Közérdek, 1906 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1906-05-19 / 21. szám

6

I^ÖZÉ^DHK

1906. május 19.

kát, néhány újabb meghívói bocsátottam ki, mert intentióm az volt, hogy a vármegyének minden vidéke, 8 a megyei társadalomnak lehetőleg minden rétege képviselve legyen.

Mikor azután az előre számitásba vett lemondások beérkeztek, s egyesek részéről jóakaratulag figyelmeztetve lettem egyes, szándékomon kívül sérelmet szenvedett méltányos igény kielégítésének szükségességére, a legnagyobb készséggel bocsátottam ki újból körülbelül 20—25 meghívót. S itt konstatálok egyet: nem tudok egyetlen embert sem, akit más ajánlott s én meg ne hívtam volna.

A dolog vége aztán az lett, hogy mivel az utolsó pillanatig várt pécsi küldöttség elmaradt, néhányan pedig nem jelezték elmaradásukat, a 330 egyénre teritett asztaloknál körit1'.»elül 20 hely üresen maradt. Ez azonban csak akkor derülvén ki, a mikor már a megjelentek helyet foglaltak, természetesen nem volt többé lehetséges a dolgon változtatni.

Ezek után általánosságban kijelentem, hogy engem semmiféle animózitás a reám bízottak ellátásában nem vezetett, s köteles- ségszerüen igyekeztem lehető objectivitással olyan szempontok szerint eljárni, melyek véleményem szerint az uj főispánra nézve is figyelemre méltók lehetnek.

S most térjünk át a részletekre 1

A fővádpont az, hogy úgy tűnt fel az ebéd, mintha a »Szabó-párt« ebédje lett volna, mert »Boda^pártiak« nem hivattak meg, a »Szabó-párliak« pedig, ha egyéb jögczimük nem is volt, meghivattak.

Hát névtelen czikkiró ur ez egy szemtelen, hazug rágalom ! íme a bizonyíték.

A szekszárdi választókerületből — mert hiszen itt erről szól a nóta — elmaradásukat ki nem mentették, tehát azt kell feltételeznem, hogy jelen is voltak, de legalább meg voltak híva: Ágoston István, Ács Vendel, Áldor Ödön, Boda Vilmos, Bús Lajos, dr. Bartal Cornél, Brebovszky Elemér, Beke Ferencz, Erdős Gábor, Fejős Imre, dr. Fent Ferencz, Fekete Ágoston, Ferdinand János, Fejős Károly, Főglein János, Földes László, Goldberger J. Mór, dr. Hangéi Ignácz, Holn- donner Ferencz, dr. Hirling Ádám, Haugb Béla, dr. Herczeg Gyula, Hoffmann Sándor. Holub János, br. Jeszenszky Ödön, Janosits Károly, Jasek Sándor, Kovács Dávid, Kö- vessy Ödön, Kliegl Lajos, dr. Kramolin Gyula, Kiss Károly, Kálmán Károly, Kram- mer János, Krautsack József, dr. Leopold Kornéh Leicht Lajos, László Lajos, Lausch mann Ödön, Mehrwerth Ferencz, dr. Müller Ferencz, Molnár István, Mihályffy Lajos, Markovits Jenő, Nagy György Hangonyi, Nits István, őrffy Lajos, dr. órffy Gyula, Perlaky József, Pártos Zsigmond, Pap Gyula, Pataky Jákó, Pazár Dezső, Raisz József, Rácz József, dr. Szabó Gyula, dr. Sonnevend Frigyes, dr. Szászi Endre, Szeghy Sándor, Szondy István, Schneider János, Szabó Ferencz, dr. Sztanó Sándor, Tenczünger Lajos, dr. Török Ottó, Tomcsányi Lajos, Török Béla, dr. Tanárky Árpád, Tekus Vilmos, Varaßdy Lajos, Végess János, Wilczek Sándor, Wosinszky Mór, Varga Ferencz, Vin- kovits Vincze.

Továbbá, Bajó Pál, Bodnár István, Dúz8 Dániel, Dőry^ Pál, Dömők Péter, Dömötör László, dr. Eri Márton, br. Fiátli Elemér, Forster Zoltán, Földvári Mihály, Gyer- gyai Dezső, Győrbiró Benő, Háry Béla, Hauk Antal, Horváth József, dr. Hagymássy Zoltán, Kurcz Vilmos, Kommandinger Kálmán, Kórody József, Kovách Aladár, László Géza, Máthis Kálmán, Molnár József, dr. Martin József, Morvay László, Mayer Alajos, Malicsek Ödön, Nyitray Lajos, Nagy László, Plank Gyula, Rill József, dr. Rubinstein Mátyás, Szévald Oszkár, dr. Sztan- kovánszky Imre, dr. Spányi Leó, Simontsits Elemér, dr. Szentkirályi Mihály, Török Pál Majsai.

Megejtett puhatolódzásaim szerint az előbbi csoportban felsoroltak Boda Vilmos urra, az utóbbi csoportban emlitettek Szabó Károly urra szavaztak.

Az előbbiek 75-en, az utóbbiak 38-an vannak. Ha most ebből leüti jobbról is balról is, a megyei tisztviselők és alkalmazottak számát, a kik talán még ön szerint sem pártállásuk miatt, hanem azért hi vattak meg, mert a vármegyét szolgálják, akkor arra az eredményre jut, hogy meg volt hiva 67 Bodapárti és 2Ö Szabópárti.

Azt hiszem, egész tárgyilagossággal kérhetem a nyilatkozatainkat olvasó, mélyen tisztelt közönséget, hogy az ön szavahihetőségét a fentebbi bizonyíték világításában szíveskedjék megbírálni.

Borzsák Endre tiszteletes ur — igaz, hogy csak, mikor figyelmemet felhívták, — de szintén kapott meghívót; rajta kívül azonban a ref. egyház képviseletében meg voltak híva a lelkészi karból Dömők Péter kiérdemült esperes, Kátai Endre jelenlegi esperes, Széky Géza, Szabó Károly, Kálmán Dezső és Bús Lajos lelkész urak.

Nevetséges kifogás az, hogy a főgym- náziumi tanári kar tagjai közül nem a rangidősebbek lettek meghíva.

Már arra csakugyan nem gondoltam, hogy a meghívók kibocsátása előtt, előbb még a külömböző testületektől ranglistát kérjek! Biztosíthatom azonban a czikkiró urat, hogy megbántani senkit sem akartam közülök ; amit önnel szemben minden kétséget kizárói i g igazol az a levelem, melyet e tárgyban a főgymnázium i. t. igazgatójához intéztem, s amelynek tartalmáról, ha kell, az igazgató ur bármikor szolgálhat felvilágosítással.

De impertinens hazugság az, hogy csak a fiaim osztályfőnökei lettek meghíva, mert ha utána jár, megtudhatja, hogy sem Wigand János, sem Szabó Ferencz, sem Pataki Jákó urak nem azok, sőt a legutóbb nevezett tanár ur egyik fiamat sem tanítja semmiféle tantárgyból sem, s amint tudom, még soha nem is tanította, bár egyik fiam már

3. esztendeje jár a gymnaziumba.

De meg vagyok róla győződve, hogy ha a tanár urak közöl bármelyik csak a legtávolabbról is gondolt volna annak az alávaló interpretationak a lehetőségére, mely az ön szavaiból kitetszik, — a meghívót, akár először,, akár másodszor volt meghíva, rögtön visszaküldte volna.

Az országgyűlési képviselő urakra vonatkozólag előadott hazugságainak czáfolatát, az e lapban szintén közzétett másik nyilatkozatomban találja meg.

Áltáljában, ha jól neki fog, még igen sok olyat sorolhat fel, aki nem volt meghíva, mert Szekszárdnak 15.000 lakosa van ; s viszont minden meghívottal szemben süthet ki valamelyes velem való összeköttetést, mert körülbelül 20 éve vagyok szekszárdi lakos, s igy meglehetős nagy ismeretségem is van. — Ha szorultságában egyebet nem tudna, hát legalább is afélét, hogy egy vivóclubnak vagyunk a tagjai.

No! de nem folytatom tovább, nagyjából elmondtam, amit akartam; még csak azon kijelentéssel tartozom önnek, hogy egy közönséges, hazug pimasznak tartom, akit jó volna, ha valaki leleplezne, mert igy még utóbb az is megtörténhetik, hogy tisztességes ember önnel kezet fog.

Szekszárd, 1906. május 18.

Simontsits Elemér,

Tolnavármegye főjegyzője.

Nyilatkozat.*

Midőn alábbi soraimnak becses lapjában történendő szives közzétételét kérem', mulaszthatlan kötelességem, hogy a Tek. Szerkesztőségnek hálás köszönetemet nyilvánítsam azon lovagias eljárásáért, hogy amikor a „Magyarország“ f. évi 119 ik számában, „Tolnamegyéből1 czim alatt megjelent közlemény szerzőjének nevét kértem, annak közlése mellett, hogy a szerző nevét csak törvényes formák között adhatja ki, válaszom számára a teret felajánlani szives volt.

A szóban forgó közleményre válaszom a következő.

I A „Magyarország“ szerkesztőségéhez intézve.

Apponyi Géza gróf, vármegyénk főispánja beiktatása alkalmából adott ebedjenek megrendelésével és 'az ebédre szóló meghívók kibocsátásával engem bízott meg. Kijelentem ennélfogva, hogy a beiktatási ünnepély ezen részéért minden felelősséget vállalok, s hogy Apponyi Géza grófot ezen a czimen semmiféle vád vagy neheztelés nem érheti.

Ennek megállapítása után konstatálom, hogy a fentebb megjelölt közlemény első bekezdésének azon állítása, hogy a reám bízott rendezésnek az lett volna czélzata, bogy „ezen az ünnepélyen a koalicziós-parti emberek szóhoz és szerephez ne jussanak“ alávaló hazug rágalom.

Minek bizonyságául hivatkozom arra, — mit bármikor igazolhatok, — hogy az ebédre meg voltak híva Rátkay László és Gróf Benyovszky Rezső 48-as függetlenségi párti országgyűlési képviselő urak es Boda Vilmos és Pettrich Ferencz urak, kik mindketten szintén 48-as függetlenségi-párti képviselők voltak, Szabó Károly a szekszárdi választókerületnek azóta megválasztott 48-as függetlenségi képviselője, továbbá az alkotmány- és néppártnak sokaságuknál fogva névszerint itt fel nem sorolható tagjai.

Nem igaz tehát az sem, hogy a képviselők azért nem voltak jelen az ebéden, mert meghívót nem kaptak, mert úgy Rátkay László, mint gróf Benyovszky Rezső sürgönyben mentette ki távolmaradását.

De magától értetődik, hogy éppen úgy, mint a többi küldöttségi tagok, meg lettek volna híva az ebédre a fehérvármegyebeli Szluha István és Szlliha János képviselő urak is, ha a szomszédos Fehérvérmegyének a beiktatásnál jelen volt küldöttségéhez csatlakozva, a tolnamegyei beiktatáson resztvettek volna; minthogy azonban ez meg nem történt, a hely szűke miatt ragaszkodnom kellett azon elvi alaphoz, mely régi szokásainkkal is egyezik, hogy a küldöttségek kivételével, csak megyebeliek hivatnak meg.

Hogy „a koaliciós főispánt meghívó bizottságba nem ajánlottak egy koaliciós párti embert sem, még Boda Vilmost, a í'égi 48 as képviselőjelöltet sem, aki ott volt a gyűlésen“. — erről csak annyit, hogy a küldöttség tagjait az elnöklő Dől'y Pál alispán ur javaslatára, nemine contradicente a közgyűlés választotta; s merőben kizártnak tartom, hogy akár az alispán urat, akár a közgyűlést a hazuglelkü czikkiró által kifejezésre juttatott intentio vezette volna.

Ami már most az általam „pengetett hurok“-ra vonatkozólag mondottakat illeti, igazán alig tudom, hogy a czikkirónak ezen mondatában egészen összegubanczolódott fonalát a szemenszedett hazugságoknak hol kezdjem kibogozni.

Az első állítás az, hogy beszédem „önvédelem“ volt. Erre nézve csupán azokat tartva szem előtt, akik beszédemet nem hallották vagy nem olvasták, kijelentem, hogy beszédemben egyetlen szó, egyetlen gondolat sincs, amely önvédelem lenne, vagy csak távolról is ilyesmire emlékeztethetne, egyszerűen azért, mert önvédelemre semmi szükségem se volt.

A második állítás az, hogy beszédem „egy kis oldalba vagdalkozás a koalicziós irányzat ellen.“ Erre nézve is csak azt mondhatom, hogy ez a legszemérmetlenebb hazugság, melyet valaha olvastam, mert beszédemben ilyesminek, még csak nyoma sincs.

Épp ilyen impertinens elferdítése a beszéd értelmének azon állítás, hogy az „kioktatás a koalicziós főispán“ részére, amit — ismét azok előtt, akik azt nem ismerik — talán legjobban azzal bizonyíthatok, hogy az első, aki beszédem befejeztével ahhoz nekem gratulált, éppen maga a főispán úr Öméltósága volt, akiről józan eszü ember nem fogja feltételezni, hogy egy vele szemben elkövetett tapintatlanságot nemcsak, hogy eltűrjön, de még meg is köszönjön.

De, hogy a hazudozó czikkirót megfelelő világításba helyezzem, ime a nyilvánosság előtt hálás visszaamlékezéssel merek hivatkozni arra a tapsban és éljenzésben megnyilatkozott kitörő helyeslésre, melylyel