Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-01-28 / 4. szám
1905. január 28. KÖZÉRDEK 3 A „Kubinszki“ és „Peesovies“- világ Tolnavánmegyében. Irta: Bodnár István (Folytatás.) A választási visszaélések s a főispán részrehajlása miatt elkeseredett kubinszkiak keményen szervezkedtek. Nemsokára szélté- ben-hoszszában járta a nóta : „Nem kell nekem pecsovics már. Roszabb az, mint török, tatár, Vörös kucsmát hordok én, Igaz utón járok én . . . A görbői stílü berek. Ott terem a derék gyerek Bezerédj lesz köretem, Perczel Mór az én vezérem.“ * Valóban Perczel Mór mindent elkövetett, hogy a visszaélésekért bcszut álljon. Szóval és tettel előljárt. A felajánlott összegen felül valami 4—5 ezer forintot áldozott, hogy az ide-oda húzódozó nemeseket összetartsa Lett is eredmény, mert a fentebb említett közgyűlést meg sem lehetett tartani. A közgyűlési jegyzőkönyvben csak annyi van megjegyezve, hogy a főispán eredmény nélkül feloszlatta. Junius 16-ikán azután már komolyabb színezetű zavargás történt. Valóságos zendülés. Hőgyészen a „meggondolatlan káplán“ (egyik királyi leirat nevezi igy) kiadta a templom-kulcsot, mire Feczer Ferencz, Kál György és Mayer Pál a toronyba rohantak, félreverték a harangokat. Erre az egész város németsége kaszára, kapára, vasvillára kapott s a megyegyűlósre készülő dombóvári járási pecBOvicsokat a szó szoros értelmében szétverte. Dienes Mihály életveszélyesen megsebesült, a pecsovicsok fővezetője Szép Mihály esküdt pedig csak kemény Utlegek árán tudott szabadulni. Másnap junius 17-ikén Szekszárdon volt csak igazi csetepaté. Közgyűlési tanácskozásról természetesen szó sem lehetett. A bepálinkázott nemesség már korán megkezdte a cziva- kodást. Eleinte a pecsovicsok voltak fölényben. A kubinszkiak közül Perczel Sándort és nemeskéri Kis Antalt orozva, súlyosan megvagdalták. Mire aztán általános lett a verekedés. A kubinszkiak közül Döme Dániel. Kis Sándor, Kolozsvári) Benjámin és Pál, Keserű Istvánnak, a pecsovics-párt kortesének estek, össze vissza kaszabolták, de igaz lehet az a verzió is, hogy a megyeház ablakából dobták le, mert a királyi leirat „magában a tanácskozási teremben véghez vitt gaz merényletről“ tesz emlitést. De lehet, hogy ez alatt a főispán inzultálását érti, mert őt is megrohanták s kényszeritették az igazi * Perczel Mór feljegyzése. többség kimondására, úgy hogy alig tudott lakosztályába visszavonulni. Kint az udvaron ezalatt tovább folyt a csata. A vármegye fegyvertárát feltörték. Hihetőleg a pecsovicsok tették ezt, mert a kubinszkiak nem sokára az utczára szorultak. A bentmara dottak eltorlaszolták a kaput, de ez semmit sem használt. Kint nemsokára félreverték a harangokat. A hires verekedő szekszárdi parasztság fegyverre, vasvillára kapott és Radnics Pál ügyvéd s mások vezetése alatt valósággal megostromolta a vármegyeházát. A megszeppent pecsovicsok padlásra, pinezébe menekültek, de nemsokára betörték a kaput. A tömeg kőzáporral árasztotta el a főispán lakosztályát, őt magát és környezetét káromolva, halálra keresték. A félholtra vált nemesség pedig pinezében, padláson szorongva ! várta sorsát. Szerencsére nagyobb vérontás nem származott a dologból. A kubinszkiak feltörve az ajtókat, egyenként eregették ki ; a pecsovicsokat, egyiket, másikat jól elpáholták, fegyverét valamennyinek elszedték, aztán sorfalat állva, kidobálták őket az utezára, j megesketvén valamennyit, hogy többet kormánypárti követre nem szavaznak. Súlyos sebesülés azonban volt elég. Perczel Mór feljegyzése szerint alig volt ember, a ki külön „fájdijat“ ne követelt volna. A kubins -ki párt „számadás“ ában erre vonatkozólag sok a mulatságos tétel: „Verekedés közt leütötték Paczolag Balázsnak süvegjét és többé nem találta, 3 frt. 30 kr.“ „Döme Istvánnak szenvedéséért, képét | és egyik szemét eldobták kővel.“ „Nagynak, fíogyay Jánosnak, Gyi- mótliy Istvánnak összerepegetett ruháért.“ S ifjú Drenovics István simontornyai szürszabó mester is busásan felszámította annak a két szűrnek az árát, melyet két ; kajdacsi nemesnek ellopott szűre helyett varrt közköltségre. Persze a megszorongatott főispán sie- I tett azonnal Bécsbe, hogy az országra szóló „zendülésről“ azonnal jelentést tegyen. Vay Ábrahám grófot, kir. kamarást, valóságos belső titkos tanácsost, Máramaros vármegye főispánját küldték ki királyi biztosnak. Vay előre küldte fiát, Vay Józsefet, hogy útját egyengesse. A fiatal gróf itteni szerepléséből kerekedett a mese, hogy ő lett j volna a hires — Sobri Jóska. A királyi biztos aztán, mint „alter ego“ már junius 7-ikón és 8-ikáu hozzá látott a dolgok rendezéséhez. A vármegyeházában szállásolta el magát. Biztosság okáért 1 tisztből és 21 katonából álló diszőrséget vett magához, ezenkívül a várost is megrakta egy pár század katonasággal, Junius 7-ikén Berecz Mihály főszolgabíró vezetésével nagyobb számú katonaságot küldött ki, hogy a 8 iki megyei közgyűlésre igyekvő dunaszentgyörgyi kubinsz- kiakat szétverje. Ez azonban nem sikerült, mert a nemesség neszét vette a dolognak s kerülő utakon mégis bejött a városba. Nyol- czadikán reggel azután felállott az egész katonaság a vármegyeház előtti téren. Volt ott ágyú is égő kanÓczczal. De a dolog még igy sem ment simán. Vay be sem léphetett a terembe, mig úgy, a hogy, nem igazolta magát, hogy a főispán által elsejére hirdetett közgyűlést miért halasztotta ekkorára ? Az akkori vásári csődületre hivatkozott, de meg Esterházy főispán az uj követválasztó gyűlés tartására erőltetve lévén, ő azt királyi biztosi hatalmánál fogva változtatta meg. Ebben mégis megnyugodtak valahogy, Vay megjelenhetett a teremben. Felcsapta kalpagját s a gyűlést igy vezette tovább: „Én a király helyében . . . Legelsőnek IJezerédJ~IstvÁn szólalt fel, egyikét mondta a legragyogóbb szónoklatainak. Kérve-kérte barátait, hogy* ez alkalommal álljanak el az ő követté jelöltetésétől, mert ugyan a polgári bizodalomnak megfelelni még némi keserűségek között is polgári kötelességének tartja, de sokkal inkább használ az a vármegye és az ország érdekeinek, ha őt visszalépni engedik. Tally Károly hasonló szellemben beszélt. Párthiveik azonban hallani sem akartak viszszalépésükről. A május 8-diki követ- választást törvénytelennek jelentették ki, mivel a megbízó leveleket számba nem vették, az eredményt csak egyoldalú kívánságra hirdették ki s a jegyzőkönyv hitelesítve nincs. Az orvoslást tehát csak uj választás hozhatja meg. A másik párt meg a választás törvényességét vitatta. A szavazásnál meg volt a névszerinti többség, — mondták, — a megbízó levelek mellőzése 'pedig más vármegyékben is megtörtént, stb. A vitát végre egy szerencsés ötlet döntötte el. Valaki felemlítette, hogy a királyi leirat azt mondja, hogy a választás rendesen ment végbe, igy ki kell adni a megbízó levelet. A király nevének egyszerű felemlitésc aztán le is fegyverezte a többséget. Óvás között kijelentették ugyan, hogy e visszalépésből nem következik, mintha ők az eddig történteket elismernék törvényesnek s hogy őket csak az óhajtott köz- béke vezérli, de aztán a két pecsovics követnek : Dory Gábornak és Perczel Istvánnak mégis csak kiadták a megbízó levelet. Szö- vegeztek azonban nekik olyan liberális követi Kísérete az indulás előtt elhagyta és ő kajtit- | jében rövid idő alatt oly kifogástalan európai gavallérrá vedlett át, hogy mindenki elámult, mikor az ebédnél megjelent. Nem tudtunk benne ráismerni a csak az imént látott görög pópára. Nyáron a nagy forróság és szárazság miatt az egész szigeten a gyep elszárad, a források kiapadnak, de a szőlőtőke, az olajfa, a czitrom, narancs és gránátalma mindig virít, mely utóbbi óriásira megnő. Mikor őszszel az esős időszak beáll, a növények újra élednek s márcziusban már teljes pompájukban diszlenek és a buja délszaki növényzet tavaszszal valóságos tündérkertekké alakítja Korfu némely részeit. Korfu városától kocsival vagy egy óra járásnyira van az Achileion nevű villa és park, boldogult Erzsébet királyné kedvencz tartózkodási helye. Pompás kilátás nyílik a magas hegyoldalon fekvő villából és parkból a szemben fekvő albániai partokra, ahol végtelen kopár és sivár minden, úgy hogy az Adria melletti Karszt hegység hozzá képest bájos hegyvidék. Órákon át haladt hajónk a part mentén, anélkül, hogy egyetlen falut láttunk volna; ha végre mutatkozik egy falu, az olyan szánandó állapotban van, hogy siralom ránézni. És mégis zordonságában is szép látványt nyújt főleg az Achileion magas kertjéből tekintve, mert zordon kopárságában van valami nem mindennapi, valami megkapó, ami a lelket egy időre lebilincseli. Az Achilleion műemlékei: a Heine- és Byron szobor, a Kalipso-barlang, az Iliász, Odysszea ! és a görög mythologia egyes jeleneteit ábrázoló falfestmények elbájolják a látogatót. Achilleion nevét a villa a haldokló Achilles tői vette, kinek pompás fehér márványból készült szobra a kert közepén áll és 70 ezer lírába került. Fehér márványból ábrázolja Achillest, amint sarkán megsebesítve haldoklik. Pompás műalkotás. Korfu már Görögországhoz tartozván, itt van alkalmunk először tapasztalni a mai görögök rossz tulajdonságait, melyek közt első a csalási hajlam. Végtelen tolakodó és ha csak teheti, biztosan megcsal. Nem is csoda, mikor az állam a gonosztevők befo- j gadásával és védelmével mintegy szentesíti a gazságot. A mellett valósággal majmolják i az egyéni szabadságot biztositó külföldi törvényeket, igy többek közt azt az angol törvényt is, mely a magánházat a hatóság közegeitől óvja s a melyet az angol igy fejez ki: az én házam az én váram. Ennek példája a következő eset. Korfuban megérkezésünk előtt rémes gyilkosság történt. Egy fiú az örökség miatt családtagjaival összeveszett, lelőtte szüleit és két testvérét. A görög törvény nevetségesen botor módon nem engedi, hogy a rendőrség magánházba lábát betegye, úgy hogy az illető gyilkost kerülő utakon, csellel lehetett csak kézrekeriteni. Különben itt már láthatunk szép görög tipusokat. A sziget belsejében egy parasztház előtt egy asszony állt, karján kis gyermekével. Igazi görög szépség volt, a klasz- szikus szobrok bájos nőalakjaihoz hasonló. Télen át Korfuban hemzseg az idegen. Szép is lehet ott a zúgó tengerparton, májusi levegőben, zöldelő olaj- és narancsfák közt tölteni a telet. Korfutól nem messzire esik Ithaka szigete, a klasszikus görög világban sokat emlegetett hely. Homérosz nagy alakjának, Ulissesnek születési helye. Kopár sziget, ahol csak kecskét és néhány olajfát látni. A régi múlt emléke itt nagyon élénken megmarad a lakosság körében, ami nem is csoda, hiszen Homeros halhatatlan költeményeivel együtt neve örökké emlittetni fog. Aki Horn érosról tanult vagy olvasott, okvetlenül eszébe jut Ithaka, Uíysses és felesége Pénelopé, fiuk Telemachosz és „az isteni kanász“ Eumaiosz, ahogy Homérosz nevezi. Szigorú erkölcsösség uralkodik ma is a lakosság között, mintegy hagyományaként a dicső múltnak, úgy hogy az erkölcsiség ellen vétőknek még rokonságával sem érintkezik a lakosság. Még a cseléd leány sem megy az utczára, hiába küldenék, úgy hogy az árusítók mindent a házhoz szállítanak. Ottani nyaralókkal beszéltem, akik mindezt megerősítik, úgy hogy akárhányszor az úrnőnek vagy férjének kell a házon kivül mindazt beszerezni, amit másutt a cselédekre bíznak. Utunk Korfuból Patrasba vezetett. E város helyén az ó-korban sem volt hires
