Közérdek, 1906 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1906-01-06 / 1. szám
2 KÖZÉRDEK 1906. január 6. Dr. Kramolin Gyula Krcsmarik Pál Lágler Sándor László Géza Léuay Dezső Lindtner Vilma Liszkayné Horváth Jolán Ludvigh József Máté József Molnár József Nagy Béla Németh Pál Niefergall Nándor Nits István Oravszky László Dr. Papp Tibor Pataky István Pólya Lajos Rátkay László Dr. Rácz Lajos Reich Oszkár Reichert Gyula Sass László Sántha Károly Simontsits Elemér Singer Bálint Schneider János (beimunkatárs) Sclmeppeld János Spectator Szabó Aurél Szabó Géza hittanár Szabó Géza Szabó Károly Szabó Zoltán Szabolcsba Mihály Szendrőy József Szirmai Gyula Tihanyi Domokos Tiringer Vilmos Tóth Henrik Tóth Károly Tóth Pál Vastagh Ferencz Wigand János Wosinsky Mór Zsigmond János és még számosán. Es ezzel, — mégegyszer mély köszönetünket és hálánkat tolmácsolva úgy a nagyközönségnek, mint lelkes munkatársainknak, végeztünk a — múlttal. Ami pedig a jövőt illeti maradunk a — régiek. Független, senki által nem befolyásolt sajtó orgánuma a vármegyének. Egy név, Haugh Béla tisztelt barátunk és kiváló főmunkatársunknak neve lekerül ugyan a lap éléről, — fokozottabb hivatalos elfoglaltsága készti őt a megválásra, — de azért, mint a hogy a lap alapításban, hű támogatónk lesz ő ezután való munkánkban is, mert a legteljesebb egyetértésben válunk el. Olvasóközönségünk azonban ezután sem fogja nélkülözni az ő tártál avas,névtelenül Írott, közérdekű közleményeit, álnevek alatt közölt szellemes tárczáit és egyéb közleményeit. Biztos Ígéretét bírjuk, hogy bár nem rendszeresen, de ezután is gyakran keresi fel lapunkat s hisszük ő maga lesz rajta leginkább, hogy az ő kipróbált tollának hiányát észre ne vegye olvasó- közönségünk. Lapunk rendes belmunkatársaí lesznek: Kovách Aladár vármegyei allevéltárnok, eddig is tevékeny munkatársunk. Egyéb közérdekű közlemények mellett a vár- megyei muzeum ügyeivel foglalkozik ő majd szakavatott tollal, míg a Szekszárd város és vármegyénk községeinek fontos belügyeivel való tüzetes foglalkozásra Janosits Károlyt, Szekszárd rendezett tanácsú város főjegyzőjét sikerült belmunkatársül megnyerni. Alapos czikkeivel már eddig is többször foglalkozott ő felszinre került fontosabb közkérdésekkel. Pénzintézeteink belső ügyeiről Schneider János, lapunk kiadóhivatalának főnöke számol be, s hogy megháláljuk vármegyénk tanítóságának hozzánk való ragaszkodását, a tanügyi rovat állandó vezetésére Nagy Béla tanfelügyelői tollnokot nyertük meg, ki, mint eddig is, mindent elkövet, hogy a lelkes tanügyi kar — úgyszólván első kézből kapja az őt közelebbről érdeklő közleményeket, így a csekély, évente 5 koronába kerülő Közérdek sok tekintetben nélkülöz- hetővé teszi a tanítóságnak a külön szaklapot is. Végül lapunknak, mely a m. kir. országos selyemtenyésztési felügyelőségnek hivatalos lapja, felelős szerkesztője továbbra is Bodnár István marad. Teljes bizalommal kérjük tehát a nagyközönségnek eddig tapasztalt kegyes jóindulatát továbbra is. Mély tisztelettel a „Közérdek“ szerkesztősége « A vidék föllenditése. Néhány évtized óta erősen nekiláttak a központosításnak minden téren. Oka ennek abban rejlett, hogy nem volt az országban olyan főváros, a milyenekkel a külföld dicsekedhetik. Budapest még csak ötven esztendő előtt is meglehetősen kisvárosias jellegű volt, s mint ismeretes, egyszerre nagy várossá lett. Igaz, hogy a fejlesztés erőszakos módon történt, s ez meg is látszik nemcsak magán a fővá- roson, hanem különösen az elnyomo- rodott vidéken. Nincs senki, a ki azt vitassa, hogy fölösleges a hatalmasan fejlődött főváros. Kétségkívül szükséges, hogy ájfc pr&zágban legyen egy erős központ, a hoF össze van gyűjtve a szellemi és anyagi erő nagy része. Szükséges, hogy a főváros minden tekintetben iráhyítólag hasson a vidékre, hogy úgyszólván szive legyen az országnak. De az már semmi körülmények között sem szükséges, hogy a főváros fejlesztése árán tönkre menjen a vidék, a főváros szellemi és anyagi fensőbb- sége mellett a vidék szánalmasan el- nyomorodjék. Nálunk pedig ez történt. A főváros fejlesztését túlságos erőszakossággal vitték végbe. A mit csak lehetett, I mindent elvontak a vidéktől, s bár nem rossz szándékkal, mert hiszen erős központ teremtése volt a főczél; mégis a vidék ezt az erőszakos köz- pontositást annyira megsinylette, hogy igen hosszú idő szükséges ahhoz, mig I a vidég erejét ismét visszanyeri. Egyébként is ezen szóban forgó erőket a főváros mind a vidéktől kapja. Iparos, kereskedő, tudós, iró, politikus, valamennyi a vidék szülötte, a vidéken kezdi pályafutását, mihelyt valamelyes erőre tett szert, mihelyt valamennyire kiemelkedik a tuczatátlag- ból, a fővárosba iparkodik. Oda viszi szellemi és anyagi erejét, s ezzel az erőset elvonja attól a helytől, mely módot nyújtott neki a szárnybontogatásra. Idáig legalább igy volt, még ma is nagyban folyik az erőknek ilyentén elvonása a vidéktől. Mégis újabban itt-ott lehet hallani, hogy az erőket decentralizálni kell, hogy a vidéket fel kell virágozcatni. Ez a felfogás ma még elszigetelt, az egyéni érdek is útjában áll terjedésének, bár azt gondoljuk, hogy a, főváros érdekeit ma már alig veszélyezteti az a körülmény, hogy a vidék felvirágoztatása kerül napirendre. És ennek előbb- utóbb el kell következnie. Budapest már annyi erőt gyűjtött, össze, hogy teljes kifejlődése önmagából is meg történhetik, s ha elveszti félelmesen internaczionális jellegét, senkinek sem lesz oka panaszkodni, hogy fölvirágzása a vidék pénzén és vérén történt. Fontos teendő most az, hogy a vidék erői fejlesztessenek. Nem vagyunk pessimisták, és nem gondolunk arra, hogy a fejlődésben teljesen megakasztattunk. Ez nem is lehetséges. Mert lényegileg most a vidék az erősebb, s a fővárosban sok a látszat, a hamis. De erősen hangoztatjuk, hogy a szellemi és anyagi erőket a vidék szolgáltatja, s ha csakugyan ut az erő, a mint hogy igy is van, akkor arra kell törekedni, hogy ezen erők egy része a vidék boldogitására használtassák föl. A vidéknek óriási szüksége van arra, hogy szellemileg és anyagilag gyarapodjék, szüksége van erre a fővárosnak is. Mert ha a vidék erői teljesen elvonatnak, ha a vidék teljesen elszegényedik, bizony akkor a fővárosra is a visszafejlődés szomorú sorsa fog várni. A vidék föllenditése természetesen nemcsak abból fog állani, hogy egyes gyári vállalatok alapittatnak; ettől nem is lehet sokat várni. L)e igenis jelentékeny szerepe lesz a kézműipar fölvirágoztatásának s ezzel Tiidoböiegsegek, nuruiun, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkof „Roche“ eredeti ceomagolást. F. Heffmani-La Reche & Ce. Basel (Svájc). _ . __ - --
