Közérdek, 1906 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1906-05-19 / 21. szám
2 Nem szokásos az a mai világban, hogy nyíltan bevalljuk, ezzel vagy azzal még nem foglalkoztam, tehát meg kell tanulnom. A politika, a közélet sarlatánjai egészen máskép csinálják; úgy, mint az egyszeri ember, akitől azt kérdezték, tud-e zongorázni, s azt felelte, hogyne! de mindjárt utána .tette: ámbár igaz, hogy még sohasem próbáltam. A főispáni programbeszédből minden kétséget kizárólag kisugárzik a nyílt, egyenes, becsületes * szándék. A jó szándékoktól ugyan általánosságban félni szoktak, mert a pokol kapui is azzal vannak kikövezve; minket azonban megnyugtat az a kétségtelenül komolynak látszó eltökéltség, az az azonnal felajánlott cselekvési készség, amely a program nem egy pontjából szemünkbe ötlik. Mint társadalmi lapra, teljesen közömbös kérdés, hogy uj főispánunk melyik politikai párthoz tartozik. Nekünk kedves minden becsületes, őszinte magyar politika, de különösen kedves ama kijelentés, hogy teljes lelkesedéssel és iparkodással fog törekedni a mezőgazdaság, ipar felvirágoztatására s rajta lesz, hogy közlekedési viszonyainkon javítsunk, fejlesztve, tökéletesítve a meglevőket, kibővítve, újra teremtve a még hiányzókat, hogy iparkodni fog a vármegyei székhely jogos és méltányos igényeinek lehető kielégítésén kívül a vármegye összes községei jóléti fejlődését előmozdítani. Mennyi tengersok tenni valót tudnánk most itt hamarjában felsorolni; de megjön majd arra is az alkalom, most csak egyszerűen konstatálni kívánjuk, hogy teljes egészében aláírjuk azt a pontot is, amely a munkáskérdéssel foglalkozik. Igenis, kiváló gondot kell fordítanunk a munkáskérdés sikeres megoldására, a rosszhiszemű izgatásoknak elejét venni, nem erőszakkal, de a vérző sebek begyógyitásával. Igenis, alaposan kell tanulmányozni a munkáskérdést, az e közben előbukkant méltányos, jogos, igazságos követeléseket teljesíteni, a megélhetés feltételeit biztosítani, de kellő értékre szállítani a tulköveteléseket, amelyek a munkaadó gazda tönkretételével, általános gazdasági válságba és csődbe kergetik a nemzetet. Korlátozni kell a káros kivándorlási hajlamot is, gondoskodva, hogy annak szüksége és kényszere se forduljon elő. Ezek nagyjából a program főbb pontjai; ha még hozzátesszük a tisztelgések alkalmával megnyilatkozott vallási türelem szép szavait, a főispánnak a társadalmi érintkezésben megnyilvánult demokrata felfogását, igazán a hízelgés általunk nem igen követett széles országutjára kell reálépnünk s kinyilatkoztatni, hogy a vármegye élére jutott uj főispán, a szivekhez megtalálta az utat s Tolnavármegyében nincs egyenes és becsületes ember, akinek a fent elősorolt program ellen kifogása lehetne, s a melytől a maga bármily szerény hozzájárulását, sőt elősegítő szándékát megtagadhatná. Előre tehát közös jó szándékkal s egymás megértésével! Választás után. Tehát lezajlott a képviselőválasztás is. Ki hitte volna még félévvel ezelőtt is, hogy volt képviselőnk öröknek hitt mandátumát más teszi le a t. ház asztalára V — Megtörtént, ne keressük mi volt az oka, vagy kik voltak okai? Megállapodnunk azonban illik, sőt erkölcsi kötelesség e mégis csak nagy eseménynél. Boda Vilmos egyéni jeles tulajdonságai előtt mindég kalapot emeltünk, voltunk vele nem egyszer ellentétes nézeten, de ez nem akádályozhat meg, hogy tisztelettel meg ne hajtsuk előtte a lobogót. Szek- szárd fejlesztésében, előbbre vitelében tevékeny rész jutott neki, fürge, fiatalos hévvel KÖZÉRDEK munkált mindenen, a mi haladás; az e térén szerzett babérja tehát hervad hatlan, mig a politikai elismerés örökre illatosnak hitt virágai bizony el lankadtak. De hát a népszerűség ilyen. Forog, mint a zakatoló malom, megőröl mindenkit, a ki nagy kereke alá kerül. Keserű való, de igy van, igy volt és igy is lesz. Van azonban az igazságnak másik oldala is. A tiszta búza nem lesz értéktelenebb, ha mint liszt kerül is ki a malomkő alól. Boda Vilmos sem lett kisebb ember. Feloldva a politikai # tevékenység béklyói alól — vissza van adva a társadalmi czélok kizárólagos szolgálatának. Innen nőtt ki, ide tér vissza. Egy darabig még érezhet keserűséget, de ki kell tépnie szivéből a fullánkot. A nópszeretetből megmaradt még annyi fény és napsugár, hogy annak melege kitartson hátralevő életére s bár elmúlt az ifjúság, a nyár, a lettek szép őszirózsái szépen fakadozhatnak még attól a vissza- sugárzó fénytől . . . Boda Vilmos máskép, mint tett, ezután sem tehet, ha máskép cselekednék, megtagadná — múltját. A főispáni ebéd. A főispáni ebédnek egy kis keserű utóize van. Valakinek a kávéjából kimaradt a ezukor, vagy hogy talán kávét sem kapott az istenadta . . . Leeresztett sisaku vitéz ugratott a porondra s a „Magyarország“ hasábjain iszonyú hadakozást visz véghez. Lovagi tornának azonban nem lehet nevezni ezt a kirohanást, mert a támadó nem finom aczélpengét suhogtat, s még csak nem is csatabárdot, de közönséges taglót, mely a sanda mészáros kezében máshova suhint, mint a hova czélozni látszik. A ki az általános érdek orászlánbőrét veszi magára, ki ne lássék a lába, vagy ki ne hallatszék a hangja, mert előttünk, akik olvasni tudunk, kétségtelenül világos, hogy azt a közleményt bizonyos keserűség, egyéni bosszuérzet diktálta. Tolvaj kiált tolvajt, ki más becsületét akarja elorozni. Csúnya játék folyik itt hónapok óta. A vármegye főjegyzőjét a rejtett és nyilvános támadások érik itt, amott. Legjobb törekvését, kétségtelen hazafias jószándékát minduntalan félremagyarázzák és meggyanusitják. A türelem azonban még Krisztus urunknál is csak türelem volt, nem csodálható tehát, ha közönséges embernél könnyebben elfogy. — Ennek bizonyítéka az a nyilatkozat, mely lapunk más helyén a megtámadott főjegyző tollából napvilágot lát. A főispáni ebédnek tehát folytatása lesz. Most tálalják fel a fekete levest annak, aki talán a főispáni ebéd barna levesével is megelégedett volna. A tulipán kert. A magyar nép szépséges lelkében ősi magyar dísszé felszentelt gyönyörűséges virágnak, a tulipánnak jegyében indult meg az az országos mozgalom, melynek rég óhajtott czélja, a magyar iparnak, magyar hölgyek és magyar férfiak által való felkarolása, terjesztése. Minek magyarázzuk ezt bővebben ? A kinek szive minden tekintet nélkül apanyelvére, ezért az anyaföldért, az édes hazáért dobog, meg fogja érteni a kiáltó szót: hazánk fiainak kezéből kikerült árukat vásároljunk! Az országos hölgybizottság felkérésére vármegyénkben Dőry Pálné úrasszony őnagy- sága már előzőleg megalakította a szükebb körű bizottságot, melynek feladata a mozgalomnak minél szélesebb körben terjesztése, ámde ebben a mozgalomban csak sok kéz tehet sokat; ezért a szükebb körű bizottság e hó 18-án 1906. május 19. gyűlést tartott, melyen elhatározták, hogy folyó évi május hó 27-én délután 4 órakor a vármegyeház nagytermében a tulipánkert alakuló nagy gyűlését fogják megtartani, melyre ezen az utón és falragaszok utján is Szekszárd város közönségét társadalmi állásra való tekintet nélkül általában meghívja Dőry Pálné úrasszony őnagy- sága, mint a bizottság elnöke. A megnyitó beszédet Dőry Pál alispán ur fogja tartani s a mozgalom jelentőségét Kovács Dávidné sz. Nagy Lujza úrasszony, a polg. leányiskola igazgatónője ismerteti. Ugyancsak a szükebb körű bizottság elhatározta, hogy junius 4-én, pünkösd másnapján a vármegyeház nagytermében és helyiségeiben és a várkertben tánczmulatsággal egybekötött sétahangversenyt és juniálist tart, melyre Szekszárd nagyközönsége, mint tör- zsökös magyar nép hivatalos. A belépődíj egy korona. Az ünnepély kezdete délután 5—5 óra között lesz: A ezukrász süteményeket maguk a hölgybizottság lelkes urasz- szonyai adják és árusítják; a várkertet a villanytelep előzékeny igazgatója villanyvilágítással világítja ki díjmentesen. Tombolajáték lesz a közönség mulattatására, melynek tárgyait Rácz József a bizottsági pénztáros szerezi be részint adakozás részint vétel utján ; egy-egy tombola jegy ára 20 fillér. Ugyanezen alkalommal Kovácsné Nagy Lujza polgári leányiskolái igazgatónő és tanárnő társai a leányiskola növendékeivel múlt hó 29-én tartott tulipán matiné 70 korona jövedelmét a bizottság elnöknőjének rendelkezésére bocsájtotlák és ezúton is hálás kö- szönetüket nyilvánítják a matinén megjelent közönségnek. Szekszárd magyaljai! nők és férfiak együttesen! A magyarságért lángoló lelkű magyar úrasszonyok lobogtatják a magyar nép leikével felszentelt ősmagyar dísznek, a tulipánnak szépséges lobogóját; jertek mindannyian, kik csak tehetitek, tömörüljünk a magyar hölgyek kezével kibontott lobogó alá, tömeges részvétellel az alakuló nagygyűlésen és a tulipán mulatságon. VARMEGYE. Központi választmányi ülés. Tolnavármegye központi választmánya folyó hó 16-án Apponyi Géza gróf, főispán elnöklete alatt ülést tartott, melyen a 15-én, Szekszár- don tartott országgyűlési képviselőválasztással foglalkoztak s a választási iratokat a belügyminiszternek felterjesztették. HÍREK. Ének a Bocskay-ünnepre. Dallam: „Mint a szép híves patakra“. Bőkegyelmű szent Úristen, Hála Néked e napért! Irgalmad jött, hogy segítsen, Mikor minket búbaj ért; Gyászolt egykor szép hazánk, A mi édes jó anyánk; Sionunk sírt szolgaságban, Haza, egyház bús rabságban. Te mondtad rég: tápláljátok Az oltáron a liizet / Egy Isteniek, egy hazátok ! S én, az Isten, megfizet. Égett e tűz hajdanán, Boldogságunk hajnalán A vallásért, a hazáért, S mindkettőnek igazáért. Tüdöbetegsegek, hurutok, szamár- köhögés, skrofuiozis, influenza ellen számtalan tanár éa orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen minrtuhad „Roehe*4 trmttmtt «mnagokM. V. Haffkau-La Raehe A Oe. Basel fMJtjl ßß Roehe“ kn. — ára SvegeeWet 4.— I
