Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-04-15 / 15. szám
Szekszárdi, I. évfolyam 15. tzátn Szombat, 1905. április 15. TOLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS GAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP. ^v^egjelenils: minden szornnToa/toan. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 140. szám. TELEFON-SZÁM: 22. Az előfizetési pénzek és hirdetések Ide küldendők. Hirdetések legjutányosabb számítással, díjszabás szerint. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Fonniuk a társ : HAUGH BÉLA. Kiadja Báter János nyomdája Szekszárdon. Szerkesztőség: Széchenyi-utcza 1085. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. EUŐpiZETÉS : egész évre 10 kor., félévre 5 kor., negyedévre 2 kor. 50 fill. NÉPTANÍTÓKNAK, ha az előfizetést egész évre előre beküldik : 5 kor. Nemzetirtás* Ijesztő' mértékben terjed az egy-, gyermekrendszer nemzetirtó bűne. Nem lehet tagadni, hogy a napi sajtó fölemeli szavát ellene, appellálva a lelkiismeretre, a haza- és fajszeretetre, kimutatva, hogy ezen az utón végpusztulás fenyegeti hazánkat, nemzetünket ; nem kell külellenség, nehány emberöltő után nemhogy megsokasodnék, hanem felére, negyedére csökken az ország népessége. Mert ha a 16 milliónyi népességbó'l minden házaspár, tehát két egyén, csak egy gyermeket nevel föl, akkor a 16 millió egy emberöltő után 8 millióra, a második emberöltő után ez a 8 millió 4 millióra, a harmadik után ez a 4 millió- 2 millóra íog leapadni. De ki törődik a hazával, nemzettel, midőn az egyén anyagi előnyéről, kényelméről van szó ? Ki törődik a távol jövővel, midőn a jelenről van szó? Rábirja-e a mai * Tiszteletre méltó egyházi férfiútól vettük e közleményt, melyet a legnagyobb örömmel bocsátunk közre. Meg fogja azonban a t. czikkiró ur bocsátani, hogy érdekes fejtegetését alább még egy kis szerkesztői megjegyzéssel is megtoldottak. A szerk. embert, hogy takarékosabban fogy aszsza a kőszenet, ezt a fekete gyémántot, a geológusok kétszerkettőn alapuló számitása, hogy ennyi s ennyi száz vagy ezer év múlva ki fog merülni minden kőszénbánya ? Azt mutatták ki a mechanikusok, hogy a kőszén által fejlesztett gőznél sokszorta olcsóbb hajtó erőt ad a folyóvíz és szél, ha ezt az erőt például a villamos áram utján el lehet messze távolba is vezetni és ott felhasználni — majd igy aztán kevesebb szenet fogyasztanak a gyárak. Azt mutassák ki a szülőknek, hogy áldás, nem átok a gyermek, a több. a sok gyermek! Pedig ezt ki kell mutatni! Különösen a földmivelőrc nézve, legyen ez kisbirtokos vagy napszámos. Megsokasodik a munkás kéz és a hatökrös polgár nem kénytelen drága rossz cseléddel vesződni, hanem saját gyermekeinek segítségével gyarapíthatja vagyonát, s midőn szemét örök álomra hunyja le. minden egyes gyermekének több örökséget hagyhat, mint a mennyit. ő maga örökölt. A vagyontalan napszámos az ő növekedő gyermekeivel többet fog keresni, mint egyedül. Szóval, még mindig igaza van a zsoltárirónak, midőn nem azt az embert mondja boldognak, a kinek jászolánál sok szép üsző, tinó, csikó fogyasztja a szénát — zabot, hanem a kinek fele- j sége az ő gyermekeivel, mint termő | olajfa és csemetéi ülik körül asztalát. Szivükhöz, lelkükhöz, eszükhöz kell ; szólni, hogy tekintsék önnön magukat legalább hasznos háziállatjaikkal egyenrangúaknak, ne olyanoknak, mint a melyeknek fölösleges szaporodását kegyetlenséggel is korlátozni kell. Mint fentebb mondám, a napi sajtó hoz amaz átkos rendszer ellen szóló feljajdulásokat, de a hátsó lapon | aztán, mutató kézzel, vastag betűkkel hirdeti minden lap ama szereket, a gyermektelenség eszközeit. Még ama lapok is, melyeket minden faluban- I két fillérért, vesz és olvas a nép. Az államnak meg kellene tiltani az I ilyen hirdetéseket, vagy legalább meg- | vonni az ilyeneket hirdető lapoktól a póstai szállítást. Ha a nagyvárosi könyves és képes kirakatokból a rendőrség elkobozza (?) — és méltán — az erkölcsrontó dolgokat: ezt is megtehetné, meg kellene tennie! De még többet, is tehetne az állam. Pályadíjat kellene kitűzni olyan Párbaj. «Hölgyemre nézett. Ezt nem tűrhetem. E sértésért én vért kívánok- Ah mint fognak e hősi tettemért Bámulni majdan a leányok.» Nyomban párbajsegédeket keres. Véres szándékát elhadarja. A két segéd legottan elrobog. A félelem kikezdi, marja. «Hanem, de eh .. . most félre félelem ! Ember vagyok, s nem gyáva asszony. Győző leszek. S ha veszni kell ? Sebaj. Ez ócska élet mit aggaszszon.» «Röptében a fecskét is ellövöm ...» Rohanva jönnek a segédek. «Békét akartunk. Máskép nem lehet, Csupán pisztolylyal vetni véget. Elsápad. Visszavonni nem lehet. A becsület! Tedd fontolóra! Késő Kopognak. Érte jönnek. «Menjünk!» Elérkezett az óra. Felállnak. Békilés haszontalan. Akarnak lőni minden áron. Rémséges néma csend . . . Majd egy segéd Int. Rajta hát! Egy .. . kettő . .. három . . . Dördült ellenfelének pisztolya, És ő etdiilt. Hozzája száguld Az orvos. Nézi, megtapintja, szól: Nincs semmi baj, csupán elájult. HORTI BÉLA. Egy api*ó zivatar. A szokott romantikus történet, melynek I Julia körül kell megtörténnie. Júliát szerette | Rómeó már diákkora óta, és megirt hozzá | egy kötetnyi verset. Igen természetes, hogy Julia Radevitz Ervinnek esküdött örök hű- j séget, aki szőke és hosszú germán óriás, I meg tüzérkapitány volt a Baltaváron levő tüzér eszkadronnál. A diákköri Rómeó — becsületes nevén Szabolcs Gyula — nem követett el semmi ostobaságot első és utolsó verskötete óta; (akkor is rossz idő járt már a lírikusokra) ! hanem egy oláh kerületben megválasztatta i ipagát képviselőnek ; potom négyezer forintjába került csak, a tizenkét bandériumot, i ötszáz zászlót, háromszázhusz mozsárlövést és az igen sok hektoliter pálinkát is bele- I számítva. Természetesen kormánypárti. Sze- j repel mindenütt, és a felszínen van mindig, mint a parafa dugó. Ehhez azért is hasonlít, j mert az ő feje is könnyű, nincs teli súlyos ! államférfim eszmékkel. De beszédei, ötletei nagyon csinosak 1 és divatba hozták. Tízszeres pénzbe fogadhat bárki, hogy államtitkár lesz. Az ötleteit pedig úgy veszi készpénzen egy szegény- sorsú újságíró barátjától, annak a szegény ördögnek jól esik a pár forint, neki pedig hirt és mindent szerez. Szabolcs képviselő ur okosan házasodott meg, jelenleg négy helyi érdekű vasútnak engedélyese és kiszámíthatatlan karrier várományosa. Mig ha Júliát — családi nevén Gábel Elint — a feketevérü és egyenruha imádó Elint vezette volna oltárhoz, ma is künn laknék a tisztviselőtelepen és 2500 forint jövedelemből éldegélnének, igen valószínű, hogy nem boldogan. 1. Ah Elin nagyon fess kapitányné volt. A Baltavári Tudósító tárcza rovatában igen gyakori időközben jelentek meg tiz-tizenkét strófás költemények Evelin dalai czimen. Szerzőjük Gyárfás Sámuel átallotta Elin dalai czimen kiadni, de az óvatos szerkesztő se ment volna bele, mert mindenki ismerte a szép Elint, hiszen csak egy létezett Balta- várott, csak egyetlenegy. Es bizony nagy ribilliót csinált volna az ura, a langalóta kapitány. De Evelin egy se volt s igy Radevitz kapitánynak semmi jogczime se akadt katonai brutalitást elkövetni. Elin ura, amilyen szigoni, mondhatni zsarnok katona volt a kaszárnyában és a gyakorlótéren, épp oly szelíd, bárány hangulat fogta el, mikor a zöldzsalus és rózsa kerttel körülvett házba belépett.
