Közérdek, 1906 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1906-05-05 / 18. szám

Szekszárd, II. évfolyam.

18. szám.

Szombat, 1906. május 5.

TOLNA VÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS GAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP.

AZ ORSZÁGOS NI. KIR. SELYEMTENYÉSZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA.

Megjelenik minden szombaton.

Kiadóhivatal: Báter-nyomda, Kaszinó- Baz;ár épület.

Az előfizetési pénzek és hirdetések Ide küldendők. lCfíjutányosabb számítással, díjszabás szerint.

Az állam és a parczellázás.

A tolnai 11 ezer holdas gyönyörű birtokot eladta volt tulajdonosa, báró Dräsche Rikhárd. 4 millió 600 ezer koronáért vette annak idején, 5 millióért adta el. Sokat belefektetett, úgy mondják, semmit sem nyert rajta, sőt valósággal — elprédálta. De még ezért sem sajnáljuk, sőt örvendünk, mert magyar honpolgár kezére jutott, sőt kétszeresen örülünk, mivel azt mondr ják: parczellázni fogják, tehát ez a pompás minta uradalom a magyar faj erősítésére fog szolgálni.

S mégis, a mikor ennek a szép birtoknak ilyen körülmények között való eladását halljuk, gondolkodóba esünk: jól van-e ez igy ? Persze, hogy jól van és még sincsen jól. Ismételjük : nem azt sajnáljuk, hogy az uj vevő, vagy vevők, nyernek rajta 2—3 millió koronát, a rövidlátó osztrák főurat, ha megijeszti egy Kossuth Ferencz miniszterséfre s elveszti az eszét, lakol- jon érte, mi más szempontból tekintjük a dolgot. Úgy rebesgetik a finan- sirozást, legalább részben a parczellázó bank vállalta el, ez részesedik tehát a haszon tetemes részében. Még1 ezt sem irigyeljük, de igenis azt sajnáljuk, hogy

Felelős szerkesztő:

BODNÁR ISTVÁN.

Beimunkatársak:

JANOSITS KÁROLY. KOVÁCH ALADÁR. Kiadja Báter János nyomdája Szekszárdon.

Szerkesztőség: Széchenyi-utcza 1085. szám.

Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. BLiŐpiZBTÉS :

egész évre 10 kor., félévre 5 kor., negyedévre 2 kor. 50 fill. NÉPTANÍTÓKNAK,

há az előfizetést egész évre előre beküldik: 5 kor.

a birtok után remélhető hasznot, úgy az uj tulajdonosoknak, mint az említett banknak a szegény, földhöz ragadt nép fizeti meg.

Igaz, hogy voítaképen üzlet ez, a: hocci-nesze, de azért méltó elgondolkozni felette s feltéve a pápaszemet, a dolog magánjogi oldala mellett meglátni az általános érdeket is s gyarló mivoltát a mi agrár politikánknak.

Minden parczellázás, vagy földdarabolás a szegény nép földéhessé- gére építi a maga terveit. Tudja a parczellázó, hogy a parasztnak a föld mindene. Ezért dolgozik, izzad, fárad minden szegény ember. Yégczélja egy kis bogárhátu viskó — egy, vagy legalább fertály sessió s hogy ehhez juthasson, kész kezébe venui a vándorbotot is. A dunántúli kivándorlásnak is a föld után való éhesség s az itteni földdrágaság volt annak idején az egyedüli oka. A ki nem tudott családjával megélni idehaza, a maga egy-két hold földecskéjén, eladta azt drágapénzen s vett ott kinn, Slavo- niában az árán kétszer annyit. Mikor aztán ott is megdrágult a föld, ment tovább Amerikába, Kanadába, a Missouri és Isten tudja milyen vidékre.

S a kivándorlás még egyre tart s csodálatos, a munkás kéz ritkulása nemhogy leszállította volna a föld értékét, de még tetemesen megnövelte azt. A föld értékének felszöktetéséhez hozzájárult az állami kapzsiság is. A csángó telepítés nagy fiaskója s a sivár homok terület drága pénzért való eladása szomorú tanúbizonyságai a mi telepítési politikánknak. A germanizáló porosz Posenben úgyszólván ingyen adja telepeseinek a felszerelt gazdaságokat, hire járt, hogy a múlt évben Magyarország németsége között is folyt a toborzás, hogy oda telepedjen. Úgy olvastam, hogy 3—dVaVo fizetés mellett bizonyos idő múlva az egész kisbirtok tulajdonába megy át a telepesnek s mi a nagy hűhóval hazahozott csángóktól bevasaltuk a törvényes 6 vagy újabban 5% kamat mellett még a földnek busás értékét is.

Szakadjon vége tehát az ilyen földuzsorának. Az állami birtokok betelepítése legyen olcsó. Az állam úgyis uj adódlapot nyer minden egyés telepesben, ne húzzon tehát egy rókáról két bőrt. De még ennél is tovább kell mennie. Olaszország, hogy íneg- mentse műkincseit, nem nagyon respektálta a magántulajdon szentségét

TARCZA.

A Dunaparton.

— Egy könyvről. —

Küzdésben kifáradt, vergődő lélekkel Kezemben szépséges dalaidat tartva,

A Dunához értem, amelynek enyh-cseppjét Haragos viharok dpbják ki a partra . . .

S a zavaros habra, mely rombolva zúgott,

Az életadó nap sugarakat hintett,

S a zavaros habot fiirösztő sugárnál A telkedbe láttam és megértettelek.

Mert az van e könyvben: e folyónak sorsa, Mely annyi sok erőt veszteget hiába,'

Mely sziklarepeszlő hősi küzdelemmel Tör le egy porszemet félelmes útjába‘ . . .

E sziklarepeszlő, porszemmel vesződő Életadó erő van e könyvbe fojtva;

Haragos vihartól tikkadt növényzetre, Tikkadt partra dobott vízcsepp minden nóta.

S aztán olykor vészei moraj kél a mélyből És a bőszült hullám a magasba csapkod, Megsemmisítéssel fenyegetve mindent,

Vadul tördelgeti rablánczát: a partot.

S bár kicsap a hullám a féltett vetésre, Megtörik a parton bőszült háborgása . . .

A megtört hullámnak, elhaló morajnak, Benne van e könyvben sok, sok képe-mása.

És a megtört hullám elhaló zsongása.

A vihar szelétől új erőre kapva,

Sorsa nagy keservét belekiáltozza Egg elhaló hangú, suttogó kis dalba . . .

Mi is sirhat abban, mikor mosolyával Olyan lélekölő, úgy a szívbe markol ? . . . Büszke reményeid büszke koronáján Csak nehány kis levél maradt a vihartól. . .

S ez lesz örök stysa: porszemmel vesződni Ama, egy világgal daczoló erőnek,

De megnyugszik, mivel a napsugár tűz rá, Amig hullámai végtelenbe törnek . ..

Tengernyi keserve egyetlen sugártul Álmodozva pihen, viharoktól félvén . . . Egetvívó harczod lenyügző keserve Imádsággá tisztult költőszived mélyén.

AH KA JÁNOS

Egyiptom.

Irta: Dr. Tanárky Árpád.

X.

Az egyiptomba utazó turisták Assuán- nál rendesen tovább már nem mennek; ezen hely szokott utazásuk végpontja lenni. Nem messze innen végződik Egyiptom s kezdődik

Nubia, mely politikailag egy országot képez Egyiptommal, de földrajzi tekintetben attól sokban külömbözik. A Nilus itt gránit sziklák közé szorított keskeny völgyben fo lyik, néptelenebb a vidék, kevesebb a termő, föld s forróbb az éghajlat.

Krokodil.

A kataraktán túl még egész Wadi— Halfáig rendes turista hajó közlekedés van. Az utasok a fedélzetről itt már nem ritkán láthatnak parton sütkérező krokodilusokat is. Ez a veszedelmes szörnyeteg valamikor egészen Kairóig lakta a folyó partjait és kiöntéseit, de újabban a kataraktán alul már ritkán látható. A gőzhajó közlekedés s a folyam szabályozása mindinkább fölebb szorítja őket.

Nubiában a benszülöttek gyakran vadásznak rájuk, de elfogásuk nagy elővigyá- zatot igényel. __

Óvatosan, lopva közelitik meg a parton sütkérező állatot s hurkot vetnek rája. A száraz földön ügyetlenül tud mozogni, itt az embert nem is támadja meg soha, sőt inkább már messziről észre veszi s vissza fut előle a vízbe; ott azonban már bátrabb s a fürdő emberekkel könnyen elbánik.

A kataraktától fölfelé más hajók közlekednek, a mélyebb járatuak itt már nem tudnának az alacsony vízállás miatt haladni.

A táj néhol elragadóan szép; a legyező pálmák zöld ligetei körül fellah falvak nyo-