Közérdek, 1906 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1906-05-15 / 20. szám
2 KÖZÉRDEK 1906. május 15. önérdek, hol a tehetség, egyéni megbízhatóság csendes szavát nem egyszer tulharsogja az öblös hang, hol hálókat szőnek a kapzsiság, a haszonlesés leskelődő pókjai, s szerényen hajlong- . nak a rút önzés, a sima alázat, a talpnyalás jól öltözött lovagjai, végül a hol a begombolt toga pretextákról sohasem tudhatja: béke vagy háború - mondom az a férfi, a ki erre a göröngyös útra lép bizonyára nagy elhatározásokat hoz magával. Hozzon is! Forr, izzik az egész társadalom, az egész közélet. Izzó láva és hamu fedi a haza földjét. Nem baj. Bölcs kezek, ha elengyengetik, élet fakad belőle. így van minálunk is. Erős kéz kell ide is. Hány felvetett üdvös eszme alussza örök álmát? Hány megoldatlan közkérdés várja a férfias cselekvést ? Kar kell ide, s erős akarat, mely vezessen, támogasson, szem a mely lát, fül a mely hall, kéz a mely tesz. De elég ennyi. Nem illik, hogy mi adjunk programmot, mikor, a ki jön, bizonyára többet hoz a tarsolyában, mint a mit mi most itt hevenyében elmondottunk. Isten hozta tehát uj főispánunkat. Erezze magát itt jól, mint magyar ember, magyar emberek közt. A nagy közönség megnyilatkozó bizalma és szeretete ihlesse meg lelkét, serkentse munkára. Ha a megyének él, városunknak él: mindnyájunknak él. Ekkor pedig meg lesz jutalma; a nagy közönség maga módosítja, majd Madách szavait s nem azt mondja: hódolat illet és nem bírálat, de a bírálat is átalakul hódolattá. Isten hozta! B. $ A tegnap lezajlott beiktatási ünnepségről a következőkben számolunk be : Elindulás hazulról. Hőgyészen a kastélyából kiinduló grófot a községház előtt felállított diadalkapunál fehérbe öltözött leánykák fogadták, kiknek egyike kis beszéd kíséretében szép csokrot nyújtott át a grófnak. Itt várták már a főispánt Hőgyész község küldöttségén kivül Diósberény, Duzs, Szakály, Gyulaj, Kurd, Döbrököz és Kalaznó községek elöljárósága és képviselőtestületének küldöttei s az ekkor már 32 kocsira szaporodott kiséret kiindult a feldíszített községből. Azt a tiszteletet és szeretetet, mely a főispánt Hőgyészen körülveszi, mi sem jellemezheti jobban, mint hogy a község minden házát virágokkal, zászlókkal, a legszegényebb is egy-egy piros kendővel és virággal feldíszítette. — Murga község előtt a községi elöljáróság és lakosság lelkes éljenzéssel tüntetett az uj főispán mellett. — Kétyen diadalkapuval várták a főispánt, kit itt a község jegyzője, lelkésze és egy kislány üdvözölte beszéddel A völgy- ségi járás határánál Szentiványi Miklós főszolgabíró fogadta nagy küldöttséggel. Zom- bára érve szépen díszített diadalkapu alatt Razgha Lajos plébános üdvözölte a főispánt. A központi járás határán Bajó Pál főszolgabíró fogadta, Harcz község határában ennek a községnek elöljárói, képviselői és tüzoltó- testülete, a Sióagárd községből jövő útnál pedig az elöljáróság és képviselőtestület lelkes éljenzéssel üdvözölte az arra menő főispánt. Az utón csatlakozott küldöttségekkel ekkor már 70 fogat kisérte a főispánt. A bevonulás. A szép ragyogó májusi nap verőfénye már jókor reggel nagy tömegeket csalt ki az utczára, a kiváncsiak egész serege állta el az utczát, hogy gyönyörködjék Szekszárd nak rég nem látott pompájában. A házak a városházától kezdve a Séd-hidig kivétel nélkül lobogó diszben álltak — s ettől kezdve az újváros végéig is sohasem lehetett annyi nemzeti szinű lobogót látni. Fél nyolcz tájban a városházából hosszú kocsi sor robogott ki. Az elsőben dr. Hirling Adám polgármester és dr. Török Ottó foglalt helyet diszmagyar ruhában. A második kocsiban pedig Janosits Károly városi főjegyző, Nagy György gazdasági tanácsos, a következőkön a rendőrkapitány s a tisztikar, a városi képviselő testület 40—50 tagja vonult ki az újváros végére. Szekszárd város itt szépséges diadalkaput állított fel, tetején, oldalt zászlódiszszel, a szokásos Isten hozott-al. Különösen festői hatású volt a város sok kék-fehér apró lobogója. A diadal kapu környékét százával lepte el a nagy közönség, fehér ruhás lánykák és iskolás gyerekék állottak sorfalat kezükben virágcsokorral, Nemes és Tarlós tanítók ügyeltek a rendre. Megjelent ott dr. Fent Ferencz újvárosi plébános is. Félórai várakozás után a jelzett időre, pont fél ki- lenczkor megérkezett az uj főispán. Érkezését már messziről jelezték az elébe küldött zászlós kocsik, a melyek^ egyikében Adler János i egy hatalmas „Éljen Apponyi Géza főispán“ feliratú selyem zászlóval. Festői látványt nyújtott a 40—50 tagú lovasbandérium, lobogó ingujjas alakokkal s apró zászlókkal. Vezetőjük Keplinger Géza volt. .Legelői Bajó Pál főszolgabíró jött kocsin Hagymássy Zoltán dr. szolgabiróval, kik a járás határán várták az uj főispánt. A második kocsiban gróf Apponyi Géza ült Károly nevű főhadnagy fiával. A következő kocsikon báró Jeszenszky György főszolgabíró, báró Fiáth Elemér szolgabiró, utána Szentiványi Miklós főszolgabíró és Becht Ödön következett. A völgységi és simontor- nyai főszolgabirák járásaik határán szintén üdvözölték az uj főispánt. Ezután a kocsik végtelen sora következett, a főispán kíséretéhez tartozó hőgyészi uradalmi tisztikarral és nagyszámú megyebizottsági taggal. Gróf Apponyi Géza könnyedén ugrott le kocsijáról s dr. Hirling Ádám polgármester felé tartott, kivel barátságosan kezet szoritott. A város polgármestere, a kin pompásan festett a diszmagyar, a következő szép beszéddel üdvözölte u főispánt: „Méltóságos Főispán úr! Szekszárd város értesülvén Méltóságodnak városunkba való érkezéséről s a mai napon történendő ünnepélyes beiktatásáról, megbízott bennünket, hogy mindjárt az első lépésnél, melyet városunk belterületére tenni méltóztatik, a közönség legmélyebb tiszteletét és őszinte szeretetét Méltóságod előtt tolmácsoljuk. Fogadja tehát Méltóságod szivünk azon igaz szeretetét, melyet a közelmúltban is annyi vihart kiállott alkotmányos életünkre most már némi reménynyel sugárzó napfény éleszt s melyet lelkünk egész melegségével körülövezve nyújtunk át a legnemzetibb kormányunk méltó bizalmi férfiának. Méltóságos Főispán ur! még fiatal s haladni vágyó város vagyunk s a múltban azon édesen megnyugtató tudat gyökeresedett meg lelkűnkben, hogy minden nemes törekvéseinkben a vármegye főispánját atyánkul tekintettük ; legyen szabad reménylenünk a jövőben is, hogy szerény városunkat atyai jó szivébe fogadja s nemes törekvéseinek megvalósításában gyámolitó kezét tőlünk megvonni nem fogja, hisz a népek haladásán örvendő nagy Isten is kegyes mosolylyal tekint a férfiúra, ki a nép üdvös munkájához segítő karjait kinyújtja. E nagy Isten kegyelme s az Eg áldása kisélje Méltóságodat székvárosába.“ A beszéd nyomán felhangzott éljenzés lecsillapulta után a főispán megköszönte a szives fogadtatást. Meghatva mond köszönetét e nem várt szép fogadtatásért s a bizalmat előlegnek tekinti, olyan előlegnek, melyet a tettek terén fog igyekezni kiérdemelni. Mint magánember is — úgymond — érdeklődéssel viseltetett a székhely haladása iránt s most ez az érdeklődése csak emelkedett. A város minden jogos aspiráczioit a legmelegebben fogja támogatni s Szekszárd boldogulásáért és haladásáért munkálkodni. A főispán érczes bangón, közvetlen melegséggel előadott beszédet a hallgatóság többszörös éljenzése szakította félbe s befejeztével hatalmas éljen következett s a 150 —200 kocsiból állott menet lassan megindult a városba. A sorfalat álló leánykák virág esővel árasztották el a főispán kocsiját, ki hajlongva köszönte meg az ovácziót. Az utczákat tömegesen állta el a közönség, a kaszinó előtt a főgimnázium ilju- sága állt sorfalat Wigand igazgatóval az élén; a polgári iskola előtt pedig ennek az intézetnek a növendékei sorakoztak zászlójuk alatt, tanáraik vezetése mellett. így vonult a menet a vármegyeház elé, ahol a szekszárdi önkéntes tűzoltó testület állt sorfalat s zenekara a hymnu8t játszta el. Sok százával állt itt is a közönség, melynek sorában ott várakozott S échenyi Sándor gróf, a volt főispán is. A főispán négyes fogata óriási éljenzés közt kanyarodott be a vármegyeház kapuján. A vármegyeházban. Az ősi székház lépcsőházában Dőry Pál alispánnal élén a vármegye tisztikara és Fejérvármegye küldöttsége várta a bevonuló főispánt. Midőn fogatáról leszállóit a lépcső- házba, Dőry Pál alispán a következő beszéddel üdvözölte: Méltóságos Főispán ur! Tolnavármegye törvényhatósága képviseletében a vármegye tisztikarával együtt az ősi vármegye ezen hagyományos tradíciókkal megtisztelt székházában teljes tisztelettel üdvözlöm Méltóságodat, mint vármegyénk újonnan kinevezett alkotmányos főispánját. Tolnavármegye közönségének hagyományos király hűsége és alkotmány szeretete alapitá meg azt a szép szokást, hogy az uj főispánt tárt karokkal fogadjuk (Éljen ! éljen !) s nem csak hivatalos helyiséget, hanem otthont, bizalmas családi kört biztosítunk ré • szére, hol a családi kör bizodalmas érintkezése a közszolgálat sürü érintkezésével együtt harmonikus egészszé olvad. Egy ilyen otthon a vármegye székháza, hogy abban magas hivatásához képest Méltóságod a király hatalmát és érdekeit a vármegye érdekeivel mentül szebb és teljesebb összhangba hozni szívesen igyekezzék. E czélból itt már a küszöbön úgy a magam, mint a vezetésem alatt álló tisztikar odaadó szolgálatát ezennel felajánlom ; mél- tóztassék velünk rendelkezni és raéltóztassék a székházban levő rezidencziáját elfoglalni s ott magát a lehető legjobban érezni. Adja az Isten, hogy minden tetteit teljes siker koronázza. (Éljen ! éljen !) Az éljenzés elhangzása után a főispán következőleg válaszolt: Nagyságos Alispán ur! Igen tisztelt uraim! Engedjék meg, hogy rövid szavakban kifejezzem őszinte szivből jövő köszönetemet és hálámat ezen meleg, szives és díszes fogadtatásért. Minden óhajtásom és minden eltökélt szándékom oda fog irányulni, hogy ezen szives és szeretetteljes fogadtatást, melyre még eddig érdemeket nem szereztem, a tettek mezején kiérdemeljem. A jó és eltökélt szándék meg van s ha mégis valami eltökélt szándékomból nem valósulhatna meg úgy, a mint óhajtom, ne az erkölcsi erő hiányának, hanem a véges emberi gyengeségnek és a véletlen közbejövő akadályoknak mél- tóztassanak betudni 5 mégegyszer köszönöm a szives fogadtatást, eltökélt szándékom tettekben való megvalósításában még jobban biztosit alispán ur beszédjének egyik része, hogy törvényhatóságunk önzetlen tisztikarát, magának alispán urnák ■— a mint mondá — közreműködésével és vezetésével mellettem találom, ez az az erő forrás, melyben támo-
