Közérdek, 1906 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1906-05-15 / 20. szám
1906. május 15. KÖZÉRDEK 3 gatásom találom, hogy mint uj kezdő, reményekkel megkezdett szándékomat megváló-, sithassam s kérem az alispán urat és a tisztikart, hogy a jövendőben jóakarólag támogatni sziveskedjenek. (Éljen, éljen.) Ezután a főispán visszavonult lakosztályába. A közgyűlést pont 10 órakor Dőry Pál alispán nyitotta meg, kit a megyebizottsági tagokkal zsúfolásig megtelt nagyterembe léptekor a közönség zajos éljenzéssel fogadott, melynek lecsillapulása után a következő megnyitó beszédet mondta: Tekintetes törvényhatósági bizottság 1 Üdvözlöm a tisztelt bizottsági tag urakat, meleg barátsággal, üdvözlöm a szomszéd vármegye itt megjelent küldöttségének illustris tagjait, hogy a két törvényhatóság között már századok óta fennálló baráti s búban és örömben egyformán osztozni kész meleg szomszédi viszony tovább ápolására és örömünnepünk fényének emelésére eljöttek. Nem kevesebb öröm tölt el, hogy azon tiszta hazafias és magas fokú érdeklődés, melynél fogva a törvényhatóság tagjai ezen történelmi nevezetességű közgyűlésen ily nagyszámban megjelentek. Ezen magas fokú hazafiui érdeklődésben a nemzeti szellem erejének, legitim hatalmának s reményeink megvalósulásának zálogát látom s éppen ezért mondom, hogy méltó a mai alkalomhoz. Nem akarok az öröm közé ürmöt vegyíteni, de mégis a megelőző tények száraz vázolását nem tagadhatom el. A vármegye főispáni széke már rég üres; Gróf Széchenyi Sándor 0 nagymél- tósága (általános zajos éljenzés) volt főispánunk rég megvált ezen állásától, puritán lel- kületét követve s a hatalom szomjasok uralma alatt tétetett kísérlet a főispáni szék betöltésére, de meghiúsult, s mint a gyáva patkány a fényes világosságtól, úgy rettent vissza a kinevezett kormánybiztos a vármegyei törvényhatóság tisztitó tüzétől. De ezután a főispáni szék nem sokáig maradt üresen; 0 császári és apostoli királyi felsége valóban királyi igazság szeretettel lerombolta azt a válaszfalat, melyet szentségtörő kezek akartak állitani király és nemzet közé. így tehát ezen válaszfal lerombolásának, viharokban tépett szentséges alkotmányunknak, a koronás király és nemzet közt soha szét nem téphető egyesülésnek korszakát jelenti közgyűlésünk, melynek mai jelentőségét ebben látom. Hálatelten a gondviselés és királyunk népszeretete iránt, törhetlen bizalommal nemzetünk meg nem fogyható ősi erejében, fellelkesülve a vármegye közönségének hazafias megjelenésében, van szerencsém ezt a nagy jelentőségű, közgyűlést megnyitni. Ezek után Simontsits Elemér vm. főjegyző felolvasta a kegyelmes királyi leiratot a főispán kinevezéséről, mely után a főispánért menő küldöttség tagjaiul felkiáltással megválasztották: Gróf Széchenyi Sándor v. b. t. tanácsos vezetésével Fekete Ágoston, Sztankovánszky János, Csapó Vilmos, dr. Kämmerer Ernő, Leopold Sándor, Tóth Ödön bizottsági tagokat. A főispánt a közönség a terembe lépéskor zajos éljenzéssel fogadta s Dőry Pál alispán üdvözölte a törvényhatóság nevében, mint a vármegye főnökét s felkérte, hogy az alkotmányos törvényeink által előszabott esküt letenni méltóztassék. Az eskümintát Simontsits Elemér vm. főjegyző olvasta fel s a főispán esküre emelve jobbját, balját szivére helyezve hangos, érczes szóval tette le esküjét. Erre Dőry Pál alispán rövid szavak kíséretében átadta a főispáni széket mondván : Méltóságos Főispán ur 1 Ezt a köztanácskozási termünk szentélyében levő széket, mint symbolumot ezennel átadom; a király bizalma, a letett eskü és ez a szék a hármas atributum, melynek alapján Tolnavármegye közönsége ezennel felajánlja bizalmát. Isten áldása kisérje minden cselekedeteiben. Ezek után a vármegye négy legidősb főszolgabirája a főispáni széket elfoglaló főispánt ősi szokás szerint székében ülve háromszor vállára emelte, mintegy bemutatva a népnek. A felemelésre kitörő éljenzés csillapultával a főispán rövid szavakkal üdvöztilte a megjenteket és felkérte őket, hogy Isten áldását kikérni vele együtt szentegyházba vonuljanak. A templomban. Az eskületétele után a törvényhatóság tagjai és a vendégek a régi szép szokás szerint a templomba vonultak át, hogy a min- I deneket fentartó és erősítő Ur áldását kérjék az uj főispán működésére, hogy abból a hazának és vármegyénknek boldogulása fakadjon. A misét fényes segédlettel Wosinsky Mór apát, szekszárdi plébános mondotta, a mely alatt a hívek és Kalmár Antal a Szek- szárdon időző szabadkai színtársulat szép hangú tenoristája énekeltek. A mise végén az összes jelenlevők ajkáról a Hymnus szent zsolozsmái hangzottak fel, mindenik szív a boldogság érzésétől eltelve, minden ajk a nemes lelkesedés szent érzelmének hatása alatt ihletetten nyílott fel, hogy a sok hányatások után bekövetkezett boldog órákban áldja, tartsa meg az Isten a sokat szenvedett, sokszor vérig alázott, de soha meg nem tört magyart. * A templomba vonulást, valamint a közgyűlés fényét végtelenül emelte a sok szebb- nél-szebb diszmagyar ruha, mely festőin tar- kállott ki a fekete ruhák egyformaságából. A diszmagyarban voltak közül a következők neveit jegyeztük fel: gróf Apponyi Géza, gróf Széchenyi Sándor, Dőry Pál, Simontsits Elemér, Csapó Vilmos, Sztankovánszky János, Vizsolyi Ákos, dr. Kämmerer Ernő, Szeniczey Géza, Perczel József, Boda Vilmos, Hazslinszky Géza, Ágoston István, dr. Hirling Ádám, Varasdy Lajos, dr. Török Ottó, báró Jeszenszky György, Nagy István s a fejérmegyei küldöttségből: Sziics Jenő, dr. Huszár Dezső, Matla Árpád, Koller Pál. A közgyűlés folytatása. Isteni tisztelet után a nagyközönség ismét a közgyűlési terembe vonult. A karzatot is újból megszállta az érdeklődő hölgyek serege. A főispán újból megnyitva a közgyűlést, feszült várakozás és élénk érdeklődés mellett mondta el a következő programmbeszédet: Igen tisztelt Közgyűlés ! Midőn a mai napon a nagymél- tóságu belügyminiszter úr előterjesztésére, Ő Felsége apostoli királyunk kegye és kinevezése folytán azon szerencsében részesültem, hogy Tolnavármegye főispánja lehetek, engedjék meg, hogy rövid szavakban üdvözölve a tisztelt törvényhatósági tagokat, valamint a vidéki törvényhatóságok küldöttségét — megköszönve idedefáradozásukat, valamint azt is, hogy megjelenésükkel ünnepünk díszét emelni szíveskedtek, a közgyűlést megnyitom. Midőn ezen megtisztelő megbízatásnak megfelelve szükebb otthonomban ezen díszes állást örömmel elfogadtam, tettem ezt főleg azért, mert a mostani örvendetesen változott politikai viszonyokban, midőn már már veszélyeztetett alkotmányunk — az ő teljességében visszaállíttatott — kötelességemnek tekintettem azt elvállalni. Azon táborban küzdve, mint köz- harezos, mely a jogfolytonosság elvét hangoztatta és a törvényes, alkotmányos állapot visszaállítását törvényes eszközökkel ki is küzdötte, mint mondám kötelességemnek is tekintettem, hogy ezen békés alkotmányos állapot állandósítására, biztosítására, a jövendőben is, szerény erőmhöz mérten közreműködjek és szerény erőmhöz mérten segélyezzem, támogassam hazafias vállalkozását azon magas kormánynak, melynek összességéhez a tisztelet és bizalom kapcsa fűz és melynek belügyminiszterében ő nagyméltósága gróf Andrássy Gyulában mélyen tisztelt és szeretett politikai pártvezéremet is üdvözölhetem. Hogy hódolatteljes bámulattal terr kintek O Felségének bölcs és alkotmányos atyai érzületére, ki ezen már alig remélt és várt kibontakozást lehetővé tette; — hogy örömmel üdvözlöm és követem azon kormányt, mely ezen kibontakozást keresztül is vitte és már személyi súlya, valamint köz tiszteletnek örvendő vezér egyéniségi prestige által remélhetőleg biztosítani és állandósítani is fogja; hogy őszinte lelkesedéssel szolgálom e megyében főnököm és politikai vezéremet, a Belügyminisztert, úgy hiszem nem fogja senki sem csodálni, a ki tudja, hogy törvény és alkotmány megvédésére irányított hazafias aktiójának igaz bá- mulója és hű követője voltam. De úgy hiszem nem csak azok, kik velem egy nézeten vannak, de pártkülönbség nélkül mindazok is, kik hazájukat őszintén szeretik, kik ragaszkodnak szeretett hazánk törvényes és alkotmányos kormányzásához, kik bizonyosan szintén aggodalommal és mély bánattal szemlélték, fájlalták a közelmúlt borús felhőzetét; mondom, mindazok, kik hazájuk sorsát szivükön viselik, megnyugvás és megelégedéssel fogják üdvözölni ezen békés kibontakozást, ezen béke állandósítására irányuló törekvést és ennek következményeként helyeselni fogják erre irányuló törekvéseinket. Politikai programmot — úgy hiszem — nem vár tőlem a közgyűlés; körvonalozta ezt a miniszterelnök úr kormánytagjai nevében is; de annyit mondhatok önöknek, hogy benső reményem és óhajom, hogy ezen politikai programm megvalósítása elé komolyabb akadály ne gördittessék, hogy a rendezkedés hamaros elvégzésével a munka terére léphessünk. Ez, ismétlem, fő óhajom, erre fogok szerény erőmhöz mérten teljes lelkesedéssel és iparkodásommal törekedni, hogy megyénk területén a mező- gazdaság kapcsolatosan az iparral megerősödve, fejlődés és virulásnak induljon ; hogy közlekedési viszonyainkon javítsunk, fejlesztve és tökéletesítve a meglevőket, kibővítve és újra teremtve a még hiányzókat; iparkodni fogok megyei székhelyünk jogos és méltányos igényeinek lehető kielégítését előmozdítani, valamint szivemen hordom megyénk összes községeinek is jóléti fejlődését, jogos és méltányos igényeir nek lehető tekintetbe vételét. De ehez tisztelt Közgyűlés, ezen közhasznú munka-tevékenységhez két dolog szükséges: 1. hogy a lehetőség és kivihetőség korlátaibán mozogjunk, fellegvárakat ne építsünk, a lehetetlenre ne fogyaszszuk erőnket és munka- képességünket. De haladjunk, ha lassabban is, de annál biztosabban czéltudatos fokozatonként. 2. Szükséges ehhez az összes té
