nevelődnek a pénz szentjei. Szent, kinek nevét az anyák, könyö­rögve gyermekeik jólétéért, imájukba fog­lalják: Űram! add, hogy fiam egy csont-, i egy rongy-, egy ócskavas-, egy vasút király legyen; övé legyen a föld, tied a menny! Szent, kinek élte végtelen lánczolata az álnokságnak, a gazságnak, ki könyörüle- tet irgalmat nem ismer. Csak a krajczárból legyen forint . . A csengő kétszer szólalt meg. Ez volt az én hivatalos nevem. Rosszat sejtve siettem az igazgató elé. Csalódtam — előléptetett. Megtett a gyehenna sáfárjává. Egy zsák pénzt akasztottak a nya­kamba és elküldték keresni, kutatni, mi van eladó. Mi minden kerül a vásárra ? A szép asszony hizelgő szava, a tudós tudománya, a biró részlehajlatlansága, a szolga fecsegése a — sajtó. És én megvettem mindazt, a mi egy lépéssel előre segítette kocsinkat. Mióta két ember kezet fogott, hogy egy harmadikat kifoszszon, ez a legháladato- sabb mesterség. Mosolylyal togadtak, mosolylyal váltak el tőlem. Ami ennek a jegye alatt köttetik, az erősebb a vérrel Írott szerződésnél. A sa­ját érdekében még senki sem lett hűtlen. Időközönként megjelentem az igazgató előtt, megvetően végig mért szemeivel — távozhattam. Rendben talált mindent. A ki­lőtt nyíl nem változtathat irányt. Boldog idők, hová tüntetek ? Nap-nap után a húsos fazék mellé ülhettem, feleség, gyermek, mindenki kedvemet kereste, ál­maimat nem rémi tgette az a harmadik, ki bőrével fizette meg a lakomát. De az idő meglazítja az ész kötelékeit. A lelkiismert felütötte vésztjósló fejét. Evvel fejeződött be pályafutásom. Félredobtak. Gondoskodtak rólam, legyen mit enni- inni, de az a hely, hová pajzán kedvvel, reményekkel telve léptem be és melyet test­ben, lélekben megtörve hagytam el, örökre bezáródott előttem. A poklot vesztettem el, de én azt si­rattam. Szabadság! De sokan rejtőznek palástod alá. Az életunt, ki golyót röpít agyába, az urfi, ki eldorbézolja az ősi birtokot, a lázadó, a részeg. Kik vért szomjaznak sértett önér­zetből, bosszúból, gyűlöletből, mind a te hőseid. Egy perczig én is szabad voltam. Pénzzé tettem mindent és vettem egy darabocska földet. Itt fogok élni, mint kis király a biro­dalmában. Madárcsevegés, virágillat, csergedező pa­tak mámorral töltötte meg szivem. Örömem nem. sokáig tartott. Az éltető napsugárral a csillogó harmatcseppel harczra kelt az éjjeli fagy, a sorvasztó szárazság. Tönkre ment a termés és lett - belőlem egy földhöz ragadt szegény ember. A gyomor, az állam, az egyház, a köz­ség nem ismeri el a szegénységet, ^indegyik követeli a maga részét. Meg is kapja, ha máskép nem — erőszakkal. így lettem föl­dönfutó, igy kerültem e puszta helyre — a világlátó toronyhoz — és cseng fülemben mindig : kár! kár! Kár gyermekem kiemelkedni a tömeg­ből, az ár ellen küzdeni. A könyveknek az élethez semmi köze. Az embert se tehet­sége, se tudománya után nem ítélik vagy fizetik. Tanulj olvasni az emberek szivében és látni fogod, mily szentségtelen játékot űznek legnemesebb érzelmeinkkel. Róka koma a gazda a mesében és a valóban, szereti a zsiros falatokat. Az éjt nappallá teszed, hogy megszerezzed azt neki. Te beéred a hiú remények és ábrán­dokkal, miket eléd dob. Mire feleszmélsz, sze­meid homályosak, karod elgyengült és róka vagy ember leveti az álczát, hogy utolsó csepp véred jéggé meredjen. Ki mondhatja meg, hogy anyád, ki ál­maid felett őrködik, atyád, ki megosztja ve­led falatját az élők között lesznek-e még, ki lesz vigasztalód, ki lesz gondozód ? A gyermekéveket az aggkorral rövid ut köti össze. Azért csekély haszon mellett cserélj gazdát, lovat, elvet, barátot, mások is úgy tesznek, ha éhen nem akarnak el­veszni. Harácsolj össze annyit, hogy függetlenül élhess. Akkor eredj keresni „a szegény de becsületes embert“ „a nemes lelkű jóltevőt“ „az önzetlen barátot“, ha találsz közülük egyet, szakíts a múlttal, ölts fehér köntöst és hirdesd az emberiségnek: itt a megváltás ideje. Azonban ha csak kúfárokra akadsz, mint tenmagad, rakjad tovább is élére a garast, hadd nőjjön ez a bálvány oly magasra, mig saját súlya alatt összeroskad. Sokan leszünk már akkor, a föld nem képes gyermekeinek éhét lecsillapitani|; a mérhetetlen kincsek, melyekhez annyi ember vér tapad, értéktelenné lesznek, mint a kő — törmelék. — Ki az úr, ki a szolga, ha a gyomor korog ? Messze van még ez az idő, mi még egyet-mást megengedhetünk magunknak, még azt is, hogy a szegényt asztalunkhoz ültessük, de azt, hogy a furfangnak felülj, azt nem tűröm. De addig még sokszor, nagyon sok­szor ki kell te neked jönnöd ehhez a világ­látó toronyhoz. Addig is megsúghatod a mamádnak, hogy vétkezik ellenem. Már a szentirás tiltakozik a hamis mérték ellen, legyen az itcze vagy liter. Adja ki nekem a rendes porcziót és legyen ismét az „ara­nyos mama.“ Spektator EGYLETEK, TÁRSULATOK Választmányi ülés. A szekszárdi ka­szinó f. évi junius hó 30 án Bajó Pál elnök­lésével választmányi ülést tartott. Uj rendes kaszinói tagokul felvétettek : Szilágyi László ármentesitő s. mérnök és Sigora Lajos tör­vényhatósági állatorvos. Elhatározta továbbá a választmány, hogy a kaszinói kertnek hátsó részét mulatságok alkalmával két petroleum lámpával megvilágittatja; Schulcz Gusztáv­nak megengedték, hogy a Kohn Mór üzlete és az általa még bérbe vett s jelenleg üre­sen állott üzlethelyiség között levő válasz­falat a saját költségén lebonthatja. A magy. aszfalt részvénytársaság követelése iránti ké­relmét az ügynek behatóbb tanulmányozása miatt egyelőre függőben tartották. A Fusz Ferencznek átengedett fészer építése közben némi kis ellentétek álltak elő a kaszinó s a régi házi ur gazdatisztje között. Ezt simán intézték el. Fekete Hugó abbeli kérelmét, hogy az üzlete elébe kirakat szekrényt csi­náltasson, egyelőre — az ügy tanulmányozása végett — függőben hagyták. Elfogadta a vá­lasztmány Simontsits Elemér választmányi tagnak abbeli indítványát is, hogy az uj soute- rén helyiség rendes villanyvilágítást nyerjen. Közgyűlés. A dunaföldvári Athletikai Klub julius hó 1-én tartotta Rátkay László titkár elnöklésével tisztújító közgyűlését. El­nökké Péter Károlyt, titkárrá Rátkay End­rét, pénztárossá Horváth Józsefet, gazdává Pápé Lászlót, jegyzővé Wesellák Józsefet választották meg. A közgyűlés Péter Károly indítványára elhunyt pénztárosa emlékére „Mezei László emlékdij“ néven versenydijat alapított, mely évente kerül kiosztásra. A simontornyai földmi velő munkás- képző egylet alapszabályait a belügyminisz­térium nem láttamozta, mert az egyesület alakításának körülményeiből kitűnt, hogy a megalakítás czélja nem az alapszabályokban megállapított czélok megfelelő szolgálata, ha­nem más, be nem vallott czélokra való tö­rekvés. TANÜGYI HÍREK. Polgári iskolai tanárok közgyűlése. Az Országos Polgári Iskolai Egyesület évi közgyűlését Kaposvárott tartotta meg. 3-án délelőtt a közgyűlést Lád Károly nagy ér­deklődéssel nyitotta meg. Kérte a tanárokat, hogy a polgári iskolának, mint igazi nemzeti iskolának hivatását népszerűsítsék szülői ér-

Next

/
Thumbnails
Contents