Közérdek, 1906 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1906-05-12 / 19. szám
Szekszárd, II. évfolyam. 19. szám. Szombat. 1906. május 12. TDLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS GAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP. AZ ORSZÁGOS NI. KIR. SELYEMTENVESZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden szombaton. Kiadóhivatal: Báter-nyomda, Kaszinó- Bazár épület. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Hi^dbtéshk legjutáuyosabb számítással, díjszabás szerint. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Szerkesztőség: Széchenyi-utcza 1085. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Belmunkatársak: JANOSITS KÁROLY. KOVÁCH ALADÁR. Kiadja Báter János nyomdája Szekszárdon. HUŐpIZHTÉS í egész évre 10 kor., félévre 5 kor., negyedévre 2 kor. 50 fill. NÉPTANÍTÓKNAK, ha az előfizetést egész évre előre beküldik: 5 kor. Pótválasztás Szekszárdon. Az érdekes színjáték befejező jelenetéhez közeledik. Megvolt az előjáték, a bonyodalom s most jön a végkifejlet. A cselekmény, a szálak azonban annyira össze vannak bogozva s a pártok annyira egyenlők, hogy a megoldás majdcsak nem deus ex machinával történhetik, mint valami sötét sorstragédiában. /■ April is 30-ika óta folyton tart a két párt egymás között való küzdelme, a kapa- czitálás elképzelhető minden eszközével. A Boda párt is bízik, a Szabó párt mégjobban bízik s annyi bizonyos, hogy ismét a leghevesebb mérkőzésre van kilátás. Az utóbbi hét történetéről igyekszünk a következő tárgyilagos tudósítást adni. Az elmúlt héten a Boda párt végrehajtó bizottsága több Ízben tartott ülést s a múlt vasárnap délelőtt a Szabó-párt végrehajtó bizottsága is megalakult, Az, Obernig-féle vendéglőben Hauk Antal elnöklésével valami 150-en jöttek össze, bogy a további teendőket megbeszéljék. Ugyanekkor Boda Vilmos beszámolót tartott, a szekszárdi városháza udvarán. Beszédjét a „T. K.“ után a következőkben ismertetjük: „Először is tiltakozott az ellen a vád ellen, hogy ő és pártja felekezeti kérdést táftnasztott volna; mert tiszteli és becsüli mindenki vallási meggyőződését. Én — úgymond — katolikusnak születtem, ebben nevelkedtem, éltem és ebben is akarok meghalni. Beszélt ezután a vármegye autonómiájáról,, a melyért pártjával együtt küzdött, akkor, midőn azt el akarták venni és azon lesz, hogy a vármegye visszakapja a pénzkezelést, igy a vármegye megerősödve, erős védbástyája lehessen a magyar alkotmánynak. Felkérés folytán kijelentette, hogy a szekszárdi felemelt ház- osztályadó leszállítását fogja sürgetni. Majd röviden beszámolt a volt országgyűlés működéséről, annak többszöri elnapolásáról és törvénytelen feloszlatásáról. Örömmel hirdette, hogy a nemzet ítélete a, 48-as pártnak adott igazat, melyet abszolút többségre juttatott és igy az ő diadaluk teljés. Határozottan hive a titkos, községenként választási jognak, melyet minden 20 éves állampolgárnak megadna, ha hű és igaz fia a hazának és nem tekinti a nemzeti zászlót rongyos cza- fatnak. — Hangsúlyozta, hogy 22 évi kép- viselősködése alatt mindig rendületlenül kitartott és küzdött Kossuth zászlaja dicsőségéért s jövőben is, ha a polgárság bizalma ismét őt küldené a parlamentbe, a függetlenségi és 48-as pártnak lenne a tagja.“ — Beszédjét lelkes éljenek között fejezte be. A Szekszárdon nagy népszerűségnek örvendő jelöltet számosán, üdvözölték. Szabó Károlynak ez nap reggelén Deesen akadt egy kis dolga. A megbocsátás, a felebaráti szeretet krisztusi erényét gyakorolta. Választóinak izgatott hangulatát ment oda lecsillapítani az ottani lelkész társa ellenében, ki 41 emberével Boda Vilmosra szavazott. Félig meddig privát ügy lévén, az erre vonatkozó tudósításokat mellőzzük. Ugyanez nap délután Tolnán tartott beszámolót, melynek lefolyását ottani tudósítónk igy ismerteti: vSzabó Károly, kerületünk egyik függetlenségi képviselőjelöltje, most, hogy a nemrég lezajlott választás alkalmával az erők egyenlősége folytán egyik fél sem nyerte el a győzelmi babért, újból ellátogatott Tolnára. Vasárnap, f. hó 6-án délután 2 órakor Mözsön tartott programmbeszédet, onnét azután Tolnára jött. Tolna közönsége már egész héten készült, hogy szeretett képviselőjelöltjét minél impozánsabb módon fogadja. A fogadtatás körül Tolna legnépszerűbb emberei fáradoztak, mindegyik iparkodott a másikat tulliczitálni. Gyönyörű májusi délután volt, bár egész délelőtt felhőzött, de mire a fogadtatás ideje, d. u. 4 óra elérkezett, teljesen kitisztult az égbolt. A kora délutáni órákban már ezrekre menő néptömeg • hömpölygött az utczákon, fürgén lépkedtek a kipirult arczu magyar-ruhás lányok, szilaj paripákon vágtattak a banderista legények s egymásnak találkát a városon kívül fekvő kápolnánál adtak. Ide vonultak »Eijen Szabó Károly« felirásu selyem zászlójuk alatt a fehér, magyar-ruhás lányok — számra nézve ötvenen rezesbanda által kisérve. Már délután 3 órakor legalább másfélezerre tehető közönség várta a képviselőjelölt érkezését, köztük nagyszámú választóval. — Szabó Károly érkezésekor eget verő éljenzésben tört ki a tömeg, a zenekar pedig rázendített a „Rákóczidra, megszólaltak a közeli dóm-* * bon felállított taraczkok, igy ezek bömbölése és a zene hangjai mellett ért a képviselőjelölt s nagyszámú, jobbára szekszárdiakból álló kísérete a kápolnához. Az éljenzés csillapultával Szauter Mariska urleány szép, lélekemelő, hazafias beszéd kíséretében egy gyönyörű, óriási tulipán-csokrot nyújtott Szabó Károlynak. Szalagján ezen felírás volt: ♦Szeretett képviselőjelöltünknek — a tolnai honleányok«. Szabó Károlyt annyira meglepte ez az impozáns és meleg fogadtatás és a szeretetnek és ragaszkodásnak ekkora jele, hogy alig tudott szóhoz jutni. Megilletődve mondott köszönetét a szép fogadtatásért. Majd megindult az óriási menet, elől 30 banderista, utána a banda. A fehér ruhás lányok egy része elől, a másik része pedig a kocsit vette körül s valóságos tulipánesővel árasztották el az örömtől sugárzó arczu képviselőjelöltet. így haladt a tömeg be a városba a taraczklövések folyton durrogó hangjai között. Szászy Lajos gőzmalom tulajdonos háza előtt diszkapu állott, melyen nagy selyem zászlón „Isten hozott“ felírás volt olvasható. Végre a II. Lajos térre ért a tömeg, ekkorra már 3—4 ezerre szaporodott. Ott tartotta meg Szabó Károly beszédét. A közel egy órás, hatalmas szónoki képességgel, magyaros hévvel előadott gyönyörű beszédet sűrűn szakította félbe az éljenzésnek orkán- szerű megnyilatkozása. Beszédének befejezése után nagy ünneplésben részesítették a képviselőjelöltet. A tolnai nép valósággal rajong Szabóért s most, hogy újból hallotta, még fokozottabb erővel tömörül zászlója alá, hogy győzelemre segítse. Itt újabb meglepetés érte Szabó Károlyt: Bucher Tériké kisasszony nyújtott át neki remek, tulipán és gyöngyvirágból kötött óriási csokrot. A tömeg ezután a „Fekete sas“ vendéglőbe vonult, honnét vig poharazás után kedves emlékekkel a szivében, az esti vonattal utazott haza a népszerű képviselőjelölt Alsónyékre.“ * Szabó Károly a múltkoriban megzavart beszámolóját Szekszárdon csütörtökön, délután 5 órakor mondta el valami 3—400 hallgató előtt. Nagy szónoki erővel fejtegette az utóbbi politikái eseményeket s a kibékülés tényében is a függetlenségi eszmék diadalát látja. Hive az önálló hadseregnek, külön vámterületnek. Igazságos adózást kíván, szivén hordja a tisztviselők érdekeit, az alkotmány védbás- tyáit, a vármegyéket az autonómiának kiszélesítésével s pénztárainak visszaadásával erősíteni kívánja. Hirdetője a vallási békének s egymás megbecsülésének. Ezután áttért az őt ért személyes támadásokra. így tiltakozott ama elterjedt hir ellen, mintha őt Kossuth nem is fogadta volna. Az akkor jelentkezettek között éppen csak egyedül ő járulhatott a miniszter elé, a ki kijelenté, hogy a függetlenségi párt hivatalosan nem avatkozik a dologba, hanem magukra a választókra bízza a döntést már csak azért is, mert a történtekből a párt hivatalos jelöltje irányában, a kerület eddigi általános bizalmának megingását látja. Ezért a kijelentésért — hangsúlyozta Szabó, — szavával áll jót. Ugyanezt a választ kapta Tóth Jánostól, ki a választási ügyeket intézi. Beszédét azzal végzi, hogy ha a választókerület a mandátumot kezébe nem adja, akkor is mint legutolsó ember odaáll a zászló alá, de a függetlenségi lobogót el sohasem hagyja. A higgadt, tárgyilagos beszéd jó hatással volt a közönségre. A választási ügyből kifolyólag több levél érkezett hozzánk. Mi krónikások vagyunk s bírák lenni nem akarunk. A két párt igazítsa el egymás ügye-baját. De egy pár dolgot el nem hallgathatunk. így többen védelmére kelnek a választás elnökének, Totth Ödönnek, kit a budapesti lapok megcsipkedtek. Totth Ödön védelemre nem szorult. Pártatlansága, jóhiszeműsége kétségtelen. Nekünk teljes meggyőződésünk, hogy a mikor bezárta a szavazást, nem tudta, hogy nincs absolut többség. Kire szavazott volna, miért nem szavazott ? Keresni nem illik, egyszerűen konstatáljuk, hogy mint választási elnök már valami 30 éven át nem élt szavazati jogával. Még egy csomó levelet vettünk válaszul ama, szintén budapesti lapokban napvilágot látott híresztelésre, hogy az uj választást amúgy is megsemmisítik, mivel az ajánlók egyikének, vagy, amint némelyik lap irta t az első választásnál lészavazott 3 szoczialistá- nak nem is volt szavazati joga. Lelkiismeretesen utána jártunk a dolognak. A tényállás ez. A szoczialisták jelölést kérő ivét tíznél többen írták alá. De az elnök konstatálva, hogy közülök csak 9-nek van
