Közérdek, 1906 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1906-06-30 / 27. szám
2 dékben sem halt ki, kell, hogy az ezekre emlékeztető helyeket, a jelenkor nemzedéke szoborral, emléktáblával vagy emlékoszloppal jelölje meg, emlékeztetve mindenkit a na gyokra, a kik, mint e nemzet bü és lelkes fiai, teljes életükben csakis a hazát és annak szabadságát szolgálták. A szekszárdi határban van egy százados szilfa, a mely II. Rákóczi Ferencz szabadság harczára emlékeztet, ez az úgynevezett Balogh-fa, Csatáron. A hagyomány azt tartja, hogy Balogh Ádám, a hős kuruczvezér itt fogatott el egy szerencsétlen csata után a labanczok által s innen vitték fel Budára, ahol hősi halálát lelte. Ezen helyet eddig egy százados szilfa jelölte meg. De ezt a szilfát az idő és annak viszontagságai nagyon megviselték már, oly annyira, hogy ma csakis a csonka törzse van meg egy ággal; rövid idő kérdése és ezen jelző fa eltűnik a föld színéről és akkor a helyet nem fogja jelölni semmi. Én abban a meggyőződésben vagyok, hogy ezt a helyet Szekszárdnak és a vármegye közönségének emlékoszloppal kell megjelölni, nehogy a százados fa eltűnésével, az utó-nemzedéket semmi se emlékeztesse a nagy idők nagy embereire. Ismerve Szekszárd hazafias dolgokért lelkesülő közönségét, tudom, hogy ezen emlékoszlop ügyét is szeretettel fogja fölkarolni és rövid idő alatt össze fogja gyűjteni azt a csekély pénzt, a mibe az emlékoszlop kerül, hogy mire az idő végez az emlékfával, egy maradandó oszlop hirdesse a hazáért meghalt szabadsághős emlékét. Tisztelt szerkesztő ur, ezért arra kérem, legyen szives igénytelen soraimnak becses lapjában helyet adni és a begyülendő pénzeket elfogadni és megőrizni az ideig, még az ige testté lehet. A másik két helyi lap szerkesztőségét pedig fölkérem, hogy legyenek szívesek indít-. ványomat szeretettel fölkarolni és az olvasóközönségük által hozzájuk juttatott pénzt összegyűjteni. Mellékelve van szerencsém erre a czélra tisztelt szerkesztő ur kezeihez öt koronát megküldeni. Egy szekszárdi polgár. * * Városunk egy köztiszteletben álló, tekintélyes polgárának kurucz-magyar szívvel írott felhívását örömmel olvastuk és adjuk tovább. Béri Balogh Adámnak, a haza- fiság puritán vértanújának, Rákóczi hírneves dandárnokának neve fénye, dicsősége nemcsak vármegyénknek, de az egész hazának, méltó tehát reá a nagy hős, hogy emléke maradandóbb alkotással is megörökittessék. Hisszük, ez nem is ütközik semmi nagyobb nehézségbe. Tolnavármegyénél 619 kor. 39 fillért már mezeinek is erre a czélra, ami hiányzik, bizonyára siet majd a nagy közönség a maga filléreiből összerakni. A czikk Írója által beküldött 5 koronához hozzácsatoljuk a magunk 5 koronáját is, egyúttal szívesen vállalkozunk, hogy a hozzánk érkező összeget a Tolnavármegye által kezelt alaphoz leendő csatolás végett illetékes helyre juttatjuk. Még egyszer a szekszárdi tűzoltás. A legutóbbi időkben Szekszárdon előfordult tüzesetekkel foglalkozó hírlapi közleményekből megütközéssel tapasztalhatta mindenki, hogy tűzveszély esetén itt, Szekszárdon, nem a felebaráti szeretet irányítja a segítésre egyébként is köteles lakosság működését, hanem annak latolgatása, hogy a ^ÖZÉfjDE^ károsult milyen vallásu, milyen politikai pártállása s különösen — a mint a legutóbbi tűzesetnél ennek kifejezés is „adódott,“ — hogy a legutóbbi képviselőválasztásnál az illető kire adta szavazatát ? Ez az emberi gyengeségnek, hogy ne mondjam a felebaráti szeretet legteljesebb hiányának oly kiáltó példája, mely sokak megütközését a legjogosabban kelti fel, s mely az elitélésre a legteljesebb mértékben méltó, s mint köztekintetekből káros, a leg- sürgősébben orvosolandó. Megadatott a mód sokaknak arra, hogy e bajok orvosai legyenek ; különösen az összes felekezeti lelkészeknek, a külömböző — a jótékonyságot ápoló — egyesületeknek, testületeknek, városunk vezetőinek; sőt ez utóbbiaknak nem csak a társadalomban őket megillető szerepkörben, de hivatalos teendőikből kifolyólag is, mert hiszen ott van a Vármegyei tűzrendészed szabályrendelet, a mely szerint: „A tűz kiütése esetén a rendes tűzoltókon (Szekszárdon az önkéntes tűzoltókon) kívül köteles a községnek összes egészségi és testi képesség szerint arra alkalmas lakossága, a mennyiben elfogadható okból akadályozva nem volna, a tűznél a tűzriadó hallatára azonnal alkalmas' oltó szereivel és fogataival megjelenni és a tűzoltásnál a helyhatóság rendelkezéséhez képest közreműködni.“ Ott van ezen szabály- rendeletnek egy másik szakasza, a mely szerint a szabályrendeletbe ütköző cselekmények, mulasztások kihágásnak minősíttetnek és bűntetteinek. Ha tehát a város lakossága — felebaráti szeretetből — (melynek minden törvénynél erősebben kellene mindenkit kötelezni), nem igyekszik a tűz eloltásánál közreműködni, szorítani kell arra a szabály- rendelet szigorú végrehajtása utján; s akkor nem fogják a szekszárdi lakosok a szekszárdi tüzek eloltását az alsónyékiekre bízni. De természetes dolog másfelől, hogy az idézett szabályrendelet idézett szakaszainak szigorú végrehajtása csak ott indokolt, a hol módjában van a lakosságnak a tűz kiütéséről tudomást szerezni; legyen tehát a tűzjelzés gyors és olyan, hogy azt mindenki meghallhassa; hogy pedig a tűznél megjelenők a károsult elleni — bármely alapú —- ellenszenvből az oltást ne az alsónyékiekre bizzák, legyen jelen a rendőrhatóság képviselője, s ott kötelességéhez képest rendelkezzék; ne a rendőrlegénység képviselje a rendőrhatóságot, mert annak — t. i. a rendőrlegénységnek — tagjai a rendőrök, a mikor önálló rendelkezéssel különben sem bírnak, ugyan nem fogják a sógor, koma, atyafi ellen a kihágási feljelentést megtenni. Értesülésünk szerint a város tűzrendészed szabályrendelete most készül; ezen szabályrendeletben kell részletesen a város lakosságának a tűzoltásnál megkívánható kötelességét — egyebek mellett — felsorolni; mert mindent, még a vizhordást is, az önkéntes tűzoltóságra bízni képtelenség még akkor is, ha a tűznél nem 16, de 50 tűzoltó jelenik is meg ; hiszen még ily számú tűzoltónak is akad taktikus, tervszerű dolga a csak egy épületre kiterjedő tűz alkalmával is. A városi tüzrendészeti szabályrendelet megalkotásánál természetesen a helybeli tűzoltóság gyakorlati tapasztalatai a tűz elleni védekezésnél, tűzoltásnál stb. semmi körülmények között nem mellőzhetők, s a szabály rendelet igen elhibázott lenne, ha az a helyi viszonyokat figyelembe nem véve, az adott sablon szerint alkottatnék meg, mint a vármegyebeli községek legnagyobb részének tüzrendészeti szabályrendelete. S mert a szabályrendelet - tervezet miniszteri jóváhagyás előtt még az országos tűzoltó szövetség választmányának, mint a m. kir belügyminisz1906. junius 30. tér véleményező szakközegének elbírálása alá kerül, czélszerü lesz a szabályrendelet oly szakszerű és alapos kidolgozása, hogy az pótlásra ne szoruljon, s városunk lakosságának érdekét a szabályrendelet hiánya ne veszélyeztesse. A jegyzők fizetésének kiegészítése. Vármegyénk községeinek jegyzői végtére hozzájutnak azokhoz az igazán foghoz vert garasokhoz, amelyek őket a fizetesren- dezésből kifolyólag megilletik. Igaz, hogy a pénz mindenkor, még utólagosan is jól esik, de mégis csak kellene kitalálni a minisztériumnak valami okos módot arra nézve, hogy az amúgy is szerényen dotált jegyzői kai’, előre járó illetményét ne csak igy hónapok múlva, de a kellő időben megkaphassa. Ami nézetünk szerint semmi különösebb értelme nincsen annak, ha már a jegyzői fizetések közgyülesileg amúgy is meg vannak állapítva, hogy a fize- téskiegészités kiutalásához szükséges kimutatásokat a vármegyei közgyűlések csiga va- sutján expediáljuk fel a miniszterhfez. Mi szükség van arra, hogy ezek a kimutatások a vármegyei közgyűlésen kétszer is tárgyalás alá kerüljenek ? Nem expediálhatja azokat az alispán közvetlenül ? Vagy inkább miért nem folyósíthatja ugyancsak ő azt a pár garast, miat például a pénzügyigazgató az ő tisztviselőinek fizetésemelését; hát nem áll az alispán rendelkezésére amúgy is a pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőség ? Bizony elég lenne azokat a kimutatásokat utólagos revízió végett is felterjeszteni a miniszterhez. De hát szegény vármegye nem tehet róla, ha igy lett — megegyszerüsitve. A jegyzői karnak állana érdekében lépéseket tenni az iránt, hogy a fizetési többlet kiutalása onnan felül az észszerű eljárás rendes medrébe tereitessék. Egyébként a belügyi számvevőség lelki- ismeretes munkát végzett. Töviről-begyire megvizsgálta az igény jogosultságot. Ennek alapján a belügyminiszter a következők kiemelésével eszközölte a kiutalványozást: 1. Janosits Károly és Matzon Béla szekszárdi jegyzők korpótlékát, valamint az állampénztárból kiutalandó illetmény többletüket felemelte. Janositsét 96-ról 128 koronára, Matzonét 137 kor. 66 fillérről 194 kor. 66 fillérre. 2. Nikitits Imre ugyanottani jegyző, szolgálati idejének kezdő pontját 1894. évi november 12-ében állapitja meg. Egyúttal korpótlékát és illetmény többletét szintén fölemelte 150 koronáról 200-ra. (Ezek azonban tévedésen alapulnak, mert a vármegyénél a leiró elfeledte a jegyzet rovatba beírni, hogy Szekszárd 1905. okt. 1-től rendezett tanácsú város, igy az eredeti összeg a helyes, mert nevezett jegyzők fizetésük kiegészítését, okt. 1-től nem az államtól, de a várostól igényelhetik. A szerk.) 3. Schleining Lajos mórágyi jegyző és Horváth Zoltán ugyanottani helyettes jegyző illetmény többletét megállapította ugyan, de a kiszolgáltatás függőben marad. Felvilágosítást kíván arra nézve, hogy mi tette szükségessé Schleining Lajos helyettesítését. 4. A dunaföldvári járás jegyzőinek és segédjegyzőinek fizetés kiegészítését összesen 8810 kor. 83 fillérben állapította meg. 5. A Brenner Mihály gerjeni, Grelinger János simontornyai, Zarubay Ferencz ugyanottani, Glöckner János udvari, Hekinger József felsőnyéki, Keszler Károly kónyii, Németh Géza magyarkeszii, Hegedűs Mátyás pinczehelyi, Kerbolt Károly regölyi és Csukly Gyula ugyanottani segédjegyző fizetés kiegéEtneli az étvágyat és a «ísstsúlyt, megszűnte** a köhögést, váladékot, éjjeli Tüdobategsbyek, ouruiuh, szamár köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche“ eredeti csomagolást. F. Hoffmann-La Roche & Go. Basel (Sráje), Kapható orvsai rendeletre a gyögynertárak- ban. — Ara flvegenkint 4.— korona. /