Közérdek, 1906 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1906-03-31 / 13. szám
1906. márczius 31. KÖZÉRDEK 3 helyiség szerzése vagy építése, oly költségekbe fog kerülni, hogy fó'ként, mig a vevó közönség fel nem ismeri e csarnokból, reá háramló előnyöket és vásárlásokkal, megrendelésekkel azt tömegesebben fel nem keresi, olyan magas lesz az igénybe veendő területek bérletára, hogy azt még a tehető- sebbek is alig, a nyitott üzletet fen- tartani nem tudók pedig, fedezni egyátalán nem tudnák. A félelmünk azonban még nem kétségbeesés. Az eszme megvalósulásában remélünk, bizunk. Az, hogy erős, tehetséges és vagyonos iparos generáczió teremtessék, legelső és legfőbb érdeke a városnak. Mi az ipar fejlesztésére irányuló eme törekvés legmelegebb támogatását a várostól reméljük, várjuk. Szekszárd városa évek hosszú során keresztül számtalan áldozatot hozott a közművelődés és a mezőgazdaság czéljaira, elérkezett tehát annak ideje, hogy az akaratlan elnyomatásból, az ismeretlenség homályából kibontakozni akaró iparos osztály panaszos jaja' is meghallgatásra találjon és módot keressen a város vezetősége arra, hogy ez az elsősorban ugyan az iparosokat érdeklő, de másodsorban mégis a város minden egyes polgárát közelről érintő iparcsarnok létesüljön. A még embrióban levő eszmét lapunk utján is ajánljuk városunk vezetőségének figyelmébe azzal, hogy amint egy egész ország hatalmassága az anyagi gyarapodásra vezető ipar fejlődésétől függ, úgy van az a városoknál is. Szekszárd városa akkor léphet csak az igazi fejlődés és anyagi boldogulás útjára, ha apró támogatások utján megteremti, félemeli a város iparát és az ezzel karöltve járó keres- delmét. S. megcsonkult; hiányzik az orr s az arcz egy része, nem csoda, hisz a mamelukok egyidő- ben ágyú gyakorlataik czélpontjául használták. De a fej faragása még igy csonkitotlan is művészi alkotásnak tűnik fel. sphynx. Nézzük meg közelebbről ezt a colossá- lis szobrot, melyhez hasonlót sehol a világon nem találhatni. Az alak egy darab sziklából lett helyben kifaragva, hossza 60, magassága 25 méter; az arcz hossza 4 és egynegyed méter, a füle másfél méter. Még látni a vörös festéket is, mellyel az arcz befestve volt. Micsoda impozáns látvány lehetett ez az óriás szobor midőn még igy elsülyedve nem volt, hanem kiemelkedő magaslaton állott, melyhez lépcsők vezettek fel. A sivatag homokja azonban lassanként mindinkább eltemette ezt á hatalmas alkotmányt úgy, hogy a múlt század elején már csakntftn egészen el volt sülyedve s csak az ujabbkori ásatások hozták az itt látható részt napfényre. Apisok. sírja. A gizehi pyramisoktól délre, nem messze attól a helytől, ahol valamikor az ős Memphis városa állott, egy másik csoportja a kisebb-nagyobb pyramisoknak látható. Ezek között különös alakjánál fogva legszembetűnőbb a lépcsős pyramis, mely hat egymás fölé rakott emeletből látszik állani. Hogy mely korból származik ez a sajátságos alkotmány, arra nézve eltér a tudósok véleménye." . Felirat, hyeroglifa itt nem ád utbaiga- zitást, de valószínű az, hogy nem is király sírnak épült, hanem apis sírnak azaz a szent bikák sírjának, mely állatok a régi Egyiptomiak mythologiajában nagy szerepel játszottak. — Folytatjuk. — A vizkérdés. Szekszárd vízzel való ellátásának kérdésében fordulóponthoz értünk, amelyből a kérdés megoldásának egyedül lehetséges és helyes útjára irányul a sokféle tervezgetés és egy mederbe terelődnek az eddig szétágazó vélemények. Múlt szombaton délelőtt dr. Hirling Ádám polgármester elnöklete alatt ülésre gyűlt össze a dr. Kramolin Gyula indítványára kiküldött bizottság, melynek tagjai közül megjelentek: Boda Vilmos, Dorogi István, dr. Kramolin Gyula, Nagy György, Orffy Lajos, Steiner József, Szondy István, Tóth Károly, Török Béla, dr. Török Ottó, Vaczek László és Veszlergombi Antal. Jelen volt még a gyűlésen az országos vízépítési igazgatóság kiküldöttje, Pazár István mérnök, valamint felkérésre megjelent Perlaky József m. kir. államvasuti főmérnök, aki szives volt a vasúti állomáson megkísérelt artézi kútfúrásnál szerzett tapasztalatokat rendelkezésre bocsátani. A bizottság nagy figyelemmel, hallgatta Pazár méimük ur szakszerű- és érdekes előadását a vizszerzés módjáról. E szerint a város vízzel ellátható lenne mélyfúrású u. n. áftézi kutak létesítésével, anélkül, hogy ezeknek a vize csőhálózaton szétvezettetnék, vagy pedig ugyancsak ily kutak által, de úgy, hogy ezekből központi vizbeszerző telep létesittetvén ebből a magasan fekvő medenczébe felszoritott viz az egész városnak vagy csak egy részének — ameddig t. i. csőhálózat fektetnék — vízszükségletét kielégítené. Azzal, hogy a vizkérdést a napirendről levenni, vagy sokáig elodázni most már nem szabad, bizonyára mindenki tisztában van, részben és főképen közegészségügyi okokból, másrészt, ami a város fejlődésére szintén nagy fontossággal bir, azért, mert amig jó vizet nem szerzünk, addig nagyobb arányú iparról s különösen gyár vagy gép- üzemü ipar keletkezéséről beszélni sem lehet. Most már csak arról lehet tehát szó, hogy a vizszerzés melyik módját választjuk. Az artézi kút természetesen olcsóbb, mint a vízvezeték, de ez ma már, hogy úgy mondjam, meghaladott álláspont, mert nem elégíti ki az igényeket sehol s különösen czélt tévesztett lenne nálunk, a hol a terep fölé felszökő vizet szolgáltató kút a legjobb esetben a városnak csak abban a részében létesithető, amely a várost átszelő állami úttól keletre fekszik, kivéve ennek újvárosi részét. , A város egyéb, magasabban fekvő részein artézi vizet (felszökőt) nyerni, a legnagyobb valószínűség szerint nem lehet, sőt • itt az eredményt kizártnak kell tekinteni. Artézi kutak létesítése esetén tehát a városnak aránylag csak kis része lenne vízzel ellátható s ezeknek a kutaknak még az a hátrányuk is meg van, — nem lehetvén azokat sűrűn állítani —, hogy messziről kellene a vizet hordani és hogy a víznek nagy része kárba vesz, felhasználatlanul folyik el. Ma már azok a városok is, melyek korábban egyszerű artézi kutakból látták el a lakosság vízszükségletét, a vízvezeték berendezésére tértek át, mert a vízvezeték, bár nagy befektetést igényel, az ezidő szerint ismert legtökéletesebb vizszei zési, illetve vízellátási mód. A vízvezeték az artézi kút egészséges, fertőző anyagoktól mentes vizét elszállítja, a város tetszés szerinti pontjaira, házakba, kivánalom szerinti lak- és egyéb mellék- helyiségekbe; a fővizvezetékből kifolyó kutak létesíthetők, melyek az utczán a mostani közkutakat pótolják s azok által használhatók, akik a házba bevezetés költségét nem birják; ugyancsak a fővezeték a tűzoltók vízszerzési munkáját is megkönnyíti s a legtökéletesebbé teszi. A vízvezeték tehát, amint látjuk felölel mindent, amit e téren kívánni lehet. Az egészséges, emberi élvezetre alkalmas és ipari czélokra kár nélkül használható vizet; ezt elvezeti, ha tetszik a konyháinkba; kellő vizet ad az utczák öntözéséhez és a tűzoltáshoz egyaránt. 4 Ily vizmü létesítése, amely egyelőre a a város főbb részét, a központot (iskolákat, kórházat, selyemgyár, villamos telepet, gőzfürdőt, s az ezek irányába eső utczákat, házakat) látná el vízzel, 200,000 koronába kerül, amely összegben az 5 kilométernél J nagyobb csőhálózat költsége is bennfoglal- í tátik. Ezt a 200,000 koronát természetesen kölcsön kellene venni. A kölcsön türleszté- ses kamatjára körülbelül 12,000 kor., az üzemköltség és vizmü fentartási költségeire mintegy 8,000 kor., összesen tehát közel évi 20,000 kor. költségre lenne szükség, illetve a kölcsön lejártáig évenkint ennyi kiadás merülne fel. Ezt az összeget azonban nem kellene kizárólag községi adóból fedezni, mert annak nagy része, a más városokban szerzett tapasztalatok szerint — egy hl. vizet 2 fill, árban számitva — 3/ő-e a vizdijakból térül meg s csak az utlocsölás, tűzoltás és egyéb közczélokra használt viz után mintegy 2/s rész terhelné a várost. Olyan nyilvánvaló a vizkérdés megoldásának szükségessége és sürgőssége és olyan kézen fekvő a vízvezeték előnye, hogy pillanatig sem kételkedem benne, , hogy képviselőtestületünk a legrövidebb idő alatt megteszi a szükséges intézkedéseket annak megvalósitása iránt. K. B. VARMEGYE. Az állami beruházási kölcsönökből kiépítendő törvényhatósági közutaink. A vármegye törvényhatósága e hó 21-én tartott közgyűlésén tárgyalta a kereskedelmi miniszternek azon leiratát, a melyben a törvényhatóságnak a kiépítendő közutak hálózatára nézve múlt évi augusztus hó 10-én hozott határozatát, több lényeges részében ' megváltoztatta s a törvényhatóságot újabb határozatra utasította. Lapunk múlt heti számában hely szűke miatt erre nézve csak annyit jelezhettünk, hogy a törvényhatóság, a miniszteri leiratban kívántakkal szemben fentartotta a múlt évi megállapodásokat egész terjedelmében. Mivel azonban maga az egész ügy általánosan közérdekű, a tárgyalás folyamáról, amennyire terünk engedi, most számolunk be olvasóinknak. A miniszter ugyanis a szekszárd—ke- selyüsi útból kiágazó s a Sárközön át vezető útnak, a dunaföldvár—bölcskei útnak, a hálózatba fölvételét törölte, továbbá az ozora— pinczehely —nagyszékely — sárszentlőrinoz— paksi útvonalakat felvenni és az uzdvarsádi utat kihagyi kívánta. Az állandó választmány azonban a törvényhatóság múlt évi határozatát újból fenn- tartandónak s az utóbbi két útra vonatkozólag mindkét útirányt kiépítendőnek javasolta. Erre nézve szólalt fel legelsőben Jeszenszky Andor, a ki szerint az űzd—varsádi útvonal csak két község érdeke s párhuzamban halad alig 3—4 kilóméternyi távolságban a kölesd—szentlőrinczi úttal s mig más községnek nem lesz útja, ezen párhuzamosa« haladó útvonal közül az űzd—varsádit törölni kívánja. Pesthy Pál ellenben mindkettőt fontosnak és kiépitendőnek tartja, mert az űzd— varsádi vonal a járási székhellyel köt össze három községet s ezzel együtt a Dombóvárig vonuló transversalis ut szakasza, a másik pedig a Veszprém megyéből jövő transversalis útnak szakasza. Gr. Apponyi Géza Jeszenszky Andor indítványához csatlakozott. Sztankovánszky János mindkét ut fenntartását kívánja, mert nem arról van szó, hogy a két ut kiépíttessék, hanem hogy csekély költséggel, mint földes utak fenntartassanak, annyival is inkább, mivel harmincz év óta alig 50 korona kilométerenként való költséggel eddig fentartattak ; kár volna most már azt a- csekély költséget megvonni.
