Közérdek, 1906 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1906-05-15 / 20. szám
1906. május 15. KÖZÉRDEK 5 zött mindig1 biztosan mutassa, merre van — Nyugat! Ez az iránytű: a kornak szelleme ! Bizzék benne Méltóságod, s nem téved el soha. Nyugat felé tartva, haladtában tapasztalni fogja talán Méltóságod, hogy útja mentén itt-ott kidőlt fáknak hatalmas törzsei terülnek el. Ntm ezekhez kell a fejsze! A históriai fejlődés törvényeivel tisztában levő modern ember, anélkül, hogy bántaná őket,, tisztelettel halad el mellettük. Hisz talán magukat túlélt, de valamikor szintén hatalmas eszmeáramlatoknak voltak képviselői, s jövendő haladásunk bázisát, épen az ő tevékenységüknek eredményei szolgáltatják. De ha netán azt venné észre, hogy haladását a reactionárius eszméknek, a tespedést, a visszafejlődést képviselő irányzatoknak szerte kúszó iszalagja széliében lehetetlenné teszi, akkor jusson eszébe, hogy ha Méltóságod megállapodnék, a fejlődés utján megállana a közélet is, s hogy ha akkor az akaraterő szilárd fejszéjével utat nem nyit előre, az iránytű hiába jelzi a követendő irányt! Ha szabadna még egy hasonlattal élnem, a közéletet bányához hasonlítanám ! Mert kiaknázhatatlan gazdag bányája az azon értelmi és erkölcsi tényezőknek, melyek hazánk gazdasági és kulturális gyarapodásának, belső konsolidálódásának folyamatában, felbecsülhetetlen hatóerők gyanánt működhetnek. Mérhetetlen mennyiségű szolgáltatási képesség nyugszik felhasználatlanul a társadalom rétegezettségében, újabb és újabb energia forrásokul kínálkozva a magyar faj fentartásának, a magyar miveltség kifejlesztésének, s a befelé egységes, kifelé erős és tekintélyes magyar nemzeti állam kiépítésének munkájához! Méltóságodnak áldást hozó nagy joga, a népoktatás fáklyájával kezében világosságot vinni a tárnákba, s bölcsen elválasztva a salaktól a tiszta energiát, bevezetni azt hajtóerő gyanánt a közélet gépezetébe, hogy eként megkétszerezze, megszázszorozza azokat az erőket, melyek a magyar név dicsőséget édes hazánk felvirágozását vannak hivatva szolgálni! íme Méltóságos Főispán Ur a közélet, melyhez mai beiktatása utat nyitott! Kisérje hazánk és benne vármegyénk érdekében szerencse lépteit, melyeket ezen az utón tenni fog! S ha majd egyszer, remélem hosszú, sikeres működés után gyümölcscsé érlelve reményeink mai virágait, elkövetkezik az idő amikor díszes állásától megválik, legyen osztályrésze a leg- nagyobb jutalom, mely a közélet munkásait érheti : saját lelkiismeretének nyugalma és embertársainak becsülése! 0 A főjegyző hatalmas, szónoki erővel előadott magvas mély eszmei tartalmú beszédét szűnni nem akaró tapssal és éljenzéssel fogadta a közönség. Általános vélemény, hogy ily nagyhatású beszéd régen hangzott el a közgyűlés nagy termében. Ezután még Pillái Gyögy dunaföldvári megyebizottsági tag szólat fel, kinek beszéde után a főispán a közgyűlést bezárta. Tisztelgések. A beiktatott főispán ezután visszavonult lakosztályába, hol a mai napnak talán legterhesebb funkcióját, a küldöttségek fogadását végezte. Összesen 31 küldöttség tisztelgett. Az uj főispán nyílt, egyenes, keresetlen szavakkal fordult a küldöttségek valamennyiéhez s mintegy kibő vitette egygyel- mással az imént elmondott szép programmját. Legelsőnek a róm. kath. kerületi papság tisztelgett Wosinsky Mór apátplebános vezetésével. Nemcsak mint lelkiatyák, de mint a nép mindennemű érdekeinek gondozói is kérik a kegyes támogatást. A főispán szívélyes válaszában egyenes kötelességének ismeri a róm. kath. leíkészi kar érdekeinek istápolását, mert állásukat éppen a néppel való érintkezésnél fogva nagyon fontosnak találja. A szekszárdi róm. kath. hitközség és tanítói kart szintén Wosinsky Mór vezette. Szép szárnyaló beszédben kéri az uj főispánt a hit s nevelési ügy hathatós felkarolására. Gróf Apponyi Géza főispán igen köszöni a küldöttség megjelenését, mert a népnevelés ügyét mindenkor szivén viselte. Szép szavakkal kéri a tanítóságot, hogy minden igyekezetét a hazafias fiatalság nevelésére irányitsa. Az ág. ev. felekezetet Szeniczey Géza főfelügyelő vezette elő. A küldöttség nevében Horváth Sándor beszélt. A főispán szép feladatának betöltéséhez állandó lelki erőt s az ég áldását kéri. A főispán örömmel ragadta meg az alkalmat, hogy pár szóban kifejtse a vallások különfélesége iránt táplált nézeteit. 0 más vallás felekezetnek a tagja, de nem a fő a vallás, hanem a — vallásosság. Ennek ápolására kéri a tisztelgőket. Az ev. ref. egyház küldöttsége élén Dömők Péter esperes üdvözölte az uj főispánt, a ki szép és kies helyre jött. Igen szép beszédben kérte, hogy helyezkedjék az evangéliumi szeretet magaslatára, hogy működése kedves legyen. A főispán ismét hangsúlyozta, hogy a vallások között különbséget nem tesz, de a vallásosságra igen is nagy súlyt helyez. Borzsák Endre szekszárdi ev. ref. lelkész, a szekszárdi ev. ref. egyház presbitériumát vezette fel, hogy mint a napkeleti bölcsek — tisztességet tegyenek. Tömjént, mirhát nem hozhatnak, de jó szivet igen s ezzel hosszú életet kíván az uj főispánnak. Gróf Apponyi Géza köszöni a szives jókivánatot, maga is kéri az egek urát, hogy adja meg neki az erőt és képességet, mert a jó szándék megvagyon. A szekszárdi izr. hitközség tagjait Leopold Sándor mutatta be s ezek nevében Rubinstein Mátyás főrabbi igen szép poeti- kus beszédben fejtegette, hogy ők híven ragaszkodnak ugyan őseik vallásához, de a hit benső világán kívül semmi sem választja el őket másoktól, a magyar hazaszeretetnek s kulturhaladásnak mindég pártolói voltak és maradnak. Ez alapon kéri a főispán támogatását. A főispán szép szavakkal emeli ki, hogy a vallások között különbség nincs, vallásos ő is, de azért tiszteli más meggyőződését s kéri a megjelenteket, hogy a köztéren együtt működjenek. A tolnamegyei ortodox izraeliták őszinte szerencsekivánatait is hasonló jóindulattal fogadta és köszönte meg. Ezután a tolnai dzsidás tisztikar tisztelgett alezredese vezetésével, akiknek szintén köszönetét mondott a főispán, hogy megjelentek s őket külön is meghívta a mai ebédre. Tolnavármegye tisztikarát Dőry Pál alispán vezette tisztelgésre. Az ősi szokáshoz ragaszkodva — úgymond az alispán, megjelentem a tisztikar élén, hogy bemutathassam azt a lelkes hadcsapatot, amely tűzben, vízben, a közügy javára kész diadalra vinni azokat ’a nemes eszméket, melyeket a főispán is czélul tűzött ki. Kéri, vegye jóindulatú bizalmába, a bizalmára teljesen méltókat s eredményekben gazdag lesz működése. A főispán az alispánhoz és főjegyzőhöz intézve szavait, nem tudja elégszer hangoztatni köszönetét azért a szives fogadtatásért, amelyben ma része volt, megnyugtatja, hogy a reá nehezedő nehéz feladatok között ilyen lelkes táborkar sorakozik melléje, hiszi, hogy ezzel, jó szándékával,- ha még tapasztalatai egyben és másban hiányzik, meg tud felelni kötelességének. Ismételve kéri a tisztikar támogatását. A fejérmegyei küldöttséget Szűcs Jenő alispán vezette. Tagjai voltak Huszár Dezső dr., Matta Árpád, Leopold Lajos, Koller Pál. A fényes diszmagyarban pompázó küldöttség szónoka Szűcs alispán, a szomszédos törvényhatóságok hagyományos barátságára hivatkozva üdvözli a főispánt, ki annál is inkább örül a küldöttség megjelenésének, mert akadályozva volt az ott is nemrégiben lefolyt installáláson való megjelenésben. A bizottság révén is elküldi köszönetét az itt való megjelenésben szintén akadályozott főispánnak. A szekszárdi kir. törvényszéket és a vármegyei 6 járásbíróságot dr. Hazstinszky Géza kir. törvényszéki elnök vezette. Formás, kerekded beszédben örömének ad kifejezést, hogy a hazafias ügy győzelmével uj idők s uj munkavezetők következtek. Az állami igazságszolgáltatás csak a jogfejlődés kényszerelvének parancsszavára szakadt ki a vármegye kebeléből. Eddig kollegák voltak, kéri és óhajtja a jó viszony fenntartását s ezt nem önzésből teszi, de igy könnyebb, kellemesebb és hathatósabb lesz mind a két ágazat működése. Isten éltesse a főispánt. A főispán az együtt való harmonikus működésre nagy súlyt fektet s az összetar- tozóság és jó barátságnak buzgó támogatója lesz. Ezután a kir. törvényszék elnöke be mutatta az összes megjelenteket. A szekszárdi kir. ügyészséget, a gyengélkedő Krcsmarik főügyész helyett Beke Ferencz kir. alügyész vezette s támogatást kért a főispántól a béke és közrend biztosítására, melyet a főispán a legnagyobb készséggel Ígért meg. A szekszárdi m. kir. pénzügyigazgatóság jókivánait Fink Kálmán kir. tanácsos pénzügyigazgató fejezte ki, felhívta a főispán figyelmét a tisztviselők jogos igényeire s ígérte, hogy a tisztikar az adózó polgárok ügyeit az eddigi jóakarattal intézi el. A főispán hangsúlyozta, hogy a jogos, méltányos érdekeknek pártolója lesz. Kéri a tisztikar eddigi buzgalmát. A kir. tanfelügyelőség s tanitói kar részéről Tihanyi Domokos kir. tanfelügyelő üdvözölte a főispánt, kikérve a testület iránt való jóakaratát. A főispán megnyugtatta, hogy mint magán ember is melegen érdeklődött a tanügy iránt s most még inkább lelkén viseli azt. Kéri az ifjúság nevelésében ne lankadjanak. Az államépitészeti hivatal nevében Alacs Zoltán főmérnök rámutatott a vármegye és az államépitészeti hivatal szoros egymásra utaltságára, kulturális téren elől jár a vármegye, de közlekedési tekintetbén elmaradt. Ehhez kér lelkes támogatást s igér önzetlen munkát. A főispán nagy örömmel ragadta meg az alkalmat, hogy rámutasson a megváltozott viszonyokra s mindent elkövet, hogy az e téren félbe maradt munkát fokozottabb erővel tovább folytathassuk. Lindtner Armin adótárnok a kir. adóhivatalt vezette tisztelgésre, a főispán megköszönte a jókivánatot s további lelkiismeretes munkára kérte a tisztikart. Szekszárd város nevében Hirling Ádám polgármester talpraesett rövid beszédben kérte a főispán jó indulatát, ki ismételten köszönetét tolmácsolta a kedves meleg fogadtatásért s felhasználta az alkalmat, hogy a várost neje, a betegeskedő grófné ő méltósága nevében is üdvözölhesse, a kinek igen kedves és kellemes lett volna, ha ama neki
