Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-01-21 / 3. szám
4 folyamodtak. Egész esti 7 éráig tartózkodtak a voksolástól, de akkor, bár már sötétedett, nagy tömegekben járultak az urnához. A hubinszki-párt másnapra akarta hagyni a szavazást, a pecsovicsok azonban erőszakoskodtak. Szedték tehát szavazatukat még gyertyavilágnál is, de egyszerre csak betódult az egész tömeg, — erre a bizottság a sötét miatt is, a megyeház nagy terme melletti szobába vonult, a szavazókat pedig bezárták a nagy terembe. Egy darabig aztán még folytatták a szavazatszedést, de a nagy terem ajtaját a kortesek valamelyike kinyitotta. Nagy zajt idézett elő a kubinszkiak sorában, midőn hire futott, hogy a már leszavazott pecsovicsokat a főispán lakosztályából kötélen leeregelik, hogy aztán újból bekerülvén a kapun, ismét szavazásra jelentkezzenek. Ezért kellett a nagy terein ajtaját kinyitni. A kubinszkiak erélyes sürgetésére újból bezárták ugyan az ajtókat, de a ben- szorult pecsovicsok látván, hogy tervük nem sikerül, a teremben levő nagy hőséget vetve okul, a szavazatszedő szoba ajtaját támadták meg. Recsegve, ropogva engedett az a nyomásnak, mire a tömeg betódult. így a bizottság este 10 órakor beszüntette a szava - zatszodést. Persze csakhamar hire futott a városban a pecsovicsok mesterkedésének. A kubinszkiak látva kijátszatásukut, elkeseredésükben talán keresték is az alkalmat az összetűzésre. A hajlam megvolt erre mindakét párton, annyival inkább, mert az alsóbb nemesség között józan ember alig lehetett. A kubinszkiaknak boldogult Halász József (1848-ban őrnagy, Perezel Mórnak hadsegéde és titkára) volt a szállásmesterük. () gondoskodott ellátásukról. 48-ban soha meg nem futott az ellenség elől, de most a kubinszkiak őt is megszalasztották. Mivel nem adatott nekik fekete kávét, halálra keresték, úgy hogy szégyen nem szégyen, egy hatalmas mosótekenő alatt keresett menedéket. Nagyon érdekes a kubinszki párt számadási iratai között Perczel Móricznak sajátkezű feljegyzése is. így a május 8-9 iki követválasztási napon 600 nemes választó 288 akó bort ivott meg 2632 frt, értékben. Továbbá 600 embernek 2 napra ebédre, vacsorára, reggelire 3000 frt, lövöldözésre 52 frt, zabra 613 frt, szénára 220 frt, zászló kontóra 206 frt, kvártélyra 200, sátorra és edényre 500 frt, összesen 4801 frt kellett. Ezen kivűl Perezel Mór még hozzáteszi: „Mivel a societásbun is csakugyan nagyon sok pap és egyéb urak többszörösen fizetés nélkül ettek, tehát lehet átaljában 300 váltót adni, mint pótlást.“ Itt említem meg, hogy a május 23-iki közgyűlésen 400, a junius 17-ikin 600, a KÖZÉRDEK 1905. januar 21. jutins 8-ikin 500 ember szintén derekasan fogvasztott, úgy, hogy a szekszárdi ellátás költsége összesen 17529 írtra rúgott. Persze érdekes lenne a másik párt számadását is látni. Ott lehetett még csak de- rekas eszem-iszom ! Arról tudnak még csak mesélni a régi öregek ! így természetesen fordultak elő kisebb mérvű rendzavarások, fejbeverések. Egy pár pecsovics kortes megkaphatta részét az üt- legckből. Uj cselvetésre használták fel tehát az alkalmat. Másnap május 9 én reggel Bogijai/ Vincze és Gál Eduárd kijelentette a pecsovics párt nevében, hogy „mivel a személyes szabadság megzavarása miatt sokan hazatávoztak, a további szavazástól tartózkodnak, s királyi biztost kérnek.“ A közgyűlés Daróczy Mihály kanonok és Berecz Mihály esküdt utján kérlelni akarta őket, de hallani sem akartak a szavazásról, mig végre délután három óra után a főispán bejeleuté a közgyűlésnek, hogy neki sikerült mégis a Döry és Perezel pártot személyes közbenjárásánál szavazásra bind. Perezel Mór erélyesen tiltakozott s különösnek találta, hogy ismét az esti órákig halasztgatták a voksolást, de a szavazatszedő bizottság megkezdte működését, esti tiz óráig foglalatoskodott, úgy hogy másnapra már csak egy pár elmaradt szavazat beszedése s a megbízó levelek számbavétele maradt volna. Esterházy gróf főispán azonban most mulatta ki nagy hatalmát, túljárt a kubinszkiak eszén, nem hiába kifogásolták később részrehajlását, s türvénytipró eljárását. 10-éu reggel félnyolez órára gyűlést hivott össze annak eldöntése végett, hogy „miután az időszóval való szavazás megtörtént, a megbízólevelek számbavétele nélkül is kihirdetheti e az eredményt?“ Véleménye szerint, ha a többség kívánja, ez azonnal megtörténhetik, „mivel uyi/anazonegy közgyűlés korábbi végzéseit illőbb módosíthatja, sőt megváltoztathatjuk A java részben ekkor már haza széledt kubinszki-párton óriási felháborodást keltett a főispánnak eme kijelentése, a mely egyenes Útmutatás volt a visszaélésre. Tiltakoztak tehát, folytattatni kívánták a szavazást s követelték, hogy a megbizó leveleket is számba vegyék, „mert nemcsak az egyoldalú többségnek, de még az egész közönségnek sem áll jogában, hogy a megbízók szavazati jogát megsértsék.“ A felülkerekedett pecsovics-párt azonban körbe fogta a választási elnököt s za- jongva követelte, hogy az eredményt rögtön hirdesse ki. Az elnök előadta, hogy az élőszóval beadott szavazatokról adhat csak jelentést, a megbizó leveleket még eddig nem volt idő számba venni. Beadatott pedig Dőnj Gáborra 734, Perczel Istvánra 722, Bezerédj Istvánra 708, Tuhy Károlyira pedig 6ü6 szavazat. Még be sem fejezte szavait, a főispán sietett Dőry Gábort és Perczel Istvánt személyes szótöbbséggel megválasztott köve- ' teknek kijelenteni. Dőryt és Perc zeit vállra kapta a tömeg s a terembe hozta s mindketten „hálásan megköszönték a részükre ekép zálogolt kitüntetést.“ A főispán pedig még meg is dicsérte a „Tettes karok és Rendek jeles, valóban nemes magukviseletét,“ búcsút vett, de előbb még a követi utasítások végleges kidolgozására május 16-ikát, a jegyzőkönyv hitelesítésére pedig 23-ikát tűzte ki határnapnak. Hanem ezt a két gyűlést már meg sem lehetett tartani, mert ezután jött még csak az igazi háborúság! (Folyt, köv.) V Á R MEGY E. A vármegyei közigazgatási bizottság január havi ülését e hó 23-án tartja. — Képviselőválasztás. Tolnavármegye központi választmánya, f. hó 15-én tartott ülésén az országgyűlési képviselők megvá lasztására határnapul az 1905. évi január hó 26 át tűzte ki és minden választó kerület részére két-két szavazatszedő küldöttséget alakított s elnökökül és jegyzőkül, illetőleg azok helyetteseiül az alább megnevezetteket választotta meg. A szavazatszedőküldöttségek előtt az egyes községbcli választók a következő sorrendben fognak szavazásra felhivatni: /. Szekszárdi választó i.eriilel. Választási székhely : Szekszárd. Választási elnök: Totth Ödön. Jegyző: Dr. Éri Márton. Szavazat- szedőküldöttségi elnök: László Lajos (egyszersmind választási elnök-helyettes.) Jegyző : Dr. Török Ottó. Helyettes elnökök ; hzondy István és Beöthy Károly. Helyettes jegyzők : Dr. Örffy Gyula és Végese János. Szavazási sorrend: Az I. szavazatszedő küldöttség előtt a községházánál szavaznak : Szekszárd, Öcsény, Decs, Sárpilis, Alsónyék és Sióagárd. A II. szava zatstedók áldott.ség előtt a polgári iskolában szavaznak : Bátaszék, Tolna, Simonmajor, Báta, Mözs és Várdomb. II. Bonyhádi választó-kerület. Választási székhely : Bonyhád. Választási elnök : Forster István. Jegyző: Dr. Vámosi Ernő. Szava- zatszedőküldöttségi elnök: Gyalog István (egyszersmind választási eluök-helyettes.) Jegyző: Beke Andor. Helyettes elnökök; Marhauser Imre és Bitter Péter. Helyettes jegyzők Koch József és Schlenker Mihály. közben majdnem, sötét este lett s nem lett volna tanácsos, hogy munka közben meglepjenek. A künu türelmetlenkedő diákságnak kiadtuk a jelszót, hogy mikor az oecononuiS nyolezkor takaródéra csönget, rohanják meg a főkaput, döngessék, ahogy csak tudják, teljes erőből s csapjanak olyan lármát, amilyen csak a torkukon kifér. A többi a mi dolgunk, azt csak bízzák reánk. Aztán ne tudjon, ne lásson senki semmit. Dernjén praetor meg kirendelte összes dárdásuit a tűzgyújtót hasogató kis baltáikkal a curia közepére azzal a szigorú parancscsal, hogy mindjárt, ha megszólal a csengő, amennyi „ferslógot“ csak kapnak valahol, amilyen zajjal csak tudják, döngessék, verjék szét. Lesz aztán „coquia“ (vacsora, .étel), hogy a püspök is megnyalhatná utána a száját. Mi aztán mentünk a tornacsarnok felé dolgunk után. Nyitjuk az ajtót; nem nyílik. Halljuk a nagy áldojászketyézést (áldomás- ivást), zsivajt s koczintás közben : — Szetreászke domnu kévét! (Éljen a követ urunk !) A praetor fölmászik az ablakra, benéz, irigy szemmel szemlélgeti a lucullusi lakomát, s az oláhokra nem éppen hízelgő kifejezésekkel fűszerezve súgja le nekünk a magasból, hogy mit lát odabent. Eközben megcsendül a csengő, dübörög a tölgykapu, égbekiáltó a lárma, pudognak a ládák. Mintha Belzebub az egész pokoli sereggel egyszerre rohanta volna meg az iskolát! Megkopogtatja a praetor az ablakot: — Bágye Juon! Bágye Vaszi! Tyigye ferásztá! (János bácsi! Vaszi bácsi! nyisson ablakot.) Egy torzomborz vademberfő jelenik meg az ablakban. Megnyilik az ablak : — Dá cse, domnyisoru ? Csefele lárme álá? (Mi a baj urfi? Miféle lárma ez?) Jaj ne is kérdezze bácsi — mondja olAliul, lelkendezve a nagy kópé — nagy baj van ; a kormánypárti követ győzött, az elébb hirdették ki az eredményt. Aztán megtudták a magyarok, hogy maguk itt vannak, meg- rnhanták fejszékkel s fegyveresen az iskolát. Most törik be a kaput, azok lármáznak; azt kiabálják, hogy az iskolát felgyújtják, magú kát pedig mind leölik. Meneküljenek valahogy, az istenért! Pattog erre minden ablaknak a závára. S uczczu neki, vesd el magad! Soha ilyen serénységet még oláhban! Mint valami medvebocsok, úgy lottyannak le az ablak- párkányokról, tapsol a földön a bocskor s vetik át a magas kőkerítésen magukat. Fut, ki merre futhat, árkon bokron keresztül egyenesen a falujának. A kiadott parancsra az egész diákság azonnal hazaszéledt, mintha semmi sem tür- : tént volna. Mire az oláhok után jöttek, hogy szavazni menjenek, hült helyök volt. Egy diák sem tudott felvilágosítást adni, hogy mi lett velők. Nagy volt a kormánypárt keserűsége az oláhok elinalása miatt. Négyszáz „vótu- muk“ eblábolt el. Jelöltjük nagy kisebbséggel megbukott. Annál nagyobb volt a győztes városi polgárság öröme. Megtudták később, hogy kiknek köszönhették győzelmöket. Bezzeg nem voltunk azután az ő szemükben sem „kókujás (coquia) tentanyalók!“ Az erkölcsi sikeren kivül hadizsákmány is szépen jutott. A „maczkók1“ megszalasztása után az ellenség főhadiszállásáról minden enni s innivalót azonnal a praetoriumba szállítottunk. De a „spolia opima,“ mindenből a legjobb falat ami Ferkó praetorunkat illette. Meg is érdemelte. Tetőtől-talpig derék gyerek volt. Tanáraink itták meg a csínyünk levét. Valami nagy imposztor azt súgta be lieczcz- ből róluk az illetékes hatóságnak, hogy ők buktatták meg a kormány jelöltjét, az ellenzékkel szavaztak, ezek javára hallatlan korteskedést vittek véghez, sőt négyszáz kormánypárti szavazót meg is szöktettek. Alig győztek czáfolgatni s nyilatkozni a különféle lapokban : Megbuktatták biz) ők a jelöltet érdeme szerint nem is egyszer, az igaz; de az nagyon régen volt, mikor még a kezök alá járt. De az is igaz, hogy most mindnyájan reá sdták szavazataikat, mert ők rendületlen szabadelvűek voltak.
