Közérdek, 1906 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1906-06-23 / 26. szám
Szekszárdi II» évfolyam. 26. szám. Szombat, 1906. junius 23. TOLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS GAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP. AZ országos ni. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik minden szombaton. Kiadóhivatal: Báter-nyomda, Kaszinó- Bazár épület. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. HIRDETÉSEID ^^jutányosabb szám itassa!, díjszabás szerint. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Belmunkatársak : JANOSITS KÁROLY. KOVÁCH ALADÁR. Kiadja Báter János nyomdája Szekszárdon. Szerkesztőség: Széchenyi-utcza 1085. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. előfizetés : egész évre 10 kor., félévre 5 kor., negyedévre 2 kor. 50 fill. NÉPTANÍTÓKNAK, ha az előfizetést egész évre előre beküldik: 5 kor. Előfizetési felhívás. A nagyközönség nem remélt szives támogatása kísért rövid pályafutásunk alatt. Ezt a jóindulatot, lelkes pártfogást kérjük jövőre is. Folyó év julius elsejével uj előfizetést nyitunk lapunkra. Lapunk előfizetési áras egész évre . . 10 kor. — fill, fél évre ... 5 „ — „ negyed évre í 2 „ 50 „ Néptanítóknak, ha az előfizetés pénzt egész évre előre beküldik, 5 ko rónáért küldjük a lapot. A hirdetést mérsékelt árakon, ol csó díjszabással közöljük. Hátralékos előfizetőinket kérjül az eló'fizetési pénzek szives beküldésére Hazafias üdvözlettel: a, „KÖZÉKIDEK:“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Közgazdasági helyzetünk és a politika. Mi közgazdászok sem térhetünk napirendre azok fölött az események fölött, a melyek odaát, Ausztriában a legutóbbi napokban lejátszódtak. Uj gazdasági korszakunk természetes folyománya volt az, hogy kormányunk a vámtarifa^ dolgában olyan megegyezésre akart jutni, melyben önnálló nemzeti mivoltunkat az eddiginél nagyobb mértékben vélte kifejezésre juttatni. Ebből pattant ki odaát egy kormányválság, — mely ma Hohenlohe vezénylete alatt egyetlen csatasorba állította fel Ausztriának összes pártárnyalatait; ez volt az ok, a melyért odaát kíméletlen és durva módon provokálták a magyar delegátusokat, provokálták az egész magyar közvéleményt. Nagyon természetes, hogy a történt eseményeknek'sem politikai, sem alkotmányjogi elbírálása nem a mi dolgunk. Bennünket csak a dolognak gazdasági oldala érdekel és gondolkodóba ejt:; vájjon mi lesz, ha majdan az ige testté válik s az önnálló gazdasági berendezkedés, mint törvényjavaslat kerül a magyar országgyűlés elé, — ha már most a kezdet legelején, a mikor még csak perspektíváit jelöltük meg a gazdasági kialakulásainknak — túlról a legkeményebb és leghevesebb támadással találkozunk. Úgy látszik odaát még mindig kételkednek a mi gazdasági kibontakozásunk komolyságában. Ez a kicsinyes harczmodor másban magyarázatát nem leli. Megkezdett utunkról pedig nekünk már visszatérnünk nem lehet ! Hogy azon tovább haladhassunk, abban pedig nem akadályoz meg benünket sem egyesek, sem nemzetek kishitűsége, — legkevésbbéjó szomszédaink ismert irigysége és kapzsisága. Czivilizált népek és nemzetek között, — a kontinensnek majdnem a közepén — Magyarország nem lehet többé gyarmatállama Ausztriának. Voltak és lesznek is idó'szakok a történelemben, a mikor egyesek nem értették meg a kornak jelszavát, — vagy sajátlagos helyzetüknél fogva erőre nem kaphattak, de ha egyszer szabad irányt vehettek, — csak annál nagyobb, csak annál elementárisabb erővel ment végbe a kifejlődés ! Az elmúlt négy évtized Magyar- ország történetében nem hozott semmi újat, nem alkotott semmi nevezetesebbet! Legjobb erőinket, legjobb tehetségeinket lekötötte a mi furcsa.„közjogi helyzetünkből kifolyó örökös küzdelem ! A nagy gazdasági vezéreszméknek legkiválóbb képviselőit, Széchenyi Istvánt és Festetics Györgyöt nem tudtuk, vagy nem akartuk megérteni, — kifáradtak ők is a küzdelemben, — s nagy terveik kiaknázatlanul hevertek egészen a mai napokig. Ennek a négy évtizednek a karakterisztikumát a közjogi harcok adják meg, a melyekből nem kisebb emberei kerültek ki a nemzetnek, mint Kossuth, Deák és Andrássy! De nem akadt csak egyetlen egy férfiú sem, a ki tekintetét elhagyott és árva mezőgazdálkodásunkra vetette volna! Ezalatt a négy évtized alatt fejlődött ki Németországnak egész világon neves mezőgazdasági ipara, ezalatt tettük gazdaggá az osztrák gyáripart, a a mikor minden néven nevezendő gazdasági termelvényeinket átengedtük feldolgozásra. Még a Balkán államokban is többet tettek, mint minálunk! Hogy csak egyetlen egy esetre térjek ki — nem-e szép példáját mutatja a szerb nemzet gazdasági életrevalóságának, az a nagy húsfeldolgozó telep, — amelyet akkor készített, a mikor a mon^rkEa I egy időre megvonta tőle az állategészségügyi konvencziót! Mi lett volna e nélkül a szerb népnek óriási sertésállománya, — mennyi milliókat vesztett volna háztartásuk! Ez az egyetlen ipartelep segített mindenen! A nagy húskészletet feldolgozta, — s az otthon rekedt szerb sertések transito kerültek a külföldi piaczra. Vájjon mi lett volna, vagy mi lenne, ha maholnap kifizethetlen vámok állnák útját a magyar búzának, a magyar komlónak, bornak stb. Számot vetett e valaki ezzel a kérdéssel az elmúlt négy évtizedben ? Senki! Nem gondoltunk arra, hogy azokat a műszaki munkakifejtéseket, a melyek segélyével a földben rejlő energia erőket kiaknázhatjuk, — melyek segélyével nemzeti termelésünket megsokszorosíthatjuk, — mezőgazdasági üzemeinkben életbe kell léptetnünk. Nem gondoltunk arra sem, hogy a mezőgazda- sági ipar szükségszerűen alapfeltétele a magyar önálló vámterületnek. Azt se gondoltuk meg, hogy a magyar szoczi- ologíának egyensúlyát csak úgy fogjuk megmenteni tudni a felbillenéstől, ha nemzeti termelésünket évről-évre fokozzuk, ha folyton szaporodó népességünknek munkakereseti alkalmakat teremtünk, ha társadalmunknak megnő veke- dett és megsokszorosodott igényeit igyekezünk kielégíteni! Ha mindezekre gondoltunk volna, nem kérdeznék ma, hová lett a magyar dzsentri osztály, társadalmi életünknek eme erőssége? Vagy hova lett a magyar közép és nagybirtok? S nem aggódnánk a fölött a megdöbbentő jelenség fölött, a mely ma a magyar földtulajdon megoszlásában végbemegy! Felébredtünk végre valahára! Friss uj levegőben lélekzetvételhez jutottunk és lekötött társadalmi erőink felszabadultak ! S most mikor elmulasztott kötelességeket akarunk helyrehozni, — mikor még csak elvben jelentettük ki, hogy gazdasági dolgainkban ezentúl függetlenül akarunk eljárni — felvonul ellenünk s törekvéseinkkel szemben Ausztriának minden közgazdasági szerve. Ám a mi czélunk most már határozottá vált — helyzetünk világossá —nincsen senki és semmi abban, hogy bennünket megakadályozzon, egy helyes, czéltudatos és önálló gazdasági politikának az űzé- sében! Mi őszinte sajnálattal veszünk arról tudomást, hogy nemzeti mozgalmi
