Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-01-28 / 4. szám
4 KÖZÉRDEK 1905. január 28. utasítást, hogy a legszélsőbb ellenzéki követ is büszke lehetett volna reá. Vay Abrakául gróf aztán nagy apparátussal megkezdte a nyomozást s erőszakoskodásával annyira eluiérgesitette a helyzetet, hogy az ügy nemsokára országos szenzáczióvá nőtte ki magát. Vau működését nemeskéri Kis Pál né, szül. tagyosi Csapó Ida, a tiumei gubernátor feukölt lelkű neje kézirat gyanánt most megjelent s Csapó Vilmos királyi kamarás ur szívességéből rendelkezésemre bocsajtott naplójában igy Írja le: „A Tolnából most érkező hírek alig hihetők és az országgyűlésen másról nem is beszélnek. A kir. komiszárius úgy viseli magát, mint egy tyrannus. A megy egy ülésen felütve fejére kalpagját, igy szólt : „Eli a király helyeben /“ — Üldözik és bottal vallatják az ártatlan embereket, ha „Ku- binszki“-pártból valók. A vizsgálást olyanokra bízzák, kik a legbünösebbek. D . . . y boszut állui kívánt a Belezel testvéreken, Móriczot hivatalától felfüggesztették és midőn ezért Hőgyészen kérdőre vonta gróf Vayt, „O Felsége“ (!) igy felelt; „vagy magam hatalmából, vagy felsőbb parancsolatra suspendál- tam, az mindegy lehet az urnák, csak felségsértési vád ne legyen belőle!“ Különben a királyi biztos elutazott mindjárt Miklós- várra, mert Hőgyészen egy esküdt, kit befogtak és fenyegettek, ijedtében meghalt, valamint a városbiró is. Égy Döme Dániel nevű nemest pedig, kire ráfogták, hogy ő ütötte agyon Keserű Pétert, (helyesebben István volt a neve) mivel nem tudott maga mellett „pecsovics“ tanukat állítani, nemed ember létére lánezra verve kísérték börtönbe és a királyi biztos kimondotta reá a halálos Ítéletet e szavakkal: „Fejért fejet kívánok !“ A történtek azonban egy kicsit meg- nagyitva jutottak el az igaz magyar érzéséről hires Csapó Ida füléhez. Tény az, hogy sokakat, nem tekintve származásukat, börtönbe vetettek. Julius 20 ikán a királyi biztos Perczelt állásától felfüggesztette, később felségséitési pert indíttatott ellene s Miklós és Sándor testvére ellen, de Döme Dánielt halálra nem Ítélhette. Ez nem is volt az ő tiszte. U csak a vizsgálatot vezette s a befogottak felett való Ítélkezésre később reudes törvényszéket küldött ki egy királyi leirat verebi Véyh Ignácz kir. tanácsos, a hétszemélyes tábla asszesszora elnöklete alatt. Hogy aztán Döme Dániel halállal lakolt-c, ezt nem állt módomban kinyomozni. Tolnavármegye levéltárában semmi nyoma. Valószínű azonban, hogy később a többiekkel együtt ő is kegyelmet kapott. (Folyt kov.) város, nem hires a mai sem, ámbár ma Görögországnak nagyságra harmadik városa. Az egyetlen város Görögországban, ahol villanyos utcai közlekedés vau. Az idegenektől akarnak itt is élni, mint Korfuban. Van is nagyszámú szálloda, vendéglő stb. 8 minthogy nagy a verseny, tehát olcsón kaphat az idegen úgy lakást, mint ellátást. A görögök nagyra vannak Patrassal, mint jelentékeny, kikötővárossal, pedig város az ő végtelen kihaltságával, poros, népteleu utczáival nem tehet kedvezőtlenebb benyomást az emberre, mint Patras. Közvetlen a tengerparton, ahol a forgalomnak legnagyobbnak kellene lennie, alig lézeng néhány dologtalan ember. Köztük itt is kitűnnek a pópák úgy nagy számuknál, mint ronda öltözetüknél fogva. A velenczei uralom idejében igen meg volt erősitve, fellegváraik ma is.jó állapotban vannak, de ma már csak régi emlék gyanánt tekinthetők, semmi katonai jelentőségük nincs. Patrasba küldte Velencze büntetésből katonáit és hivatalnokait. Ez olyan szám- tizetési hely féle volt. Innét az olaszoknál ma is mondás: Menj Patrásba! — ami any- nyit jelent, hogy vigyen el az ördög! (Folyt, köv.) A lengyeli könyvtár. Kevesen ösmerik, még kevesebben tudják méltányolni azt a nagy kincset, amely a lengyeli kastélyban van elhelyezve. Magának a kincs birtokosának, gr. Apponyi Sándornak mesébe illő szerénysége sok tekintetben oka annak, hogy a nagyközönség úgyszólván nem is tudja, mi van a lengyeli kastélyban; újságok nem kürtölik világgá, hogy a nemeslelkü gróf mennyit áldoz könyv- gyűjtő szenvedélyének, az úgynevezett köz- Ugyektől való tartózkodása pedig nem engedi meg, hogy nagy körben legyen ismeretessé az a finom műveltség, nagy szaktudás és j fennkölt gondolkodás, ami a gróf sajátja. Gróf Apponyi Sándor már gyermek kora óta szívesen gyűjtötte a könyveket, s ez a szenvedélye folytonosan növekedett. Jellemző, hogy a gyűjtésnél s a tudományos érdeklődésnél, amely egyetemes jellegű szó kott lenni, nála a hazafias szinezet nyomul előtérbe, mert leginkább olyan külföldön megjelent könyveket gyűjtött, amelyek bármely szempontból magyar vonatkozásnak. A legutóbbi években kiadta könyvtárának magyar vonatkozású könyveiről szóló jegyzeteit és leirását, amely a szaktudósok véleménye szerint a legkitűnőbb és legbecsesebb bibliographiai alkotások közé tartozik. A két kötet 1538 müvet sorol elő és ismertet. E könyvek nagy része a XV—XVII. századból való, s a világ nagy városaiban vásároltattak össze, természetesen óriási pénzen. Már az 1882-ben tartott országos küuyv- kiállitáson is nagy feltűnést keltett a gróf gyűjteménye, s azóta, mint a kiadott bibliographiai munka is bizonyítja, a nevezetes könyvek száma tetemesen megszaporodott és folyton szaporodik. Érthető az a nagy izgatottság, mely a lengyeli tűzvész hírének e'terjodésekor keletkezett az illető szakkörökben, de szerencsére a könyvtárnak nem lett komoly baja, s a kár igen csekélynek mondható, a többihez képest. A könyvnek és a magyar tndomá- 1 nyosságnak minden igaz barátja igaz örömmel veszi tudomásul azt, hogy a Gondviselés 1 megmentette a lengyeli kastély kincseit, a melyre" nemcsak gróf Apponyi Sándor, hanem minden magyar ember büszke lehet, j Büszke lehet minden magyar ember, hogy | van Apponyi Sándora, aki úgy itthon, mint j a külföldön dicsőséget szerez a magyar névnek. Egyébként legilletékesebb Gyulai Farkasnak a B. Hírlapban irt közleménye, amely a következőképen emeli ki a nemes gróf j érdemeit: „Gróf Apponyi Sándor novét a magyar j tudományos irodalom mindenkor oly elisme réssel a hálával fogja említeni, amint az olasz renaisance künyvgyüjtőit emlegeti Italia, s az egész művelt világ. Valóban példát muta- i tott másoknak, s örök emléket állított magának a lengyeli könyvtár alapitója, midőn I előkelő rangját, vagyonát, tudását, idejét 1 és szeretetét arra fordította, hogy a hazájára vonatkozó könyveket, régi századok tanúit gyűjtötte“. Minket Tolnamegyeieket kétsíeres örömmel tölt el ez az elismerés, mert első sorban a mi megyénkre háramlik a dicsőség, arra a megyére, amely már oly sok kitűnő embert adott a hazának. De másrészt gróf Ap- | ponyi Sándor, az Isola Nogarola ez. kétkötetes mű Írója elévülhetetlen érdemeket szerzett magának azzal is, hogy a lengyeli kőkorszaki lelettel úgyszólván megalapította a Toluamegyei Múzeumot, amelynek hire immár az ország határain is túlterjed, ép úgy, mint a lengyeli könyvtáré. Képviselőválasztások. A képviselőválasztással járt nagy izgalom a vármegyénkben e hó 26-án megejtett választásokkal immár véget ért. A pártok ekkora izgatottsággal régen állottak egymással szemben, egyik másik helyen a hivatalos hatóság minduntalan katonaságot kért a fanatizált választók féken tartására. Kiszámithatlan volt a kerületek hangulata, magatartása. A tervezgetések, számitgatások, a hivatalos és jól értesültséget vindikáló magán becslések kétszer kettő: — háromnak bizonyultak a nép érzelmeinek — ennek az ide-oda vibráló delejtűnek — örökös ingadozása miatt. Ma itt volt a többség, holnap ott s a választók véleménye amily nehezen birt kijegeczesedni egy-egy jelölt mellett, épp oly gyorsan hagyta cserben őket. így vármegyénk három kerületében egyhangú választásra volt kilátásunk, de csak a kölesdi váltotta be az ígéretet, Szekszárdon és Bonyhádon az utolsó perezben fellépett ellenjelöltek kemény küzdelmet provokáltak s majdnem kétessé tették Boda Vilmos függetlenségi és Perczel Dezső szabadelvüpárti nagy népszerűségének egészen biztosra vett győzelmét. A választások lefolyásáról a következőket Írhatjuk: Szekszárd. Reggeli 7—8 ómkor már érdekes képe volt a Garay-térnek. A nagyközönség ellepte a gyalogjárókat, ide oda hullámzott. — Az Augusz-háztól a Dicenty-házig, a Szekszárd- szállótól a Pirnitzer-házig kettős kordont vont a katonaság. A sárga bajtókás bakák a csípős hidegben pihenő állásban tánczoltak, toporzékoltak a fagyon. Szerencsére, az idő megenyhült. A hó hamlmas pelyhekben kezdett hulldogálni. Nemsokára fehér volt az egész tér, deresek, szürkék a sétáló alakok. A máskor megszokott nagy tolongásnak azonban semmi nyoma. A fürge csendőrüknek úgyszólván semmi dolguk, legfeljebb útbaigazítják az ide-oda vágtató Boda-féle lovas- banderistákat, akik nem valami fényesre kefélt paripákon száguldozták be az egész teret s husz-harminezra tehető tömegben ko- ezogvást indultak az agárdi választók elé. A Szabó-párt a főgimnázium mellett való vásártéren ütötte fel tanyáját. Halvány sejtelme sem volt róla senkinek, hogy ekkora legyen a sárközi „töredék“, mert Szabó Károly alsónyéki ev. ref lelkészt csakis az utolsó előtti napon léptették fel. Négy, ötszáz választó tömörült itt egy csoportba. Jóképű öreg kuruezok, piros pozsgás szálas férfiak; hiányzott azonban a Sárköz virága, a libegő léptű selyemszoknyás menyecske-nép, az is- langos, gyöngyös-pártás leánysereg, ezek valamennyien odahaza maradtak — házőrzőnek, mert a férfiak majd mind bejöttek. Boda Vilmos pártja szintén a vásártéren csoportosult s úgy félkilenc tájban megkezdte a felvonulást. Nem vezet semmi anizmosi- tás, de tény, hogy a közönség előtt elsétáló tömegben több volt a zászló és a rézfuvó hangszer, mint a szavazó. S a mikor nehány perez múlva Szabó Károly négy-ötszáz választója felvonult, komoly aggodalom szállotta meg Boda Vilmos nagyon sok jóbarátját, de meg a főbb korteseket is. Kocsik, sürgönyök mentek a szélrózsa minden irányába, hogy : baj van. A szavazás két helyen történt. A városházán Totlh Ödön választási elnök elnökölt, a polgári leányiskolánál pedig László Lajos küldöttségi elnök. Amott elsőnek Szekszárd szavazott, itt Tolna, mindkettő Bodára. így tiz, féltizenegyig ő volt előnyben, de aztán a Sárköz és Tolna szavazatával Szabó kerekedett felül s 160—200 főnyi többséggel vezetett délután 2, fél három óráig. Ekkor azonban nagy zene szóval felvonult Agárd. Innen már a leánysereg is berukkolt s vidám kurjongatással csárdásozott végig az utczán. Agárd szavazata aztán kiegyenlítette a különbséget. Boda úgy három óra után már 10—12 szavazattal előnybe is jutott s többsége ettől kezdve nőtt, egyre szaporodott. Pedig közbe közbe Szabó Károlyra is esett szép számú szavazat. Őcsény községben meg az öregek, sánták, betegek sem akartak „ágyban párnák közt halni meg“, behozat
