Közérdek, 1906 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1906-01-13 / 2. szám
Szombat, 1906. január 13. Szekszárd, II. évfolyam. 2. szám. TOLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS GAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP. AZ ORSZÁGOS Hl. KIR. SELYEMTENYÉSZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden szombaton. Kiadóhivatal: Széclienyi-utcza 140. szám. TELEFON-SZÁM: 22. Az előfizetési pénzek és hirdetések Ide küldendők. fil^DETÉSBK legjutányoftabb számítással, díjszabás szerint.. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Bel munkatársak: JANOSITS KÁROLY. KOVÁCH ALADÁR. Kiadja. Báter János nyomdája Szekszárdon. Szerkesztőség: Széchenyi-utcza 1085. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. EUŐpiZETÉS : egész évre 10 kor., félévre 5 kor., negyedévre 2 kor. 50 fill. NÉPTANÍTÓKNAK, ha az előfizetést egész évre előre beküldik: 5 kor. kpvetkeztethetőleg megfelelnek a statisztikai hivatalnak 1904-ik év néhány hónapjáról szóló s a foglalkozásokra vonatkozó fentebbi adatai és a tapasztaláé. A kivándorlók túlnyomó többsége földmivelő napszámos, de a tapasztalás szerint, mivel az útlevelekbe rendesen „munkakeresés“ czimen van megjelelve az utazás czélja, feles számban vannak köztük a kőművesek és a kőműves niellett dolgozó munkások. A földmivelő napszámosok alatt nemcsupán a teljes vagyontalanok értendők, hanem azok is, akik csekély ingat- tan vagyonuk jövedelméből képtelenek megélni s igy a földmivelésre való munkákra napszámosokként is el szoktak szegődni. Tehát vármegyénkből * a kivándozlás túlnyomó részben a létfentartás czéljából történik. De tapasztalás szerint a kivándorlók egy része némi kis vagyont is bir szerezni. Tisztán vagyonszerzés czéljából, tapasztalás szerint csak néhány községből, különösen Györkönyből vándorolnak ki. Ez alatt az értendő, hogy az illetők vagyoni helyzetük miatt nincsenek kényszerítve a kivándorlásra. Ismeretek szerzésére nézvey ha a statisztikai hivatal néhány hónapra terjedő adatait vesszük irányadóul és a tapasztalást is hozzávesszük, igen soványan állunk. Az a 9 értelmiséghez tartozó, kiket a statisztikai hivatal kimutat, nem annyira komoly tanulmány, mint inkább kedvtöltésből vagy gyógyítás czéljából utazott, iparos a kimutatásban egy sincs, kereskedő részben ugyan tapasztalat szerzés, de részben munkakeresés végett vándorolt ki, magyarán mondva jobb fizetésért. 3. Hogy mennyi vagyont vittek a kivándorlók magukkal ? erre teljesen positiv adataink nincsenek. Csupán egybevetésre kell szorítkoznom. Az első pontban kimutatott kivándorlók között volt összesen két év alatt 2525 férfi, 198 nő és 106 gyermek. A munkaerő vagyonra nézve természetesen a férfi számit leginkább s a tapasztalás szerint ezek a kivándoroltak a legszebb férfi, korukban, tehát az életerő teljességében vannak, 18—40 év között átlagosan általában véve. Egyéb vagyonra nézve, mivel minden Amerikába kivándorló az ottani törvények szerint köteles bizonyos kezdő vagyont kimutatni, tapasztalás szerint minden egyes kivándorló visz magával átlag 200—300 korona készpénzt; ez a két év alatt Amerikába kivándorolt 1231 egyénre átszámítva 2^6.200 —369.300 korona készpénz vagyont tesz ki, a hajójegyek megváltásán kívül. Számítsuk még ehhez azt, a mit nem tudunk, vagyis azokat, kik útlevél nélkül távoztak s a kikből a statisztikai hivatal rövid nyolcz hónap alatt 90 egyént jegyzett fel. Nyugodt lélekkel mondhatjuk, hogy vármegyénkből két év alatt csupán Amerikába 15Ó0 munkaerő félmilió korona vagyonnal távozott. Ezt a készpénz-vagyont tapasztalás szerint négyféle utón szerzik meg: a) eladják csekély ingatlanukat, b) kölcsönt vesznek az ingatlanra, c) kölcsönt vesznek kezességre, d) keservesen összekuporgatott filléreiken utaznak ki. Az első kettő vagyon csere, a másik kettő határozott veszteség. A NémetA kivándorlás, különös tekintettel vármegyénkre. Az ember Öröktől fogva vándorolt ki, vándorolt be és vitte magával anyagi és szellemi kincseit egyik helyről a másikra. Sajátságos, hogy ezt az akár egyesek, akár csoportok, vagy tömegek részéről örök tői fogva tartó mozgást, vándorlást sohasem az előrehaladás, a művelődés után való vágyakodás idézte elő. Bármily távol visszafelé követjük is az emberiség történetét, két kényszerítő ok volt az, amely az embert helyéből való mozdulásra készteté. Az egyik a főok: az élelemszerzés, vagyis a létfentartás. A másik ennek közvetlen folyománya : az erőszak, vagyis, amikor a létfentartás miatt az erősebb fél a gyengébbet kiszorítja, mozdulásra, vándorlásra kényszeríti. Maga a vándorlás tehát, akár önként, akár erőszak folytán jött létre, voltaképen nem más volt a múltban s nem más jelenleg sem, mint ős, természetes állati ösztön, a lótfentartási küzdelem érdekes epizódja. Ámde amennyire az embereknek törzsekbe, majd kisebb-nagyobb államba való alakulását a lehető távol időkre visszamenőleg ismerjük s e törzsi vagy állami szerkezetek életét vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, majd mindannyi korán felismerte a ki-, be és visszavándorlásnak a törzsre vagy államra való káros avagy hasznos voltát s e miatt ezeket nemcsak korlátozta, hanem még irányította is. Ezt a korlátozást és irányítást a különböző törzsi vagy állami szerkezetek különböző módon hajtották végre. A régi nomád törzsszerkezetek gyakran önként verődtek össze; ha önkéntes csatlakozó vagyis bevándorló nem akadt, egyszerűen hódítottak. Első királyunk szt. István megnyitotta Magyarország kapuit a bevándorlóknak. A régi törzsszerkezetek a belőlük kiválni, tőlük kivándorolni akarókat erőszakkal tartottták vissza, üldözték, visszahajtották. Attila üldözte és üldöztette megszökött alattvalóit. Köz- ismeretü kicsiny kiadásban a rabszolgatartás és nálunk a lekötött jobbágyság. Az irányításra, vagyis visszavándorlásra fényes példák a fönicziaiak és karthagóiak, kik polgáraikat majd csaknem kötött irányban küldték szerte a világba, oly kötelezettséggel, hogy szerzendő anyagi vagyonukat visszahozzák, szellemi . tapasztalataikat pedig otthon elbeszéljék ; ezeket arany betűkkel vésték fel s behelyezték isteneik templomaiba. Közismeretesek a régi ezéhrendszernek a vándorlásra kölelező szabályzatai. A régieknek ez a korlátozó és irányitó szokása, mintegy törvénynyé válva, sőt már ma törvénybe is iktatva mai napig fent- maradt. Amint a régi államszerkezetekre, úgy a mai államokra s igy hazánkra nézve is !j tehát igen fontos és lényeges közgazdasági kérdés az, vájjon a kivándorlók visszatérők e vagy nem? Ha visszatérők, mit hoznák magukkal, mekkora nemzeti vagyonnal gyarapítják az országot ? ha pedig végleges kivándorlók, mekkora nemzeti vagyonnal I j^rosigak meg az országot, avagy kiegyenlítő kárpótlásul legalább jegyenlő értékű bevándorlás történik-e ? Ezen szempontokból kívánom a szükebb hazámból, Tolnavármegyéből történt kivándorlásokat vizsgálni a rendelkezésre álló adatok és tapasztalatok hyomán. Amint hazánkra általában, úgy vármegyénkre nézve különösen a következő kérdésekre kellene megfelni: 1. A vármegye lakosai közül hányán és minő foglalkozásbeliek kértek útlevelet és vándoroltak ki ? 2. Mi késztette őket a vándorlásra: aj egyszerű létfentartás; b) ennek magasabb foka, a vagyonszerzés ; c) ismeretek szerzése ? 3. Mennyi nemzeti, szükebben mondva vármegyei vagyont vittek magukkal ember erőben, egyéb anyagi vagyonban ? 4. Visszatérők-e vagy végleges veszteségek ? 5 Ha visszatérők, minő és mekkora anyagi vagy szellemi vagyont hoznak a vármegyének ? 6. Ha véglegesen távozók, mekkora a szükebb vármegyei vagyonveszteség embererőben és egyéb vagyonban ? 7. Kiegyenlitődik-e ezen veszteség legalább egyenértékű bevándorlással ? 8. Nyereséggel vagy veszteséggel zárható e a kivándorlás vármegyénkre nézve ? . Mindezen kérdésekre adandó feleletekre adataimat legnagyobb részben az országos statisztikai hivatal kiadványaiból, részben, mióta az útleveleket a vármegye állítja ki itthoni tapasztalatokból veszem. I. Az országos statisztikai hivatal adatai szerint az 1904. év folyamán vármegyénk területéről kivándorolt 1671 egyén; ezek közül 1613 férfi, 58 nő, 12 fiú és 20 leánygyermek. Az 1905 ik évben útlevelet kért 2819 egyén, de ezek közül nem kapott 288 s igy maradt 2531 egyén, és mint hozzá tartozó családtag, utitárs bejegyezve lett 267 egyén (feleség és gyermek). A statisztikai hivatal az adatokat még csak múlt év október végéig dolgozta fel; az ő adatai ezek: október hó végéig 1734 útlevéllel bíró közül tényleg kivándorolt 1036, útlevél nélkül 90. Ezek közül 912 férfi, 140 nő és 74 tizenkétéven aluli gyermek. Foglalkozásra nézne: az országos statisztikai hivátal kiadványa csak 1904 -ik év augusztus haváig ad felvilágosítást, melyből kitűnik, hogy az azon évben, addig kivándorlónak között volt | 9 értelmiséghez tartozó, egy földmivelő, 5 kereskedő, 834 napszámos és 4 egyéb foglalkozásbeli. A kivándorlás irányára nézve: 1904 ben Amerikába 582, Németországba 1017, Romániába 1., más országokba 71. Az 1905 ik évben kiállítva lett a vármegyénél Amerikába 1093, Németországba 1313, Romániába 30, más országokba szóló 95 útlevél; ezek közül az országos statisztikai hivatal kiadványa szerint október hó végéig tényleg kivándorolt Amerikába 649, Németországba 410, Romániába 7, más országokba 66 egyén. 2. Hogy mi késztette őket a vándorlásra? erre a kérdésre gyéren ugyan, de
