Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-08-12 / 32. szám
4 1905. aug. 12. alkotmányjogi kötelességből adótfizetni egy- átalában nem szabad. Helyesnek, okosnak, hazafiasnak tartja ő az állandó választmány javaslatát, mindaddig mig gróf Széchenyi Sándor áll a vármegye élén, ki a jog és igazság paizsát tartotta mindég a kezében, de ki biztosítja őt, hogy ha a kormány ál- orczákkal, kertelve, forgatva a törvényt, ak- czióba lép, megmarad-e továbbra is a főispán a helyén? Nem akar próféta lenni, de gróf Széchenyi Sándor pár hónap alatt ott hagyja azt a helyet, az alispánt, tisztviselőket felfüggesztik, közgyűlés se lesz, meg kell tehát a harmatot, a vért, az erőt, a pénzt tagadni, nem bocsátani az ilyen kormány rendelkezésére. Nem kell mást tenni, csak megtartani az 1886- XXI. tcz. mely csak az adók előírásáról beszél, de a beszedéshez senkinek sem ad jogot. A szövetkezett ellenzéknek azt vetik szemére, hogy ő a bajok oka. Ne csak lefelé, de felfelé is mondják ki, hogy a király mellett haszontalan, koronázatlan királyok diktálnak (a főispán figyelmeztetésére kijeleni, hogy Beck bárót érti alatta) Ily körülmények között hazafias kötelessége a vármegyéknek a kitartás, mert az alkotmány védelem súlypontja már is ide terelődött át, nekik kell megvédelmezni a vérző országot, koldus magyar nyelvet, a magyar alkotmányt, a megsebzett törvényt . . . A nagyhatású beszéd után Petries Ferencz mondott rövidebb beszédet-, pártolva az indítványt Utána Döry Pál alispán kelt fel. Védelmébe vette az állandó választmány javaslatát s elmondta mi bírta reá, hogy lándzsát törjön a mellett. Kereste, kutatta ugyanis a törvényt, de sehol egyetlen egy betűre sem akadt, amely az önkéntes adóknak el nem fogadására törvényes alapot nyújtana. Az önként belépő katonáknak is, ha nem ad is, a vármegye belépési bizonyítványt azért beléphetnek, ha a belépni szándékozó 17 éves elmúlt — csak az ujonezozás ideje alatt nem teheti azt, azután csak szülői beleegyezés kell hozzá. Kérve kéri tehát, hogy az ellentéteket simitsák el, mert abban sem lát veszedelmet, ha a kormány helyén marad, hanem igenis a törvénykönyvben lévén a magyar alkotmány legnagyobb ereje, azzal kezünkben odakiálthatjuk bármily hazafiatlan kormánynak: maradj, mi várhatunk ! Az alispán nagy éljenzésével fogadott beszéde után Simontsits Elemér vármegyei főjegyző jelentkezett szólásra. Előbb Szabó Károllyal polamizált, tiltakozott ellene, hogy az állandó választmány nem halad jó utón, vagy hogy le akar térni arról, vagy hogy pláne mellék útra tért volna. A magyar törvények nyílegyenes utján halad, az pedig sohasem lehet — mellék ut. — Majd Rátkay szavaira válaszol, kéri mutasson ki neki egyetlen egy törvényt a mely az önkéntes adózás kérdésében az ő (Rátkay) igazát bizonyítaná. Csakhogy nem mutathat. Azért meriti ki az egész jogtárt, ezért végez olyan fárasztó agy munkát. Szerinte a közadózás közjogi kötelesség, de megvan a magánjogi oldala is. Nem merné tehát elvállalni a felelősséget, ha majd megindul az adóprés, azért a sok szegény emberért, akik most a nem adózunk jelszó révén adójukat nem fizetik. Rátkay ugyanis téved, mert az általa czitált 20-ik szakasz, nem az adók beszedését tiltja meg, csak azok behajtását. Különösen frappáns hatást ért a vármegye főjegyzője befejező szavaival, arra kérvén Szabó Károly bizottsági tagot, hogy álljon el a tisztviselőkön való segítés szándékától, ne emlegessen anyagi kárpótlást, Tolnavármegye tisztikara tudja mi a kötelessége, engedje hogy önfeláldozó bazafisággal, maga erejével álljon helyt, ha majd az alkotmány veszélyeztetve lenne . . . Szűnni nem akaró taps jutalmazta a vármegye főjegyzőjének szavait s utána Vajai] István tör lándzsát az állandó választmány javaslata mellett, kérte az eredeti indítvány benyújtóit, hogy a jót ne ejtsék el a még jobbért. Gróf Apponyi Géza hasonló szellemben beszélt. Nagyobb súllyal bírónak tartaná, ha egyhangú lenne a törvényhatóság megnyilatKÖZÉRDEK kozása, maga is nyújt be közvetítő indítványt, amit ha el nem fogad a közgyűlés, akkor Boda indítványához járul. Döry alispán még egyszer megpróbálta elsimítani az ellentéteket. De egyik párt sem akart engedni, mert már a pokoli hőség miatt meglehetősen ingerlékeny hangulatú volt a közönség. Szavazzunk, szavazzunk, Grünwald ur, hol van Grünwald ur? Adja már be a szavazat kérő ivet kiabálta az ellenzék. De Grünwald ur pokoli flegmával még előbb végig hallgatta jó Pnlay Györgyöt, ki az eredeti javaslat mellett beszélt, végre aztán Grünwald ur kivágta a rezet, benyújtotta a reclainált ivet s kérte az állandó választmány javaslatának elvetését, mert ha ezt elfogad ják a boldogult Pecsovics is megfordul a sírjában. Ezt a dissonáns hangot Simontsits fő- jegyző utasította vissza finom szarkazmussal: az ajkak kényszeredett mosolyát elég büntetésnek mondotta a nem ilyen komoly vitához illő, feltűnést hajhászó Ízléstelen kiszólásokért . . . Grünwald ur azonban tovább mosolygott. De a közönség nem találta ilyen mulatságosnak a helyzetet még inkább türel- I metlenkedni kezdett. így Bariul Béla magvas fejtegetés már nem részesült a megérdemelt figyelemben. Gazdasági szempontból bírálta az ellenzék magatartását, felhivta az egyesült ellenzéket, hogy vegye át a kormányt, egyébként pedig j Vajai indítványát pártolta. Beszéltek még Vajat], Tóth Ödön, Bernrieder József, Rátkay, ismét Vajay, Simontsits, Boda, Szabó; Döry Pál alispán is elővette még egyszer a kapacitálás fegyverét de egyik pártot sem lehetett engedésre bírni, a főispán tehát a kérdés feltételének 1 eldöntése után elrendelte a névszerinti szavazást. Az első nemmel szavazó Apponyi Géza gróf volt, az igennel szavazó Szlan- kovánszky János. Érdekes volt Vajai kép- ! viselő szavazata is, addig pártolta az állandó ! választmány javaslatát, mig a Boda féle javaslatra szavazott. Hát Grünwald ur? őt bizony majd elseperte saját pártja, ki vele, dobják ki stb. kiabálása. Történt ugyanis, hogy Perczel j Dezsőnek szavazás közben valami durvasá- j got kiáltott oda, amiért aztán a főispán derekasan leteremtette. Tóth Ödön tiszti ügyész \ rendreutasítását kérte Griinwaldnak. Tegye hozzá az urat is! ............. Er re már sokan felugráltak a székekről, ! ,,azt magával kellett volna hozni“ hangzott több felől és zúgott az abeug, abeug minden oldalról, de Grünwald ur nagy lelkinyugalommal állt a teremközepén s mosolygott. Mosolyogna talán még most is, ha a főispán ki j nem hirdette volna az eredményt, hogy az állandó választmány javaslatát 104 szóval 88 szó ellenében elfogadta a közgyűlés. * Az eredmény kihirdetése után mivel 2 óra felé járt az idő Széchenyi Sándor gróf főispán délután 4 óráig felfüggesztette a közgyűlést és saját lakosztályában a fehér asztalnál vendégül látta a megye bizottsági tagok jó részét. Hogy a mindvégig kedélyes lakomáról itt emlékezünk meg, oka mert azon, toasztok alakjában nagyon fontos politikai s más nyilatkozatok hangzottak el. A felköszöntők sorát a házi gazda Széchenyi Sándor gróf főispán nyitotta meg. Egy titkot leplez le úgymond s szeretné ha | mai* beszédére válaszként Rátkay László is hallaná, azt nevezetesen, hogy ma elnökölt utóljára a vármegye zöld asztalánál s a fehér asztalnál mint főispán ma fogadta utóljára vendégeit. Elérzékenyedve vesz búcsút | évtizedes közéleti pályájától, 20 éven felüli I főispánságától, hálás köszönetét fejezi ki az őt támogató tisztikarnak és végül kinyilat koztatja, hogy bár látszólag távozik is a vármegyétől, nem lesz annak vezetője — de mint a közügyek közharezosa — itt marad közöttünk, mert sokkal jobban össze forrott szeretett vármegyéjével, mintsem hogy attól elszakadni bírna. Tolnavármegye közönségére és tiszti kai’ára üríti poharát. A főispán nem várt nyilatkozata zajos hatást keltett s egymás után ugráltak fel a jelenvoltak, hogy iránta való lelkes szerete- tüknek szárnyaló szavakkal adjanak kifejezést. Legelsőnek Döry Pál alispán szólalt fel. A tisztikar nevében hálásan üdvözli a főispánt s annak a reményének ad kifejezést, hogy az idők változtával még látni fogjuk a vármegye élén. A főispán után élteti a ma megválasztott uj tisztviselőket is. Az ellenzékiek sorából legelsőnek gróf Apponyi Géza hajtotta meg az elismerés zászlaját gróf Széchenyi előtt, majd Vajai István képviselő, ki egy imádságot akar úgymond, elmondani, mert Tolnavármegyében tanulta meg először tisztelni az igazságot. Bernrieder József mint a szabadelvű párt elnöke mondott tartalmas köszöntőt, amelyre gróf Széchenyi Sándor hangoztatta a szabadelvű eszmék mellett való kitartását és megmaradását ez neki a levegő, az élet, amely nélkül élni sem tudna. Kovács Sebestyén Endre szintén a legmelegebb szavakkal ünnepelte a távozó főispánt, ki az igazság szava volt. Simontsits Elemér szavait perczekig elfojtá az elérzékenyülés. A meleg, hálás elismerés hangjain emlékezett meg a mindég következetes, korrekt főispánról, ki itt a közszabadság őre volt, a demokratikus eszmék képviselője, ki senkitől sem kérdezte honnan jött, csak azt nézte mi lakik benne, van-e képessége. Bariul Bél i mint a Széchenyi tradi- cziók embere üdvözli a nagy Széchenyi eszmék itteni hű képviselőjét. Tottll Ödön Perczel Dezsőre ürité poharát. Perczel Dezső pedig gróf Széchenyi Sándorra, e re az integer férfiúra, a ki mindenkor helyt állt a szabadelvű eszmék mellett, még ha nem az elismerés, szagos rózsavizével. de ha másfajta folyadékkal igyekeztek is őt befecskendezni. Szólott még Döru Pál alispán ki a szabadelvű pártból való kilépését óhajtotta megmagyarázni s Vörösmarty szép Ilonkájával aposztrofálta a szabadelvű pártot: Addig éljen mig a honnak él. Kovács Sebestyén Endre a szentek egyességére, az általános egyetértésre ürítette poharát. Széchenyi Sándor Tóth István tamásii és Riill György kétyi birót üdvözölte, kik a nemrég kapott érdemkereszttel mellükön ültek a fehér asztalnál. Bernrieder az ellenzék két vezető férfiét Boda Vilmos és Szabó Károlyt köszöntötte fel, hallgatagságukat kívánva megtörni. Boda más pártnézetét vetve fel okul, ebből magyarázta ki hallgatását, de mint embert, a legelismerőbb szavak kiséretében éltette a főispánt. Boda Vilmos szavaira — ki Vajai politikai hovatartozandóságát nem tudta osztályozni, személyes kérdésben válaszolt Vajai s a kedélyes felköszöntőknek csak a közgyűlés 5 óra után való újbóli megnyitása vetett véget. * A közgyűlést délután öt órakor folytatták, melynek lefolyása a következő volt: a mostani miniszterek leiratai irattárba tétettek, — az előző miniszterek bucsuzóleira- tait tudomásul vették. A kormány intűszózatát irattárba tették. A kompok, hidak és révekre vonatkozó szabályrendelet tárgyában az iratok véleményes jelentésre kiadattak, — a tolnai lovassági gyakorlótér fühasználata tárgyában az érték 33°/o át a katonaságnak átengedték. A közúti épitkszésekre nézve töb bek felszólalása után az utibizottságnak lapunkban már ismertetett javaslatát elfogadták. Csizmazia Imre megyei írnokot 1440 koronával, Bajusz Géza hivatalszolgát 5 0 koronával nyugdíjazták. Az utmesterek és utkaparók fizetésemelésére nézve lapunkban már közölt javaslatot elfogadták. Az idegen met?y®k utiratainak legnagyobb részét tudomásul vették, — Zombor város átiratára József tőherczeg szobrára gyűjtést inditanak, Pest vai megy ének a számvevőségek visszaállítása és az 1902. évi III. tcz. hatályon kívül helyezése tárgyában való körleveléhez hasonlóan felírnak, Sopron vármegyének a toloncz ügyben, Arad városnak az ellenőrzési szemléknek november hóra áttétele tár-
