Közérdek, 1906 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1906-03-24 / 12. szám
4 KÖZÉRDEK 1906. márczius 24. találkozik majd, mikor a vármegye nevében mély sajnálkozásának ad kifejezést. Biztosítsuk őt ezúttal, hogy tiszteletünknek, elismerésünknek tárgya marad. A nagy éljenzéssel fogadott beszéd után, a volt főispán búcsú levelét olvasták fel, a mire dr. Kämmerer Ernő miniszteri | tanácsos, szépművészeti igazgató, mint tb. j vármegyei főjegyző a következő magas szár- nyalásu beszédben búcsúztatta el a volt főispánt. „Nagyságos Alispán ur! Tisztelt közgyűlés! Az imént elhangzott búcsúlevélre, szives engedelraükkel nehány rövid szóval visz- hangot adni kívánok. És feladatom ebből kifolyólag az, hogy emlékezetes 22 esztendőre tekintsek vissza és méltatni igyekezzem, ki volt nekünk 22 éven át, akitől búcsút venni kényszerülünk. Csak 22 esztendő, mily kevés az idők forgatagában és mennyi sok nekünk, kortársaknak. Tetterőnk javát, gyümölcstermő éveinket vitte el; ^nennyi illusiónkat, mennyi reményünket oszlatta szét. A 22 év előttiekhez képest összetörteknek, kifosztottak nak érezzük magunkat. Labor atque dolor, dolor atque labor. Úgy látjuk, hogy a világ nálunk mind alább és nem feljebb megyeD. Pedig az, akitől búcsúzunk és aki 22 év előtt élünkre állt,' férfias egész munkát Ígért és férfias egész munkát teljesített. Hivatalának hosszú évei lankadatlan, czéltudatos, önzetlen munkában teltek el azon eszmékért, amelyeket helyeseknek ítélt. Igazabban nem jellemezhetem, dicséretesebbet róla nem mondhatok. Törekvései tettekben nyertek kifejezést. Amint Ígérte: az igazság védő paizsát tartotta párttekintet nélkül mindnyájunk fölé. Mindig egyforma volt, mindig önzetlen és mindig megbízható ! Az indusoknak a naphoz intézett himnusa szerint: feltüntével, távoz- tában, hűségében mindig egyenlő, mindig ugyanaz. Ismerte állapotainkat, megértette óhajainkat és sikerre vezette a közjóra irányuló tevékenységünket. Nem lépett azon körbe, melyet társadalmi állása, összeköttetései nyitottak előtte, ahol tágabb működési körrel országos érdemeket, országos hirnevet és dicsőséget szerezhet. Megyéjének szeretete itt tartotta közöttünk, egy kisebb köré kívánt maradni, hogy ott használhasson, ott le sem áldozott, a franczia hadaknak ki kellett innen vonulmok. Kugania császárné kertje. Végig haladva a csatahelyen, elérjük Materije falut, hol egy elhagyott kertben egy ősrégi odvas sykomor fa áll, melyet a hozzáfüződő s a nép emlékezetében századok óta élő monda tett ismeretessé. Azt tartják ugyanis, hogy midőn Mária és József a gyermek Jézussal Palestinából Egyiptomba menekült, a szent család ez alatt a iá alatt pihent volna meg s midőn üldözői őket ott utolérték, a fáról egy pók ereszkedett alá s hálójával oly sürü fátyolt font körülöttük, hogy az üldözők nem találták meg őket. E kertet Ismail pasa khedive 1869-ben III ik Napoleon nejének Engeniának ajándékozta s azóta mai napig az ex császárné bírja. Materije falu helyén hajdan egy hatalmas nagy város Heliopolis állott vagy, mint a biblia említi On városa. Egykor pompás templomokból ma már csak ez az obelisk maradt fönn, amelyet mint a rávésett hyerog- liphákkal olvasható, valamikor 2000 évvel K. e. I. Usortes király emeltetett Ra, azaz a nap isten tiszteletére. Az obelisk magassága 20 méter, de az idők folyamán annyira sülyedt, hogy most már egész gödörben van. Az obeliskek a régi egyiptomiaknál az örökké valóság s az állandóság jelképei voltak s mint a napsugarának ábrázolói rendesen az életet ébresztő Napisten dicsőségére állítottak fel, a beléje vésett hyeroglifákat arannyal és elektrummal festették ki, hogy maguk a betűk is mint a nap sugarai fényt árasszanak a világba. Az arany és elektrum azonban rég lekopott s a vésések helyére darazsak rakták fészkeiket. — Folytatjuk. — szolgálhasson, ahova szive vonzalmai, az ősi rög szeretete kötötték. Es ennek daczára — bár a munkában meg nem fáradt. — most mégis ő óhajtotta a válást, ő sürgette a szakítást közötte és I hűséges tisztviselői kara, közötte és hűséges, szeretett népe között. Vájjon, vájjon miért? Azért, mert a lefolyt 22 esztendő sokat letört az ő reményei, az ő illúziói közül is. Azért, mert meggyőződése szerint meginogtak azon alapok, amelyeken eddig épitett, amelyeken építeni lehet. Egyetértés uralkodó és nemzete között meggyőződése szerint feltétele minden monarchikus államban a boldogulásnak. Nálunk éppen alapfeltétele annak, a mi fő- czélunk kell, hogy legyen : hogy nemzeti irányban építhessünk tovább. És mégis más irányban keresnek most boldogulást. Törvénytisztelet, tekintély, egymás megbecsülése, a tradicziók alapján működhetünk csak a közjó, a haza javán. így tartotta mindig és mégis — ellenkező utakra tévedtünk. Amily fáradhatatlan volt azon eszmék szolgálatában, melyeket helyeseknek Ítélt: úgy semmi meg nem tarthatta egy oly irány képviseletében, mely nem az ő eszményei felé vezet. Nem a régi kapocs, amely ide hozta, nem az újabb, amelyet hosszú hivatala oly bensővé tett. Szabadulni vágyott és bármily nehéz volt, — magát megszabadította. Elvesztése most a legsúlyosabb. Mint mikor nem a jólét, a rend a béke napjaiban távozik a családfő, hanem akkor, mikor zordon, nehéz idők súlya, gondjai nehezednek a visszamaradottakra. Egyedül maradunk, egyedül maradtunk. Elmondhatjuk Béla királylyal: amig tartott uralmad, fraus latuit, pax tuta fűit, regnavit honestas. Amig uralma tartott, volt nyugalom, volt tisztesség, volt békesség. Elmúlt idők. Mindez volt — volt — volt. Szorongva aggódva kérdezzük: és ezután? Miként lesz ezután, a kérdés elől ki nem térhetünk. Hisz él tovább a haza, a nép. És — a régi mondás szerint — aki hazáját siratja, a szeme is kiapad és a hazája is elvész. Tettekre van szükség, egy^ jobb jövőért tenni, dolgozni akarunk. És egy jobb jövő reményét adja, hogy az, akitől búcsúzunk, búcsúlevele, a tárgysorozaton álló indítványa szerint velünk marad, velünk kíván dolgozni. Eddig a kormányzat állította a megye élére — ebből nem kér, ettől megszabadult, — de közöttünk marad a régi kapocs alapján, megyéje, az ősi föld szerete- téből. És itt, e körben a törvénytiszteletet, egymás megbecsülését az önzetlen, hazafias munkát biztosíthatjuk neki. És hosszas kormányzásáért nem fejezhetjük ki bálánkat iránta méltóbban, mint ha vezérünkké kérjük, fogadjuk, és vezérükként követjük hazafias munkájában. így tartsa meg őt nekünk sokáig a gondviselés, hogy — változott körülmények közt ugyan, — tovább is együtt dolgozhassunk. Bármit hozzon a jövő, ezen összetartozás érzete, ezen együtt működés erőnk és vigasztalásunk lcend.“ A közgyűlés éljenzéssel és tapssal fogadta a szép beszédet. Az alispán indítványához képest elhatározta, hogy kinyomatja, s megküldi az összes bizottsági tagoknak. Ezután reá tértek a folyó ügyek tárgyalására. Az alispán időszaki jelentését s a köz- igazgatási bizottság féléves jelentését tudomásul vették. Úgy szintén József kir. herczeg köszönő levelét is a vármegye részvétiratára. Következett gróf Széchenyi Sándor indítványa a vármegyei tisztviselők megmaradása iránt. Az állandó választmány módosításokat tett a lapunk múlt számában már ismertetett indítványon s azt a következőkép ajánlta elfogadásra. „Mondja ki Tolnavármegye törvény- hatósága, hogy a vármegyei tisztviselői kar tagjai iránt teljes bizalommal viseltetik és felszólítja a tisztviselőket, hogy az alkotmány,- a vármegye jogtisztelő hagyományai! nak és a közönség érdekeinek szolgálatában és védelmére, lelkiismeretük tisztaságával és a törvényben biztosított fegyverekkel fölvértezve, helyeiken maradjanak meg mindaddig, mig az országgyűlésen meg nem szavazott adók kényszer behajtásánál, országgyülésileg meg nem ajánlott ujonezok kényszeráilitásánál közreműködésük igénybe nem vétetik, vagy pedig a vármegye önkormányzata akár teljhatalmú királyi biztos kiküldése, akár a törvény- hatósági bizottság feloszlatása által meg nem sértetik.“ Az állandó választmány javaslatának felolvasása után élénk vita indult meg. Hagymássy Károly biz. tag elfogadja ezt, de azt óhajtja, hogy a tisztviselők kényszer lemondása ne érintse az árvaszéket, vagyis annak tisztviselői bármily körülmények között is helyeiken maradjanak, mert abból nagy joghátrány származhatik egyesekre. Vajay István biztosítani kívánja a tisztviselőket s ha bekövetkezik a keserű pohár, a vármegye tartsa el az ő őrt álló katonáit. Azt indítványozza, hogy mivel adót fizetni nem kell, a vármegye közönsége adója 20 százalékát fizesse be egy megyei alapba. Dr. Kiss Ernő ezt czélravezetőnek nem tartja. Neki a főispán javaslatával szemben más véleménye volt. De nem akar dis^zo- náncziát. Elfogadja azt, de tovább megy. Nemzetünk ősi alkotmányaraost már csak törött karddarab. Közigazgatásunk ugyanis kardhoz hasonló, amelynek markolata fenn van a kormány kezében, az éle, vagyis a hegye a község, a kettő közötti tért a vármegye tölti ki, ez köti össze a kettőt. Ha ez az értékes penge kiesik, rozsdás vasat tesznek helyébe, amelynek vágása már veszedelmes, mert megfertőzteti a vért . . . ő azt szerette volna, hogy ha a községi közigazgatásra is kiterjesztették volna Széchenyi indítványát, igy csak azt kivánja, hogy a tisztviselők bizto- sitására szánt összeget társadalmi utón hozzák össze. A nemzeti becsület és szavunkkal ga- rantirozott összeget fizessük be a gróf Széchenyi el nők lésével kiküldendő bizottság kezébe. Bernrieder József csak részben fogad ja el Kiss Ernő indítványát. Aláírással kötelezzük magunkat bizonyos perczent önkéntes adózásra, amely azonban az állami adó 10 ®/0-nál több ne legyen. Ezután Dőry Pál alispán szólalt fel. Mivel azt látta, hogy Széchenyi indítványát mindenki magáévá tette, azt mint elfogadottat határozatként kihirdette. Konstatálta azonban, hogy az elfogadott határozat túlhaladta azt a határvonalat, amelyet a tisztviselői kar minapi értekezletén kijelölt. Ekkor magukra még szigorúbb feltételt állapítottak meg s lelkiismeretűkre nem lehet pressiót gyakorolni, hogy minapi megállapodásuktól eltérjenek. Dr. Kiss Ernő a Széchenyi féle indítvány szószerinti végrehajtását kivánja. Ebből kifolyólag báró Jeszenszky György főszolgabíró magyarázatot kért a közgyűléstől, hogy határozatát igy érti-e, mert ő lelkiismereti szabadságát megkívánja Őrizni, ez esetben már most kénytelen lenne állásáról lemondani. Dr. Schweiz Antal hosszabb beszédben azt fejtegeti, hogy a vármegye tisztviselőinek megmaradását minden körülmények ' között megkövetelheti, azonban biztosítani tartozik őket. E végből hazafias alapot kell teremteni. Mindenki ajánlja fel jövedelme 5 °/o-át. Vizsolyi Ákos a Széchenyi féle indítvány változatlan elfogadása mellett szól. Kovács Seb. Éndrének is nagy örömére szolgál eme indítvány egyhangú elfogadása, mert ismeri benyújtójának nemes intenczióit. Harczot vezetni azonban sokféle parancs szerint nem lehet, kéri tehát a tiszt- viselőketa törvényes alapon való megmaradá ra, legyenek egymással szolidárisak s egyenként kiszakadással ne gyengítsék az összetartásban rejlő erőt. Beszélt ezután még Jeszenszky György báró főszolgabíró, ki ismételt felvilágosítást kért, továbbá Vajay István, Stäuber Antal, Pulay István, Bernrieder János, végre is dr. Leopold Kornél terelte vissza » vitatkozás nagyon is szerte ágazó áradatát
