Közérdek, 1906 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1906-04-28 / 17. szám

1906. április 28.’’ 3 többé a napirendről le lekerüljön. Azt pedig ne gondolja senki, hogy idő előtt húzom meg a harangot. Viziutaink kiépitése már nem a jövő kérdése, amivel teljesen tisztában van a magyar, mert közgazdasági téren kell döntő csatáit megvívnia. Bármily nagy depresszió uralkodik is ma fölöttünk, egy szerencsés szélfordulat meghozhatja napról-napra az al­kotmányosan megszavazott költségvetéssel dolgozó kormányt, melynek legelső beruhá­zási javaslata szükségszerűen az ország vizi- uthálózatának kiépitéséről fog intézkedni.“ Amit a nevezett műszaki tanácsos rö­vid idővel ezelőtt óhajként hangoztatott, az a szerencsés fordulat ’ bekövetkezett. Béke uralkodik az országban, újra kezdetét veheti a munka, a lekötött erők felszabadulnak és már most hozzá kell látnunk a gazdasági éle­tünk fejlődésére szükséges berendezések lé­tesítéséhez. Ezen munka körébe pedig elen- gendhetetlen feladatként a viziuthálózat kiépitése és szerves összefüggésbe való hozása is tartozik. Még a politikai küz­delmek idején is, — mint épen fent említet­tük — az ország egy-egy nagyobb vidékén kerültek már felszínre az ezen törekvéseket jelző mozgalmak, felszínre kerültek pedig a fenti példák szerint azoknál, akiktől a viziutak ügyének felkarolása jogosan el­várható. Ezek alatt pedig nemcsak a gazdasági egyesületeket, hanem különösen a vizi.társu latokat értjüky melyeket már a dolog termé­szeténél fogva elsősorban tartunk hivatottak­nak arra, hogy ezen érdekeket istápolják. Vizitársulataink mindeddig a gátak gondo­zását, az árvizvédelem fentartását és tagjaik birtokának & vizektől való megóvását tartot­ták és tartják feladatuknak. Ez mindenesetre legfőbb feládatuk. Azonban ma már oda ju­tottunk, hogy kitünően szervezett védgát- rendszerünk és szakértelemmel, lelkiismere­tesen dolgozó műszaki karunk segélyével a művelés alatt álló területek elöntésétől ritkán kell tartanunk. A vizitársulatok most már azt a vizet, melynek romboló árja ellen vé­dekeztek, ne tekintsék csak ellenségnek, melytől óvakodniok kell, henem mint mű­ködő gazdák, akiknek termékeik olcsó el­szállításáról, szükségleteik kevés költséggel való beszerzéséről kell gondoskodniok, a földjeik jnellett elfolyó vizet annak is kell tekinteniük, mire tulajdonképen rendelve van : az olcsó szállítást mindenképen biztositó vi- ziutnak.. Sajátszerű, hogy vizitársulataink, eddig legalább, a magyar viziuthálózat kibővítésére, a folyók hajózhatóvá tételére irányuló moz­galmaktól távol maradtak A hajózás kérdé­sével a társulatok soha sem foglalkoztak és KÖZÉRDE^ nem tudtunk rá esetet, hogy annak érde­keit szolgáló Magyar Hajózási Egyesülettel csak érintkezésbe is léptek, annak törekvé­seit támogatták volna. Milliók felett rendel­kező, nagyvagyonu vizitársulataink vannak, de még egyről sem hallottuk, hogy a neve­zett egyesület tagjai sorába is lépett volna. Már pedig a vizitársulatok feladatának tekintjük, hegy ők is támogassák a viziutak ügyét, sőt a társulatok vezetőinek az illető- vidéken ott, ahol ilyen mozgalmak már meg­indultak, azoknak élére kellene államok, ott pedig, ahol még kezdeményezés ez irányban nem történt, nekik kellene az akciót megin- ditaniok. Épen úgy, mint a szekszárd—bátai ármentesitő társulat igazgató-főmérnöke tollal és szóval igyekszik vidékének figyelmét a. Duna és a Balaton viziut által való össze­köttetésének ügyére irányítani, úgy a többi társulati igazgatóknak is közérdekű, hazafias és igen közelfekvő feladatát képezi, hogy náluk is hasonló törekvések útját egyenges­sék. Egyelőre felvetettük az eszmét, de re méljük, hogy élénk viszhangra fog találni vizitársulataink körében, amelyek működésük­kel eddig az ország közgazdasági érdekének annyi fontos s eredményes szolgálatokat tettek. Az OMKE közgyűlése. Az osztályokat leromboló demokrata társadalom egyils osztályát foglalja magában ez az öt betű. A kereskedőket értem, akik­nek az a legszebb dicsérete, hogy a keres­kedelem nagy érdekeit szolgálják, mikor osztályérdekeik védelmére szövetkeznek. Emellett tett tanúságot az OMKE helyi köre, mely vasárnap tartotta évi rendes közgyűlését. Az alig másféléves egyesület már is szép múltra tekinthet vissza, mely záloga a szebb jövőnek. Elsősorban is a ve­zetőség odaadó munkásságát bizonyitja az egyesület gyors fejlődése, népesedése. Leicht Lajos elnök ki is fejezte — a közgyűlést megelőző választmányi ülésen abbeli remé­nyét, hogy rövidesen tagja lesz az egyesü­letnek Tolnamegye valamennyi kereskedője. A közgyűlési megnyitóban pedig azt a saj­nálatos körülményt tette szóvá, melyet el­mondhat az iparos is. Még mindig benne a köztudatban az a balhit, hogy nem urnák való pálya ez a kettő. Hanem e ferde néze­tet ki fogja irtani az élet, meg kereskedőink és iparosaink előkelő társadalmi pozicziója. Az elnöki megnyitó után a központ üdvözlő sürgönyét olvasták fel. A közgyűlésnek különben legkimagas­lóbb pontja, főérdekessége dr. Müller Fe­rencz egyesületi titkár évi jelentése volt. Nemcsak azért, mert számot adott az OMKE mozgalomról, eredményes működéséről, hanem azért is, mert megmutatta a helyi érdek, Tolnamegye szemüvegén át az országos ke­reskedelem hullámveréseit. Azok az eszmék, vélemények, javaslatok miket helyi világítás­ban a központba felterjesztettek — annak kérésére — egy-egy hullámverése az orszá­gos kereskedelemnek. Mert ez az egyesület egyik fontos czélja — a tagok erkölcsi és anyagi javainak védelme mellett: a vélemény- adás, a központ informálása. A védelem szin­tén fontos czélja az egyesületnek. A- védelem pedig csak úgy lehet eredményes, amint a titkár meggyőzően ki is fejti, ha a vidék minden kereskedője egyesül a közös czél el­érésére. Bizony-bizony a porszemekből is szikla lesz, ha egyesülnek. Szikla lesz, va- i gyis, hatalom. Be is bizonyította ezt az OMKE a múlt év mozgalmainak egyik — eredményével. Az adókivetési és adófelszó- lamlási bizottságokban alig volt képviselve a kei'eskedői osztály. Most már máskép van az OMKE jóvoltából. Aztán a vasárnapi munkaszünet kérdéséhez is hozzászólott. A „Bonyhádi Önsegélyző Egylet“ javaslatára hozzájárult ahhoz, hogy a munkaszünet 10 órakor kezdődjék. A központ felhívására pedig több fon­tos kereskedelmi kérdésben adott véleményt, így a többek között a házaló kérdésben, a vasúti menetrend javításában, a postatakarék és telefon szerepét illetőleg a kereskedői élet­ben. Mert a központ elsősorban a vidék véle­ményére épiti terveit, amikor egy-egy fontos intézményt létesít. Ilyen életbevágó intézmény például az az országos ügyvédi hálózat, mely a 40 koronán aluli követelések behajtásairól gon­doskodik. Minden járásbíróság székhelyén van a hálózatnak egy-egy tagja, akihez bármely kereskedő fordulhat. Persze mindez, amit elsoroltam csak hézagos vázlata az OMKE múlt évi műkö­désének s az azt feltüntető titkári jelentésnek. Még sok figyelemreméltót lehetne elmondani, de ez a vázlat is sejteti az egész munka mi­voltát. Azonban nem lehet elhallgatni a jelen­tés ama részét, mely az ellenséges területre enged bepillantást, mely egy mezőgazdasági szakosztály szervezéséről beszél. E szakosz­tály feladata a felmerülő gazdasági kérdések,, mozgalmak tanulmányozása a kereskedelem szempontjából. Itt már összeütközésről értesülünk, mi­kor az OMKE fegyverkezését vesszük tudo­másul. De e fegyverkezés a védelem erősítése csak és nem támadás. Ep úgy mint az ag­rárius érdekek fegyverkezése is. Harcz és háború lesz tehát, de véron­tás nélkül, az ország javára, i Persze ezt magam teszem hozzá nagy­lelkűen a jelentéshez, mely tartalmas voltánál megérdemli, hogy kinyomassák. Amit el is határozott a közgyűlés. Ezek után pedig az a kérdés merül fel, hogy az erkölcsi erők mellett milyen anyagi erők állottak az OMKE rendelkezésére. E kérdésre megadja a választ a közgyűlésen letárgyalt és elfogadott 1905. évi zárszáma­dás. E szerint a bevétel 2237 kor. 46 fill, volt, a kiadás pedig 1906 kor. 27 fill., mely összegek a tagsági dijakból folytak be. Az 1906. évi költségvetésben bevételkép 2300 kor. van előirányozva, kiadáskép pedig ugyan­annyi. E néma számok, ha mást nem is mondanak, de azokat a kereskedőket belé­pésre hívják, akik nincsenek az OMKE 367 tagja közt. A számadások letárgyalása után pénz­tárnoknak újra Friedmann Bélát választották meg. Aztán még egy választmányi tagot vá­lasztottak Reich Ármin személyében. S mi­előtt az indítványokra került volna a sor, kimondották az elnök javaslatára, hogy is­meretterjesztő felolvasásokat fognak tartani. Az első Szekszárdon lesz és a titkár dr. Müller Ferencz ügyvéd fogja tartani. Majd a vidék jelentősebb helyeire is elmennek idővel. Mert a tagok erkölcsi és anyagi ja­vainak védelme mellett azok szakismereteit is igyekszik növelni az OMKE. Es mindezek­folyót, mely gát 180 zsilipen keresztül ereszti le a vizet a fölötte lévő reservoirból. Ez a vizreservoir az áradás szabályozására létesí­tett s 1 millird köbméter vizet képes ma­gába foglalni; deczembertől májusig gyűjtik itt össze a vizet s azután a szükséghez ké­pest eresztenek le belőle, amint az alantabb fekvő országrésznek vizre szüksége van. Philae szigete. A katarakta s a vízművek felett, hol tószerüleg elszélesedik a Nílus vize s folyása oly csendes, hogy alig látható, egy kedves kis sziget emelkedik ki a kék hullámokból : Philae szigete. Gyönyörű idillikus hely ez; karcsú pálmafák közül remek oszlopsorok s óriás pylonok tekintenek ki a folyóra, mely­nek vize néha elönti a szigetet s a viz a romok lábát mossa. A sziget lakatlan, a csendet csak a katarakta távoli zúgása zavarja meg. Az arabok az ezeregyéjj regéinek hősé­ről Anas el Vogud-nak nevezik ezt a poeti- kus fekvésű szigetet: a régi egyiptomiak szent helynek tartották az itt állott Osiris síremléke miatt; ennek helyén épült a pto- lomeusok korában egy nagyszerű templom Isis istennő tiszteletére, melynek romjai itt láthatók. Ez az Isis templo i kissé elüt a többi hasonló egyiptomi emlékektől, látszik, hogy nem egyöntetű terv alapján épült, hanem külömböző korban építettek hozzá s igy jött létre a pylonok, oszlopcsarnokok s a ktilöm­böző bizonytalan rendeltetésű helyiségek mos­tani tömkelegé. A külső pylon Nektenebos király ide­jéből való, élőtte letört obeliskek és oroszlán szobrok hevernek a földön, falain Isis képek láthatók s egy ujabbkori érdekes felirat, mely a francziák 1799-iki expeditióját örö­kíti meg. A pylon kapuján keresztül egy tágas udvarba jutunk, melyen túl egy másik az előbbinél kisebb pylon következik; ennek falai is tele vannak képekkel és feliratokkal. Ezután jön csak a tuiajdonképeni tem­plom, melynek oszlopcsarnoka a legkülöm- bözőbb faragásu oszlopfejekkel ékeskedik. Valamennyi más formájú, egyik lotus virá­got, másik papyrust, a többi más-más virág alakot ábrázol. Ez a terem később keresztény temp­lommá lett átalakítva; még itt-ott látni, amint az eredeti feliratok és domborművek le vannak vésve s helyökbe kopt nyelvű feliratok a kettős kereszttel vannak faragva. A sziget északkeleti részén egy másik templom maradványai állanak, melyet az arabok kiosknak vagy farao ágyának nevez­nek ; egy csinos kis oszlop pavilion, ez való­színűleg a rómaiak idejéből; feliratok nin­csenek rajta, látszik azonban, hogy ez is Isis tiszteletére épült, de már abban a kor­ban, midőn a görög és római művészet érez­tette befolyását az egyiptomi építészetben is. — Folytatjuk. —

Next

/
Thumbnails
Contents